Az álmok mibenléte

Az álmoknak általában nem tulajdonítunk nagy jelentőséget. Álmodunk valamit, reggel emlékezünk rá, de a nap közepére mér rég elfelejtjük. Az álmoknak azonban épp olyan jelentősége van, mint az ébrenlétkor történt eseményeknek. Minden ami az álomban történik, éppoly érvényes, mint az éber tudat számára történő események.

Az álom során közvetlenül pillantunk meg más valóságokat és lehetséges rendszereket. Az álom arra szolgál, hogy a benne szerzett tapasztalatokat kreatív módon felhasználjuk éber állapotban is. Álmodás során nem vesszük észre azokat a konstruktív motívumokat, melyek megoldást nyújthatnának több problémára is az életben.

A személyiséget a tapasztalatok formálják, alakítják. Az álom ugyanígy alakítja a személyiséget. Álom során is tapasztalunk, méghozzá sokkal többet mint ébren. Ezek a tapasztalások szintén hozzájárulnak a Belső Én tudatának gazdagítására. A tapasztalás csak ott szűnik meg, ahol az Én már nem észlel semmit. Álomban legalább olyan elevenen észlelünk és érzékelünk, mint ébrenléti állapotban.

Alvás során olyan álomkonstrukciók jönnek létre, melyek kreatív módon vezetik rá a személyiséget egy-egy probléma megoldására. Az álom egyedi lehetőséget kínál fel egy adott nehéz helyzet megoldására. Amennyiben az álom nem éri el a célját és az általa felkínált megoldás nem sikeres, akkor betegség jön létre. Ez nem törvényszerű, de általában betegség alakul ki, hacsak a személy nem talál kiutat éber állapotban. Az álom tehát arra irányul, hogy megoldási lehetőséget kínáljon fel, egyedi értelmezési kerettel.

Sajnos hiába kutatják az álmokat, a kutatások nem irányulnak arra, vagy csak kevés kísérlet van arra vonatkozólag, hogyan lehet befolyásolni az álmokat. Pedig a tudatos álmodás nagyszerű módja lenne annak, hogyan találjunk megoldást egy nehéz élethelyzetre. Ez a fajta álomterápia különösen hatékony lenne a pszichiátriai kezelések során, hiszen sajátos módon kínálna fel lehetőséget a mentális problémák leküzdésében. Van egy egyszerű módja annak, hogyan gyakoroljuk a tudatos álmot: lefekvés előtt sokszor mondogassuk magunknak, hogy ?ma éjszaka magam alakítom álmaimat és teljesen tudatában leszek annak, ami történni fog?. Ha ezt többször ismételgettük, akkor elmélyítjük elménkben ennek szándékát és és álomban pozitív visszacsatolásként emlékezhetünk erre a kijelentésre.

Az álmok hűen tükrözik a személyes valóságot is. Ha boldogok vagyunk, boldogok az álmaink. Ha depressziósak, depressziósak az álmaink. Maga az álom környezete személyes valóságunk állapotának függvénye. Legyen azonban akármilyen is a kedélyállapotunk, még a legdepressziósabb álmok is alapvetően kreatívak.

Beszélnünk kell az álom és az éber állapot viszonyrendszere. Miért nem hatnak jobban az álmok mindennapi életünkre? Miért nem tulajdonítunk neki nagyobb jelentőséget? A kulcs az ego kezében van. Az ego ugyanis elutasít mindent, amit nem maga tapasztal. Álomban teljesen elveszlik az ego szerepe, és amiben nem tölt be szűrő vagy irányító szerepet, attól fél. Ezért aztán minden mondanivaló vagy sugallat elutasításra kerül, az ego nem veszi figyelembe vagy átsiklik felette. Mivel nem maga tapasztata, ezért nem is tulajdonítja fontosnak. Ráadásul álomban másképp érzékelünk, és azt hisszük, csak az az érzékelés a normális, ahogyan éber állapotban érzékelünk. Csakhogy az álombeli észlelés is is csakolyan valós mint amit az ébrenléti állapot során érzékelünk. Sőt, álomban sokkal több tapasztalatot szerzünk és más módon közelítjük meg a valóságot. Igyekszünk nem tudomást vennni azokról a tapasztalásokról, melyeket álmunkban szerzünk, a felkínált lehetőségekről pedig automatikusan azt gondoljuk, úgysem működnének a valóságban. Pedig a kreativitás szintje sokszor magasabb és gyakran eszünkbe se jutna olyan megoldás, mint amilyet az álom kínál fel.

Ha gyűlöletet érzünk valaki iránt, ha irtózatosan szeretünk valakit, akit nem tudunk éber állapotban elérni, az álom lehetőséget kínál arra, hogy ezeket az energiákat kreatív módon levezessük. Az energiák ilyenkor elvezetésre kerülnek oly módon, hogy ne okozzanak betegséget vagy pszichikus zavart. Az álomban felbukkanó érzelmek a maguk módján kiteljesednek és úgy alakulnak át, hogy a leghatékonyabban fejtsék ki irányultságukat.

Az álomvilágot azért érzékeljük furcsának, mert totális káoszt látunk benne. Azonban ez a káosz semmivel sem nagyobb, mint a mi fizikai dimenziónk. Valójában rend uralkodik benne, csak a tapasztalás más. Az álom világát koherens erők tartják össze, melyet asszociatív szimbólumok alkotnak. Minden egyes szimbólumnak megvan a maga jelentéstartalma, melyet az intuitív logika mátrixa kapcsol össze. Az már más kérdés, hogy az éber tudat visszaemlékezve az álomra mennyire képes értelmezni az abban látott képeket. Álomban mindennek szimbolikus értelme van.

A reinkarnációs álmokról külön kell beszélnünk. Az álmok alapvetően hétköznapi életünkben tapasztalt eseményeket tükrözik a maguk sajátos világában. Az álmoknak azonban nincsenek határai, függnek ugyan a személyes psziché világától, de nyílt rendszert képeznek más valóságok felé is. Az álom világa egyben információs csatorna is, ahol állandó adatcsere zajlik. Találkozhatunk meghalt szeretteinkkel, más dimenziók lényeivel, de reinkarnációs életeinkből jövő események is felbukkanhatnak. Az utóbbi azért történik, mert ilyenkor a személyiségnek szüksége van egy-egy múltbéli tapasztalatra ahhoz, hogy az adott problémára megoldást tudjon találni. Sokszor múltbéli énjeink tudásából merítünk ahhoz, hogy egy-egy helyzetet megfelően tudjunk kezelni. A legtisztább képeket és intuícókat álmainkban kapjuk, ilyenkor ugyanis az információk áramlása csaknem teljes tisztaságú hiszen nincs jelen az ego, amin keresztül torzítva jut át az információ.

A múltbéli énünkből származó információkhoz való hozzáférés feltétele általában az, hogy hasonló élethelyzetben legyünk, mint egykor valamelyik múltbéli énünk. Mivel a Belső Én tudatában van összes énje cselekedetének, ezért álom során ezekhez az információkhoz való hozzáférés teljesen szabad. Annak viszont nincs értelme, hogy folyamatosan reinkarnációs álmokat lássunk, mert az identitásnak szüksége van arra, hogy az ébrenléttel összefüggő helyzetekre is kapjon megoldási kínálatot.

Az álom világában lévő tárgyak ugyanazokból az atomokból és molekulákból épülnek fel, jellemzőik ugyanazok, mint a fizikai valóságban. A különbség csupán annyi, hogy minden elképzelt kép direkt módon jelenik meg. Nincsenek fizikai és időbeli korlátok, melyek késleltetnék a tudat belső képének megvalósulását. Álomban minden közvetlenül teremtődik, csak úgy mint a halál után. A részecskék, melyek az álombeli tárgyakat, élőlényeket alkotják, más frekvencián rezegnek. Maga az álom univerzuma is egy más tartományban lévő valóság, ahol az atomok és molekulák felveszik a frekvenciát és annak megfelelő értékeken rezegnek. Az ego jelenléte nélkül teljes az ingerek befogadása, nincsenek gátló tényezők.

Az álomban lévő környezet ideákból jön létre, a megvalósult formák többdimenziósak lesznek és a valóság több szintjén fognak létezni. Az idealizált formák már nem vonhatók vissza, ha álomban mégis megpróbáljuk a teremtett formákat visszavonni, akkor csak az egyéni számára húzódik össze, valójában önmegvalósítása fokozatosan növekszik és átterjed más dimenziókba is. Minden álombeli forma valójában konstrukcióba vetített energia, amely nem semmisülhet meg, maximum átalakítható.

A fantázia és az álom meglehetősen azonos keretrendszerre épül. Az álom meríthet a képzeletből és a képzelet meríthet az álomból. A képzelet során az identitás egy része leszakad az anyagi világról és új dimenziók tárulnak fel előtte. Álom során ez sokkal közvetlenebbül történik meg, mert nincs jelen az ego kötő szerepe, ami maga mellé láncolná a tudatot. Az ego ugyanis nem azonos a tudattal. Az ego a Teljes Énnek csak azt a részét képezi, amelyik az anyagi valóságra összpontosít, ezért sem lehet belevinni az álomba. Az ego teljesen másként tapasztal, álomban azonnal kudarcot vallana. Álomban nincsenek meg azok a feltételek számára, ami működtetné. Nincs jelen a fizikai anyag, amire tapasztalatát építi, képtelen lenne értelmezni az ottani formákat, ebből az következik, hogy csak a valóság egy nagyon kis részére van korlátozva.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az álmoknak milyen nagy szerepe van a kreativitásban. El se hinnénk, hogy a világunkban mennyi minden van, ami álmoknak köszönhető. Gondoljunk csak a különböző találmányokra, felfedezésekre. Sok ezek közül az álom szintjén valósult meg, majd az anyagi valóságban is. Számtalan tudósnak álmában született meg az ötlete. Egyes felfedezések, melyek éber állapotban történtek sokszor az álomból merített ötletek alapján jönnek létre anélkül, hogy az ego emlékezne ezekre az álmokra. Ha minden álmunkra tökéletesen emlékeznénk, meglepődnénk mennyi idea származik onnan.

Álmainkban sokszor előfordul, hogy másokról álmodunk. Mások tudnak erről és mi is tudunk arról, ha rólunk álmodnak. Minderről az éber tudat erről nem tud. Egyszerűen nincs értelme tudnia róla, a számára használhatatlan információk elkerülnek a figyelem középpontjából. Az álmok hozzájárulnak ahhoz is, hogy megváltoztassuk a jelenünket. Sok álomban szerzett tapasztalatot ugyanis felhasználhatunk az anyagi valóságban miközben nem veszünk tudomást arról, hogy a változás mozgatórugója maga az álom volt. Meg kell jegyeznünk viszont, hogy az álmodó én a valóság különböző szintjeire is ellátogathat, többek között a lehetséges jelenek tartományába is, melyről később fogunk beszélni.

Az álmokat a Belső Én éli át és tapasztalja meg. Az álmokat tehát a Belső Én szemszögéből látjuk. Ennek következtében sokkal nagyobb a tapasztalatszerzés képessége, mivel a Belső Én számunkra felfoghatatlanul több információt szippant be a környezetből. Álomállapotban az ego egyébként se tudna tapasztalni, csupán az álomeseményre emlékezik vissza, de annak is csak egy töredéknyi részére, de ugyanabból a tapasztalatokból merít, amely már Belső Én tapasztalásának birtokában is van. Amikor tehát az álomra emlékezünk, akkor a Belső Én tapasztalásaira emlékezünk.

Az álom nem csak az identitásunkra, hanem testünkre is hatással van. Testünk megszámlálhatatlan sejtje és molekulája reagál az álmokra, sőt, tudják miről álmodtunk. Állandó az információcsere testünk és Belső Énünk között, minden álombeli esemény egész testünkre hatással van. Léteznek például gyógyító álmok, melyek arra irányulnak, hogy a teste megfiatalítsák vagy megóvják valamilyen betegségtől. Ilyenkor önvédelmi mechanizmus lép fel, mely a Belső Én egyik módszere arra, hogy az elfojtott energiák kreatív felhasználásával az álom gyógyítólag hasson a testre. A gyógyító álmok nem ritkák, sőt, bizonyos szempontból minden álom gyógyító jellegű, hiszen az eltévedt energiák, problémák számára hatékony megoldási lehetőséget kínál. De léteznek ennél sokkal intenzívebb gyógyító álmok, ahol az álomesemények kimondottan a sejtek és a test regenerálására törekszenek. A Belső Én tudja mire van szüksége. Tudja és ismeri az öngyógyítás természetes rendszerét.

Seres Gábor – paranormal.hu