Home Paranormális jelenségek A csillagászok és az UFO-k

A csillagászok és az UFO-k

6

Szinte minden héten felröppen egy-egy szenzációs ufó-bejelentés, hazánk egyes városaiba lassan hazajárnak a földönkívüliek. Az ufó-hívôk véleményét elég gyakran halljuk arról, hogy a csillagászok homokba dugják a fejüket, hogy ne lássák a bizonyítékok sokaságát. Mit szólnak ehhez az érintettek? Ezt ismertetjük a repülô csészealjak 50. születésnapja alkalmából.

A repülô csészealj-ak Kenneth Arnold révén kerültek a köztudatba 1947-ben. Ô használt a flying saucer kifejezést azokra az alakzatokra, melyeket egy repülése során látott. Azóta számtalan hasonló észlelés történt, melyekrôl nem mindig lehetett megmondani mi is lehetett valójában. Az UFO betűszót pedig – mely mint tudjuk az Unidentified Flying Object-bôl ered és, magyarul azonosítatlan repülô objektumot jelent – eredetileg az amerikai légvédelem használta azokra a gyanús esetekre, amelyeket további vizsgálatra tartottak érdemesnek. Az ufók mára olyannyira polgárjogot nyertek a magyar társadalomban (is), hogy – a Helyesírási kéziszótár legújabb kiadása szerint – köznévként, kisbetűkkel és hosszú ó-val kell írni.

Mesterséges holdakat, visszatérô rakétafokozatokat, repülôgépet, költözô vándormadarakat, érdekes alakú felhôket, vagy a Vénusz bolygót gyakran vélik ufónak. A légkör fénytörése is produkálhat érdekes tüneményeket, gondoljunk csak a délibábra. Az ufó szó hallatán azonban az emberek többségének nem az amerikai légierô vagy a vándormadarak jutnak eszébe, hanem Földön kívüli lények űrhajója. Esetek ezreirôl van szó, ezért nem lehet, de nem is érdemes végigmenni mindegyiken. Inkább azt nézzük meg, miért hitetlenek a csillagászok.

Elôször is azért, mert a természet feltételeket szab. Azok a részecskék, melyek az egész Világegyetemet – és testünk anyagát is – alkotják olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a töltés, energia, perdület, nyugalmi tömeg. Ezek határozzák meg hogyan viselkedik egy részecske a kölcsönhatásokban, mire ?képes? és mire nem. Nekik is megvannak a maguk korlátai, s ez éppen az elôbb felsorolt tulajdonságokból ered. Az anyag ezen alapokon nyugvó viselkedését nevezzük természeti törvénynek. Ilyen szabály pl. a fénysebesség átléphetetlensége, amit részecskegyorsítókban nap mint nap igazolnak is a fizikusok.

Hallani olyan véleményeket, hogy a szupercivilizációk szupertechnikájával ez már nem lehet akadály. Egy természeti törvényt azonban nem lehet megkerülni, nem egyszerű technikai problémáról van szó! Mivel egyetlen Univerzum van az általunk ismert részecskékkel és törvényekkel, s a benne élô lények is csak ilyen anyagból állnak, képtelenek megsérteni a törvényeket.

Persze ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen lenne az, hogy egy távoli bolygó lakói meglátogassanak bennünket. A gyakorlatban azonban sokféle problémájuk adódhat. Einstein óta tudjuk, hogy fénysebesség közelében fellép az ún. relativisztikus tömegnövekedés, a fénysebességet elérve pedig végtelenre nô a tömeg, amihez viszont végtelen mennyiség? energiára lenne szükség.

Nem csak energia, hanem idôigényes is egy ilyen expedíció. Egy 30 fényéves utazás 220 ezer km/s-os sebességgel is több, mint 40 évig tart. Vajon mit lehet egy ?rhajóban csinálni harminc éven keresztül? Sajnos nagyon úgy t?nik, hibernálni nem lehet az embert vagy hasonló bonyolultságú lényt. Nem technikai problémáról van szó, hanem biológiairól.

Olyan összetett és érzékeny élô rendszer, mint az ember nem bírná ki. A látogatóknak pedig szükségképpen bonyolult lényeknek kell lenniük, mert néhány csalánozó hiába beszél össze, nem fognak űrhajót építeni. Agyra vagy valami hasonlóra szerkentyűre feltétlenül szükség van, márpedig ez az a szerv, mely a legérzékenyebb. Ha a test esetleg ki is bírná a hűtést az agy biztosan nem.

Ilyenkor az az érv szokott felmerülni, hogy az idegen űrhajók rövidebb úton, vagyis más dimenziókon keresztül jönnek. A csillagászok a fizikusokkal karöltve egyöntet?en kijelentik: magasabb számú térdimenziókban nem lehet utazni! Itt tulajdonképpen egy matematikai fogásról van szó. Vannak részecskefizikai problémák, melyeket több térdimenzió bevezetésével nagyszerűen meg lehet oldani. (És persze újak lépnek fel helyette.) Nem lehetetlen, hogy valóban több térdimenzió létezik, de csak az elemi részek szintjén játszhatnak valódi szerepet, mert különben már régen észrevettük volna.

Mivel az utazás – a fenti esetben – oda-vissza 80 évig tart nem valószínű, hogy menetrend szerinti járatok fognak közlekedni. Azért néhányszáz évenként számíthatunk egy látogatásra. S ha már egyszer elindultak, akkor ideérkezésük után kapcsolatba fognak velünk lépni, hiszen ezért jöttek! Nem kell attól tartani, hogy legyilkolnak bennünket, hiszen értelmes (!) lényekrôl van szó. (Nem attól fejlettebb egy civilizáció, hogy több fegyvere van!) Nem fognak ártatlan buszsofôröket vagy a szomszéd Mari nénit ijesztgetni, nem fognak bújócskát játszani velünk. Képzeljük el, hogy több generáció felépít nagy nehezen egy csillagközi űrhajót, óriási mennyiségű energia segítségével eljön, csak azért, hogy megijesszen néhány embert, aztán hazamenjen?

Azt azonban ne várjuk, hogy megváltsanak bennünket! Az emberiség történetét végigkísérik olyan eszmék melyekben azt várják, jön valaki és megoldja az összes problémánkat. (Ez sokkal egyszer?bb és kényelmesebb, mint felülkerekedni hétköznapi korlátoltságunkon, régi vélt vagy valódi sérelmeinken, összefogjunk és nekiálljunk dolgozni.) A jellegzetesen földi gondjainkat nekünk kell megoldani.

A csillagászok egyike sem találkozott még ufókkal. Akkor mégis mit láttak annyian? Mint azt már a cikk elején utaltunk rá ufó nagyon sok minden lehet, akár még általunk ismeretlen jelenség is. (Éppen az a szép a tudományban, hogy mindig vannak olyan új területek, amiket érdemes kutatni.) Esetünkben általában azonban nem ez a jellemzô. Sokkal gyakoribb, hogy aki a jelenséget észlelte nem ismeri a természetet, az égboltot, a légkört. Márpedig csak az döntheti el, hogy rendkívüli jelenséget lát, aki ismeri az eget. Ennek tudható be, hogy a csillagászok egyike sem találkozott még ufókkal. Csillagászok százai figyelik és fényképezik minden nap az égboltot a Föld minden pontjáról. Ôk sohasem látnak repülô csészealjakat. (Legfeljebb otthon családi megbeszélésen, amirôl viszont természetes, hogy hallgatnak.)

Még az sem lehetetlen, hogy a megfigyelôk egyike valóban idegen űrhajót látott, de ki az a Hamupipôke, aki kiválogatja a búzát a lencsébôl? Figyelembe kell venni az emberi tényezôt is. Az emberek többsége nem azt meséli el, amit látott, hanem azt, amit hisz a dologról. Érzelmei, beállítottsága és környezete is befolyásolja. Erre számtalan példa van, legyen az akár egy baleset, ufó, 11-es vagy bármi más. (Amikor kedvenc játékosunk a 16-oson belül átesett a labdán, tisztán láttuk, hogy 11-es volt.

Félő azonban, hogy egyszer tényleg eljön valaki Sajnos nem csak jóhiszemű megfigyelőkről van szó. Nemegyszer előfordult már, hogy feltűnési vágyból hírdettek mindenféle ál- és rémhíreket. Nem állítható, hogy minden esetben erről van szó, de, ha valaki azt akarja bizonyítani valamiről, amit hisz és ehhez még anyagi érdeke is fűződik, akkor a beszámolókból, magyarázatokból kihagyja a neki ellentmondó részleteket, és ami őt igazolja, azt vígan lobogtatja. Sok a tudatos csalás, érthető, hogy a tudósok türelmetlenek és már csak legyintenek a legújabb felfedezésekre. (Ha ötször verte át a szomszédban lakó szőke hölgy azzal, hogy este ott lesz a mozinál, hatodszorra már a csillagász sem megy el.)

Félő azonban, hogy egyszer tényleg eljön valaki és nem figyelünk oda. Az ilyen megtévesztés veszélyessé is válhat. Nem az a helyzet, hogy lehetetlen lenne egy csillagközi űrutazás, hiszen minket is “csak” technikai problémák tartanak vissza attól, hogy már holnap elinduljunk. A gond az, hogy túl sok a jóból. Ha csak egy-egy ritka eseményt jegyeztek volna fel szívesen elhinnénk azt, hogy valóban máshonnan jött űrhajóról van szó. De kizárt dolog, hogy ennyien és ilyen gyakran jöjjenek hozzánk. Ha pedig titokban akarnának bennünket figyelni, akkor nem fognak lebukni a hazafelé tántorgó Józsi bácsi előtt.

Többen felvetették már, hogy, ha az ufó-észlelések közül akár egy is beigazolódik, halomra dönti a tudomány elefántcsonttornyát, ezért tagadják a repülő csészealjak létezését. A tudósok véleménye az, hogy ha valahol egy bolygón megfelelnek a körülmények, akkor ki is alakul az élet. (Ez történt évmilliárdokkal ezelőtt a Marson is, de a bolygó túl gyorsan kihűlt és elvesztette légkörének nagy részét, ezért az evolúció nem juthatott tovább a mikroorganizmusoknál.)

Ha valóban idejönnek más bolygókról, az éppen a csillagászokat fogja igazolni. (A legtöbb csillagászati ismeretterjesztő könyvben benne is van, hogy a milliónyi galaxis egyenként milliárdnyi csillagot tartalmaz, kizárt dolog, hogy csak a Földön alakult volna ki az élet.) Jézus is ufonauta volt Érdekes területe a kérdésnek az ún. eltérítéses esetek, mely sokunk fantáziáját megmozgatta már.

Arról van szó, hogy embereket ufonauták viszik el ivarsejtjeik beszerzése érdekében. E sorok írója is szívesen felajánlaná génjeit a Galaktikus Birodalom felvirágoztatása érdekében, különösen, ha egy hosszú szőke hajú humanoida kérné az együttműködést. (Cím a szerkesztőségben.) A problémának ez a része azonban sokkal inkább a pszichológusok szakterülete, mint a csillagászoké. Sokan látnak régi festményekben, művészeti alkotásokban idegenek nyomait.

Többen határozottan kijelentették már, Jézus is ufonauta volt. Néha egészen odáig fajul a dolog, hogy minden lépés az emberiség történetében az ufóknak köszönhető. Ilyenkor az embernek a viccbéli Móricka jut eszébe, akinek – kamaszkorban lévén – mindenről az jut az eszébe. De nem ez a fő gond. Nagyon degradáló az, hogy egyesek annyira lenézik az emberiséget, vagyis saját fajukat, hogy semmit nem volt képes egyedül megcsinálni és nem is lesz képes kilábalni saját erőből a válságokból. Itt kezd közüggyé és társadalmilag is veszélyessé válni a dolog.

Elhangzott már az is, hogy az emberek szeretik, ha becsapják őket. Nem véletlenül népszerűek a bűvészek, de ők legalább előre bejelentik, hogy csalnak. Mások szerint viszont verjük át az embereket, ha már ezt akarják, pláne, ha anyagilag is megéri. Ez kétségtelenül kényelmes álláspont. Könnyebb és kifizetődőbb, mint mondjuk tanítani.

Trupka Zoltán

6 COMMENTS

  1. Ez a cikk az alaptalan beképzeltség, és a korlátoltság iskolapéldája. Hogyan jelentheti ki valaki, hogy az általunk ismert természeti törvények valóban fennállnak, és valóban áthághatatlanok? Az utolsó pár évszázad (hatalmas) technikai fejlődéséből arra következtetni, hogy immáron tökélyre fejlesztettük a tudományt, nevetséges és arcátlan dolog. Én értem, hogy ezen az oldalon elfér a szkepticizmus, de akkor elő az érvekkel, és nem olyan marhaságokkal előhozakodni, hogy minden ufójelenség valamilyen meteorológiai esemény lehet. Tisztelt gabee! Fel teszek neked egy kérdést a roswelli-esettel kapcsolatban! El tudod képzelni, hogy az amerikai hadsereg, ha felenged egy meteorológiai ballont, aminek az adatait nyilván begyűjtik, hiszen mi másért engednék fel, tehát az útvonalával is tisztában vannak, sőt azzal is, hol vált inaktívvá, esetleg hová érkezhetett, szóval lehetséges volna, hogy ezt a ballont a felbocsájtói ma délutántól holnap délelőttig ufónak nézzék, és ha csak egyszer is, de ufónak nevezzék az újságnak? Ha azonnal, a megtalálásakor ballonnak nevezték volna, azt mondanám, talán az, talán nem. De mivel fél napig ufónak nézték a saját ballonjukat, hát tudod… Én tisztelem a tudományt, és nagy barátja vagyok. Martin Rees, Michio Kaku, és más kortárs tudósok könyveivel vagyok otthon körülvéve, de a te hozzászólásaidban nem látok semmiféle tudományt, csak pökhendiséget.