Ha szellemekkel találkozunk, mindenképp érdemes betartani néhány szabályt. Soha ne legyünk lekezelőek velük, de ne is engedjünk túl sokat, amennyiben ismeretlenek a szándékaik előttünk. Mint ahogy közöttünk, úgy a szellemek között is létezik egy úgynevezett túlvilági etikett, amit ha mi is betartunk, nem eshet bántódásunk és nem tűnünk fel rossz színben az egykor Földön élt lelkek előtt.
A parajelenségek világában rengeteg a kérdés, nehéz lenne felfogni, mi is az igazság. A fotókon lévő fényes gömbök körüli misztikum, az EVP jelenségek és az hogy egyáltalán miért ragaszkodnak még egyes elhunytak ennyire a földi valósághoz, szintén kérdés. Az viszont érthető, hogy ezek a lelkek néha ijesztőek és jéggé dermesztik az embert. Annak kérdése, hogy ezek a jelenségek tényleg léteznek-e, vagy csak a képzeletünk játszik velünk, még mindig kétséges. A szellemvadászok azonban meg vannak győződve ezeknek a létezéséről. Túl sok a megmagyarázhatatlan jelenség ahhoz, hogy egyszerűen csak a képzeletünknek vagy a véletlennek tulajdonítsuk. Túl sok a furcsa, különös dolog, melyet nem lehet a logikával vagy tudományos elméletekkel magyarázni. A szellemvadászok egyre beljebb hatolnak egy sötét, ismeretlen világba.
Elemlámpájukkal és hangfelvevőikkel botorkálnak elhagyatott helyeken. Szívük vadul kalapál, szemük szorgosan kémleli a környezetet, fülükkel figyelmesen hallgatnak. Bármilyen nesz fontos lehet munkájukban. Higgadtak, muszáj megőrizni hidegvérüket, hosszú éjszakák koszos mosdók, nyirkos alagsorok helyszínei a paranormális kutatóknak. A sötétségben a fény az egyetlen reményük. Ha mozgást észlelnek vagy egy baljós alak feltűnik nem messze tőlük, fogják a kamerát, hívják a többieket, bekapcsolják a hangfelvevőt és várnak. A kérdés az, hogy és ilyenkor mi van?
A szellemvadászok egész nyomozásuk során erre vártak és most tanácstalanul állnak a jelenség előtt anélkül hogy tudnák, mit tegyenek vagy mondjanak. Ez az a pont, amikor a tudomány és a paranormális kutatás egy kicsit összemosódik. Ilyenkor a kutató reménykedik abban, hogy sikerül hangokat rögzítenie a túlvilágról. A szellemvadász megpróbálhat verbálisan szót érteni a holttal bízva abban, hogy a kommunikáció ezen formája alkalmas lesz arra, hogy a lélek megértse a szellemvadász szavait. Mégis, a leghatékonyabb mód a telepátia. Ez persze tudománytalannak hangzik, de mégse gondolhatjuk, hogy primitív beszéddel megértetjük magunkat a lelkekkel, nemde? Ez az a helyzet, amikor a hatodik érzékünket kell működésre bírni. Van annak néhány módja, hogyan kell telepatikus úton kommunikálni a szellemekkel. Ők gondolatokon keresztül értik meg az információt. Mint egy rádióhullám, kiküldik a gondolatot, amit aztán agyunk intuitív területe meghall. Ez a telepátia egy nagyon primitív formája, de létezik. Folyamatosan használjuk, minden egyes percben. Ezzel a kommunikációval annyi a nehézség, hogy nem egyszerű megállapítani, hogy mely gondolatunk sajátunké vagy a szellemé. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy amennyiben a gondolat amit érzünk nem tűnnek sajátunkénak, abban az esetben beazonosíthatjuk a szellem gondolatának.
A kommunikáció egy másik módja az, ha képek formájában küldi az információt tudatunknak. Villanásszerűen beugró helyek, emberek, akik hirtelen felbukkannak gondolatainkban. Ezeket ne utasítsuk el, bízzunk hatodik érzékünkben. Ezek a képek hordozhatják a kulcsát annak, amit mondani akar nekünk a szellem. Okkal vannak ebben a valóságban, általában azért, hogy helyrehozzanak valamit, segíteni próbálnak, ezért kell megérteni, mit akarnak mondani. A harmadik módja a kommunikációnak intenzív benyomások formájában történik. Ebben az esetben fizikai benyomással próbálják elmagyarázni, mi okozta a halálukat. Ez nem lehet valami szép látvány, de hatékony. Ilyenkor éles fájdalmat érezhetünk azon a helyen ahol az egykori élő ember meghalt. Megismerhettük a kommunikációs módozatokat, ahogyan képesek velünk a szellemek kommunikálni, hogyan tudunk azonban mi szót érteni velük?
A hangos beszéd talán hatásos, de még hatásosabb az, ha a gondolatokat kiírjuk magunkból. Amikor írunk, agyunk tudatalatti területe aktiválódik, így a lelket sokkal közlékenyebbé teszi. Az Ouija táblák ugyanezen az elven m?ködnek. Mialatt a táblára koncentrálunk, agyunk tudatos része elfoglaltabb lesz, emiatt tudatalattink hatékonyabban tud működni. Az EVP felvételek nagyon hasznosak a szellemkutatásokra nézve. Ha képesek lennénk arra a frekvenciára beállni, melyet a szellemek használnak, akkor oda-vissza csatolással tudnánk kommunikálni a másik oldallal. Az, hogy kinek mekkora a félelme, mennyire rémült, nagy hatással van a kommunikációra. A szellemek erősen koncentrálnak a pszichikus érzelmekre. Az, hogy mennyire félünk, mennyire vagyunk rémültek, nagyban befolyásolja a kommunikációt. Mivel a szellemek minden érzelmünket érzik, így körültekintően kezelnek bennünket.
Az ő valóságuk abban különbözik a miénktől, hogy a fizikai test nem akadályozza meg őket abban, hogy tisztán lássák az érzelmeket, az energiát. Ők nem érzik a hideget, a meleget, a fáradtságot. Ők tiszta intuíciókkal élnek. A szellemeknek is vannak barátai, ugyanúgy, mint nekünk, bár az ő barátságaik hosszabb múltra tekintenek vissza. Ők a saját valóságukat teljesen más módon érzékelik mint mi. A szellemek tudatában vannak múltbeli éneiknek, tehát azoknak a személyiségeknek, amelyeket más létezéseink során magukra öltöttek. Mivel a telepátiát használják, nem sokat tudnának eltitkolni egymás elől, akkor sem, ha akarnának. Ez ugyan a magánszférába való illetéktelen behatolásnak tűnhet számunkra, ez nem jelenti azt, hogy mindannyian nyitott könyvek lennének egymás számára. Épp ellenkezőleg. Létezik olyasmi, hogy mentális etikett, mentális jó modor.
A szellemek a gondolataikat szabadon választhatják meg, ezért stílusosan, eleganciával válogatnak. A mentális képek vagy az érzelmek teremtő hatalma elől senki sem menekülhet el. Ez nem jelenti azt, hogy a lelkek a gondolataikat állandóan, aggodalmas precizitással válogatniuk kell, hátha valamelyiknek káros vagy romboló hatása van. Pszichológiai struktúrájuk révén azért mégiscsak sokkal változatosabb formákban képesek kommunikálni, mint amennyit mi ismerünk. Az ő élményeikben nem található meg a számunkra ismerős időfelosztás. Sokkal több társuk és barátjuk van, mint nekünk, egyszerűen azért, mert tudatában vagyunk a múltbeli inkarnációk során fennállt kapcsolatoknak is. Ezért nekik természetesen sokkal több tudás van. Ők nem érzik szükségét, hogy érzelmeiket, gondolataikat elrejtsék a többiek elől, mert mostanra valamennyien világosan felismerték minden tudat és valóság kooperatív jellegét, és azt, hogy nekik milyen részük van ebben.
Nagyfokú motiváció működik bennünk. Energiájukat teljes mértékben képesek felhasználni, de ezt nem szórják szanaszét, hanem azoknak az egyedi és egyéni céloknak az elérésére használjuk, amelyek pszichológiai létük alapját képezik. Figyelembe véve mindezeket a tényeket, van még egy dolog, ami nagyon fontos. Annak kérdése, hogy mi a szellem kívánsága. Ha a szellemnek nem lenne semmilyen szándéka, akkor nem kerülne kapcsolatba az emberekkel, vagy azokkal, akiknek hatodik érzékük van. Nem kérnének segítséget, nem hívnák fel magukra a figyelmet. Ne féljünk attól, hogy visszatérjünk egyes szellemjárta helyekre segítségül a léleknek. Ne féljünk a vele való kommunikációtól és a szándékaitól. Ez az egyik legjobb módja annak, hogy felfedezzük, hogy milyen nagy is a világ körülöttünk.
Seres Gábor