A Jupiter az egyik leglátványosabb égi jelenség a csillagászok körében. Éjszaka nyugaton jelenik meg, majd tűnik el a horizonton hajnal előtt.
Manapság amatőr csillagászok is könnyen kiszúrhatják az égen hiszen rendelkezésünkre áll többféle mobiltelefonos alkalmazás, melyek segítenek a bolygó megtalálásában. Sőt, olykor előfordul, hogy nappal is lehet látni az égen, ha tudjuk, merre keressük.
Idegen űrszonda a Juno körül
2016 augusztusában szemfüles UFO kutatók lettek figyelmesek egy furcsa objektumra a Jupiter körül, amikor a Juno űrszonda felvételeket kezdett készíteni. A gázóriás tízszer nagyobb a Földtől, tömege 2,5 szer akkora, mint a Naprendszer többi bolygójáé együttesen. Tengelye körül 10 óra alatt fordul meg. Így megközelítése meglehetősen veszélyes, mert parittyaként dobálja ki magától a közelébe kerülő tárgyakat, sziklákat, elektronokat, sőt még a kisebb méretű üstökösöket is.
A Juno űrszonda 2016. július 6-án pályára állt és keringését sikeresen megkezdte. Feladatai között van, hogy vizsgálja a Jupiter atmoszférájának víztartalmát és a mágneses mezőt. Feltérképezi a felhőmezőket és a sarki fényekről is felvételeket készíthet. Nem sokra rá egy általa készített felvétel futótűzként kezdett terjedni az interneten, amely mára nem elérhető. Állítólag a felvétel a NASA-tól származott és ez az volt első felvétele a Juno űrszondának. Szóbeszédek szerint, amikor a NASA központban meglátták a felvételt, a szakemberek, leesett az álluk. Ugyanis az űrszonda a Jupiter Nagy Vörös Foltja felett egy idegen űrszondát kapott lencsevégre. A felvételt állítólag titkosították, de egy lelkes munkatárs úgy döntött, hogy kiszivárogtatja. Lehet, hogy az emberek nem voltak elég gyorsak a Juno-val kapcsolatban. Már mások is küldtek oda űrszondát. Az is lehet, hogy egy átverésnek voltunk a szemtanúi egy multimédiás szakember révén.
Azonban nem csak a bolygót érintik a különös jelenségek, hanem annak holdjait is. Egyesek szerint a Jupiter holdjai szabad szemmel is láthatók, tökéletes időjárási körülmények mellett. Ezeknek a holdaknak a tanulmányozása azonban könnyebb egy megfelelő teleszkóppal.
A holdaknak azonban több, megmagyarázhatatlan sajátossága van, melyekre ezidáig sem sikerült választ találni. Az 1970-es években W.E Fox csillagász arra lett figyelmes, hogy a holdak kettős árnyékot vetnek az anyabolygóra, de előfordult hármas árnyék is. A jelenségre nem talált magyarázatot és 1978-ban közölte felfedezését a Brit Csillagászati Egyesület Kiadványában. Mi okozhatta a furcsa jelenséget?
Az Io különös viselkedése
Nem csak az árnyékok jelentik az egyetlen rejtélyt. A Jupiter Io nevű holdja szintén különös sajátosságot mutat: miután kikerül a Jupiter takarásából, 15 percig meghökkentően fényes, aminek nem tudni az okát.
1973-ban két csillagász, D.P Cruikshank és Robert Murphy kétszer megfigyelte a jelenséget. Emellett sem az Europát, sem a Ganimédeszt nem találták ilyen fényesnek. Az ő elméletük szerint a nagy fényerőt jelentős mennyisgű gázok okozhatják, mint a metán vagy az ammónia. Egy másik elmélet szerint a hirtelen napsugárzás okozza a fényerőt, amely egy pillanat alatt megvilágítja az Io felszínét, miután kikerül a Jupiter takarásából. Egy harmadik elmélet szerint viszont fagyott kén okozhatja a nagymértékű fényvisszaverődést.
Egy negyedik elmélet pedig azt mondja, hogy az Io-ra jellemzőek a heves és hirtelen vulkáni kitörések, melyek olvadt anyagot lőnek ki a felszínre magyarázatul szolgálva a nagy fényvisszaverődésre. Azonban a heves vulkáni kitörésekre sokáig nem született magyarázat, mígnem 1979-ben Thomas Gold asztrofizikus az elektromosságot hozta összefüggésbe a kitörésekkel.
A tudós szerint amikor az Io a Jupiter gyűrűjébe kerül, körülbelül 5 millió amperes áramerősség keletkezik, amely vulkáni tevékenységet vált ki. Szerinte ez a magyarázat valószínűbb a vulkáni tevékenységre mint az, hogy hő vagy nyomás okozza azt.
Elképzelhető, hogy az említett természetes folyamatok lehetnek az okai az Io különös viselkedésének?
Mint látjuk, a Jupiter holdji is azt bizonyítják, hogy az Univerzum tele van továbbra is megválaszolatlan kérdésekkel.