Home Összeesküvés elméletek A magyar újkori illuminátusok

A magyar újkori illuminátusok

0

Modern korunk szándékos rombolásának legfontosabb szervezeti kerete az Adam Weishaupt nevéhez fűződő Illuminátusság. Itt nem szükséges részletesebben ismertetni az Illuminátusok történetét, erről magyarul is elég sokat lehet olvasni, nem utolsósorban Drábik János publikációiban, ollózásaiban.

(Azonban Drábik épp a magyar 1848 és Kossuth szerepe, vagy nyilván Petőfi megítélésében is alapvetően félrevezet, vagy tévedésből, vagy szándékosan, miközben általában az 1848-as európai forradalmi hullám illuminátus jellegét hangoztatja! Fából vaskarika nála, hogy a “Népek Tavasza” ugyan illuminátus felforgatóhadművelet volt, de ennek magyar aktivistái “tiszták maradtak”, jó hazafiak voltak… A “Kossuth-bankó”, mint Rotschild-ellenes “pénzügyi szabadságharc” elmélete pedig akkora marhaság, hogy érdemes lesz külön foglalkozni vele.)

Az illuminátusok szervezetéről persze a közkézen forgó ismertetőkben is szerepel, hogy sokkal ősibb hasonló felforgatómozgalmak folytatása, ehhez itt csak annyit tennék hozzá, hogy az egész felforgatás célja nem igazán az, amit általában emlegetnek. Weishaupt és társai, valamint követőik számára a magánpénzrendszer, az uzsoratőke hatalmának elősegítése, vagy a “Világuralom” megszerzése, az egységes Világállam kiépítése sem a legvégső célok voltak, ezek is csak eszközök.

A legvégső cél a ROMBOLÁS, az egész emberiség, lényegében A TEREMTÉS MŰVÉNEK ELPUSZTÍTÁSA!

Drábik és mások is magától értetődő, bizonyított tényként említik, hogy az előző bejegyzésben Wurmbrand által cáfolhatatlanul sátánistaként leleplezett Marx és kommunista ideológiája is az illuminátus mozgalom körébe tartozott, a Kommunista Kiáltvány programja egy evolválódott szövegváltozata Weishaupt és társai eredeti programpontjainak. Tehát mindaz, amit Wurmbrand Marxról és elvtársairól megállapít, Weishauptra és az összes illuminátusra is igaz, ők Lucifer követői, céljuk az emberiség elpusztítása, a Mélységbe, a Pokolba zuhanása, ahová magukkal akarják rántani. E végső célt csomagolják be a “Felszabadítás” demagóg álca-programjának mindig a zsákmánytársadalmak sajátosságaihoz igazított változataiba. (Hol nemzeti, hol munkás- hol szexuális stb. “felszabadítás” hazugságába, csalijába.)

E cél elérésének elengedhetetlen eszköze a fennálló kormányzatok, vallások, intézmények, erkölcsök lerombolása, mindezeket démonizáló felforgató propaganda és mesterségesen szított forradalmak, konfliktusok, háborúk által.

Ezt a magyarázatot az illuminátusok, sőt elődeik romboló fellépésére persze már Nesta Webster “Titkos társaságok és felforgató mozgalmak” c. könyvében is megtaláljuk:

Mi volt e rejtett hatalom célja ? Pusztán egy bajor professzor agyában született, húsz évvel korábbi, pusztító terv volt-e, vagy már valami sokkal régebbi, rettenetes erő megjelenése, ami évszázadokon keresztül lappangott és amit Weishaupt és szövetségesei most felébresztettek? A középkori sátánizmus kitöréséhez hasonló rémuralom nem magyarázható anyagi indítékokkal. A gyűlölet, kéjvágy és kegyetlenség orgiája nem annyira a gazdagok ellen irányult, mint inkább a szegények ellen, de legfőképpen a tudomány, művészet és szépség elpusztítására, az egyházak és minden olyan nemes és szent dolog lerombolására, amit az emberiség nagy becsben tartott . Mi volt ez, ha nem sátánizmus?

Az illuminátus rombolás hazai, magyar szervezetének és kádereinek konkrét feltárásához érdemes beletekintenünk Weishaupt összeesküvésének két korai, alapműnek számító leleplezésébe.

Az egyik a francia jezsuita Augustin Barruel abbé 1797-ben megjelent műve, “A jakobinizmus történetét bemutató emlékiratok” címmel, a másik John Robison magas rangú skót szabadkőműves professzor 1798-ban megjelent “Bizonyítékok egy Összeesküvésre Európa összes Vallása és Kormánya ellen, melyet a Szabadkőművesek, Illuminátusok és Olvasókörök titkos találkozóin szerveznek” c. könyve.

Idézek néhány mondatot Barruel könyvének egy ismertetéséből, melyek teljes mértékben vonatkoznak a Világforradalom 1848-as felvonásának hazai hadszínterére és a forradalmat előkészítő “reformkor” erjesztésére is. Ez nem meglepő, hiszen ahogy az ismert vicc szerint “nincs két csőcselékünk”, úgy az európai újkornak sincs két Világforradalmi szétverő folyamata, a magyar ’48 sem lóg ki csodásan az egészből:

Barruel szerint a Forradalom nem volt spontán népfelkelés, amely egy régóta elnyomott közakaratot fejezett volna ki. Ehelyett egy egységes kisebbségi csoport műve volt, amely erőszakot, megtévesztést és terrort alkalmazva kényszerítette akaratát az ártatlan és mit sem sejtő lakosságra.

Az Illuminátusok radikalizálták a mozgalmat a trón és oltár ellen, és a lakosság nagyobb csoportjait befolyásolták rejtett elveik elfogadására. Barruel úgy gondolta, hogy az összeesküvők igyekszenek “feltölteni az emberek agyát a felkelés és lázadás szellemével”, radikalizmust reklámozva az egész társadalomban.

Nézzük tehát a két kortárs leleplező mű (Weishaupt mindkettő szerzőjét túlélte!) néhány kiragadott részletét, melyek megvilágítók, Illuminálók lesznek a Világrombolás hazai ügynökeinek felismeréséhez! Nem lesz meglepetés, hogy nem igazán a személyek fognak az ismeretlenségből előbukkanni, hanem épp ellenkezőleg, a legismertebbekről fog kiderülni a csak a fősodor történelemszemlélet és a széles közvélemény számára hihetetlen tény, hogy ők voltak a magyar illuminátusok! (már amennyiben a széles közvélemény értesülne ezekről a tulajdonképpen pofonegyszerű, banális, és a felszínen heverő összefüggésekről…):

John Robison: Bizonyítékok egy összeesküvésre:

… Spartacus (Weishaupt) és Rendje összes elve és célja a legegyértelműbben látszik a harmadik Misztérium Osztályban. (…) A Pap fokozat tartalmaz: 1. Egy Bevezetést. 2. Az e fokozatba való Befogadás további követelményeit. 3. Amit úgy neveznek, hogy Útmutató a Harmadik Kamarában, amit a jelöltnek el kell olvasnia. (105 old.) (…) A Pap fokozatban a legfigyelemreméltóbb dolog az Útmutató a Harmadik Kamarában. Ez a vezetők magánlevelezésében található. (Nachtrage Original Schriften 1787, 2nd Abtheilung, page 44.) (106.old.)

“A királyok szülők. Az apai hatalom megszűnik a gyermek éretlenségének megszűnésével; az apa pedig kárt okoz gyermekének, ha továbbra is fenn próbálja tartani jogát ezen az időszakon túl. Amikor egy nemzet felnő, a királyok gyámsága végetér.” (107.old)

A felvételi ceremónián a koronák és jogarok az emberi lesüllyedés jeleiként szerepelnek. (109.old.)

Vessük ezt össze Petőfi számos vad királyellenes verse közül ezzel:

A KIRÁLYOK ELLEN
Tudjuk, hogy játék kell a gyermekeknek;
Midon a népek gyermekek valának,
Magoknak cifra ragyogó játékszert,
Bibor karszéket, s koronát csináltak,
S rányomták ezt egy fajankó fejére,
S felülteték e fajankót a székre.

S itt a királyság, ezek a királyok,
S ok, ahol ülnek, ahol fejök szédül,
Azt gondolják a kábító magasban,
Hogy uralkodnak isten kegyelmébül.
Csalatkozásban éltek, jó királyok,
Nem uraink, csak bábjaink valátok.

De nagykorú lett a világ, s a férfi
Nem gondol többé gyermekjátékával.
Le hát a biborszékekrol, királyok,
És fejetekrol le a koronával!
Ha nem teszitek azt le fejetekrül,
Leütjük, s majd a fej is vele gördül.

Így lesz s nem máskép. A bárd, mely Lajosnak
Párizs piacán lecsapott nyakára,
Elso villáma volt a zivatarnak,
Mely rátok készül, s kitör nemsokára;
Igen, maholnap meglesz érkezése,
Nem én vagyok már elso mennydörgése!

Egy rengeteg lesz a föld kereksége,
S e rengetegben vadak a királyok,
Kergetjük oket, és fegyvereinket
Szilaj gyönyörrel sütögetjük rájok,
S vérökkel fogjuk ezt az égre írni,
Hogy nem gyermek már a világ, de férfi!

Pest, 1844. december

Rengeteg hasonló példát hozhatunk még a lényegében szó szerinti megfelelésre az illuminátus program és Petőfi versei között, amit később érdemes is lesz megtenni, és nem is csak Petőfi esetén. Azonban már ez a kiragadott példa is elég ahhoz, hogy bizonyítsa, Petőfi írni tudása, költői tehetsége a leghétköznapibban vett MESTERSÉGBELI KÉSZSÉG, amit gátlástalanul bértollnokságra használt, vagy mondjuk így: ideológiai-politikai szócső-szerepre!!! Petőfi az illuminátus világszétverő titkos társaság propagandistája. Nincsenek semmiféle saját “látomásai”, amiket annyi tanulmányban próbáltak megfejteni az irodalomtörténészek, egész egyszerűen BROSSÚRÁKAT kapott (nem elsősorban a királyok, vagy az egyház, hanem végső soron az Emberiség ellen!) összeesküvő feljebbvalóitól, amiket ő, a profi csak RÍMBE SZEDETT, kb. úgy, ahogy a nyomdász kiszedi másvalaki szövegét.

De kik szervezték be Petőfit és miért pont őt, a tehetséges ifjú költőt???

Idézzük ismét az illuminátusok világforradalmi terveit és tagjaiknak szánt rombolásmódszertani útmutatóikat az összeesküvések leleplezőinek műveiből!

John Robison: Bizonyítékok egy összeesküvésre: II. fejezet: Az illuminátusok

“Nézeteinket divatossá kell tennünk minden művészet által – fiatal írók segítségével kell terjesztenünk őket az emberek között. (…) Gondoskodnunk kell róla, hogy íróink nagy hírverést kapjanak, a kritikusok pedig ne írjanak róluk rosszat, ezért minden eszközzel törekednünk kell a kritikusok és újságírók megnyerésére, valamint a könyvárusokéra, akik idővel be fogják látni, hogy érdekükben áll mellénk állni.”(109.old.)

“Ha egy író bármit ír, amivel sikere van, és az önmagában helyes, de nem esik egybe terveinkkel, meg kell próbálnunk az oldalunkra állítani, vagy be kell feketítenünk.? (111.old.)

“Rendünk nagy ereje az álcázásban rejlik, soha, sehol ne szerepeljen saját nevén, mindig rejtőzzön el egy másik név, egy másik tevékenység mögé. Semmi nem alkalmasabb erre, mint a szabadkőművesség három alsó fokozata, a közönség megszokta őket, keveset vár tőlük és ezért nem figyel rájuk. Ezután a legmegfelelőbb céljaink számára egy tudományos, vagy irodalmi társaság, és ha nem létezne szabadkőművesség, ezt a fedőszervet kellene alkalmazni; és ez sokkal többet nyújthat, mint egy álca, ez egy nagyerejű gépezet lehet a kezünkben. Olvasókörök és könyvtárak alapításával, melyeket mi igazgatunk és ellátunk műveinkkel, arra irányíthatjuk a köztudatot, amerre akarjuk.

Hasonló módon kell megpróbálnunk befolyást szerezni a hadiakadémiákon (ennek hatalmas következménye lehet), a nyomdavállalatokban, könyvkereskedésekben, röviden minden intézményben, melynek bármilyen hatása van az emberek tudatának alakítására, szervezésére, vagy akár irányítására: a festészet és metszetek kiemelt figyelmünket érdemlik.”

“Egy Irodalmi Társaság a legmegfelelőbb formája Rendünk meghonosításának egy olyan országban, ahol még nem vagyunk jelen.” (112.old.)

Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak

Hogy jó fényben tüntesse fel a rendet, Weishaupt különösen hangsúlyozza köztiszteletben álló személyiségek toborzását, és mindenek felett fiatalokét, kiket a legígéretesebbeknek tartott. ?A jelölteket nem tudom felhasználni jelenlegi állapotukban, hanem át kell gyúrnom őket.? A fiatalság alakítható a legkönnyebben. (237.old.)

1814-ben Berckheim elkészítette jelentését a németországi titkostársaságokról . E jelentés annyira fontos a mai forradalmi mozgalom működése megvilágításának szempontjából, hogy hosszan kell idéznem belőle… :
?Az illuminizmus tételei mindenféle királysággal szemben felforgatást hirdetnek. A korlátlan szabadság és a teljes egyenlősítés a szekta alapvető tétele. Minden erőfeszítésében arra törekszik, hogy elszakíthassa az uralkodót az állam népéhez kötő láncot.”

?A beavatásokkal nem jár együtt képzelgő szertartás, mint a kőművességben, hanem egyenesen a célra törnek és hosszú erkölcsi próbákkal biztosítják, hogy az illető hűséges és megbízható lesz. Mellőzik az esküket, fenyegetéseket és a vallási szertartásokat. Csak arra kötelezik a befogadottat, hogy szigorúan tartsa meg a szervezet titkait és rendíthetetlenül terjessze a belé sulykolt tanokat és minél több megtértet gyűjtsön.

Kétségtelenül hihetetlennek tűnhet, hogy bármiféle összhang legyen a szervezetben és, hogy egymástól távol élő, fizikai kötelék nélküli emberek gondolataikat egymással közöljék, terveket készítsenek és a kormányoknak félelemre adjanak okot, azonban létezik egy láthatatlan lánc, ami összeköti a szervezet szétszórt tagjait.

(… )Ezzel a módszerrel, az Illumináti, bármiféle nyilvánvaló szervezet és vezetők nélkül, a Rajnától a Néváig, a Balti-tengertől a Dardanellákig, egyöntetűen és folyamatosan azonos célok felé tud haladni anélkül, hogy olyan nyomot hagyna, ami leleplezné céljait vagy gyanút keltene tagjai iránt. A legbuzgóbb rendőrség is kudarcot vall ilyen szervezettel szemben.

Minthogy a felfogás erejében rejlik az illuminátusok legfőbb hatalma, kezdettől fogva arra összpontosítottak, hogy olyan emberek közül gyűjtsenek híveket, akik foglalkozásukon keresztül közvetlen befolyást gyakorolnak az emberek gondolkodására : írók, bölcselők és, mindenek felett, professzorok. Az utóbbiak székeikben, az előbbiek írásaikban, a szekta eszméit terjesztik, miket különböző formákba rejtenek. A közönséges szemmel gyakorta nem látható csirákat ezután társaságaikban kifejlesztik és a legkevésbé éleseszűek számára is érthetővé teszik. Mindenek felett az egyetemek azok, ahol az Illumináti mindig nagy számú követőre talál. A szervezethez tartozó professzorok első sorban a tanulóik jellemét veszik szemügyre. Ha a diák élénk gondolkodásról és buzgó képzelőerőről tesz bizonyságot, a szekta tagjai azonnal kinyúlnak felé és a zsarnokságról, önkényuralomról és az emberek jogairól duruzsolnak füleibe. Mielőtt még bármi jelentőséget is csatolhatna e szavakhoz, ahogy évei telnek, a számára kiválasztott könyveket olvasva és értekezéseket hallgatva, fiatal agyában kifejlődnek az elültetett csirák. Hamarosan forrni kezd képzelete és a történelem és csodás hagyományok felhasználásával a legvégsőkig fűtik lelkesedését és mielőtt még a titkos szervezetről hallana, máris az uralkodó bukásának elősegítése tűnik a legszentebb dolognak számára.

Utoljára, amikor már teljesen magukkal ragadták, és több éves próbatétel biztosítja titoktartását és odaadását, tudatják vele, hogy Európa országaiban szétszórva milliók vannak kik osztják nézeteit és reményeit és, hogy titkos lánc köti össze ezen óriási családot és, hogy az általa hőn óhajtott cél előbb vagy utóbb beteljesül. Az eszmeterjesztést csak elősegítik a diák egyletek, ahol olvasásra, vívásra játékra vagy pusztán kicsapongásra gyűlnek össze a tanulók. Az illuminátusok beszivárognak az ilyen csoportokba és propagandájuk terjesztésének melegágyaivá teszik őket. (274-278. old.)

Augustin Barruel: “A jakobinizmus történetét bemutató emlékiratok” III. rész:

Az Illuminátus kód

De e konspiratív akadémia egysége és egyetemes elterjedtsége nem elegendő a Szektának; látókörét kiterjeszti a nyilvános iskolákra és katedrákra is. … Az ábécét tanuló gyermektől a tudós Doktorig mind ki vannak téve a Megvilágosításnak; és maga a tudomány is, mely oly fontos eszköze a Szekta előrejutásának, el kell süllyedjen a törekvés alatt, amivel elősegítik az oltárt és a trónt, minden törvényt, magántulajdont és nemzetet megsemmisítő Vandalizmust. (538-539. old.)

Ez a hosszúra nyúlt szemelvénygyűjtemény arra volt jó, hogy lássuk, hol, milyen fedőtevékenységek mögött kell keresnünk a magyar illuminátusokat. Már olvasásuk közben nyilvánvalóvá válhatott, hogy hol, kikre gondoljunk, a fenti betekintések a Világszétverők tikos terveibe, programjába megvilágította, ILLUMINÁLTA elménket. Illuminátuskereső reflektorunk fénycsóvája hazai újkori irodalmi- és tudományos életünk legnagyobbjaira, főszervezőire és főszereplőire vetül, akik eddig is reflektorfényben álltak, csak persze nem ilyen leleplező reflektoréban, mert a róluk eddig is tudott tényeket, ismereteket egy olyan fősodor történelemszemlélet magyarázta el nekünk, gyártott belőle kanonizált tananyagot, amely szemlélet maga is a világromboló erők műve és érthetően igyekezett eltüntetni a Nagy Összeesküvés nyomait, vagy ahol nem lehetett, ott hasznosnak, nemzeti érdeknek beállítani a forradalmat, a bomlasztást.

Ennek keretében “Nemzeti Hősök”, “Legnagyobbjaink” hamis imázsát állították elő megtévesztésünkre, hazánk leghitványabb elárulóinak alakjára húzva!

Most nézzük, kik építették ki a forradalomcsináló hálózatot Magyarországon!

(Itt egyelőre nagyrészt eltekintve a hálózat legelső építőitől, Martinovicséktól, akikkel később foglalkozzunk majd, most az ő bukásuk utáni, valójában második kezdetről lesz szó.)

Az előző részben idézett illuminátus pusztításmódszertan szerint egy olyan országban, ahol nincs jelen a szabadkőművesség – márpedig Magyarországon Ferenc KIRÁLY (a kurucok mindig következetesen császározzák) 1795-ös betiltó rendelete óta hivatalosan nem volt jelen – a legjobb álarc, sőt, nagyerejű gépezet hálózatuk kiépítésére, felforgató eszméik terjesztésére egy irodalmi és/vagy tudományos társaság és a kapcsolódó tevékenységek! Ha megnézzük a XIX. századi irodalomszervezők és a Magyar Tudományos Akadémia úttörőinek átfedéseit, akkor természetesen nem vagy, hanem ÉS.

A Felvilágosítás Sötét Alakja

Első emberünk, akire (Martinovics után) ráillik az illuminátus hálózatépítő módszertani személyleírása, nem más, mint Kazinczy Ferenc.

A blogon már volt szó dühös “SZDSZ-es” jellegű magyarellenességéről, esztelen anyanyelvrombolásáról:

Ezért harczolt a szokás ellen a nyelvben, mert ha itt sikerül megtörnie az ósdi csökönyösséget, erőszakos újításaival kiemeli az egész nemzetet a maradiságból, fogékonyságot önt belé, s ha téved is a nyelv grammatikai tekintetében : az elidézett mozgalom végre is kiveti magából a salakot, s megtisztulva lép elő a mi a legfontosabb, a reformok iránti vágy.?

“Azt hiszi, minél jobban ismeri valaki a nyugati nyelveket : annál inkább törekszik a magyart is azok mintájára kiképezni …”

“Hogy az író föltétlen ura legyen a nyelvnek s ne engedje magát a szokástól korlátoztatni: e téves meggyőződés nagyrészt a Wieland tanítása után ersödik meg benne s a római és német írók példájával törekszik támogatni.”

“Azonban Kazinczy nem riad vissza az erőszaktól sem, a grammatikai törvényeket az aesthetikai szép nevében lábbal tiporja. Az írónak szerinte nem azt kell kérdeni:

szólanak-e így és szólott-e már így más ? hanem ezt : lehet-e nekem így szólani, hogy szólásom elegáns, energicus, új zengés legyen.?

Kazinczynak nem annyira új szavait, mint inkább idegenszerű szó- és mondatfűzéseit, latinismusait és germanismusait támadták legtöbb joggal, mert a művészi szép nevében átültetett idegen szólamok idézték elő a legerőszakosabb forradalmat.

Életútja (1759-1831) szinte egybeesik Weishauptéval (1748-1830), akinek nevét levelezésében emlegeti is.

Már a jakobinus (tehát illuminátus!) összeesküvésben való részvétele előtt az állami szolgálatban is tipikusan a világfelforgatók programjával egyező tevékenységet végzett:

“1784. január 16-án gróf Török Lajos, a kassai tankerület főigazgatója és a miskolci szabadkőműves páholy nagymestere felavatta a páholy tagjai közé. 1785 augusztusában Bécsbe utazott, hogy van Swieten közoktatásügyi miniszternek bemutatkozzon és a Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Gömör, Torna, Abaúj, Borsod, Heves, Jászság és Kis-Kunság megyei iskolák tanfelügyelőségét kérje, melyet november 11-én meg is kapott. E tisztséget öt éven át töltötte be, II. József császár rendelkezései szerint mintegy kétszáz iskolát állított fel, s ezzel nagy elismerést szerzett magának.”

Emlékszünk: (az illuminátus szekta) “látókörét kiterjeszti a nyilvános iskolákra és katedrákra is. … Az ábécét tanuló gyermektől a tudós Doktorig mind ki vannak téve a Megvilágosításnak”

Érthető, hiszen a kor egyházi iskoláiban, legalábbis a katolikusokban, amikből nálunk (gondolom) a legtöbb volt, még nem terjeszthették az illuminátus eszméket, annak ellenére, hogy a trón és oltár megdöntését tervező Rendhez kezdettől fogva csatlakoztak főpapok is, ahogy egyébként koronás fők is…

Nem véletlen, hogy Kazinczy II.József szolgálatában szaporíthatta a felforgató indoktrinációra alkalmas állami iskolai hálózatot, hiszen II. József nemcsak szabadkőműves volt apjához, valamint öccséhez és utódához, II.Lipóthoz hasonlóan, hanem anyjával, Mária Teréziával közösen fejedelemnek kijáró módon fogadta Jacob Frankot, a katolicizmusba szétverési szándékkal “betérő” sabbateánus-sátánista zsidó szektavezért, az illuminátusok egyik emlegetett elődjét, majd annak lányával szerelmi viszonyt folytatott…

Az se meglepő, hogy Martinovics a hazai jakobinus szervezkedés elindítása előtt a két vakoló király szolgálatában állt, mint ügynök és spicli. I.Ferenc azonban annyira szégyellte és utálta apja (és nagybátyja) szabadkőművességét és sötét eszközöket alkalmazó kormányzását, hogy trónralépésekor apja összes iratát elégette, majd, mint tudjuk, elbocsátotta Martinovicsot a királyi szolgálatból, később a jakobinusokat példásan megbüntette (sajnos Kazinczynak megkegyelmezve…) és betiltotta a szabadkőművességet. Mindezek hatásosságát e blogbejegyzés tárgya is mutatja, azonban a jószándék és a cselekvés dicséretes!

Azzal kapcsolatban, hogy a felforgatók számára az egyházi iskolák általában voltak felhasználhatatlanok, vagy ez csak a katolikus iskolákra vonatkozott, a blogon volt már szó arról, hogy a hazai felforgató-kuruc-“szabadságharcos” mozgalmak káderanyagát a kezdetektől a nyugati rózsakeresztes-szabadkőműves központokból irányított hazai protestánsság tanárai, diákjai és lekészei szolgáltatták.

Hogy Kazinczy “nyelvújító és irodalomszervező” tevékenységéről a Beavatottak már régóta, illetve nyilván kezdettől fogva TUDJÁK, csak porhintés, pontosabban fedőtevékenység volt, talán nem kell jobb példa a Krúdy által a Nyugatba a Himnusz születésének századik évfordulójára írt cikknél. Érdemes az egész cikket elolvasni, itt kénytelen vagyok rövidíteni:

Krúdy Gyula: A Himnusz bölcsőjénél, 1823 (Nyugat, 1923. 4.szám)

Martinovicsék legördülő feje a budai mezőn: jó darab időre elvette kedvét az összeesküvésektől tábla bíráknak, literátoroknak és a többi fennkölt lelkű magyaroknak, akik már ebben az időben, csaknem minden vármegyében, Dunántúl és Tisza mentén az esti faggyú gyertya világánál, könyvek kisbetűi mögött keresik a mindennapi mámort, nem pedig a kancsó hajtogatásában. A kúriák falain még ott függnek a nagy peleskei jegyz? szerszámai, a tarsoly, a rezes kard, a kalap, de a ház ura már a lovasembert várja, aki a börtönben megjavult Kazinczy Ferencnek valamely legutóbbi levelét másolatban hozza. Igaz, hogy az udvarházakban még nem ismerik azt a szokást, hogy el?fizetni lehet a vértanú újságára, de az áhítatos kezek másolatában forgó leveleiért több mérföldnyire is elküldenek, mert ezek a levelek az új, vértelen összeesküvést hirdetik: a nyelvújítást. A széphalmi uraság jól ismerte fajtáját, a tespedő, a rossz múlt idők ócska szalmazsákján is szívesen henterg? magyart.

(A Felvilágosult-Illuminált-Illuminátus haladár szerzők és politikusok szokott mucsaizása, magyarozása!)

A brünni várban, ahol a “Káté”-ért huzamos ideig üldögélt, tűnődő rab módjára, alaposan kigondolta, hogyan folytatja további életét, ha ismét a napvilágra kerül. A tizennyolcadik század immár avult, kijátszott kártya Mária Terézia és II. József kora, viszont a “szabad polgár” eszméiben megegyezett hazafiaknak leütik a fejét – valami új dologgal kell el?állni, amely magyar is legyen, hogy felkeltse a hazafiak érdeklődését, ártatlan és jámbor színezetű legyen, hogy félrevezesse a helytartóság szimatát, viszont legyen benne mag, amely egykor kirepülhet, mint a pisztoly magja, vagy terebélyes fává növekszik a jövendőben, mint a tölgy magja.

(Tehát “magyar” csak azért kellett legyen, hogy csaliként bekapják a hazafiak, a hasznos idióták, nemcsak a helytartótanácsot, hanem a hazafiakat is félrevezették, hisz a Felvilágosító eszmék egyik legfontosabbja a nemzetek eltörlése! Jellemző a militarista hasonlat, célozgatás, ma kényszerből még csak irodalom, nyelvújítás, a jövőben lesz még ebből pisztoly, forradalmi háború is!)

Könyvei, amelyek vele raboskodtak, tanácsot adtak a hosszú álmatlan éjszakákon. A vérévé, testévé vált irodalmi-kedv felgyújtotta a sötétség éveiben az útmutató lámpást. A szent férfiú kitalálta a börtönben nemzete megtérítésének a módját. És mikor a hét szomorú esztendő után a Munkácsi vártorony alól Bányácska felé fordította szekere rúdját, oly vidám és fiatalos volt a rab viselt ember, mintha az id? alatt legalább is az aranycsinálás titkát találta volna. Valóban nem is lehet egyébnek nevezni a nyelvújítás kitalálását, mint aranycsinálásnak, amely a magyar irodalomnak szerezte az aranyat, míg a feltalálójának elvitte az utolsó rezét is.

(A nyelvújítást úgy kellett kitalálni, mint ürügyet, meg egyébként is Kazinczyt zavarhatta, hogy nem tudja gördülékenyen magyarra fordítani a német nyelvű illuminátus brossúrákat. Az aranycsinálással Krúdy céloz rá vájtfülű olvasóinak, hogy Kazinczy szabadkőműves és rózsakeresztes volt, bár a fizikai aranycsinálás kísérleteitől viszolygott.)

(…) Csokonai már haldoklik Debrecenben és Kölcsey Ferenc még tanuló ifjú, amikor Kazinczy irogatni kezdi leveleit az új “összeesküvés”, a nyelvújítás érdekében. (…) Így indult az új, vértelen nemzeti forradalom.

(EGYELŐRE vértelen! PROPAGANDÁJÁBAN “nemzeti”!)

(…) Különösen nagy élmény az egész életre felejthetetlen esemény volt Kazinczy levele annak a félszemű, árva ifjúnak, aki Kölcsey Ferenc néven a debreceni kollégiumban diákoskodott, látta vitéz mellbeteg arcát a péterfiai ablakocskán kitekintgetni és talán is üldögélt valaha a csittvári krónika hordája körül Jókai regényh?seivel együtt.

( Korábbi bejegyzésem foglalkozik vele, hogy Jókai is kikotyogta nekünk a Csittvári krónika sztorijával, milyen fellegvárai voltak a nemzetellenes, de hazafiasként reklámozott felforgatásnak a protestáns iskolák.)

Habár ez utóbbi körülmény nem valószín? melankolikus, zárkózott ifjú életében, inkább elhisszük róla, hogy franciául és németül tanulgatott, az enciklopédistákat olvasgatta és csendesen készülgetett arra a nagy nemzeti forradalomra, amelyet a véres, háborús forradalmakkal szemben Beöthy Zsolt egyszer pantalló-forradalomnak nevezett. A széphalmi varázsló-mesternek könnyű dolga volt a mélabús érzékeny ifjúval, (keményebb lelkeket is megtört, mint például: a nyakas apjának se szófogadó és még akkor nem is nagyon művelt Berzsenyi Dánielt.)

(Hát nem irodalommal és nyelvvel foglalkozott a Mester, hanem MÁGIÁVAL???? MEGTÖRI ÁLDOZATAIT??? Hipnotizálja, őket, indoktrinálja beléjük Weishaupték tanait???

A beteges állapotú, anyja halálát mindvégig gyászoló széplélek szelíd bárányként közeledett a nagycélú, börtönviselt vértanúhoz, tanítványnak szeg?dött a mesterhez, akinek tekintete oly messzire ért a magyar jövend?be, hogy azt az ifjú Kölcsey fel sem foghatta…

(Mire céloz Krúdy? Kazinczy TUDTA, hogy jön 1848, netán 1918-1919? Hogy ledől majd tón és oltár? És Krúdy ennek Trianon után örül!)

(Ha Kazinczyt nem vetik tömlöcbe a Martinovics-perben, ha az országgy?lések nem szegülnek ellen a magyar nyelv érvényességének, ha a kassai iskola felügyel?t vallás miatt el nem csapják hivatalából, (csupa történelmi ha-k!) – talán egészen másként alakul a magyar tizenkilencedik század. Kazinczy, a század magyar forradalmainak a kovásza, mindvégig Daphnéja lábainál marad, és éleszt? hiányában a fuvola-lelk? Kölcsey sem leend? vezére a szónokok forradalmának.)

De Kazinczynak szüksége volt Kölcseyre, mint a viharnak a tölgyre, mint a fájdalomnak a könnyre, mint a köszörűknek a kardra. Néha úgy tűnik fel a szereplése, mintha nem volna egyéb, mint a remete hangja a magyar mitológiai erdőből, máskor az ötvenesztendős és vezérségét fáradtan viselő fejedelemnek a kijelölt trón örököse, minden esetben az a megbízható ifjú barát, akinek karjában szívesen fogódznak séta közben a már haladozó vállú, de ideáljaikért mindvégig küzdő férfiak. Egyszer famulus, aki tanítója diktandójára sastollat hegyez a régi baráti penna helyett, hogy a mesterét kötekedő kedvében, igazságtevésében, bírói ítélet mondásában is híven kövesse, pedig olyan hívek felett kell bírálatot mondani, mint a holt Csokonai és a vérmes Berzsenyi, másszor úgy t?nik fel, hogy megunta az öreg vezér irányítását, szembeszáll a széphalmi eszmékkel és ?, a Szép Lenka írója, a magyar pusztákon érthetetlenül hangzó furulyaszóban hallja a nemzeti melódiát, pedig ennek a furulyának szilaj és forgószélként eljövend? mestere még csak évek múltán fogan meg Hrúz Mária szíve alatt…

(Bizony, FAMULUS, akinek irodalmi-kritikai téren is HARCI FELADATAI vannak, aki Rendbeli Feljebbvalója parancsára ÍTÉL, hiszen Weishaupték programja szerint az Ügy szolgálatától eltérő írókat “be kell feketíteni”! Petőfi Krúdy haladár üdvtörténetében szinte már illuminátus forradalmárnak fogan… Ha a valóságban nem is, de mint nagy tehetséget befogják majd, ha nem hagyná magát, ma nem ismernénk a nevét!)

Az egykori szentimentális ifjú mind feljebb lépdel a lépcsőkön, amerre a nemzeti fantomok merészelnek járni.

(“Fantom járja be Európát, a Kommunizmus Fantomja!”)

Emésztő láng és a félszemében, amelytől Kossuth is megretten a követek asztalánál, nem csapkodja kardjának tokjával az asztalt, de századoknak síri mélységéb?l kong a hangja, maikor a magyar nyelv jogait követeli.

(Mi mindent fognak ezek a lángok elemészteni a hazában és a világban! Mennyi gonosz vérontás lesz még a nyelvdemagóg fanatizmusból, miközben a latin semleges uralma alatt mindenki úgy beszélt mindenhol, ahogy jólesett neki, magyarul, vagy egyéb anyanyelvén, de a közös Hungária lojális fiaként…)

Pergament-színű arcával, korán őszült fejével, nyolcszáz esztendő fanatikus hitével néha úgy tűnik ez a férfiú, mint a közelgő századközép előreküldött álma, míg az egykori mester, a neológ faltörő kosokkal, a csány, a rény, az egély szavakkal parittyázó öreg Kazinczy mindinkább közeledik a kert felé, ahová ellensége: az egész régi Magyarország madárijesztőnek állította ki.

(Kölcsey a közelgő 1848 rombolásának nem “előreküldött álma” hanem egyik vezető előkészítője. Persze hogy ellensége a Kazinczyknak és Krúdyknak, ami: RÉGI is, MAGYAR is!)

(…) De Kazinczy és Kölcsey nem képzelhető el egymás nélkül, bármily feledékeny is volt az elsőhöz a túlhaladott kor. A “pantalló-forradalom” új harci eszközökre tett szert a szónokok magyarázó, lelket ébresztgető előadásában, újabb és újabb rétorok versengenek Kölcsey dicsőségéért, az ifjú Magyarország bálványozásáért, – kiment a divatból a gyalogpostás, aki a remete levelével szalad fölkelteni a szundikáló nemzetet. Ébren volt már mindenki az országban és Kölcsey Himnusza nyitott fülekre talál. – És mikor idáig eljutott az egyszemű üstökös a nemzeti égboltozaton: szembe találkozott az örök magyar fátummal. (…) Ott messze, ahol az ország szíve dobog, már a zempléni fiskális gyújtogatja a szíveket.

És nemsokára sok mást is gyújtogat majd az a fiskális, akinek Zemplénből elég gyorsan kellett távoznia az árvák rábízott pénzének és a két Andrássy grófnő (anyós és meny, kiknek egyszerre volt szeretője…) pénzének kártyaadósságra sikkasztása után. Az is egy tipikus illuminátus karriermodell, ahogy egy ilyen, korán gátlástalannak, morális akadályokat nem ismerőnek bizonyult ifjú ember a két szabadkőműves fészekben, Eperjesen és Patakon történt kiképzése után mindjárt eldugott vidéken induló pályája elején erkölcsi hullává válva a süllyesztőben eltűnés helyett rakétasebbességgel folytatja karrierjét immár az ország központjában, Pest megyében képviselővé választva, ahol se rokona, se ismerőse…

De Kossuthtal még további bejegyzésekben kell foglalkozni, most maradjunk a hálózatszervezés “nagyerejű gépezeténél”, az irodalmi- és tudós társaságoknál!

Az “Ifjú Magyarország” sem csak egy romantikus jelző Krúdynál, természetesen ez egy egészen konkrét szervezeti keret neve, elég köztudott, hogy az “Ifjú” mozgalmak, Ifjú Németország, Ifjútörökök stb. világszerte az illuminátusok pusztító eszközei voltak, erről, ennek hazai vonatkozásairól is írtam már egy korábbi bejegyzésben.

Kazinczyhoz visszatérve, elég érdekes Szigeti Csaba költő egy cikke “A Kazinczy-net régen és manapság” címmel. A szerző több, mint sejteti saját szabadkőművességét azzal, hogy beszámol róla, Kazinczy sírjára akácágacskát helyezett, amikor az írótábor tagjai koszorúztak ott. Néhány sokatmondó részlet arról, hogyan tekintenek vissza Mesterükre mai utódai, tisztelői, mit TUDNAK róla, éppúgy, ahogy korábban Satanello-Krúdy is:

Évek óta mosolyogva emlegettük, hogy egyetemista korunkban tanultunk egy olyan jelenségegyüttesről, a magyar felvilágosodás kezdeteiről, melynek hirtelen előállása megmagyaráz(hat)atlan. Az tudniillik, hogy a szellemileg teljesen más beállítódású XVIII. század utolsó harmadában, egyik napról a másikra, erőteljesen jelentek meg új eszmék, és bizony nem kielégítő magyarázatnak tűnt, hogy Bécsről van szó és az ún. testőr-írókról. Azt hiszem, hogy bár ez sem teljes magyarázat a szabadkőműves-páholyok kiépülése áll a háttérben, mely páholyok egy összeurópai mozgalom műhelyei voltak, közösségjobbító törekvésekkel (mind a páholyok, mind a külső, ?profán világ? javításának szándékával). Ami immáron Kazinczy Ferencet, e derék szabadkőművest illeti, őt én aligha tudnám elképzelni a lózsik – ő nevezte így a páholyokat – közege nélkül, és elegendő bepillantani csak hatalmas levelezésanyagába, hogy érezzük, e közeg egész munkássága szempontjából kiemelkedő fontosságú.

Természetesen a Mária Terézia-féle (első) betiltás után de a virágnak megtiltani nem lehet az írásbeli érintkezésben megnőtt a szerepe a rendkívül bonyolult, szerteágazó kőműves szimbolikának, ami a páholyon belüli rituális munka alapját, a rítus alapját alkotja. E szimbolika magával hozott egy belső nyelvet, mai kifejezéssel egy belső kódrendszert, és ezen a belső nyelven árnyaltan lehetett kommunikálni.

(…) A kiállításon látható egy Orlay-Petrich Soma festette kép. E képről nemrégiben Pomogáts Béla írt szépeket, mintegy az irodalmi folytonosság ábrázálását látva benne. Van előtér és háttér: a háttérben, tisztelgő távolságban tekintélyes urak állnak körül két embert. Most már a magam képleírását folytatom: a két úr az idős Kazinczy Ferenc és a nála jóval fiatalabb Kisfaludy Sándor. Számomra kissé komikus, teátrális távolságból, mintha két ügyetlen balett-táncos lennének, mintha öles tánclépést tennének, egymás felé fordulnak, és kezet ráznak egymással. Kazinczy átadja az irodalmi vezér szerepét a következő nemzedéknek.

(…) Ha a Pályám emlékezete című rendkívül izgalmas prózát olvassuk, látható, hogy e pálya csupa utazás, kapcsolatfelvétel, szervezés.

(…) De közben a sír körül igen sok az akácfa letörtem egy kis akácfaágat, és a kezemben tartogattam. Az akácág a kőműves szimbolika egyik hangsúlyos, fontos eleme, ám ettől függetlenül ? hál? istennek ? senki nem törődött ezzel, vagyis észre sem vették. Egyetlen idős urat kivéve, akit évek óta ismertem, de a társaság zártsága nem engedi meg, hogy leírjam a nevét; kissé távolabbról, mosolyogva, rendkívül szeretetteljesen nézett rám (ránk): ő értette a letört akácfaág szimbolikáját, ismerte a belső kódrendszert, a belső nyelvet.

(Miután a hivatalos koszorúkat elhelyezték, s a társaság lassan szétoszlott, az ágacskát letettem a koszorúk mellé. Hogy ilyen emlékezés is legyen ott, aznap.) Nos, hosszú ideje nem tudom elképzelni a mi Kazinczynkat e közeg, a páholyok miliője nélkül. És ha ezt összekapcsolom rendszeres, már-már állandó utazásaival, elmondom, mit gondolok a Kazinczy-netről. A kőműves a gyakorlatban is kell hogy képviselje azokat az általános, a filantróp, az erkölcsi és a társadalmi eszméket, melyekért közössége és ő odabent dolgozik. Amikor Kazinczy elhatározta, hogy rendet visz a káoszba, legyen az akár nyelvi, akár irodalmi vagy egyéb természetű program, a kőműves szempontból második generáció tagjaként adott volt számára egy hálózat, Aranka Györgyéktől Pozsonyig és Bécsig. Tehát ha a legkülönfélébb ügy számára X-et vagy Y-t meg akarta nyerni, nem kellett a fejét olyan kerülő utakon törnie, ahogyan az illető megközelíthető. Ott volt a páholyok netje, a páholyok hálózata, s ezek látogatásával az akkori Magyarország nemesi-értelmiségi krémjével találkozhatott a kapcsolatfelvételnek ez a bajnoka.

(…) És megismétlem álláspontomat: ugyan számos dologra szintén csak részleges magyarázatot ad, de Kazinczyt nem tudom elképzelni a szabadkőművesség mint háttér nélkül.

(…) Nos, azt hiszem, Kazinczy költészete halottnak mondható, poétikai mögöttese, nyelv- és költészeteszménye a mai költői gyakorlatnak vajmi keveset, érzésem szerint semmit nem mond. A korszak néhány szakkutatója is így véli: Kazinczy költészete illisible, olvashatatlan, így a prezentizmus csak elejteni tudja. A levelezés ismét más természetű anyag: alapvetően hallatlanul értékes információforrás, és izgalmas a kapcsolatteremtés és ennek fenntartása, no meg a természete szempontjából. Több kutató is úgy véli, hogy ami igazán időtálló és olvasható is, az a Kazinczy-próza, a középpontjában a két memoár, a Pályám emlékezete és a Fogságom naplója.

Vagyis a szabadkőműves hagyományba Beavatott, a Nagy Elődöt tisztelő utód, mint irodalmár szerint is nyilvánvaló, hogy Kazinczy nem szó szerint vett irodalmi műveiért érdekes, hanem kapcsolatteremtőként, szervezőként, hálózatépítőként, illetve a már meglevő szabadkőműves hálózatot, mint igénybevett infrastruktúrát “egyéb természetű program” terjesztésére, megvalósítására felhasználó AKTIVISTA. A tény, hogy valaki úgy lehetett az irodalmi élet központi szervező alakja évtizedekig, hogy saját irodalmi életműve ezt utólag sem igazolja, viszont ő és társai működése eredményeként “látszólag megmagyarázhatatlanul” “hirtelen előáll a magyar felvilágosodás”, arra kényszerít minket, hogy ezáltal a magyar gyakorlatban is megvalósultnak tekintsük Weishaupt Illuminátus Rendje behatolási tervét:

“Rendünk nagy ereje az álcázásban rejlik, soha, sehol ne szerepeljen saját nevén, mindig rejtőzzön el egy másik név, egy másik tevékenység mögé. Semmi nem alkalmasabb erre, mint a szabadkőművesség három alsó fokozata, a közönség megszokta őket, keveset vár tőlük és ezért nem figyel rájuk. Ezután a legmegfelelőbb céljaink számára egy tudományos, vagy irodalmi társaság, és ha nem létezne szabadkőművesség, ezt a fedőszervet kellene alkalmazni; és ez sokkal többet nyújthat, mint egy álca, ez egy nagyerejű gépezet lehet a kezünkben.”

“Egy Irodalmi Társaság a legmegfelelőbb formája Rendünk meghonosításának egy olyan országban, ahol még nem vagyunk jelen.”

Magyarországon Kazinczy börtönből szabadulása után papíron már nem létezett szabadkőművesség, tehát a második legjobb eszközt kellett alkalmazni, azonban, mint Szigeti Csaba is jelzi, természetesen Kazinczy még hosszú évekig támaszkodhatott az ország szellemi-hatalmi elitjének jó részét informálisan nyilván még a betiltás után is összekapcsoló “szabadkőműves Net”-re, kapcsolati hálóra.

A fent idézett cikkel közös szabadkőműves tematikájú válogatásban, a Napút 2009.októberi számában jelent meg egy másik tanulmány is Máté J.Györgytől: “A halál szeretete” címmel a szabadkőművesek halálkultuszáról, amire, aminek hazai irodalmi vonatkozásaira még visszatérek. Ez a szintén érdekes cikk egy illusztrációs jellegű fikcióval zárul, amely egy képzelt “vakolás” leírása Kazinczy és más neves szabadkőművesek részvételével : “Függelék: vakolás 1808-ban”
Az érdekesség az, hogy a szerző, aki cikke alapján nyilvánvalóan tisztában van a szabadkőművesség hazai történetével és maga is szabadkőműves, nem látott problémát abban, hogy ezen elképzelt, de nyilván valódiak mintáján ábrázolt “vakolás” időpontját évekkel a szabadkőművesség hivatalos hazai betiltása utánra tegye!!! Tudhat valamit…

De nézzük még Szigeti Csaba cikkének befejezését! Miután kifejti a közismert tényt, hogy Kazinczy szorosan vett irodalmi művei mára olvashatatlanok, ezért olvasatlanok, rámutat, hogy az életmű mégsem halott, mert a nem részletezett célok érdekében végzett hálózatépítésről titkos kód felhasználásával beszámoló prózai művei, visszaemlékezései még máig is ihletnek magyar költőt (helyesebben az idézet alapján “költőt”). Konkrétan Kovács András Ferencet, akinek “Üdvözlet a vesztesnek” című kötetecskéjében olvasható az “Erős várunk nékünk a Kufstein” (blaszfémikus) című vers. Részlet az ihletőjéhez méltóan amúgy olvashatatlannnak és olvasásra saját értékéért méltatlannak tűnő verset idéző cikkből:

“Széphalom mesterét köszönti.
Avagy az ún. magyar jakobinusokat. Vajon
voltak? Vajon vagyunk?”
“Már innen sejthető, hogy a költemény tud a szabadkőművességről, de hogyne tudna. Például: ?Ah, te művészlélek, lengeteg illuminátus?, ?Üdvtanok, titkos cathecismusok?, ?Nem kell ahhoz Voltér, Russzó? stb. (…)
Persze mintha e mű megerősítené az irodalom történészeit abban a kérdésben, hogy mi az időtálló a Kazinczy-életműben, hiszen a legtöbb idézet a Fogságom naplójából való. Talán az akácfaág még nem hervadt el teljesen a síron Széphalomban. ”

A befejezés teszi érthetővé, miért adta a szerző “A Kazinczy-net régen és manapság” címet cikkének. Mert tudomása szerint ez az illuminátus “Net” ma is létezik, vannak Beavatottak, akik tökéletesen tisztában vannak Kazinczy egykori hálózatépítésének jellegével, céljaival, illuminátusságával, és erre ma is büszkék! Éppúgy, ahogy más, ugyanebbe a “Net”-be beavatott szerzők eldicsekszenek Petőfi, Madách rózsakeresztes, alkímiai, illuminátus bevatottságával, vagy az egész “Reformkor” és 48-49-es “Szabadságharc” szabadkőműves jellegével.

Igaza lehet Szigeti Csabának, az akácfaág SAJNOS még nem hervadt el Széphalomban, Magyarországon és a világon!

kitalaltujkor.blogspot.com