Home Spiritualitás A 401-es járat kísértetei

A 401-es járat kísértetei

0

1972. december 29-e. Az Eastern Légitársaság 401-es járata felszáll New Yorkból és Miami felé veszi az irányt. A vadonatúj L-1011 Tri-Star típusszámú repül?gép mintegy negyedmillió alkatrészt tartalmaz, azonban egy, mindössze 12 dolláros kontroll lámpa meghibásodása, az események olyan sorozatát váltotta ki, amely az els? Jumbo lezuhanásához, és egyúttal a XX. század egyik legkülönösebb kísértethistóriájához vezetett.

Az Eastern Légitársaság L-1011-es gépe

A gép magassága vetekedett egy ötemeletes épületével, hossza pedig meghaladta a Wright fivérek els? repülésének teljes hosszát. Az Eastern Légitársaság által alkalmazott változat 229 utas szállítására volt alkalmas, mindezt a pazar kényelem biztosítása miatt alakították így, hiszen a gép egyébként 400 utast is el tudott volna röpíteni úti céljához. A maga korában a leghatalmasabb, legcsöndesebb és legmegbízhatóbb repül?gépként ismerték e típust. Az utasok kényelmét korábban soha nem látott elemek szolgálták, mint pl. a 2.5 m magas utastér, a fényforrások elhelyezése, a minden egyes üléshez csatlakoztatott fülhallgató, a tágas tér, stb.

A személyzet és az utasok

Robert Loft kapitány

A gépen ezúttal 176 utas és 19 f?nyi személyzet, illetve Eastern alkalmazott utazott.

A kapitány az 55 éves Robert Loft volt, aki már Eddie Rickenbacker kora óta ennél a légitársaságnál szolgált. 32 éves repülési tapasztalatával az Eastern 4000 pilótája közül, egyike volt a mindössze 50 tagot számláló szenior csoportnak. A repülés reggelén kertészkedett, majd golfozott egy keveset.

Az els? tiszt Albert Stockstill 39 éves, korábban a Légier? pilótája. Még a kapitánynál is több repülési órával rendelkezett az új L-1011 típussal. Zömök, barnahajú ember. A végzetes napon sokáig aludt, majd házi m?helyében könny?-repül?gépet épített.

A fedélzeti mérnök, egyben másodtiszt, az 51 éves Donadeo Repo volt. 25 éve szolgált már az Eastern Légitársaságnál, az élete felét töltötte itt. El?z? este korán lefeküdt, hogy megszabaduljon megfázásától, a katasztrófa reggelén felkereste bankját, majd már dél körül a repül?téren volt. Tampába repült, majd vissza.

A felszállás

Este 9.20-kor Stockstill kiengedte a fékeket, gázt adott, nem sokkal kés?bb a 401-es járat felemelkedett, elindult végs? útjára.

Az út jelent?sebb események nélkül telt el, az utasok nagy része szilveszterezni indult Miamiba, illetve hazaindult, hogy az év utolsó napját szerettei körében tölthesse.

A katasztrófa

Éjjel 11.32-kor az északi térséget figyel? légiirányító utasította a 401-es járatot rádiófrekvencia-váltásra, majd kiadta a megfelel? közelítési paramétereket és jó reggelt kívánt.

Loft megismételte az utasításokat, aztán bejelentkezett a Miami toronynál, a leszállás pontos kivitelezésére. Lezajlott az ilyenkor szokásos rutinpárbeszéd a különböz? paraméterek egyeztetése céljából. A pilóta és a másodtiszt a végs? ellen?rzéseket végezte:

Repo: Fékrendszer.

Loft: Ok.

Repo: Radar.

Loft: Fel.

Repo: Hidraulikus panel ellen?rizve.

Repo: Hajtóm?-szelepek nyitva, tolóer? csökken.

A kapitány mögüli üléséb?l kitekintve Donadeo látta, hogy nyugat-keleti irányban repülnek a leszállópálya felé. A gép éppen keresztezte a Palmetto gyorsforgalmi utat. Ez volt az a pillanat, amikor baljós el?érzetei támadtak.

Stockstill leszálláshoz készült. ?Nincs kint az orrfutó.? Közölte szárazon. Nem kapcsolódott be a megfelel? ellen?rz?fény, egyúttal különböz? riasztó hangok is megszólaltak. A rádióban is utasítások kavalkádja hallatszott. Mind nagyobb nyugtalanság kezdett eluralkodni.

A leszállópálya közvetlen közelében, a 330 m-es magasságban tartózkodó gépet újra fel kellett emelni, megtenni egy kört 600 méteres magasságban, hogy a hiba okát kiderítsék.

Az átstartolás és a lezuhanás körülményei

Automata pilótára kapcsoltak. A jelz?fény hibájára gondoltak. Habár a jelz?fény Stockstill oldalán volt, azt csak Loft kapitány fel?l lehetett kicserélni. Eközben Don Repo leereszkedett a kabinból nyíló ?ördöglyukba?, hogy vizuálisan ellen?rizze az orrfutó helyzetét.

A 12 dolláros lámpácska kicserélése közben Loft kapitánynak át kellett hajolni els? tiszte panelja fölé, eközben véletlenül meglökte a gázadagoló-kart, minek következtében a gép süllyedni kezdett. A robotpilóta Stockstill felöli kijelz?je továbbra is a 660 méteres magasságot jelezte. Habár a radar zirpel? hangja jelezte a magasságvesztést, ezt akkor senki sem vette észre. A repülésirányítók más gépekkel foglalkoztak, amikor újra visszatértek a 401-es járatra, már kés? volt. De nagyjából ugyanabban a pillanatban, amikor a légiirányítók észrevették a bajt, Stockstill is rádöbbent a valós helyzetre. Ám ekkor már kés? volt. A gép becsapódott az Everglades végtelen fekete mocsaraiba. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a becsapódáskor az üzemanyag nem robbant fel, miután kiömlött, továbbá, mindössze néhány mérföldre egy békavadász kutatta a mocsárvilágot, aki azonnal elindult a helyszínre, s megkezdte a mentést, majd segítséget is hívott. Ennek is köszönhet?, hogy közel 100-an túlélték a katasztrófát. Az orrfutóval természetesen semmi probléma sem volt?

Don Repo másodtiszt.

Nem sokkal a katasztrófát követ?en, több mint húsz esetben látták Loft kapitány és Repo másodtiszt szellemét a repül?-személyzetek tagjai, de mindig csak az Eastern Légitársaság gépein. Különösen azokon, melyekbe beépítették a lezuhant 401-es járat még felhasználható alkatrészeit. Loft és Repo megjelenései tökéletesen életszer? körülmények között történtek. A hajdani kapitányt és másodtisztjét leírók hajszálpontos személyleírásokat adtak, emellett tökéletesen beazonosították hajdani kollégáikat fényképek alapján is, holott korábban sohasem látták ?ket.

A 401-es járat szellemi mivoltukban megjelen? repül?tisztjeir?l a Légitársaságon belül terjedtek els?sorban a szóbeszédek. John Fuller, a ?Megszakított utazás? cím? közismert m? szerz?je rendkívül alapos és mindenre kiterjed? vizsgálatot végzett a paranormális jelenségekkel kapcsolatban. Ennek eredményeként döbbenetes információk kerültek napvilágra.

Habár az Eastern Légitársaság mereven elzárkózik a téma megvitatásától, számos alkalmazottjuk adott interjút, s támasztotta alá személyes vallomásával a történteket, ideértve pilótákat, repül?tiszteket, de még az Eastern Légitársaság alelnökét is. A legtöbbjük állítása szerint személyesen találkoztak különböz? gépek fedélzetén a néhai Loft kapitánnyal, amint rutinfeladatokat látott el, vagy tanácsokat osztott, illetve felhívta a figyelmet az adott gép várható meghibásodására. El?fordultak olyan esetek is, amikor a jelenségnek egy id?ben több szemtanúja is volt, ezáltal a beszámolók még hitelesebbek.

Nézzünk néhány konkrét esetet!

Egy n?i utas hisztériás rohamával hívta fel magára a figyelmét az egyik utaskísér?nek. Az utas, miután sikerült megnyugtatni elmondta, hogy a közvetlenül mellette lév? ülésben egy repül?tiszt foglalt helyet, aztán egész egyszer?en elt?nt. A járat emiatt jókora késedelemmel indult. A leszállást követ?en fényképek sorozatát tették a rémült utas elé, aki azonnal felismerte Repot, akit korábban a szomszédos ülésben látott.

Egy további esetben egy olyan L-1011 utasszállító volt érintett, amelyben szintén a lezuhant 401-es járat alkatrészeit szerelték be. A fedélzeti mérnök éppen a felszállás el?tti utolsó ellen?rzéseket végezte, amikor Repo hirtelen megjelent el?tte és megszólalt, ?Szükségtelen végrehajtani az ellen?rzéseket, én már megtettem.?

A 12 dolláros jelz?fény, melynek hibája 101 ember halálát okozta.

Faye Merrywater légiutas-kísér? elmesélte, látta Repo arcát megjelenni, amint egy mikrohullámú-süt?b?l néz ki rá, a Tri-Star 31B jel? gépén. Természetesen rettenetesen megijedt és azonnal odahívta két kollégáját. Egyikük Repo barátja volt korábban és rögtön fel is ismerte ?t. Mindhárman hallották Repo figyelmeztetését, ?Vigyázzanak a t?zre a gépen!?. Nem sokkal kés?bb a gép elvesztette egyik motorját, amikor Mexico Cityb?l felszállt, s közvetlenül a kényszerleszállás el?tt a másikat is. A pilóta a megmaradt harmadik hajtóm?vel szállt le.

Egy további esetr?l egy kapitány számolt be, akinek szintén megjelent Repo, ezúttal a pilótafülkében, és közölte vele, ?Nem lesz több baleset. Nem fogjuk megengedni.? Egy újabb meghökkent? esemény Newark repül?téren történt, ugyanezzel a repül?géppel. Éppen felszállásra készültek, amikor az egyik légiutas-kísér? egy létszámfeletti, kapitányi egyenruhában ül? utast fedezett fel az els? osztályon utazók között. Amikor megszólította, nem érkezett válasz. Mivel semmiféle értesítést nem kapott, hogy a gépen egy Eastern Légitársasági alkalmazott is utazni fog, lement a repülési fedélzetre és ismertette a helyzetet a kapitánnyal. Amikor a kapitány feljött és odahajolt, hogy megszólítsa az ismeretlen utast, megdermedt a felismerést?l, ?Uramisten, ez Bob Loft?. Ezt követ?en a rejtélyes utas hirtelen köddé vált.

Összegzés

Hosszasan lehetne még sorolni a rejtélyes esetek tucatjait.

A szóbeszédek nyomán pilótákat és a légiutas-kísér?ket is felölel? spiritiszta klubok sikeresen teremtettek kapcsolatot egykori tiszttársaikkal. Olyan információk birtokába is jutottak, melyeket a katasztrófát kivizsgáló különböz? bizottságok nem ismertek fel, s a spiritiszta szeánszok alkalmával nyert technikai tökéletesítési javaslatokat kés?bb megvalósították a gépek korszer?bbé és biztonságosabbá tétele érdekében. A mérnökök és a tervez?k tehát részben ?szellemek? tanácsait követték.

Olykor, akit a halál hirtelen ragad el, nincs is tudatában annak, hogy ? tulajdonképpen meghalt, mindent elkövet az él?kkel való kapcsolat biztosítása érdekében. Így történt ez a 401-es járat tisztjei esetében is. Amikor a spiritiszta összejöveteleken már minden szükséges információt elmondhattak amit akartak, és pontosan tudatták velük helyzetüket, megmutatták számukra az utat a Fény felé. Elbocsátást nyertek.

A 401-es járat elhalálozott tisztjeinek jelenései és az általuk közölt információk azt is tudatják számunkra, hogy az élet folytonos, tehát nem ér véget a halállal.