Aki valaha idézett már szellemet és jól sikerült egy ilyen szeánsz, bizonyára tapasztalhatott furcsa zajokat a szobából, láthatta az asztal ?táncolását?, felfigyelhetett néhány érdekes jelre, amely a szellem jelenlétére utalt.
De kevesen vannak, akik már látták az ektoplazmát, vagyis azt az anyagot, melyeket a transz állapotában lévő médiumok bocsátanak ki magukból egy-egy szeánsz során. Ezt az füstszerű anyagot rejtély övezi, pontos mibenlétére egyelőre nem találtak magyarázatot. Tény azonban, hogy páran igencsak megdöbbentek e titokzatos képződmény láttán.
Az anyag a médium különböző testnyílásain keresztül jön ki, például az orron, a fülön, és gyakran a szájon át. Olyan, mintha egy rendkívül sűrű füstöt fújna ki, amely lassan távozik, majd eloszlik a levegőben. További furcsaság, hogy a fényképeken néha emberi arcok, személyek jelennek meg.
De mit mondanak minderről a parajelenségek kutatói? Az általánosan elfogadott magyarázat szerint az ektoplazma egy olyan kémiai anyag, melyet maga a megidézett entitás állít elő valamilyen ismeretlen mechanizmus révén. Ennél azonban pontosabb meghatározásra lenne szükség ahhoz, hogy meg tudjuk érteni ennek az anyagnak a természetét. Tegyük fel, hogy valóban a megidézett entitás által létrehozott anyagról van szó. De miért keletkezik? Lehet, hogy az entitás materializált gondolatait látjuk? Vagy az energiáját, amint átjárja a médium testét? Vagy ez lenne maga a szellem?
Azok az emberek, akik rendelkeznek az extraszenzoros percepció képességével és képesek érzékelni a szellemeket, közöttük sokan azt állítják, hogy a szellemek általában füstszerűen jelennek meg, amolyan felhőszerű gomolyagként kell őket elképzelni. Ha ez így van, akkor lehetséges, hogy az ektoplazma is maga a szellem asztrális teste?
Bármi is ez az anyag, közvetítő szerepet játszik abban, hogy információkat továbbítson a túlvilágból. Ismerünk egy másik jelenséget is, az úgynevezett EVP-t, amely az elektromos hangjelenség rövidített neve. Ez röviden annyit tesz, hogy ha fehér zajra állítunk egy rádiós magnót, majd felvételt készítünk, akkor valahogy az éteren keresztül emberi hangok kerülnek rá a magnószalagra. Persze a szkeptikusok érvelhetnek azzal, hogy egy adott rádióállomás vagy a minket körülvevő millió frekvencia közül zavar be valamelyik, ám ezek a hangok akkor is rákerülnek a szalagra, ha felvétel közben nem hallunk bezavaró kommunikációs csatornákat.
Miért is hoztuk szóba az EVP felvételeket? Azért, mert van valami közös benne és az ektoplazmikus jelenségekben. Mind a kettő közvetítő szerepet játszik abban, hogy információ jusson át a túloldalról. Az egyik maga a médiumból kibocsátott anyag, a másik pedig a magnószalag. Átvívő közegnek is mondhatjuk őket, amely tartalmazza az információt. A kommunikácóelméletben a közlés akkor valósul meg a közlő és a befogadó között, ha rendelkezésre áll az az átvívő csatorna, amely biztosítja az információ szabad áramlását. Vajon milyen csatornák létezhetnek még, melyek lehetővé tennék a túlvilágról jövő információkat?
Láthatjuk, hogy míg a magnószalag esetében az elektromosság játszik szerepet, addig az ektoplazma esetében a médium tudata. A keleti bölcsek szerint a tudat szerepét a pszichológusok igencsak lebecsülik. Valójában sokkal nagyobb annál és sokkal nagyobb dolgokra képes, mint ahogy azt hinnénk. Jó példa erre az ektoplazma jelensége is, hiszen ha ezt a tudat állítja elő, akkor azt is mondhatnánk, hogy a mentális képek teremtették meg a látható anyagot.
Talán ha alaposabb vizsgálat alá vetnék ezt a jelenséget, akkor nem csak a halál utáni létállapotról kapnánk nagyobb beketintést, hanem választ kaphatnánk több, a minket körülvevő világ rejtélyére is. Persze az is elképzelhető, hogy olyan dologgal állunk szemben, melet nem lenne jó háborgatni. De az ember kiváncsi természet…a kérdés, hogy a kiváncsisággal nem okoznánk-e bajt?
A RICHARDSON KÍSÉRLET
Az ektoplazmához köthető egyik leghíresebb eset Mina Stinson Crandon nevével függ össze, aki egy nagyon jól ismert médium volt a XX. század elején. Sőt, nem csak a leghíresebb, de egyben a legmegbízhatóbb is, mivel számtalan páciens járt hozzá, ezenkívül orvosok és pszichológusok is elismerték tevékenységét. Tudni kell róla, hogy fiútestvére, Walter Stewart Stinson 1911-ben vonatbalesetet szenvedett, így halála után nem sokkal kézenfekvő volt a megidézése. Az első szeánszokon Walter először autómatikus írással kommunikált Minán keresztül, majd, megszólalt a médium hangján is. Mivel sok volt a kételkedő, ezért 1923-ban dr. Mark Richardson készített egy olyan szerkezetet, amely egy edényből és egy ahhoz csalakozó hajlékony csőből áll. Az edényt megtöltötték vízzel és amikor a csőbe levegőt fújtak, a vízszint megemelkedett. A médiumnak az volt a dolga, hogy a szeánsz alatt ügyeljen arra, hogy a vízszint ne csökkenhessen. A megidézett Walter hangja ezt követően teljesen tisztán hallható volt úgy, hogy a vízszint sem változott.
JACK WEBBER TROMBITÁI
Jack Webber walesi médium szintén beleegyezett abba, hogy vizsgálatokat végezzenek egy-egy szeánsza során. Jack Webber azért érdekes személyiség még, mert képességei egyre javultak a szeánszok során. Webber hirtelen haláláig, 1939 decemberéig számos alkalommal megfigyelték a szeánszait és ez alatt több mint 4000 ember számolt be arról, hogy férfiak, nők és gyermekek szólaltak meg, az üzeneteik pedig gyakran tartalmaztak személyes információkat. A médium a szeánszokhoz trombitákat használt, melyet az ektoplazma kötött össze a szájával és a trombita végén materializálódtak a különböző személyek szellemei. Webber szerint a trombita eszközként működik ahhoz, hogy a túlvilágból jövő üzenetek az élők számára is észlelhetők legyenek.
S.G – paranormal.hu