Előfordult már veled, hogy éjszaka lefekvésnél amikor már az ébrenlét és az álom határánál voltál úgy érezted, mintha kilépnél a testedből? Ugye milyen különös volt erre visszaemlékezni reggel? Egyáltalán nem ritka, hogy testünkből kilépünk az alvás során. Ebben semmi rendkívüli dolog nincs. Itt nem valami rejtélyes, misztikus dologról van szó. Anyagi testünket a tudat teremti. A fizikai valósággal a testtel érintkezünk, idegrendszerünkön keresztül észleljük az anyagi valóságot. De mi a helyzet halál esetén? Hogyan viselkedik ilyenkor ez az éterikus test?
Ha beáll a halál, akkor a tudat éterikus teste kilép a biológiai testből, hogy más tartományokba tudjon lépni. Fizikai testünk ugyanis le van korlátozva az anyagi valóság szintjére. Az étertest a tudat formája elpusztíthatatlan dolog. Ez egy korlátlan spektrumban manifesztálódó test, amely finomszerkezetű részecskékből áll. A tudat nincs belekényszerítve testünkbe, ez nem egy börtön, amiből nem lehet kiszabadulni.
A tudat gyakran ki is szabadul belőle, főleg alvás során. Ilyenkor csökken az ego szerepe és már nem gyakorol akkora kontrollt identitásának megőrzésére. Amint ez megtörtént, a tudat függetlenné válik a testtől és hajlamos kilépni a fizikai valóságba. Itt természetesen nem lép reakcióba semmivel, mert nincs közvetlen hatással az anyaggal, de jóval tágabb észleléssel és képességekkel rendelkezik. Például megpillanthat a térben olyan dolgokat, melyeket szabad szemmel nem látnánk. Átmehet a falakon, repülhet. Bizonyos korlátai ettől függetlenül még vannak, hiszen az étertest még nem lesz független az anyagi testtől. Az anyagi test továbbra is élő marad, hiszen csak alszik, pszichikus és biológiai kötöttségek továbbra is fenntartják a két test közötti kapcsolatot. De a tudat megérzi a szabadságot és ezt ki is használja.
Az asztrálutazás másik különlegessége, hogy az asztráltest képes bármely helyen megjelenni. Egyáltalán nem túlzás, ha azt mondjuk, akár más bolygókra és galaxisokra is el tud jutni. Még egyszer mondom: a tudatnak nincsenek határai. Nincsenek határai a tudat által kivetített asztráltestnek sem, korlátlanul be tudja járni az Univerzumot. Ezt azonban csak a gyakorlott személyek végzik, hiszen van veszélye is a dolognak. Ha az asztráltest nem jut vissza a testbe, beáll a halál, de kóma minimum bekövetkezik.
A testen belüli vitalitást az étertest adja, a tudat azon formája, mely az anyagi valósághoz kötött identitáson belül energizálja a testet. Ha ez megszűnik létezni ebben a dimenzióban, akkor a személy számára az itteni élet is megszűnik. Általában nem jellemző, hogy messzire mennénk asztrálutazás során, ha mégis nagy távolság jönne létre, gyengülni kezdenek az életfunkciók, ekkor az idegrendszer vészjelzést ad le és a test visszarántja az étertestet. Ez egy kicsit fájhat, de nyugtathat minket a tudat, hogy visszatértünk.
Stefan Keller képe a Pixabay -en