Home Cikkek A japán földrengés hatása a Földre

A japán földrengés hatása a Földre

0

A napok rövidebbek lettek, a föld tengelye elmozdult, az Antarktiszon gleccserek szakadtak le. A japán földrengés nem csak az országot tolta közelebb Amerikához, de az egész földbolygót megrengette. A Spiegel tanulmánya:

Arra számítottak a japánok is, hogy földrengés lesz, de ilyen mérték?vel nem számolt senki. Az ország partjai el?tt fut egy törésvonal, ahol az óceáni lemez az ázsiai kontinens alá csúszik be, körülbelül hetenként két milliméter sebességgel. A várt katasztrófa bekövetkezett március 11-én helyi id? szerint 14:46 perc 23 másodperckor: a tengerfenék k?zete nem bírta tovább a kontinens nyomását és eltört.

A mérések kezdete óta ez volt a negyedik legnagyobb földrengés és hatása az egész bolygóra kiterjedt. A rengés 129 kilométernyire indult a japán Szendai városától, ott keletkezett törés 32 kilométeres mélységben: a tengerfenék olyan gyorsan tört szét, mint egy gleccser. Három és fél percen keresztül haladt a törés a k?zetben. Végezetül a hasadék 400 kilométer hosszan húzódott egészen a tengerszintt?l 60 kilométeres mélységig. A fent fekv? lemez 27 méterrel el?rébb csúszott ? tehát keletre ? és hét métert felfelé. Ez egyike volt a leger?sebb lemezmozgásoknak, amelyeket valaha is rögzítettek.

A rengés az Egyesült Államok geológiai szolgálatának adatai szerint 9-es er?sség? volt. Az ütközés olyan mennyiség? energiát szabadított fel, mint amennyit egy több száz méter átmér?j? meteorit becsapódása jelentett volna. Még a 376 kilométernyire fekv? Tokióban is omlottak össze épületek és remegtek a házak. Az Antarktiszon is megfigyelhet? volt a hatás, a gleccserek gyorsabban szakadtak le, írta a New Scientist magazin hasábjain Jake Walter glaciológus. A méréseket azoknak a GPS készülékeknek a segítségével tudták elvégezni, amelyeket a gleccserekre telepítettek. A kontinenslemezek mozgása szokatlanul heves cunamikat váltott ki.Az óriáshullámok a japánok számára további pusztítást jelentettek, de az óceán többi térsége megmenekült. A hullámok több száz kilométeres sebességgel rohantak Honshu partjai felé és néhány perccel keletkezésüket követ?en elérték a szárazföldet. A tengerfenék egyenetlenségei felfelé nyomták a hullámokat, míg azok a 15 méteres magasságot is elérték.

A cunamik jellegzetessége, hogy míg a hullámok a tenger felszínén haladnak, addig a cunamik egészen a tengerfenékr?l indulnak, az egész tenger mozgásban van, és ennek megfelel?en nagyon sok vizet juttat a szárazföldre. Japán meredek partjai még inkább felkorbácsolták a vizet, kilométeres távolságban jutott be a tengervíz a szárazföldre.

Az óceáni térségben fekv? országok szerencséje az volt, hogy a cunami a japán partok melletti relatív sekély vizekben keletkezett, ezért túl kevés víz mozdult meg ahhoz, hogy máshol is pusztítson. Amikor a hullámok a mélyebb vizekre értek, akkor elvesztették magasságukat. A szigetek a formájuk miatt úszták meg a veszélyt, a vulkáni eredet? szárazföldek úgy állnak a tengerben, mint a ceruzák és nincs olyan talapzatuk, amin a hullámok meger?södhetnének. A cunamikat a nyílt tengeren ugyanis alig lehet észrevenni, a hajósok gyakran gyanútlanul haladnak át rajtuk. A Hawaii szigetek ezzel szemben hegyvonulatként magasodik az útban, ahol néhány méter magas cunamik okoztak csekély mérték? kárt.

Japánban 1200 GPS-állomás található, amelyek m?holdon keresztül mutatják az ország helyzetét. Ezeket azért helyezték ki, mert a földmozgások el?jelei lehetnek egy vulkánkitörésnek. Most ezek a szenzorok azt is jelzik, hogy milyen hatása volt a földrengésnek: Japán egycsapásra négy és fél méterrel közelebb került az Egyesült Államokhoz, de az ország nem egyforma mértékben csúszott. Délnyugaton csak kilenc millimétert haladt kelet felé, de a tengerfenéken a négy és fél méternél nagyobb mérték? is lehet az elcsúszás, csak ott nincs GPS, ami mérje.

A szárazföldi eszközök másféle mozgást is észleltek. Északkeleten Japán 75 centimétert süllyedt, amelynek végzetes következményei lehetnek, mert a cunamik így még mélyebben juthatnak be a szárazföld belsejébe.

A hatás nem csak az embereket érintette: a földgolyó még mindig remeg, mióta a földrengés megrázta ? úgy leng, mint egy harang: az egész bolygó hat és fél perces id?közökkel leng ki, derítették ki a bonni egyetemen. Az egész földön a talaj hullámzik, de csak néhány tizedmilliméternyit. Mivel az egész bolygó remeg, ezek óriási energiát keltenek. Ha az embereknek jobb lenne a füle, akkor hallanák az egész Földet morogni, de ezek a zajok tizenegy oktávval lejjebb vannak annál, amit az emberi fül észlelni képes. A Föld tengelye 17 centiméterrel mozdult el a NASA szerint. A rengés szinte megcsavarta a bolygót és ezzel megrövidült a nappalok hossza. Bár ennek a mértéke igen csekély, de a számítások szerint volt olyan id?szak, amikor egy nap 23 óráig tartott.

A kutatókat megrázták a történtek, úgy vélték, hogy ilyesmi sohasem történhet. 9-es er?sség? földrengés Japán partjai el?tt szerintük sohasem következhetett volna be. Ehhez hasonló nyomokat sem a tengerfenéken, sem a szárazföldön nem találtak. Az elmúlt évszázadokban nem volt olyan rengés, ami ilyen er?s lett volna, a cunamik ellen pedig méteres magasságú falakat építettek, amelyek Japán észak-keleti részét veszik körbe.

A tektonikus lemezek ütközésének módja is egy mega-rengés ellen szólt: Az óceáni lemez szokatlanul meredeken csúszik az ázsiai kontinens alá. Ez azért van így, mert a k?zet nagyon régi, hideg és nehéz, ezért az elmélet szerint kevésbé er?sen súrlódnak egymáson, és nem is renghet olyan s?r?n. Az élet rácáfolt erre, a cunami a falak felett pedig egyszer?en átcsapott.

Most a kutatóknak be kellett ismerniük, hogy az elméleteik tévesek voltak és azt is, hogy nem vették figyelembe a veszélyre figyelmeztet? jeleket. A lemezek kora miatti feltételes biztonságot a 2004 karácsonykor Szumátrán történt cunami és földrengés már meg kellett volna, hogy cáfolja, ismerte el Emile Okal, az Evangston egyetem geofizikusa. Ráadásul Japán észak-keleti része egyre inkább meghajlott, és a keletkez? nyomás levezetésére csak egy igen er?s földrengés lehetett képes. Okal szerint a történtek figyelmeztetésként kell, hogy szolgáljanak más régióknak is: Tonga és a Karib térség észak-keleti része hasonlókkal kell, hogy szembenézzen.

Minél pontosabban vizsgálják a kutatók az altalajt, annál több katasztrófa nyomára lesznek figyelmesek. Japán észak-keleti részén volt már néhány cunami, err?l árulkodnak a történelmi feljegyzések és a geológiai térképek is, de épp a legsúlyosabbról feledkezett el mindenki.

2001-ben Koji Minoura, a szendaji egyetem geológusa felfedezte, hogy a most érintett régiót 869-ben egy mega-cunami árasztotta el. Mivel az esemény olyan régen történt, írta Minoura, ?egy nagy cunami valószín?sége egyértelm?en magas?. A prognózis döbbenetesen pontos volt, de a tanulmány csak most, a történtek után lett híres.