vasárnap, augusztus 25, 2019
Home Cikkek A JÓGIK ÉS FAKÍROK CSODÁK ÉS MISZTIKUMOK I. rész

A JÓGIK ÉS FAKÍROK CSODÁK ÉS MISZTIKUMOK I. rész

705
0
Megosztás

Sokan fejcsóválva tanakodnak, vajon milyen titokzatos eszközökkel élnek a jógik és fakírok, hogy az átlag emberi felfogásnak csodaszámba menő dolgokat tudnak művelni: egy óra leforgása alatt a magból virágot, sőt fát növelnek, amelyen gyümölcs terem; a levegőbe emelkednek, elevenen eltemettetik magukat és meghatározott időben ismét feltámadnak, stb. Érthetetlen rejtély ez a legtöbb ember előtt. Aki azonban a dolgok mélyébe tekint, az lassan ráeszmél, hogy voltaképpen nem is csodákkal állunk szemben, hanem a természeti törvények ismerőinek cselekedeteivel, amiket megfelelő lélegzés, gondolatkoncentráció és bizonyos szuggesztív “mantramok” elmondása által hoznak létre.

Az úgynevezett “csodák” nyitja és magyarázata, hogy minden erő tulajdonképpen ugyanazon forrásból ered, csak rezgési számaiban és következésképpen atomjai elhelyeződésében különbözik; épp azért az erők átváltoztathatok. Ekként ami nekünk olykor csodának tűnik fel, semmi egyéb, mint az erőknek szemünk előtt történő átváltoztatása.

A szanszkrit Ráma Prashád, hindu szentírás szerint a nagy erők, a tattvák,  változatai az örök nagy leheletnek. A nagy lehelet örökös mozgása a határtalan, örökké jelenlévő térnek. Ez a nagy lehelet hat a prakritire – a természetre, vagyis a kozmikus matériára és ötféle formában, ötféle változatban nyilvánul meg. Mindenik formának, mindenik változatnak megvan a maga rezgési száma s a maga hullámzási módja és aszerint különböző funkciókat végez.

Az első megnyilvánulása Parabrahm-nak, vagyis az abszolútnak: ákása tattva. S azután sorjában jön: tejas, apas és prithivi. Ezek a hindu szentkönyvekben mint nagy elemek: Mahabhutasokismeretesek. Ez a szó: “ákása” maga azonban tulajdonképpen hanghordó étert jelent Apasa: ízhordó étert, prithivi pedig illathordó étert jelent. A legfinomabb éternem a tejash tattva – a fémhordó éter.Ennek az elemnek a rezgései hordják a világosságot, mely az egyenlő-szárú háromszög alakjában hullámzik tova. Maga a fényforrás egy zárt egyenlőszárú ? háromszöget alkot. Az a-b a fény iránya, c a hullám magassága, c-b pedig a szimmetrikus rendszer vonala, amelyben a fény atomjai kisugárzásuk folyamán mindig visszatérnek. Ugyanis a vibráló atomnak mindig vissza kell térnie eredeti irányába.

1

A hanghordó éter hullámzási formája hasonlít a fülkagyló formájához. Az anyagot, amelyet áthat, pontozott formában hozza, mégpedig úgy, hogy a pontocskák kissé kiemelkednek a síkból. Ezek apró rohamokban mozognak tova, mégpedig minden irányban, vagyis olyanformán, mint amikor követ dobnak az állóvízbe, a víz felületén tovamozgó körfodrok.

A hang nemcsak az éterben, de a szilárd anyagban is olyan rezgéseket, apró hullámzásokat idéz elő, melyek a hang tovahaladási formájának megfelelnek. Ha ezek a hullámzások a túl erős hang következtében túl nagyok, falakat képesek ledönteni.

A légmentes térben a zárt haranggal való kísérlet bizonyítja, hogy a hanghullámok az atmoszférában levegő híján is tovább terjednek. Tudjuk továbbá, hogy különböző föld- és ásványnemek különféle erővel továbbítják a hangot. Állításomra jellemző a telefon és a rádió, de még inkább a photophon, melynél a sugarak viszik tovább a hangot. Hallható sugarak!… A hang itt a fényhordó éternek a villamosság behatása által megváltoztatott rezgési száma következtében nyilvánul meg.

Az ákása mindent áthat, azért nincsenek korlátai. Míg a fénynek az igen sűrű anyag gátakat állít, addig a hang többé-kevésbé minden anyagon győzedelmeskedik. A fény és hang tovaterjedésének lehetősége abban rejlik, hogy az útjában álló anyagot megfelelő rezgésbe hozza. A hang tovább tud terjedni a sűrű anyagban is, mert azt meg tudja rezegtetni, de a fény, melynek anyaga finomabb, nem képes, vagy csak igen csekély mértékben képes a sűrű anyagot a magáéhoz hasonló rezgésbe hozni s így vastag falak, sziklák, vagy vastag földréteg, mint gátlók lépnek fel. Néha a legsötétebb odúban is ott remeg a fényhordó éter, de a napfénytől érintetlenül.

Beszéljünk az érzésthordó éterről, a váyuról. Ráma Prashád-ban, mint szférikus formák vannak vázolva, melyek hullámzás vonala ilyenformán: történik, vagyis hegyesszög-alakban, úgyhogy a hullámzási vonalak sűrűn egymás mellé kerülnek.

Az ízt hordó éter – apás tattva – hullámzása félholdalakú félköröket ír le és lefelé mozog. Ennélfogva valami összehúzó erőt hoz létre, íme az apás-hullámzások: ??????.

Az illatot hordó éter: prithivi, ? négyszögű formákat alkot, melyek se lefelé, sem fölfelé nem haladnak, hanem a hullám irányában.

Ezek az öt éter-forma mozgási módozatai, amelyek öt érzékünket eredményezték: 1. alchasa, hanghordó-éter: hang; 2. váyu, érzéshordó-éter: érzés; 3. tejas, világossághordó-éter: látás és színérzék; 4. apás, ízhordó-éter: ízlés; 5. prithivi, szaghordó-éter: szaglás.

2

A fejlődési folyamatnál ezek az egymás mellett létező éterformák, amialatt formájukat és tulajdonságukat megtartják, magukhoz vonzzák a többi tattvák tulajdonságait. Ez az úgynevezett pansikaranafolyamata, vagyis a 65-nek az osztódása és egyesülése az örök eggyé.

Igen érdekes, amit Parvil Henrik és dr. Eberson a hangok ízéről és színéről és a színek hangjáról ír, ami teljesen megegyezik a hindu szentkönyvek tanával.

Akasha tattva, a hallható erő, a hang hatalmának ereje, színe fekete, íze keserű, körbenforgó rezgéshullámokat ír le, amelyeknek rezgési száma az “u” magánhangzónak felel meg.

Váya tattva, az érzés ereje, színe kék, vagy olykor zöld, íze savanyú, ellipszis-formájú hullámokban rezeg tova. Rezgési száma az “a” magánhangzóé.

Tejas tattva, a fénynek az ereje, színe vörös, íze fűszeres, azt mondhatnám: forró; háromszög-alakban hullámzik tova. Rezgési száma az “o” magánhangzót adja.

Apás tattva, az ízlelés ereje, színe sárga, íze összehúzó, fanyar; sarló-alakú hullámokban rezeg tova, mely rezgéseknek az “i” magánhangzó felel meg.

Prithivi tattva, a szaglás ereje, színe fehér, íze édes; négyszög-alakú rezgési formákban hullámzik s a rezgési száma az “e” hangot eredményezi.

Surja, az ismert rózsakeresztes úgymond: “A tattvák látható anyagi testéből áll a világ. Mindenik tattvában a többi is benn foglaltatik”. Ez magyarázza meg az erők transzformálódásának lehetőségét: a fénynek hanggá, ízzé, hővé való átváltozását. S ez a magyarázata a kémiával, alchímiával és elektromossággal végzett mindenféle műveletnek.

A csodatevő az erők transzformálója, vagy az erők fokozója, ami vagy tudatosan, vagy extatikus állapotban, öntudatlanul történik. Minden embernek lénye bizonyos rezgési számokra van beállítva. Ha két ember rezgési száma megegyezik, vagyis harmonikus hangot ad, létrejön a szimpátia. Az alkalmazkodni-tudás mi más, mint embertársaink lelkéhez való hangolódni-, idomulni-tudás? Ez az első lépés a jógában.

Hogy mi az a jóga? Önlegyőzés által nyert magasabb tudás. És hogy ki az a jógi? Aki magát teljesen legyőzte s a mindenség él benne; akiben az isteni szikra már nem parazslik, mint az átlagemberben, hanem lobog és világít. Vagy, mint a rózsakeresztesek mondjak: akiben a misztikus rózsa-Krisztus kinyílt.

Jógi és fakír között nagy a különbség. A jógiban teljesedésbe ment a bölcsesség. A fakír csak tanítvány, ő csak a fizikai törvényeket ismeri s ezzel hozza létre az úgynevezett csodákat. Bölcsessége nem teljes, sőt okoskodása olykor téves úton halad. A jógi azonban tévedhetetlen. Sok fakír van és igen kevés jógi, mert akik jógiknak nevezik magukat és a világban élnek s kérkednek ezzel a titulussal, azok nem jógik, hanem legfeljebb fakírok. Az igazi jógik, akik alig egynéhányan vannak, nem nevezik magukat sem bölcsnek, sem szentnek, hanem nagyon elvonultan élnek és csak igen kevesek előtt nyilvánulnak meg. Avagy talán assisi szent Ferenc vagy Baalsem szentnek, vagy bölcsnek nevezték-e magukat, vagy keresték-e az elismerést?… Dehogyis! Ők megnyilvánultak ott és azok előtt, ahol és akik előtt kellett… Megnyilvánultak? … Igen, megnyilvánultak szóval és tettel. Szavuk úgy hatott, mint a balzsam, vagy úgy, mint a szívet, lelket rázó fergeteg és tetteik, mint a szeretet s a gyönyörűség cselekedetei, így Mózes egyetlen szavával s egyetlen kézmozdulatával vizet fakasztott a sziklából és a tenger hullámai szétnyíltak, hogy Izrael népe száraz lábbal elmenekülhessen üldözői elől. Szent Erzsébetnek egy forró, erős fohászára ölében a kenyér rózsává változott. Szent Terézia, a Karmelita-rend alapítója, ima közben – ha lelkében az Istennel való extatikus egyesülés teljes volt -, gyakran felemelkedett a földről. Ilyenkor arcán túlvilági öröm tükröződött s a jelenlévő apácák valami édes rózsaillatot éreztek és halk, távoli zenét hallottak.

7

Keleten jártamban, amikor Tibetben vándoroltam, eltévedvén, kedves, bölcs, középkorú hindu férfi szegődött vezetőmül, akinek társaságában szebbnél szebb vidékeknek és egy gyönyörű napfelkeltének és napnyugtának voltam szemtanuja. Egy éjszakát töltöttem titokzatos ismerősöm házában, ahol ritka vendéglátásnak, szférikus zenének és sok bölcs tanításnak örvendhettem. De midőn néhány héttel később ugyanazon az úton visszafelé haladva, kerestem azokat a szép tájakat, amelyek elbűvöltek, sehol sem találtam, csak kietlen sziklák meredtek felém, így hát a sok szépség ama előkelő hindu jógi varázslata volt, amellyel fel akarta üdíteni a fáradt vándort.

“Varázslata” mondtam. Mi az a varázslat? … Átváltoztatása az erőknek gondolat-koncentráció, mantramok – varázsszavak – és alkalmas lélegzés által. Ez a három együttvéve óriási hatalom.

II.

Hogy mi a gondolat-koncentráció, azt tudjuk. Gondolatainknak, ideg- és izomerőnknek teljes megfeszítésével egy dologra való irányítása. Például ezt gondolom: “Azt akarom, hogy te énbennem barátodat érezd!” Mialatt ezt gondolom, idegeimből minden más érzést kiküszöbölök és erősen érezve, akarom, hogy szeress engem.

Ha egyedül vagyok, arccal kelet felé fordulva, kitárom karjaimat, hogy egy keresztet alkotok és karjaim izmait előbb kifeszítve, lassan becsukom ujjaimat és erős szeretettel érzem: “Akarom, hogy szeress! Hallod? Szeretned kell engem, mert én a javadat akarom!”

S a mantram? … Ó, azt nem lehet leírni, azt hallani kell! Hallottam egyszer egy gyönyörű szemű, csúnya asszonyt imádkozni egy Mária-kép előtt. Ezek a szavak, sóhajok, mosolyok és nagy akarások, mantramok voltak. És Isten meghallgatta őt. Egyszer meg egy tűzimádó imájában volt alkalmam gyönyörködni. Valami elálmosító, majd felvillanyozó éneklése bizonyos szavaknak, hangoknak valami különös szuggeráló akcentussal, bizonyos rezgéssel megismételt hangok, szavak, imák: ezek a mantramok.

A tűzimádó ezekkel a mantramokkal a tüzet akarata szerint hol elhamvasztotta, hol meg egészen eloltotta és néhányszáz méterrel odább ismét kigyújtotta.

Kedves embertársam, ha én egy ideig a szemedbe nézek és a szemeden át a lelkembe szívom a lelkedet és te az enyémet, s aztán énekelek neked és mondok neked szavakat a lelked hangján, amelyek jólesnek, amelyek megrendítenek, amelyek megörvendeztetnek és kicsit fájnak is neked, de buzdítanak és bíztatnak: Előre, előre, én testvérem az Istenben! Ez is egy mantram, egy ima… Szenvedsz? Én is szenvedek, de örvendek a szenvedéseimnek, te is örülj nekik és nem fogsz annyira szenvedni, hanem örülni, én szeretett testvérem. Gyere csak felfelé, az öröm felé. Mert mindennap levetünk egy-egy terhet, törlesztünk egy-egy adósságot, mindennap könnyebb lesz a mi terhünk, ha újabb adóssággal nem terheljük meg magunkat. Gyere csak felfelé, testvérem! Ugye, most már érzed, hogy szeretlek és te is szeretsz engem és a mi testvéri szeretetünk Istent szolgálja.

 

PRÁNÁJÁMA

CSODÁK ÉS MISZTIKUMOK

A KELETI JÓGIK ÉS FAKÍROK
TITKOS TUDOMÁNYA

ÍRTA: ALEXY E.

MAGYAR KÖNYVKIADÓ
BUDAPEST