Szauropodák által hátrahagyott furcsa nyomok miatt már régóta vakarják a fejüket a szakértők. Ezek az óriási teremtmények, amelyek mellett még a gyapjas mamut is egyenesen aprónak tűnt volna, a legnagyobb szárazföldi állatok közé tartoztak, amelyek valaha a Földön jártak.
Hatalmas méretük és súlyuk megtartásához négy hatalmas, fatörzsvastagságú lábukra támaszkodtak, amelyek történetesen mély nyomokat hagytak a talajban. Ezek évmilliókkal később, megkövesedett lenyomatokként lettek megtalálva, és rengeteg információval szolgálnak a paleontológusok számára. A lenyomatok dolgokat árulnak el e lenyűgöző növényevő óriások életéről és viselkedéséről.
Van azonban egy bökkenő – néhány ritka esetben olyan szauropoda lábnyomokat találtak, amelyeken nem egy négylábú, hanem egy két lábon járó állat nyomai látszanak. De hogyan lehetséges tehát, hogy egy ilyen hatalmas lény csak két lábon járkáljon? Ez egy olyan rejtély, amely évek óta fejtörést okoz a szakembereknek, és két fő elmélet létezik.
Az egyik, hogy az ujjlenyomatokat hagyó dinoszaurusz olyan mélységű vízbe merült, amely lehetővé tette, hogy két lába elérje az üledéket, míg a másik két lába a fenékről lebegve maradt.
A másik elmélet szerint bizonyos felszíneken a nehezebb első lábak hagyhattak lenyomatokat, míg a hátsó lábak – amelyek kisebb súlyt cipelnek – nem hagytak elegendő lenyomatot ahhoz, hogy megkövesedjenek.
A dolgok jelenlegi állása szerint azonban senki sem tudja biztosan, hogy ezek közül az elméletek közül melyik igaz – ha egyáltalán igaz valamelyik.