Két fiatal hegymászó, B. Gregorij és K. Mihail nekiindult, hogy Grúziába megmássza a Kaukázus egyik magaslatát. A csúcs kétnapi járó útra volt településüktől. A fiatal emberek nem véletlenül választották ezt a hegyormot. Megmászhatták volna sok másikat is, hiszen a Kaukázus bővelkedik alpinisztikailag nehéz hegycsúcsokban, s jó néhány közülük még érintetlen. Ők azonban nem rekordot akartak dönteni.
A tetőn, amit célba vettek, évente több alkalommal is különös fényjelenségek tűntek fel, vakító karikák és lángoló gömbök. A hegycsúcs közeléből bukkantak elő, majd felemelkedtek és eltűntek az égbolton. A két fiatalember kezdetben optikai csalódásnak hitte a fura fényjelenségeket, majd arra gondoltak, hogy gömbvillámokkal van dolguk. Ez hihetőnek tetszett, annak ellenére, hogy tudjuk, a gömbvillámok észlelése meglehetősen ritka, becslések szerint a népesség mindössze egy százaléka látott életében ilyent. Magát a jelenséget a középkor óta ismerjük mint a viharok kísérőjét. Keletkezésének körülményeit a tudomány 150 éve igyekszik kideríteni, laboratóriumi körülmények között ugyan is eddig még nem sikerült előállítani.
Az életnek semmi jele
A gömbvillám a szemtanúk állítása szerint fehér vagy sárgás fényű, nem fényesebb egy 100 wattos izzónál, kiterjedése egy golflabda és egy strandlabda mérete között változik. Átlagosan 15 másodpercig látható, és robbanásszerűen vagy fény és hangjelenség nélkül tűnik el a föld közelében úszik, függetlenül a széltől.
A földnek ütközve visszapattan, elektromos tér hatására pedig eltérül. Mind ez sehogyan sem stimmel, mert amikor látták a fényeket nem volt vihar, fényerejük nagyobb volt, mint a gömbvillámoké, s határozott pályán mozogtak. Ha nem gömbvillámok voltak, akkor valamiféle anomáliás jelenség lehetett ? jutottak a lelkes kutatók a következtetésre, s elhatározták, hogy felderítik a helyszint. Miközben felfelé haladtak, minden magaslatot, ami útjukba esett, megvizsgáltak. Nekiláttak a lejtő alaposabb átvizsgálásának.
A rejtélyes barlang
Kézzel lábbal kapaszkodtak felfelé, s egy hasadékot vettek észre. Miután szabaddá tették, bemásztak. A barlang a hegy gyomrába vezetett. Helyenként még a hátizsákjukba dugott trotilpatronokat is igénybe kellett venniük, hogy a nyílást kiszélesítsék. Nem volt könnyű dolguk. A robbantás elől ki kellett mászniuk a résekből, majd kis tábori ásóval el kellett takarítaniuk a törmelékeket. A munka órákig tartott, de megérte. Végre bejutottak a barlangba. A közepén egy kút ásítozott, mélyén víz csillant.
Kruber barlang
A barlang falán nyolcágú fém csillag lógott. Egy nagyjából 60 centiméter átmérőjű koronghoz volt erősítve, s a közepén egy szemgolyó díszlett. A lelet megdöbbentette az ifjú kutatókat. Ám tovább kellett haladniuk, ugyan is nem volt elég élelem velük. Még is visszamásztak. Szerencséjükre volt náluk egy nagy sztaniol darab, azt úgy irányították, hogy a róla visszaverődő napfény bevilágítsa a barlangot, így jobban szemügyre vehették a titokzatos fémcsillagot. Ezüstszínű ötvözetből készült, s a barlang nyirkossága ellenére korróziónak nyoma sem volt rajta. Ismeretlen ötvözet lehetett.
Az ifjú kutatók megpróbálták levenni a csillagot a falról, de sem a rendelkezésükre álló eszközök (ásó, lapát, feszítővas), sem fizikai erejük nem bizonyult elegendőnek. Viszont a csillagot körbe lehetett forgatni.
Fény az ismeretlenből
Egyszeribe különös, halovány fény töltötte be a barlangot. Kiderült, hogy a mennyezeten egy nyílás van, a fény onnan áramlik be. Először elvakította őket, ám amikor hozzá szoktak, különös ábrák jelentek meg a falon. Éjszaka az ifjak kísérletezni kezdtek. Zseblámpájukkal a nyílásba világítottak, s jó lehet a lámpa fénye hamar kialudt ? az elemek le merültek ? , a fény a nyíláson továbbra is kijutott a felszínre. Amikor pedig mint egy 30 méteres kötélen egy korsót engedtek le a kútba, az nem érte el a kút alját.
Az első alkalommal a fiatalok nem vittek magukkal fényképezőgépet, az ifjú kíváncsiság vezérelte őket. Később ismét ellátogattak a barlanghoz, néhány fénykép is készült. A kútba viszont nem tudtak leereszkedni. A nyílás túl szűk volt. Fém fűrésszel megpróbáltak egy darabot levágni a csillagból ? az anyag túl keménynek bizonyult. Amikor egy iránytűt közelítettek a csillaghoz, a tű északot mutató vége a csillag alsó vége felé mozdult el.
Nézzük a tényeket
Miután a barlang bejáratát csak a törmelék eltávolítása után érhették el, feltételezhető, hogy már jó ideje nem látogatta senki ezt a helyet. A bizonyítékokat a múltban kell keresni. Grúz feliratot nem találtak, de nem voltak görög vagy latin feliratok sem, asztrológiai jelek sem. Akkor egy korábbi időszakról lehet szó?
Ha az ősi görög történetírást hívjuk tanulságul, arra a következtetésre juthatunk, hogy az aranygyapjúért már a trójai háború előtt járhattak erre a görögök. Ha elfogadjuk, hogy Médea valóban létező személy volt ? lásd Strabon történet írását ? és azt, hogy valóban ment expedíciót az aranygyapjúért, akkor tanúságuk alapján feltételezhetjük, hogy a Kaukázus környékén egy még korábbi, igen fejlett antik kultúra emlékei bújnak meg. Strabon egy olyan vidékről ír, ahol jól megépített városok és falvak terültek el, cseréptető borította a házakat, piacterek és szép középületek szolgálták a polgárokat.
Ismeretlen hieroglifák
A kutatók elővették történelmi ismereteiket. Miféle civilizáció nyomát fedezték fel a barlangban? Milyen jelekkel, feliratokkal lehet azonosítani az általuk találtakat? A megoldás ? úgy vélték ? a görög mitológiában találták meg. Nem kellett messzire menniük. A kaukázusi őstörténet kapcsolata a görögök mondavilágával közismert. A monda szerint Médea elfedte arcát, amikor a nép elé lépett. A két fiatal egy régen elhagyott kolostor romjai között a falon rajzokat fedezett fel, az ott látható lények is arctalanok. Van-e közük a barlangban találtakhoz?
Ha logikusan gondolkodunk, akkor a fém csillag és a rajzok összefügghetnek, vagy legalábbis azonos korhoz tartózhatnak. Már azért is, mert alig ötven kilométer a távolság a két lelet között. Ha Strabon alapján feltételezzük, hogy ekkor tájt több város település virágzott a vidéken, melyek közül számos magára vonta napjaink archeológusaink figyelmét, akkor van értelme a tovább gondolkodásnak.
Az utóbbi évek zűrzavarában ? polgárháborús helyzet, fegyveres összetűzések és még sorolhatnánk az akadályokat ? kevesen gondolnak arra, hogy ezeket a rejtélyes dolgokat megfejtsék. Az ásatásokra se pénz, se lehetőség. Így még sokáig megfejthetetlen rejtély marad az, ami lehet, hogy más fényt vetne a Kaukázus előtörténetére.