Nem volt ez békésnek mondható látogatás, az idegen pedig nem űrlény volt, bár éppenséggel a kozmoszból érkezett. 1908. június 30-án csapott le bolygónkra? valami. Azon a napon Szibériában, nem messze a Bajkál-tótól reggel 7 óra 15 perc tájban, ötszáz kilométerre a legközelebbi várostól erős szél támadt, amelyről később kiderült, hogy valójában lökéshullám volt. Sok-sok kilométer magasan. Szemmel jól látható fényes tárgy repült igen nagy sebességgel, majd felrobbant.
A forró légnyomás fák tízezreit tépte ki a földből, és égette el. Még negyvenöt kilométerrel távolabb is károsodott a növényzet. A föld remegett.
Ilyen hatással jár a nukleáris robbantás is. A detonációt nyolcszáz kilométeres körzetben mindenki hallotta, és érezték a földmozgást is.
A lökéshullám a szeizmikus mérés szerint megkerülte a Földet. Utána hetekig olyan ?világító felhőket? láttak nemcsak Ázsiában, hanem Európában is, amelyeket azelőtt vagy azután sohasem.
Nyilvánvalónak látszik, hogy nem valamiféle földi haditechnikai termék hatásáról lehet szó. Mivel repülő tárgyat emlegettek, kézenfekvő a feltételezés, hogy az a valami csak a világűrből érkezhetett.
Az első expedíció csak tizenkilenc évvel később jutott el a helyszínre, kevés korabeli személyes élménybeszámolót ismerünk, bár akad ilyen is.
Hét és húsz kilométer közötti magasságban kellett felrobbannia annak a bizonyos testnek. Kétezer-kétszáz négyzetkilométeres területen rombolta le az erdőt, de az epicentrumban megmaradtak a fák. És nem volt sehol? kráter. Mindez szintén azt igazolja, hogy a robbanás nem a földön történt, hanem a magasban. Az a titokzatos tárgy tehát nem ütközött össze a Földdel. Ettől még maradhatott itt mutatóba az anyagából ? és a következő évtizedek kutatásai sok érdekes dolgot tártak fel.
A repülő test nem volt meteor, mert nem hagyott ráutaló jellegzetes nyomot a talajban. A legfantasztikusabb feltételezések születtek ezzel kapcsolatban. Sokan állították, hogy idegen civilizáció nukleáris meghajtású űrhajója járt szerencsétlenül a tajga fölött.
A másik feltételezés az volt, hogy valószínűleg üstökössel vagy úgynevezett ?gázüstökössel? ütközött a Föld. 1908-ban a csillagászok már számon tartottak minden nagyobb üstököst, és azok közeledése bolygónkhoz heteken vagy hónapokon át megfigyelhető. Így ki lehet zárni, hogy észrevétlen, ismeretlen üstökös jutott volna ilyen közel.
Arra is gondolni kellett, hogy a Föld kisbolygóval ütközött. Efféle űrtörmelékből vagy ötvenezer(!) darab kering aránylag közel a Föld pályájához és a belső bolygók között, ezért nem lehet kizárni az ütközést. Talán az emberiség szerencséjére, ez a tárgy legfeljebb csak száz méter átmérőjű lehetett. Ha ugyanis a Föld tíz kilométer átmérőjű kisbolygóval ütközne össze, akkor gyakorlatilag megsemmisülne a civilizáció.
A tudomány ismer ilyen eseteket, de azok szerencsére még az ember földi megjelenése előtt történtek. Többször előfordult, hogy bolygónkon csaknem teljesen kipusztult az élővilág, éppen egy-egy ütközés miatt.
Mások úgy vélték, a Föld kisebb mennyiségű, űrben keringő antianyaggal ütközött. Megint mások gigantikus, a kozmoszon végigseprő lézersugárról szóltak, amelyet valamelyik másik civilizáció indított útnak számunkra ismeretlen céllal. Többeknek feltűnt, hogy ha azt a tárgyat a szemtanúk látták, nem repülhetett elég gyorsan ahhoz, hogy kozmikus eredetű legyen. A legfantasztikusabb elmélet azt sugallta, hogy valamilyen rejtőzködő, földi (atlantiszi) civilizáció egyik repülő szerkezete járt szerencsétlenül?
Mindenesetre több jele van annak, hogy a tudomány még nem nyugodott bele a rejtélybe. 1995-ben Bolognában rendeztek kongresszust a ?tunguz meteoritról? és azóta többször elővették az 1908-as esemény adatait. Ki tudja, mikor fejti meg az emberiség ezt az érdekes titkot?
Nemere István