Home Cikkek A Mathilde kisbolygó rejtélye

A Mathilde kisbolygó rejtélye

814
0
Megosztás

Mathilde nem hölgy. A világűrben keringő égitest, amelynek a földi kutatók adták ezt a nevet. De a névhez illesztett jelző, bizony, igencsak indokoltnak tűnik.

Több kutató és az ufológusok már régen felvetették: ha vannak csillagközi idegenek a naprendszerünkben, akkor azok számára igen kényelmes Földmegfigyelő pontok lehetnek a Nap körül keringő kisbolygók. Ezekből legalább ötezer (egyesek szerint azonban ennek a duplája, csaknem tízezer) található errefelé. A legtöbb annak a jókora bolygónak a szétrobbanása, megsemmisülése nyomán maradt Nap körüli körpályán, amely a Föld és a Mars között volt valamikor. Az űrhajózásra veszélyes lesz ez a sok kisbolygó, de a nagyobbakat már mind sikerült felderíteni, pályájukat feltérképezni. Még sok ezer kisebb van, amelyről szinte semmit sem tudunk, azon kivül, hogy léteznek.

mathi

Ha léteznének idegenek, és azt terveznék, hogy évszázadokon vagy évezredeken keresztül figyelik a Földet és lakóit, akkor ilyen kisbolygón elbújva kényelmesen megtehetik. A címben említett Mathilde-ot 1997-ben fedezték fel, amikor az Eros kisbolygó megfigyelésére küldött földi űrszonda mindössze 1200 kilométerre elhaladt mellette. Akkor még neve sem volt; a csillagászok egyszerűen egy számot adtak neki, így lett a 253-as. A világűrben rengeteg ilyen “krumpli alakú”, ormótlan sötétszürke szikladarab bukdácsol, rója változatlan pályáját sok millió vagy milliárd év óta. Az űrszonda automata üzemmódban fényképeket készített a 253-asról. A kutatóknak azonnal gyanús volt, hogy ez az égitest gömb alakú – a világűrben csak a csillagok és az igazi bolygók veszik (vették) fel ezt az alakot. Ahogyan az imént említettük, e kicsi, néhány száz méter vagy néhány kilométer átmérőjű testnek nincs oka, hogy gömbbé legyen. Semmilyen felületformáló erő nem működik rajta, tömegvonzása kicsi, még ha lenne levegője, atmoszférája, azt is perceken belül elveszítené.

Persze, a Mathilde sem pontosan gömb. 52 kilométer átmérőjű, tehát nem is olyan kicsi ebben az övezetben. A műszerek és a fényképezőgépek két nagyon különös dologról rántották le a leplet. Az egyik: hogy a Mathilde felületén – csakúgy, mint más űrben “utazó” égitesten is – számtalan régi ütközés nyomai fedezhetők fel. Ilyesmire a legjobb példa a mindenki által ismert Hold; közelsége miatt olykor szabad szemmel is látható néhány nagyobb kráter. A sok millió év során, ha nagyon ritkán is, de ütköznek kisebb-nagyobb meteorok, sőt az övezet tagjai is. Ennek azonban kicsi a matematikai valószínűsége, de éppen a kráterek száma, sűrüsége mutatja, hogy azért előfordul. Márpedig a Mathilde felületén látható néhány túl nagy kráter!

Akkora, hogy nagy-nagy ütközésre utal. Olyan nagyra, hogy ha az valóban megtörtént volna, széttörte volna a Mathilde-ot! De a kisbolygó szemlátomást egyben van. Egyesekben felmerült a gyanú, hogy azok nem is igazi, hanem álcázó-kráterek; ha ugyanis a kisbolygó valóban idegen lények megfigyelőállomása, akkor sértetlenül jött be a Naprendszerbe, vagy eleve itt építették fel, és látva, hogy a többi égitest tele van kráterrel, hát erre is “tettek” ilyen jelet. Mesterségesen, sokat, és némi túlzással. Így kerülhetett oda olyan nagy ál-kráter is, ami előttünk árulkodójelként mutatkozik.

A másik érdekesség a Mathilde forgási sebessége, A világűrben ugyanis nincs mozdulatlan égitest. Nemcsak, hogy minden tárgy kering egy nagy vonzerejű csillag (nap) körül, de kering a saját tengelye körül is. A Mathilde-típusú kisbolygók néhány órán belül fordulnak meg a tengelyük körül, mivel kicsik, sokkal kisebbek a Földnél.

És itt jön a teljesen érthetetlen tény, a jókora meglepetés: a Mathilde 17,4 nap alatt fordul meg a tengelye körül! Vagyis két fordulata a földi időben mérve egy hónapnál is tovább tart. Három fordulathoz pedig csaknem két hónapra van szüksége…Ezek hát azok a jelek, amelyek miatt a megszállott ufó-hívők – de becsületére legyen mondva, néhány csillagász is – elég sok fejtörésre való anyagot kaptak. A Mathilde ugyanis pontosan megfelel annak az elméletnek, amely feltételezi az idegenek láthatatlan jelenlétét naprendszerünkben. Persze lehet, az elmélet nem igaz – de a Mathilde nagyon is valódi és különös viselkedését meg is kellene valahogyan magyarázni…

Nemere István