A lélekröl

A világ vallásai és a pszichológia sokat beszélnek az emberi lélekről, de valójában igen keveset tudunk róla mind a mai napig. Miből van a lélek? Hogyan jön létre? Hogy működik? Mi lesz vele a testi halál után? Hogy működik a reinkarnáció? Kérdések, melyekre fontos lenne tudnunk a választ…

Mivel régóta érdekel a téma, igyekeztem összegyűjteni a leghasználhatóbbnak és legérdekesebbnek tűnő információkat ezen fejezethez. Az itt következő adatok nem csak tudományos mérések eredményei, hanem különböző forrásokból, beavatottaktól és sámánoktól összeszedett, olykor kifejezetten misztikus és bizonytalan eredetű információk is, ezért pusztán tájékoztató jellegűek. Nem tudni mennyi az igaz belőlük, mindenesetre annyira izgalmasak, hogy feltétlenül megérdemlik a kutatást, az ellenőrző méréseket. Íme az elképzelések csokorba szedve.

Az emberi lélek egy mikron (a milliméter ezred része) nagyságú, legömbölyített ikozaéder alakú, a barion sorozatba tartozó hatalmas részecske. A térfogata kb. 5.236×10-13 cm3-re becsülhető. Színes, szabad szemmel is látható, önálló mozgásra képes individuális porszem. Legalább 12 féle színű lélek figyelhető meg itt a Földön, és ezek között akadnak a látható fény tartományán túlnyúlók, infravörös és ultraibolya színűek is. Egyedül fekete lélek nincs (mert az nem szín).

A lélek a születésekor az őt megteremtő isteni lélek fraktálszimmetriájáról szakad le bimbózással. Ez a két dimenziós (sík) univerzumban történik, majd a Teremtője feltölti az alapszintű operációs rendszerrel és ellátja az egyediségét adó irányprogramokkal, melyek tehetség formájában nyilvánulnak meg később az entitás fejlődése során. Ez a tehetség a lélek eleve elrendeltsége, mely megszabja a későbbi fejlődésének főbb irányvonalait. Innen kerülnek be egy cyodáknak nevezett dimenzióváltó rendszeren keresztül az új, még tapasztalatlan lelkek a három dimenziós univerzumba, hogy megkezdjék hosszú vándorlásukat a teremtésben.

A lélek nyolc felszíni csapocskával, interfésszel kapcsolódik a talamuszhoz a testben. Az agyat csak információ előfeldolgozó, elosztó és szűrő rendszernek használja, mert nem az agysejtek gondolkodnak, hanem a lélek. Az anyagi testet ? maga növeszti magának, fraktálisan az általa kivetített és fenntartott komplex holografikus kényszertérbe, az aurába. Ezen tevékenysége során anyagi (és szubanyagi) részecskéket, neutronokat is ?szül? bimbózással a saját teste számára, vagyis nem csak az anyjától kapott anyagokkal építkezik. A lélek már a fogamzás előtt hozzákapcsolódik a petesejthez és a hímivarsejthez, de élőlénynek csak a megtermékenyülés pillanatától kezdve tekintendő az isteni törvények szerint. Ezért minősül gyilkosságnak az abortusz, hisz a magzat élő, tudatos lélekkel rendelkezik. Az olyan megtermékenyülésből, melynél nincs jelen a lélek, nem alakulhat ki élőlény, csak egy rakás differenciálatlan sejt.

Az emberi lélek a saját rezgéseinek tartományát tekintve két oktávot fog át. Mivel önálló mozgásra, helyváltoztatásra képes, a súlya nem meghatározható, hisz képes befolyásolni a saját tömegtehetetlenségét. Az átlagos fajsúlya kb. 1.375×1011 g/cm3. Parányi mérete miatt nagy a nyugalmi tömege, ezért drasztikus hatásra, pl.: autóbalesetes ütközés során, kiszakadhat a testből.

A lélek felépítésében a cseresznyéhez hasonlítható. Van egy külső, áttörhetetlen, sűrűn pikkelyezett burkolata, ez teszi (anyagi dolgokkal) elpusztíthatatlanná. A tömegének kb. 95%-a a felszínében nyilvánul meg. Ezen kívül még hét komplex auraréteg is övezi és védi a benne tárolódó információkat a környezeti információs zajtól.

A magjában található a tudatalatti, a felső lélek (más néven szentély), mely testről testre vándorol, reinkarnálódik az univerzum megfelelő bolygóin. Ez az upanisádok szerint kb. 0.0001 mikron átmérőjű és 5145, más források szerint 5760 teljes emberi élet összes (holografikus) információjának eltárolására alkalmas. A rendszer tényleges tárkapacitása persze függ a leélt életek időtartamától is. Az itt megadott értékek 120 földi évnek megfelelő hosszúságú életek esetén érvényesek. A tudatalattiban tárolt információk zárolva vannak a feltudati rész elöl, de egy részük hipnózissal felhozható, megtekinthető. Az előző életekre és a köztes létre történő részleges emlékezés az isteni kegyelem eredménye és tanító célzatú, a spirituális fejlettségi szinttől, ill. az életfeladattól függő adomány.

A testen kívüli élmény során csak a mag hagyja el a testet. Ekkor egy 1 dimenziós, ezüst színű időszállal, más források szerint pozitronszállal kapcsolódik a nemtér-nemidőn keresztül a feltudati részhez. Ezen fluidszál elszakadása okozza a halált, mivel a testet a lélek látja el energiával és tartja életben az információs tanácsadó terével. Minden teremtmény ilyen dimenziószálakkal kötődik a Teremtőjéhez. Ezen keresztül kommunikálni is lehet, méghozzá a távolságtól függetlenül, időkésés nélkül. Így értesül az Isten minden eseményről azonnal, ami a teremtésében történik.

A magot körülvevő feltudati részt kb. 1.629×1023 db, kristályosnak látszó tárcella tölti ki. Ezek nyolcszögletes, levágott sarkú és élű, kockához hasonlónak látszó időtükör cellák. Bennük az őket generáló ciklikus forrásrendszerek között 100%-osan tükröződve, visszaverődve tárolódik az információ longitudinális időhullámok formájában, a repülési időben. A hullámtér modulációja a cellák falait alkotó időtükör rendszerek vibrálásaként, iszonyúan komplex perturbációjaként (kb. 1029 Hz frekvencia körül) észlelhető, mint eredő jelenség. Ez a folyamatosan visszacsatolódó intelligens, holografikus információs rendszer a szellem (a lélekben).

A tárcellák 64 rétegben rendeződnek a lélekmag körül, mindegyik több, maximum 64 szabadsági fokkal fordulhat el a helyén a többihez viszonyítva. A cellák átmérője 20-24 nanométer közöttire becsülhető, és a hullámtér sűrűségváltozásainak megfelelően állandóan ingadozik egy középérték körül. Az elfordulások révén tudnak a cellák információt átereszteni, továbbítani adott irányokba egymás és a külvilág között. Így zajlik maga a gondolkodás, a programok futtatása is.

A tárcellákban található minden emlékünk az adott reinkarnációból és az összes tanult személyiségprogram. Ezen emlékek térbeli hullámképek, melyek összehasonlítása az egybevágóságuk vizsgálatával történik az értelmezés során. A feltudati rendszer egyrészt a sűrű anyagi környezet zavaró, perturbáló, törlő hatása (információs háttérzaj) miatt, másrészt a lélekcellák tükrei közé esetleg beszoruló kóbor fénykvantumok (zavaró saját hullámtere) miatt folyamatosan felejt, ezért állandó visszaírást, felfrissítést igényel (lásd: ismétlés a tudás anyja). Minél erősebb, egészségesebb valakinek az aurája, a testét és a lelkét védő energiamezeje, annál kevésbé felejt az illető. Ideális esetben a lélek háttérzajtól való teljes leárnyékolásával (isteni kegyelem eredményeként) mindenre vissza lehet emlékezni, az ilyen embereket nevezik elefántmemóriájúnak.

A hét rétegű aurát szintén a lélek generálja maga köré és a kivetített struktúrát az egyén karmája (a szellemének aktuális információtartalma) és a személyiségprogramjai befolyásolják, torzíthatják. Ugyanígy a test is visszahat a lélekre és befolyásolja annak működését. Az aura olyan rugalmas védőburok, mely a külső behatásokat ellenfázisú rezgéssel igyekszik semlegesíteni, kiegyenlíteni. Ez részben a lélek által keltett szubtilis (finom)anyagból, részben pedig különféle (főként nem elektromágneses) energiamezőkből, hullámtérből áll, melynek igen bonyolult belső felépítése van. Alakja (bizonyos határok között) folyamatosan változik, a pillanatnyi impulzusnyomatéknak megfelelően. A közegellenállás és a különféle sugárzások torzítják, befolyásolják az aura alakját, gyengíthetik az energiaszintjét.

A felsőlélekre nem hatnak a perturbáló hatások, mert más típusú a tárolórendszere, de ennek szerkezetér?l gyakorlatilag semmit sem tudunk még. A szentély korlátlanul megőrzi a folyamatosan eltárolódó információkat, bár a tapasztalatok szerint ugyanazt az információt nem tanácsos sokszor kiolvasni belőle, mert az engramok ennek hatására eltorzul(hat)nak, az emlékek (nem tudni milyen okból) elmosódnak. A felsőlélek központjában található az az intelligens fénykvantum (ciklikus forrásrendszer), mely az egész rendszert generálja, kelti belülről egy meghatározott fraktális algoritmus szerint.

Az állatoknak egyedi, a növényeknek csoportlelke van. Ezek 0.5 ? 1 mikron nagyságú, szürkés színű, egyszerűbb (fajspecifikus) szoftverrel ellátott részecskék, működésük hasonló az emberi lélekéhez. Az ember nem születhet újjá állati vagy növényi testben (sem akármilyen földönkívüliként), és azok sem válhatnak emberré. Ennek oka a felületi kapcsolóelemek struktúrájában rejlik. Az emberi lélek, a speciális interfészei miatt kimondottan az emberi (szinzu) fajba tartozó testekhez képes csak kapcsolódni, reinkarnálódni. Ezen interfészekből az emberi lélek 12-vel rendelkezik, amiből 8-at használ a fizikai testéhez való kapcsolódásra. Az interfészekben történik az idegi impulzusok időhullámokká alakítása és vissza, nem tudni hogyan.

Az isteni vagy nagy lélek 4 mikron átmérőjű, valószínűleg 512 interfésszel rendelkező struktúra. Bármely testet képes magára ölteni az univerzumban. A Teremtő osztódása során jön létre, ezért magjában nem fény, hanem térkvantum forrásrendszer oszcillál. Sokkal nagyobb kapacitású, képességű és lehetőségű az emberi léleknél. A feltudati részében ennek megfelelően nagyságrendekkel több (és talán másféle geometriájú) lélekcella található. Ők az angyalok, akik az isteni hierarchiában, a teremtést fenntartó rendszerben dolgoznak. Általuk (és minden lélek által) teszi magát a Teremtő manipulatívabbá az osztott adatfeldolgozás segítségével. ?Az Isten a lelkek összessége?. Az ún. nullás másolatú lélek (kerub) információját tekintve egy a Teremtővel és folyamatos (fluidszálas) kapcsolatban áll vele (akárcsak minden más lélek). Így képes az egy szoftver egyszerre több helyen (hardverben) jelen lenni és tevékenykedni.

A koncentráció a fókusz összerendezése és beszűkítése, ill. rögzítése a célhalmazra. Ilyenkor a tárcellák lemerevedhetnek a nagy fokú figyelemtől. A sokk hasonló rendszerbénulást válthat ki, feloldása a figyelem megzavarásával, a fókusz intenzív ingerrel történő kimozdításával oldható meg.

Az elme csapongásának oka a spontán feltudati tevékenység, a gondolatprogramok szakadatlan futtatása (az ingerületszükséglet). A tárcellák folyamatosan mozognak, a fókusz, mint valami színes amőba sodródik, ugrál a cellarendszerben a huzalozási rendszer mentén, figyelve az információkat (gondolatokat). A tudati fluktuáció, a fókusz szüntelen mozgása a környezet perturbáló hatásának eredménye. Ez teszi dinamikusan nyugtalanná az elmét, és egyben készteti a tevékenykedésre, a változásra, az új információk beszerzésére. Megfelelő szintű koncentrációval és ciklikus programokkal többé kevésbé fegyelmezhető az elme, de a túlzott koncentrálás, görcsölés nem tesz jót a személyiségnek, mert beszűkíti és lemerevíti azt.

Az emlékezés működése hardver szinten valószínűleg a tárcellák programvezérelt elforgatásával, szoftver szinten a huzalozási rendszer (értelem) segítségével történhet. Ha valami nem akar az eszedbe jutni és hiába koncentrálsz, annak oka a tárcellák megmerevedése a koncentráció miatt. Így nem tudnak működni a visszakereső programjaid. A megoldás: figyelj máshová, másra egy darabig, hogy felszabaduljanak a cellák és szabadon mozogva bevezethessék a fókuszodba a keresett információt. Minél több helyre van behuzalozva a válasz, ill. minél frissebb keletű az emlék, annál hamarább fog az eszedbe jutni.

A személyiségprogramok többsége ugyanakkor nem tekinthető algoritmusnak, mivel a lélek működése nem (az általunk ismert) matematika nyelvén alapul. Ezért képes az emberi értelem kezelni az olyan tapasztalatokat is, melyek a transzlogikus rendszerek határain túlra mutatnak, tehát irracionálisak, megérthetetlenek, mint például az érzések, az ösztönök.

A gondolatok, melyek a tudatunkon átfutnak, lényegében olyan komplex időhullám rétegek, időhologramok, melyek az érzékelt tapasztalatokhoz fűződnek, kapcsolódnak az eltároláskor és kialakítják a huzalozási rendszert. A gondolatainkkal értelmezzük, kapcsoljuk logikus rendszerbe a világból gyűjtött észleleteinket, s ezeket használjuk az emlékeink felidézésére is. A gondolatok ezért olyanok, mint a könyvtárban a katalógus cédulák (számítógépben a fájl allokációs táblázat), és segítik a fókuszt a keresésben. Ezt az információ idéző folyamatot hívjuk gondolkodásnak.

A lélekről azért is tudunk ilyen keveset mind a mai napig, mert a Teremtő zárolta előlünk az ide vonatkozó információk többségét, nehogy visszaélhessünk velük (lásd: kondicionálás, agymosás, zombi készítés és más bűnök elkövetése miatt). A lélek ellenes cselekedetek a legsúlyosabb bűncselekmény fajták közé tartoznak a teremtésben és ennek megfelelően kerülnek elbírálásra az Isteni Törvényszék előtt.

http://rejtelyekszigete.com/ezoteria/lelekrol/