A boszniai határ közelében van egy csodálatosan szép, Zarožje nevű apró, szerb településen, melynek környékén dús zöld hegyoldalak, sűrű erdők borítják a tájat. Az edők mélyén állt egy rég elhagyatott vízimalom, amely generációk óta a legendák tárgya.. A legenda szerint a vízimalom volt Szerbia leghírhedtebb vámpírjának, Sava Savanovicnak otthona.
A rémisztő történetek szerint Sava Savanovic egy vérszomjas vámpír volt, aki éjszaka bújt elő a lakhelyéről a Rogacica folyó partján álló malomból, hogy kielégítse kielégíthetetlen szomját, és vért szívjon az ártatlan parasztokból, akik a malomba jöttek, hogy őrleték a gabonájukat. A neve hallatán a helyi lakosok hátán végigfutott a a hideg, valahányszor meghallották a nevét.
A kis fa malom megkopott falai és nyikorgó berendezéseivel több évtizeddel ezelőtt a Jagodic család birtokában volt. A család azonban túlságosan meg volt rémülve ahhoz, hogy az eredeti célra használják a malmot, és inkább úgy döntöttek, pénzt csinálnak a legendábl. A malom ajtaját nyitva tartották a kíváncsi turisták előtt nappali órákban, és ügyeltek arra, hogy senki se merészkedjen le oda naplemente után.
A malom vonzotta a kalandvágyókat és azokat, akik hittek a természetfelettiben. A turisták messziről érkeztek, hogy láthassák a híres vámpír állítólagos otthonát. A Jagodic család, bár maguk is rettegtek, stabil bevételi forrást találtak a kíváncsi látogatókban, akik azokat keresgélték az igazságot a hátborzongató történet mögött.
Azonban a régi szerkezet fenntartása kihívásokkal járt. A Jagodic család attól tartott, hogy bármiféle felújítás vagy javítási kísérlet zavarná Savanovic szellemét vagy elszabadítaná a haragját a falu felett. Így a malom gyakorlatilag érintetlenül áll ott azóta is – a múlt egy mozdulatlan emlékévé vált.
2008-ban azonban az idős malom nem bírta a múlt és a legendák súlyát, és a hiányzó javítások végül hatalmas árat követeltek rajta. Megviselt falai nem bírták tovább a történelem és a legendák terhét. Az egykor félelmetes vámpírlak romhalmazzá omlott össze, maga mögött csak emlékeket és a múlt suttogását hagyva.
A zarožje-i falu lakói, akik a hírhedt malom pusztulását látták, hazudnának, ha nem éreztek volna egyfajta megkönnyebbülést. Néhányan azt állították, hogy az összeomlást követően különös hangokat hallotak az erdőben, mintha Sava Savanovic szelleme új otthont keresne, vagy talán új áldozatokat.
Az összeomlást övetően a helyi önkormányzati tanács tagja, Miodrag Vujetic, szintén elismerte a falu lakosainak aggodalmát. Kifejtette, hogy mindenki ismeri a vámpír legendáját és egyetértett azzal, hogy új hajlékot és áldozatokat keres, rettegésbe taszítva az embereket. Ő maga is félt, elismerve a helyiek mélyen gyökerező vámpírhitét.
A Balkán, és különösen Szerbia, évszázadok óta termékeny talaj a vámpír folklór számára. Történész Dr. James Lyon hangsúlyozta, hogy a vámpírok eredete Szerbiában gyökerezik, és nem Romániában, ahogyan azt hiszik. A régió legendái között rengeteg olyan történet van, melynek szereplője vörös szemű, vasszögekkel teli szájjal rendelkező rettenetes vámpírokról szólnak, akik az élőkkel táplálkoznak és képesek alakot váltani.
A vámpírhit olyan mélyen beágyazódott a kultúrába, hogy még ma is sok ember komolyan veszi a legendákat. A zarožje-i falubeliek az ősi védelmi technikákat még ma is alkalmazzák, mint például fokhagyma elhelyezése az ajtókon és ablakokon, és a házak fölé helyezett szent keresztek és ikonok használata az ártó erők elleni védelemért.
Ahogy a malom romjai továbbra is emlékeztetnek a vidék hátborzongató legendáira, a falu lakosai folytatják az ősi szokásokat és védelmi szertartásaikat, attól tartva, hogy Sava Savanovic vagy más gonosz szellemek visszatérnek.
Mint látható, a Szerbia és a Balkán országainak szomszédos erdőiben még mindig élnek az ősi vámpírlegendák, melyek magukban hordozzák a természetfeletti iránti vonzalmat.