Home Cikkek A Mercury 13

A Mercury 13

294
0

1961 nyarán a NASA Mercury asztronautái számítottak a legforróbb híreknek. A hét, teljes mértékben amerikai tesztpilóta, az Új Határok úttör?i, a ?legjobbak legjobbjai? ? amiként hivatkoztak rájuk, és a büszke ország, mely hatalmas nemzeti becsvággyal követte h?stetteiket. Mindeközben, egy Új Mexikó-i laboratóriumban 25 pilótát teszteltek a legnagyobb titoktartás mellett, hogy vajon képesek-e leküzdeni az ?rrepülés okozta megterheléseket. Szívósak voltak, magabiztosak és magasan képzettek, ám valamennyiük el?tt ott tornyosult egy igen nehezen leküzdhet? akadály – mindannyian n?k voltak.

A Lovelace Alapítvány

Jacqueline (?Jackie?) Cochran nyomorúságos körülmények között n?tt fel, azonban szilárd elhatározással felfegyverkezvén, miszerint repülni akar, számos akadályt gy?zött le, míg elérte célját. A II. Világháborút követ?en a világ leghíresebb n?i pilótája lett, több mint 200 repülési csúcs köt?dött a nevéhez, ezek közül 1953-ben állította fel a repülés történetének túlszárnyalhatatlan rekordját, ugyanis ? volt az els? n?, aki a hangnál sebesebben repült.

1960-ban csatlakozott W. Randolph Lovelace csapatához, aki az Albuquerque-i ? Nem Mexikó állam – Lovelace Alapítvány igazgatója volt, egykoron pedig a NASA egészségügyi igazgatója. Orvos volt és pilóta, egyben unokaöccse annak az embernek, aki létrehozta az alapítványt, egy kutatólaboratórium és egy orvosi klinika ötvözetét.

Cochran, túl öregnek tartván magát ahhoz, hogy ?rpilóta-kiképzésre jelentkezzen, arra irányította figyelmét, vajon a n?i pilóták képesek-e mindazokat a teszteket végrehajtani, melyeken a Mercury asztronautái átesnek. Lovelace is érdekl?dött a felvetés iránt, ezért hajlandónak mutatkozott az alapítvány kifinomult berendezéseit a kezdeményezés rendelkezésére bocsátani, azzal, hogy az eredményeket majd a NASA felé továbbítják. Jól tudta, a pszichológiai és az orvosi ismeretek alapján, a n?k sokkal tovább bírják a fájdalmat, a meleget, a hideget és a monotonságot mint a férfiak, ezért minden igyekezetével azon volt, hogy ezt a tényt az ?rhajós képzés kapcsán is még inkább meger?sítse.

Jackie Cochran gazdag n? lett, a háborút követ?en megcsinálta szerencséjét a kozmetikai iparban. ? és férje, Floyd Odlum, elhatározták, hogy állják az utazási és fenntartási költségek túlnyomó részét, mely a meghatározott célra kiválasztott n?i ?rpilóták kiképzésekor jelentkezik. Megegyeztek a Lovelace vezet?ivel, hogy a nyilvános hírverés elkerülése végett, a teszteket titokban fogják végrehajtani.

Az els? n?i jelölt, aki teljesíti a Lovelace teszteket

1960-ban, a 29 éves Geraldyn (?Jerry?) Cobb volt az els? n?i, akit kijelöltek a Lovelace ?rhajós-tesztjei Els? Fázisának alanyául. Hivatásos pilótaként érkezett Oklahomából, édesapja tanította meg a repülés fortélyaira tizenkét éves korában, egy speciálisan kialakított, kétfedeles Waco repül?géppel.

Megkapván szólórepülésekre szolgáló jogosítványát 17 évesen, Cobb kés?bb három repülési és magassági világrekordot is felállított. 1959-ben megkapta ?Az év n?i Repül?je?, és a Nemzeti Pilótaszövetség ?Az Év Pilótája? címet. Addig az id?pontig, amíg behívták a Lovelace klinikára már 64 különböz? repül?gépen végrehajtott, 7.000 repülési órával büszkélkedhetett, f?ként turbólégcsavaros gépeket vezetett. Fontos megjegyezni, hogy John Glenn, a Mercury hét asztronautájából a ?csúcsfazon? mindössze 5.000 óra repülési gyakorlattal rendelkezett, és az is vitatható, hogy a repülési óráinak nagy részét sugárhajtású gépekkel szerezte volna.

Jerrie Cobb, tökéletes fizikai kondícióban vágott neki az ötnapos, az egészségét, a kitartását és a türelmét próbára tev? tesztsorozatnak. A 87 vizsgálat a legkülönböz?bb dolgokat ölelte fel, kezdvén a teljesít?képessége határáig folytatandó kerékpártaposástól a közel egy méter hosszú gumics? lenyeléséig. A fogait és testét röntgensugarakkal vizsgálták, lefényképezték a retináját, vérét és vizeletét analizálták, kész volt hódzsír-olajat inni, radioaktív vizet és fehér-szín? folyékony báriumot. Hogy teszteljék, vajon hajlamos-e szédülésre, jéghideg vizet injekcióztak a fülébe és 18 t?t szúrtak a fejébe, hogy rögzítsék agytevékenységét. Mindeközben Cobbot egy asztalhoz er?sítették, melyet különböz? szögekben megdöntöttek, hogy az orvosok mérhessék a megváltozott szívm?ködését és vérnyomását.

Egy másik teszt során elrepítették Los Angelesbe a Tudományos Laboratóriumba, ahol egész testét belerakták egy cs?szer? eszközbe, a szervezetének káliumszintje megmérése végett. A kés?bbi jelöltek ezt a vizsgálatot úgy jellemezték, mintha bedugták volna ?ket egy süt?be, vagy vasalógépbe, egyikük úgy írta le az eljárást, mintha valakit ?elevenen sütnének meg?.

Amikor Cobb eredményei elkészültek, annyira jónak bizonyultak, hogy azonnal elküldték a jelöltet az Oklahoma Cityben található, a Kormány Veteránok Kórházi Laboratóriumába; a kiképzés folytatásaként a Második Fázis, a pszichológiai és pszichiátriai tesztek végrehajtása várt rá. Az egyik vizsgálat során ? a jelöltek maguk közt ?kutyafürdetésnek? hívták -, berakták egy meleg vízzel töltött izolációs kamrába, egy kicsiny, légmentes, hangmentes és tökéletesen sötét helyiségbe. A víz h?mérsékletét hajszál pontosan hozzáigazították testh?mérsékletéhez, megfosztván bármiféle hideg vagy meleg érzékelését?l. Kis id? múltán a kísérlet alanya mindenféle szenzoros érzékel? képességét elvesztette, szellemi tevékenysége összezavarodott, és hamarosan elvesztette látását, ízlelését, szag- és tapintás érzékelését. Néhányuk szabályszer?en pánikba esett, és hallucinációktól szenvedett. Amikor azonban Jerrie Cobbot kiemelték a tartályból közel 10 órányi mély szenzoros izolációban tartást követ?en, ? nem szenvedett semmiféle idegrohamban vagy pszichológiai zavarban. Ez kritikus fázisa volt felkészítésének, mivel a vízbe merülési tesztet úgy tervezték meg, hogy a súlytalanság állapotát szimulálja, emellett a világ?r magányát és sötétségét. is

A tesztsorozat következ? és egyben utolsó állomására a Haditengerészet Légitámaszpontján Pensacolában került sor, Florida Államban, ahol Cobb átesett egy kétnapos pszichológiai és orvosi alkalmassági vizsgálaton. Repülés közben figyelték agyának elektromos tevékenységét, miközben magas g-er?knek tették ki szervezetét; a tesztek végrehajtása közben túlnyomásos pilótaöltözéket viselt, kés?bb alanya volt a centrifuga-teremben elvégzett koordinációs teszteknek is. A legrémiszt?bb gyakorlat ebben a teremben az ?Eskümegtagadó Dilbert? volt, mely során a jelöltet, teljes pilótaöltözetben és ejt?erny?vel, lecsúsztatták egy szimulált pilótafülkéb?l egy mély medencébe, neki pedig fent kellett maradni a felszínen anélkül, hogy a pánik bármi jelét is mutatta volna. Egy másik helyszínen centrifuga és katapult gyakorlatokat végeztettek vele.

Nem sokkal kés?bb, ahogy véget ért a Második Fázis, Jerrie Cobb meghívást kapott Tulsába egy konferenciára, a világ?r békés felhasználása kapcsán. A bankett estéjén egy vidám NASA tisztvisel?, James Webb bemutatta ?t a közönségnek, majd bejelentette, konzultánsként számítanak rá a formálódó ?rhivatalnál.

További jelöltek a Lovelave tesztsorozatra

Eközben, felfegyverkezve Jerrie Cobb tapasztalataival (olykor rendkívül különleges tapasztalatokkal) Cohran és Lovelace elhatározta, hogy további 25 n?i pilótát választ ki, elhozza ?ket Albuquerque-be néhány els?dleges vizsgálat elvégzése céljából. Jerrie Cobb segített a kiválasztásban.

A Mercury 13 emblémája

1961 nyarán Amerika n?i pilótáinak legjobbjai, titoktartási esküt követ?en, megérkeztek és készen álltak a Jerrie Cobb által korábban kidolgozott tesztsorozat végrehajtására. Sokan közülük már ismerték egymást szakmai berkekb?l, néhányan a WASP (A Légier? N?i Szolgálati Pilótái) tagjai voltak a háború során, míg mások az egyik n?i pilótacsapatnak voltak tagjai, ezt a csoportot ?99-esek? néven ismerték. Nem csoportként vettek részt a teszteken, hanem egyesével vagy párosával. Gene Jessen elmesélt néhány dolgot ezekr?l a vizsgálatokról:

?Biztos állásom volt az Oklahomai Egyetemen, mint repülésoktató, amikor hallottam a tesztsorozatról. Írtam doktor Lovelace-nek, csatoltam megbízólevelem, válaszul meghívást kaptam a jelöltek közé. Ugyanolyan várakozással tekintettem a ránk váró er?nléti vizsgálatokra, mint a többi 24 n?i pilóta. Fiatal voltam és fit, az ütemezés is megfelelt. Soha sem mondták nekünk, hogy valaha is bármi esélyünk lesz ?rhajóssá válni, megértettem, ez mindössze egy tesztprogram, ami teljesen különbözik egy kiképzési programtól.?

Jane Hart, a legid?sebb azok közül, akik alávetették magukat a Lovelace-teszteknek, egyben felesége volt, az akkori a michigani szenátornak, Philip Hartnak, így emlékezik vissza:

?Úgy t?nt, sorban teltek a napok egymás után, anélkül, hogy bármit élelmet is kaptunk volna. Nem kaptunk túl sok beöntést. És aztán, ott volt az a borzalmas id?szak, amikor felraktak a biciklire??

Myrtle Cagle (aki jobban szereti, ha ?K. Kapitány néven hivatkoznak rá), visszaidézte azokat az id?ket, amikor ?össze-vissza bedrótozták a fejemet, aztán ágyba dugtak, és a mellete lév? valamennyi csöng?t egyszerre bekapcsolták. Tudtam, hogy mindez egyfajta koncentrációs teszt, ezért elképzeltem, egy ?rkapszulában vagyok és vészhelyzet van. Végig kell mennem az ellen?rzési listán rendkívül figyelmesen. Bizonyára m?ködött a dolog, merthogy átmentem!?

Geraldine (Jerri) Truhill szintén kísérleti alany volt. ?Ha valaha is láttad az ?Igaziakat?, akkor láttad a teszteket is. Mostanra már primitívnek t?nnek, de emlékeztetni kell arra, hogy semmiféle tapasztalatunk (USA) nem volt a világ?rben, még egy roncsdarabbal sem rendelkeztünk. Ezért, mivel semmit sem tudtunk arról, mivel szembesülhet odakint az ember, vagy egyáltalán képes-e ott az életben maradásra, a legkülönfélébb dolgokat teszteltek rajtunk, amit csak képesek voltak kitalálni. A legtöbbjük igen fájdalmas volt és komoly fizikai felkészülést igényelt elviselésük. Az egyetlen életben maradt orvos nyilvánosságra hozott állítása szerint, utasították, hogy semmit, a legkisebb dolgot sem változtathatja meg, semmin nem enyhíthet ? és ennek megfelel?en is cselekedtek. Kés?bb hozzátette még, hogy pontosan úgy végezték feladatukat, mintha férfiakkal dolgoztak volna, a legtöbb esetben még annál is keményebben. Nem hiszi, hogy az ország ne szerzett volna rendkívül fontos ismereteket a vizsgálatok által akkoriban; sajnálatos módon, a oroszok után történt mindez.?

Az ?Igaziak? közé tartozás vágya

Amikor az eredményeket közzé tették, tizenketten csatlakoztak Jerrie Cobbhoz, mint pszichológiailag és orvosilag képzett hölgyek, készen állva ?rhajóskiképzésen való részvételre.

A csoport tagjai a következ?k voltak: Irene Leverton, Jean Hixson (A második hölgy, aki áttörte a hanghatárt), Mary Wallace (?Wally?) Funk II, Gene Nora Stumbough, Myrtle Cagle, Marion és Jan Dietrich az ikerpár, Rhea Allison, Geraldin Sloan Truhill, Jane Hart, Bernice Steadman és Sarah Gorelick. A társaság kés?bb mint az ?Asztronauta-képzés Hölgytagjai? (FLATs) néven vált ismerté, illetve ?Mercury 13? csoport.

A Mercury 13 csoport tagja, Jerri Trunhill egyik – a tizenegy közül -, F51s repül?gépének szárnyán.

N?i ?rhajós felbocsátására vonatkozó késztetés egyre sürget?bbé vált. Sokkal könnyebbek voltak férfi társaiknál, abban a korszakban, amikor minden egyes parányi súly, amit sikerült megspórolni az ember világ?rbe küldésekor rendkívüli fontossággal bírt. Emellett sokkal kevésbé voltak hajlamosak szívproblémákra, jóval könnyebben tudták elviselni a széls?ségesen magas és ?alacsony h?mérsékletet, kevesebb értékes oxigént fogyasztottak, és láthatóan eredményesebben oldották meg azokat a feladatokat, ahol precíz mozdulatokra volt szükség.

Amikor kiderült, hogy n?ket tesztelnek esetleges ?rrepülések céljából, a NASA-ra igen er?s nyomás nehezedett, valljon színt, szándékában áll-e számolni velük, mint az ?rhajós társaság tagjaival. Mindeközben a 12 n? készen állt a következ? tesztfázis végrehajtására a Pensacola légitámaszponton, a klinika már el is rendezte repül?jegyüket Floridába. 1961-ben, ám mindössze két nappal felszállásukat megel?z?en, ?rrepülésr?l sz?tt álmaikat, mindenféle el?zetes jel nélkül, lerombolták. A hölgyeket tájékoztatták, a Pensacola-i teszteket törölték, A NASA semmiféle igényt nem tart további szolgálataikra.

Meglehet?sen feldühödve, Jerrie Cobb és Jane Hart elutazott Washington DC-be, ahol lobbizni kezdtek az akkori alelnöknél, Lyndon Johnsonnál. Az Elnök jelent?s nyomás alatt, utasította a Kongresszust a helyzet ismételt áttekintésére.

A ?Nem-Annyira-Igaziak?

1962 júliusában a két n? nyilvánosan kijelentette a Képvisel?ház ?rbizottsága el?tt, hogy a NASA teljesen megmagyarázhatatlan módon diszkriminációt alkalmaz. Elkeseredettségüknek adtak hangot, mert távol akarják a n?ket tartani a világ?rt?l, mivel el?írták, asztronauta csak sugárhajtású gépek tesztpilótái közül kerülhet ki, és akkoriban ez egyértelm?en katonai (f?leg férfiaknak fenntartott) dominancia volt. Az asztronauták számára egyik alapvet? el?írás volt, amit szintén kifogásoltak, a jelöltek számára kötelez?en el?írt tudományos fokozat. A hét Mercury asztronauta közül kett? nem rendelkezett az el?írt végzettséggel: John Glenn és Scott Carpenter.

Válaszában Glenn megvédte a NASA politikáját, láthatóan szívb?l szólva hangot adva véleményének, ha lennének képzett hölgyek, a NASA nyilvánvalóan bevenné ?ket az asztronauták csapatába. Azt állította, a n?i tesztpilóták hiánya ? és ebb?l következ?en a n?i ?rhajósoké is -, csupán az akkoriban megszokott életfelfogásból következett.

A NASA egyik szóviv?je cáfolta azt a kijelentést, miszerint nemzeti cél volt n?i pilóta ?rbe juttatása. Az albizottság el?tt az állította, n?i ?rhajósok kiképzése csak elvonta volna a forrásokat a hivatal sokkal fontosabb céljától ? az emberes holdra szállástól.

Gene Jessen Beech Aircraft vállalat pilótája nem sokkal a Mercury 13 tesztek után.

Kétségek a koedukált programmal kapcsolatban

Jackie Cochran mindezek után tanúbizonyságot tett a meghallgatáson, majd a Lovelace hölgyek, akik végigcsinálták az egészet, legnagyobb megdöbbenésére hozzátette, a NASA és a katonai szervezetek pénzkidobásnak tartják n?k kiképzését ?rhajósnak, mivel igazából sohasem fogják befejezni a programot, merthogy bármifajta n?i pilótaképzésnek ?alapvet? ellenvetése a házasság?.

Wally Funk, a világ egyik legképzettebb n?i pilótája.

A meghallgatást követ?en Cochran elmondta:

?Nem hiszem, hogy bármiféle szándék vagy aktuális diszkrimináció lett volna akkoriban a n?i asztronautákkal szemben. A pilótás ?rrepülés drága volt és rendkívüli fontossággal bírt a nemzeti ügyek vonatkozásában, ezért az asztronauták kiválasztásánál természetes és helyes volt olyanokat beemelni a csoportba, akik már bizonyítottak korábban, repül?gépek tesztelése során és nagysebesség? precíziós repülések kapcsán, így kell? tapasztalatot és képzettséget szerezhettek, találkozhattak az új környezetben esetlegesen jelentkez? vészhelyzetekkel. Mivel csak igen kevesen jöhetnek szóba, mint asztronauták a közeljöv?ben, és nem szenvedünk hiányt jól képzett és nagy tapasztalatokkal rendelkez? férfi pilótákból, akik mint ?rhajósok szolgálhattak kés?bb, ebb?l az következett, akkoriban n?i ?rhajósok alkalmazása, mindezen vonatkozásban, akkori szükségletekkel nem találkozott. A n?ket nem azért hagyták ki az ?rrepülésb?l, mert n?k voltak, akármit is jelent ez ? ezt mondtam a vizsgálóbizottságnak is.?

A vége az lett a dolognak, hogy a Kongresszus visszautasította a NASA-ra való nyomásgyakorlást a koedukált ?rprogrammal kapcsolatban, magára hagyva a megkeseredett hölgyeket, akik Cochran támogatását sem élvezhették többé. Gene Nora Jessen néhány éve így emlékezett vissza az akkori eseményekre:

?Nem tudom, bántotta-e a mi helyzetünk vagy sem. Néhányan úgy vélik, meglehet?sen mocskos dolgok voltak ezek, míg mások úgy vélik, talán a h?ségét akarta így kifejezésre juttatni. Az volt a benyomásom ? mindez már el?re lefutott dolog volt, a Mercury ?rhajósai teljes erejükb?l azon voltak, hogy ne legyenek n?k a közelükben az ?rprogram során. Így is lett.?

Jene Jessen megtalálja álmai hivatását

Jessen, akárhogy is, a kudarc ellenére is, sikeres karriert épített.

?Amikor meghívtak bennünket további tesztelésre Pensacolába, egyben arra is rávettek, hogy hagyjam ott a munkahelyem? mivel képtelen lennék megfelel? mennyiség? szabadid?t szerezni mindezekre munka mellett. Amikor az átfogó teszteket törölték, minden igyekezetemmel munkát szerettem volna kapni, az ?rprogrammal kapcsolatos parányi érintés csak mint lényegtelen, felejthet? lábjegyzet kerül be a történelembe. Azonban a program révén beköszöntött hozzám a jószerencse. Meglehet?s boldogsággal töltött el, hogy az egyetemen végzett zsákutcának ígérkez? munkát abbahagytam, és most nem nehezedett rám a folytatás réme, de igyekeztem minél gyorsabban új munkahelyet találni, ezért mindenhova jelentkeztem, ami csak elfogadhatónak t?nt. Rendkívül fontossá vált számomra, hogy repül?gépeket vezethessek. Sürgetett az a tény, hogy habár nem voltak n?i ?rhajósok 1962-ben, nem voltak n?i pilóták a kereskedelmi légi forgalomban, de a honvédség kötelékében sem.?

?Két n? volt az országban, akik repül?gépgyárak alkalmazásában álltak, mint pilóták. Levelem éppen akkor érkezett a Beech Aircraft Corporationhöz, amikor új modell bevezetését tervezték. A társaság egy n?i pilótát alkalmazott, ám elhatározták, ezután két n?i pilóta fogja vezetni a társaság két vagy három gépét, alakzatban, 90 napon át, mind a 48 államba folyamatosan, ezáltal nagyobb nyilvánosságot kapnak, mintha férfiakat alkalmaznának. Így tehát felvettek. Ez volt az igazi álom munka valamennyi álom munka között. Ha nem lett volna semmiféle kényszer az egyetem otthagyására, soha sem repülhettem volna a Beech vállalatnál ? soha nem repülhettem volna a vadonatúj gépeken, nem ismerhettem volna meg a járat rendkívül bonyolult berendezéseit, nem tanulhattam volna a tesztpilótáktól, nem szerezhettem volna különböz? pilóta-fokozatokat, és mindenek felett, nem ismerkedhettem volna meg ott a férjemmel!?

A NASA politikájává válik: ?Nincs szükség n?i jelöltekre?

A következ? évben az orosz Valentyina Tyereskovát fell?tték a világ?rbe, miáltal kiélesedett a szópárbaj a NASA és a n?i csoportok között. Az ?rhivatal, igyekezvén mindig azt a látszatot kelteni, mintha innovatív és el?relátó lenne, visszakozott korábbi álláspontjától, miszerint ?Nincs szükség n?i jelöltekre?.

Irene Leverton úgy érezte, az 1962-es Kongresszusi meghallgatása semmi egyéb nem volt, mint a dolgok ?tisztára meszelése?. Semmiféle érdemleges kérdésr?l nem esett szó, arról, miért törölték a tesztek folytatását, amikor már egy csomó pénzt ráköltöttek. Valójában szükség volt a hölgyek megfelel? vizsgálati eredményeire. Sokkal többet adtunk, mint azt az emberek gondolnák; remélem segítettünk eljutni a n?i asztronautáknak oda, ahol most vannak.?

Az egykori Mercury program repülési igazgatója, Christopher Kraft visszaemlékezése szerint a NASA különleges helyzetbe került a n?i ?rhajósok kiképzése kapcsán. ?Ha egy n?i ?rhajóst elvesztettünk volna, egy férfi helyett, csak azért, mert a mi döntésünk alapján repült, akkor egész egyszer?en kasztráltak volna bennünket!?

Jerrie Cobb és mások, folyatják

Jerrie Cobb megkeseredve a tényt?l, hogy NASA-konzultánsként való helyzete nem több, mint a politikai helyzet enyhítését szolgáló színjáték (egyetlen egy alkalommal sem kérték ki a véleményét a ?n?k a világ?rben? kérdés tekintetében), visszavonult és megundorodott. Mint mélyen vallásos n?, visszatért a repüléshez és misszionárius utakat teljesített Dél-Amerikában, élelmet szállítva, gyógyszert és mindennapi használati eszközöket a távoli Amazonas folyó vízgy?jt? területén él? indián törzseknek. 1963-ban, továbbra is reménykedve abban, hogy felkérést kap ?rrepülésre, könyvet írt életér?l és tapasztalatairól, ?N?ket a világ?rbe!? ? címmel. Különböz? elismerések mellett, Nixon Elnök kitüntette Cobbot az igen nívós Harmon díjjal, mint a világ legjobb n?i pilótáját, és a Life Magazin megválasztotta ?t az egyik ?Legfontosabb fiatalember az Egyesült Államokban? posztra. 1981-ben jelölték a Nobel-békedíjra az es?erd?kben végzett munkája miatt. A világ legkülönböz?bb részeinek kormányzatai elismerték Jerrie Cobb humanitárius er?feszítéseit és repülési eredményeit.

Jackie Cochran 1980-ban meghalt, majd nem sokkal kés?bb eltávozott Marion Dietrich és Jean Hixton is, így a FLAT életben maradt tagjainak száma 10-re csökkent. A legtöbben megmaradtak a repülés kötelékében, néhányan a mai napig aktívak repülési körökben. Jan Dietrich sugárhajtású gépeket vezet egy vállalatnál; Irene Leverton egy telefontársaságnál teljesít repül?gépes szolgálatot Arizonában, és Myrtle Cagle az Egyesült Államok Mez?gazdasági Minisztériumánál pilóta. Miközben továbbra is a Beech Aircraft részére dolgozott, Gene Norát megválasztották a 99-esek elnökének ? a n?i pilóták szervezete élére. Jane Hart 1976-ban megözvegyült, ezután többé nem repült. ?Túl drága? ? nyilatkozta.

Wally Funk találkozója Tyereskovával

Wally Funk emlékezetes karriert futott be. Meghívást kapott a Fehér Házba, els? n?i felügyel?je lett a Szövetségi Repülési Hivatalnak (FAA), emellett több, kisebb feladatot is rábíztak az FAA-nál, mert hogy nem volt más ilyen kvalitású n?i szakember. Szolgált, mint a Nemzeti Szállitás-Biztonsági Bizottság nyomozója, Megkapta az FAA Arany Pecsét kitüntetést mint repül?oktató, és teljes egészében magával ragadta a gondolat, hogy igenis asztronauta lesz és utazást tesz a világ?rben. Egyik alkalommal ?repült? a Kennedy ?rközpont Apolló Statikus Szimulátorával a Edwards Légibázison.

1965-ben megválasztották ?Amerika Rendkívüli Fiatal hölgyének?, miközben utazó karitász nagykövetként járta a világot, 3 évet töltött 50 országban. Oroszországban szeretett volna találkozni Tyereskovával, de nem sikerült neki. Végül aztán 1988-ban találkoztak, amikor Frank tagja volt a Nemzetközi n?i pilóták Moszkvába elutazó csoportjának. Tyereskova meghívta a küldöttséget Csillagvárosba, ez volt az els? alkalom, amikor a NASA alkalmazottain kívül nyugati pilótákat egyáltalán beengedtek erre a helyszínre.

Megemlékezések

Az érdekl?dés a Mercury 13 csoport tagjai és tapasztalatai iránt a nyolcvanas és kilencvenes években növekedett. 1983-ban egy színházi szerz?, Patricia Weaver Francisco írt egy darabot, Lunacy címmel. A történet egy amerikai n?i ?rhajósról szól, aki a Mercury 13 szóló küldetés keretében jut ki a világ?rbe. A m? elképzelt szerepl?je Jean Cross, misszionárius küldetéseket teljesít és vitázik John Glennel a kongresszusi meghallgatáson, szorosan követik életének eseményei Jerrie Cobb valós élettörténetét. Jerri Truhill hallott a darabról 1996-ban, és így kommentálta: ?Nagyon boldogok voltunk, hogy valaki megemlékezett rólunk.? Miután kapott egy példányt a kéziratból, azonban Gene Jessen csalódottan jegyezte meg, hogy mindenki említésre került a Mercury 13-ban, kivéve ?t. ??Most képzeljétek el, mi történt volna, ha kil?tték volna az öreg egót az ?rbe? ? t?n?dött.

A Mercury 13 csoportról megjelent könyv borítója.

1994-ben egy konferencia keretében Oklahoma városában végül összegy?lt a 13 hölgy közül kilenc. Az volt az els? alkalom többüknek is, hogy egyáltalán személyesen találkoztak, b?ven volt mir?l beszélgetni és kicserélni a 33 évvel korábbi tapasztalatokat. Néhány hónappal kés?bb az NBC televízió Határid? cím? m?sorában 10 hölggyel készült interjú a Smithonian Repülési- is ?rmúzeumban, mely közben Funk meger?sítette azt a régóta terjeng? szóbeszédet, hogy jobban teljesített a jó néhány orvosi teszt során, mint John Glenn. A Turner TV szintén nekilátott az el?készületeknek, hogy elkészítsen egy mozifilmet a Mercury 13 története alapján. Jessen így kommentálta: ?Bámulatba ejtett, hogy a történetünk milyen hatalmas, ám megkésett érdekl?dést keltett. Valójában kicsit kínos kezelni ezt a jelenlegi ?hurrá!? ünneplést egy ennyire régen lezajlott program kapcsán.?

1995. február 3-án a még életben lév? hölgyeket meghívták az STS-63 jel?, Eillen Collins f?hadnagy parancsnokolta ?rrepül?gép kilövésére. Ezen a küldetésen szerepelt el?ször n?i pilóta az Egyesült Államok ?rtörténelme során. Ismervén azt a hatalmas harcot, melyet az egykori Lovelace hölgyeknek kellett megvívniuk, kifejezett kérése volt, hogy vegyenek részt a fellövésén, mint kiemelked? egyéniségek. Eközben segített valóra válni egy álomnak, melynek gyökerei három évtizednél is távolabbra nyúltak vissza. Heten a hölgyek közül részt vettek a fellövésen, s mikor a NASA felfogta, kik is ?k valójában, hirtelen összehozott a számukra egy színfalak mögötti VIP túrát a teljes Kennedy ?rközpont területére.

A fellövés után Jerrie Cobb elmondta, ?Jó érzés, nagyszer? érzés volt látni Eileen fellövését. Csak az a gond, hogy erre 35 évet kellett várni! Boldog vagyok Sally Ride útja miatt is, sikeres utat kívántam neki, mint ahogy Valentyinának is ? igaz, kissé csalódottan, merthogy ilyen hosszú ideig tartott országunknak felfogni, n?ket is vegyenek be a tesztrepülésekbe. A tesztpilóták világa továbbra is egyfajta ?Öregfiúk Klubja?. Ha Oroszországban éltem volna, én lehettem volna az els? n? a világ?rben!?

Továbbra is reménykedve az ?rutazásban

1966-ban a Lovelace hölgyeket beiktatták a Mercury 13 H?sök Csarnokába. Szinte hihetetlen a dolog, de kett?jüknek közülük határozott tervei vannak ?rrepülés végrehajtására. Wally Funk feliratkozott a Zegrahm ?rutazás-listájára, ahhoz a céghez, mely egyel?re helyfoglalásokat vesz fel olyanoktól, akik szeretnének orbitális repülést tenni a különleges technikával megépített, hatszemélyes ?rrepül?géppel. Zegrahm, aki az egykori Mercury ?rhajósnak, Scott Carpenternek volt tanácsadója, eredetileg 2001-re tervezte ?rhajója els? indítását, a dolog azonban jelent?sen csúszik.

Jerrie Cobb könyvének borítója

Funk elmondta, hogy ?A repülés a teljes szabadságról szól. Soha nem fogok nyugdíjba vonulni, mert szeretek másokat repülésre és biztonságtechnikára tanítani. Továbbra is tervezem, felmegyek a világ?rbe. Eileen [Collins] felvitte az egyik jelvényemet magával a legutóbbi útja során, és ugyanez a darab már járt a Míren is ? szóval, egy részem már járt a világ?rben. Remélhet?leg az ?rrepülésemre 2002 február 4-én már sor kerülhet. Mondtam nekik, fel akarok jutni az ?rbe, de lehet, várnom kell 2003-ig, vagy annál is tovább. Az ?rhajóban fellép majd a súlytalanság állapota. Ha bármiféle lehet?ségem lesz, élek vele, és megtapasztalom, milyen érzés. 21 évesen léptem be a Mercury 13 programba; rádöbbentem, nagyon sok mindent el kell még érnem és meg kell tennem. Meg akarok gy?z?dni róla, hogy minden egyes ajtón átmegyek ehhez, mert azon az utolsó ajtón, csak egyszer lehet átmenni.?

Jerrie Cobb, aki nemrégiben újabb könyvet adott ki, Solo Pilot ? címmel, szintén az ?rrepülés lehet?ségeit várja. A NASA bejelentése, miszerint John Glenn visszatér az ?rbe az ?rrepül?gép fedélzetén, mozgalmat hívott életre a nála nyolc évvel fiatalabb Cobb körül, hogy ? is repülhessen. Glenn Cobb ellen szólt a kongresszusi meghallgatáson, azt hangoztatva, ?természetellenes? n?ket felküldeni a világ?rbe. Amint elkezdte kiképzését az ?rrepül?gépes úthoz, a küldetés kijelölt személyzete között n?i utas is volt, a kaliforniai székhely? ?N?k a Történelemben? projekt tagjai, köztük néhányan Glennhez hasonlóan szenátorok, és más csoportok is, petíciót nyújtottak be a NASA-hoz, hogy adjon egy helyet Cobbnak is. Az egyik, a csoportot támogató történész kijelentette: ?Ha ? (Glenn) mehet kétszer is, akkor neki is (Cobbnak) legalább egyszer repülnie kell.?

A NASA alelnöke, Joseph Rothenberg megértette Cobb er?feszítéseit, azonban érvként felhozta, az ?adófizet?k pénzét? nem akarják ilyen plusz kiadásokra fordítani, ezért most nem repülhet. Cobb azonban rettenthetetlen maradt. ?Ez a sorsom ? 38 éve várok. Egész életemet erre tettem föl. Nagyon izgalmas id?szak ez nekem. Ha nem jött volna közbe valami? ha az álmaim az ?rrepülésr?l valóra válhattak volna? miután teljesítettem a teszt-elvárásokat 38 évvel ezel?tt! Ha úgy gondolják, fontos dolog tanulmányozni egy id?sebb férfit, akkor nem értem, miért nem legalább ugyanolyan fontos tanulmányozni egy id?sebb n?t; de igazából soha sem szerettem volna belemerülni ebbe a férfi-n? dologba.?

?Az életemet adnám, hogy repülhessek a világ?rbe ? megtettem volna akkor, és most is meg fogom. Mindent elkövetek ezért, bármennyibe is kerül? Hálás vagyok a sorsnak, ha lesz még esélyem. Ez jelent mindent számomra a világban, és ezen a világon kívül is.?

Jerrie Cobb azóta több megbeszélésen is részt vett, Dan Goldinnal, a NASA el?z? vezet?jével, olyan repülésr?l tárgyaltak, ahol a parancsnok Eileen Collins lett volna. Hillary Clinton szenátorasszony szintén teljes er?bedobással támogatja az ügyet.

Az 1995-ös, Eileen Collins meghívására a Kennedy ?rközpontban tett látogatás résztvev?i, balról: Gene Nora Jessen, Wally Funk, Jerrie Cobb, Jerri Truhill, Sarah Ratley, Myrtle Cagle és Bernice Steadman

Meg tudtuk volna csinálni

Visszatekintve, a többi ?rhajósn? büszkeséggel vegyes szomorúságot érez. Irene Leverton, továbbra is repül?gépeket vezet, elmondta:

?Amit a legjobban szerettem volna az az, hogy repülhessek az ?rbe. A fellövéskor felszabaduló hatalmas energiák, a világ?r csendessége, odakint lenni, ahol a jöv?nk fekszik. Alant a kék Föld rendkívüli mértékben inspiráló.?

Gene Jessen továbbra is reménykedik:

?Jelenleg az ország pilótáinak nagyjából 5 százaléka n? ? továbbra is igen kicsi szám. Nem kvóta kérdése, a n?k, igenis megszolgáltak azért, és megtettek mindent, hogy egy sugárhajtású gép baloldali ülését elfoglalhassák. N?i pilóták a katonaságnál is szolgálnak, néhányan közülük elvégezték a tesztpilótává váláshoz szükséges valamennyi iskolát. Eillen Collins az els? n?i ?rrepül?gép pilóta, és már ott vannak a többiek is, hogy a nyomdokaiba lépjenek. A lányomat már semmiféle megkülönböztetés nem éri, bármi legyen is a választott hivatásának területe. Az igaz, hogy egyes területeken lelassítják el?rehaladását, de legalább nem gátolják.?

Jerri Truhill szerint:

?Mindig is hangoztattuk, bármelyikünk képes lett volna abban a kapszulában repülni, és képes lenne ma is. Eileen Collins bebizonyította, hogy igazunk van, és ezért mi valamennyien igen büszkék vagyunk rá, valamint azért is, hogy befejezte az a munkát, amit mi kezdtünk el, még akkor is, ha a NASA-nak 35 évbe tellett, mire felfogta a dolog lényegét. A férfi ego igen er?s hatalom, teljesen tönkre is tett bennünket. Nem szabad félreérteni a dolgot, mi valamennyien szeretjük a férfiakat, a legtöbbünk férjezett és gyerekeink vannak. Természetes, hogy harcoltunk a jogainkért, minek köszönhet?en manapság a fiatal asztronauták, férfiak és n?k, vállvetve dolgoznak együtt és ez így teljesen normális. Mindannyiunkat megelégedettséggel tölt el ez a helyzet.?

Jane Hart összegezte talán legjobban a szituációt, amikor néhány évvel ezel?tt, az egykori (1961-1968) NASA vezet?r?l, James Webbr?l, akinek jelent?s szerepe volt abban, hogy lehetetlenné tegye hölgyek bekerülését az ?rhajósok csoportjába, a következ?ket állította: ?Webb teljes és totális soviniszta volt, a legrosszabb fajtából. ? tervezte meg a NASA politikáját, és ennek ez volt az eredménye.?

Kés?bb még az alábbiakkal egészítette ki: ?Nem igaz az, hogy ?hosszú utat jártunk be, baby?. Mi mindig is ott voltunk ? a NASA volt az, aki hosszú utat járt meg.?