Lindsay Hays, a NASA asztrobiológusa megpróbált választ adni az élet egyik legnagyobb rejtélyére. A kérdés, hogy vajon egyedül vagyunk-e az univerzumban, továbbra is korunk egyik legnagyobb filozófiai fejtörője. Bár szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy civilizációnk egyedül van a kozmoszban, a tudományos világ mégis hiányolja a bizonyítékot ennek az ellenkezőjére.
Egyesek számára az idegen élet jelei után kutatva a kozmoszt egy életre szóló szenvedéllyé vált.
Lindsay Hays asztrobiológus szerint a kutatás nagy része a mikrobiális élet jeleinek keresésére irányul – valami olyasmi, ami valószínűleg sokkal nagyobb számban fordul elő a világegyetemben, mint a hozzánk hasonló összetett, érző lények.
“A Marsnak csak egy parányi töredékét fedeztük fel… és ez csak az egyik ígéretes égitest, ahol életet kereshetünk a Naprendszerünkben” – mondta.
“Vannak jeges holdak a külső Naprendszerben, mint például a Szaturnusz Enceladus holdja és a Jupiter Europa holdja, amelyek úgy néznek ki, hogy felszín alatti óceánjaik lehetnek, amelyek lakhatóak lehetnek.”
“És ez csak a mi Naprendszerünkben van. Minél több exobolygót találunk más csillagok körül, annál többet tudunk meg arról, hogy milyen sokféle környezetben létezhet élet.”
Végső soron, tekintve az univerzum puszta méreteit és a bolygók számát, amelyekről ma már tudjuk, hogy csak a saját galaxisunkban léteznek, annak valószínűsége, hogy a Föld az egyetlen olyan bolygó, amelyen élet alakult ki, a végletekig valószínűtlennek tűnik.
“Két lehetőség létezik: vagy egyedül vagyunk a világegyetemben, vagy nem” – mondta egyszer Arthur C. Clarke sci-fi író. “Mindkettő egyformán félelmetes.”
Fotó: Michael Ilchov / Pixabay