csütörtök, december 14, 2017
Home Cikkek A torinói jegyzőkönyv

A torinói jegyzőkönyv

126
0
Megosztás

Évtizedek óta zajlik a vita, hogy létezhet-e valamiféle mesterterv a világ gazdasági, politikai, kulturális egységesítésére és a társadalmak radikális átalakítására. A mainstream média következetesen az összeesküvés-elméletek körébe sorolja az ilyen feltételezéseket, miközben a YouTube-on és más közösségi oldalakon milliós nézettséget érnek el a háttérszervezetekrõl, titkos találkozókról és az „egyvilág” létrehozásáról szóló posztok és videók.

Tény, hogy sok teljesen alaptalan, rég megcáfolt „információ” is kering az interneten, nem beszélve a nyíltan rasszista, antiszemita rágalmakról. A 20 éve megjelent úgynevezett Torontói jegyzõkönyvek eredete sem tisztázott, de az eltelt idõ sok szempontból visszaigazolni látszik a dokumentum tartalmát.

A jegyzőkönyveket a Hetek legfrissebb száma ismerteti részletesen, és a lap elkészítette a dokumentum magyar nyelvű fordítását, amelyet posztunk végén teljes terjedelemben publikálunk.

new-world-order

A Torontói jegyzőkönyvek elnevezésű dokumentumot egy francia-kanadai újságíró, Serge Monast hozta nyilvánosságra, 1995 májusában. Az 1945-ös születésű Monast-ról nem sok hozzáférhető információ van, amit viszont tudni lehet, azt a Konteó blog a témáról készített 2012-es alapos posztjában összegyűjtötte. Eszerint a férfi költőként és szépíróként kezdte, majd a nyolcvanas évek második felétől kezdve figyelme egyre inkább a tényfeltáró újságírás és az oknyomozó riporterkedés felé irányult. Eleinte a L’Enquête („ankét”, „nyomozás”) című lapnál dolgozott, de mivel írásainak közlésétől a mainstream média többnyire elzárkózott, létrehozott egy saját hírügynökséget (l’Agence Internationale de Presse Libre, Nemzetközi Szabadsajtó Ügynökség), ahol megállapításait és nyomozási eredményeit publikálta. Neve és munkássága akkor vált széleskörben ismertté, amikor 1995 májusában egy kanadai tévéműsorban lehetőséget kapott, hogy kifejtse nézeteit.

Nem élte túl

Monast olyan témákkal foglalkozott, mint a CIA által folytatott, s az emberi gondolkodást és érzelmeket befolyásoló orvosi kísérletek, a NASA–CIA–NSA közös, Blue Beam fedőnevű tervezett műveletsorozata, amely elektromágneses hullámok, számítógépek és globális, valós idejű holografikus vetítések segítségével az emberek vallásos hitét lett volna hivatott manipulálni saját céljaikra úgy, hogy elhitetik a hívőkkel a Messiás eljövetelét.

Monast-nak hányatott élete volt, a kanadai és amerikai hatóságok számtalan zaklatásnak vetették alá: megvádolták köztörvényes bűncselekmények elkövetésével, többször őrizetbe vették, házkutatások tucatjait tartották lakásán és irodájában, félkész anyagokat és dokumentumok köbmétereit foglalták le és kobozták el tőle, gyermekei láthatásától eltiltották, és barátai között bizalmatlanságot szítottak vele szemben.

Másfél évvel azt követően, hogy a Torontói jegyzőkönyvekkel a nyilvánosság elé lépett, 1996. december harmadikán a rendőrség Montrealban ismét előállította. Büntetőeljárást indítottak ellene rémhírterjesztés és más bűncselekmények miatt, majd 24 órára őrizetbe is vették. Egy nappal később kiengedték, de szinte azonnal rosszul lett, s másnap, december ötödikén otthonában meghalt.

„A boncolás (amit feleségének gyakorlatilag követelnie kellett, mert egyik kórház sem akarta vállalni) szívelégtelenséget állapít meg. Serge Monast 51 éves volt, amúgy makkegészséges, minden káros szenvedélytől mentes, vallásos emberként ismerték…” – írta a Konteó blog.

A Torontói jegyzőkönyvek (Les Protocoles de Toronto) eredetéről Monast csak annyit árult el, hogy kalandos úton sikerült megszereznie, a részletekkel azért nem állt a nyilvánosság elé, mert szerinte azokkal „életeket sodorhatna veszélybe”. Állítása szerint a jegyzőkönyvek első része 1967. június végén született, amelyet egy 18 évvel későbbi, 1985-ös tanácskozáson pontosítottak. Az újságíró azt állította, hogy az „Új Világrend” (New World Order, NWO) eszméjének akkori irányítói a kanadai nagyvárosban gyűltek össze azzal a céllal, hogy kidolgozzák a következő 50 évre szóló stratégiájukat. Annyit elárult róluk, hogy a 18 résztvevő közül hatan a világ 6 legbefolyásosabb bankját, hatan a legjelentősebb energiakonzorciumokat, további hatan pedig a legnagyobb mezőgazdasági-élelmiszeripari konzorciumokat képviselték.

Miután Monast nem sokkal ezt követően elhunyt, és feljegyzései is eltűntek, a dokumentumok eredetét nem lehet igazolni, erre mi sem teszünk kísérletet. Egyet lehet biztosan tudni, hogy legalább 20 évvel ezelőtt készültek, így az 1995 utáni folyamatok tükrében a jegyzőkönyvek akkor is figyelemre méltóak, ha azokat esetleg Monast írta. Eddig nem volt hozzáférhető a Torontói jegyzőkönyvek magyar fordítása, a hiányt most lapunk pótolta. A teljes szöveg több mint 60 ezer karakter (ez újságterjedelemre fordítva több mint 12 oldal), így az alábbiakban csak az általunk legérdekesebbnek tartott részeket emeljük ki, de posztunk végén a dokumentum fordítása rövidítés nélkül olvasható.

Kiüresített ember

A dokumentum bevezetője hangsúlyozza, hogy az Új Világrend több mint átfogó, radikális gazdasági, politikai és társadalmi reform: az emberiség teljes egyesítését tűzi ki célul, annak érdekében, hogy a Föld lakossága egyetlen akarat mentén cselekedjen, természetesen úgy, amint azt a Terv szerzői szeretnék. A megosztottság teljes felszámolására a történelemben eddig még nem volt példa, bár többen kísérletet tettek erre. Ehhez szükség van mind az egyén, mind a hagyományos közösségi struktúrák – család, nemzetek, vallások – kiüresítésére, hogy helyet biztosítsanak az új, globális eszmék számára.

A program ennek megfelelően hosszú időtávban és sok, egymást kiegészítő lépésben gondolkodik. A két fő irányt azonban a mottóul választott „Panem et circenses” (Kenyeret és cirkuszt) kifejezés jelöli ki, mondván az emberek túlnyomó részét azzal lehet a kívánt irányba terelni, ha biztosítják számukra a létfenntartásukhoz és a szabadidejük kitöltéséhez szükséges eszközöket. A dokumentum szerint, ha a tömeg a megfelelő irányban áll, akkor a „másként gondolkodókat” – a politikai, ideológiai, vallási különutasokat – könnyebb elszigetelni, semlegesíteni vagy együttműködésre késztetni.

A globalista projekt ennek megfelelően „a kényelem világméretű társadalmának” megteremtését tűzi ki célul, amelyben a társadalom valamennyi rétege számára biztosítják a kikapcsolódást könnyen elérhető és változatos utazási lehetőségek, szórakozás, sport, szexuális élmények formájában. „Az Embert úgy kell irányítani, hogy azt higgye, ez a modern, a modernitása pedig a teljesítményét tükrözi, a képességet, hogy minél többet, és lényegében mindent élvezhessen, ami körülveszi.” Ennek eszközei a média, a divat és a kultúra kézben tartása: „Ha így ellenőrzés alatt tudjuk tartani a fiatalok (vagyis a jövő felnőttjeinek) érzékeit, nyitott út vezet a politika, a jogrendszer és az oktatás mélyreható alakíthatóságához.”

Az egyén felszabadítása

Hogyan valósítható meg az emberek – különösen a fiatalok – életmódja feletti kontroll? A dokumentum a legfontosabb feladatnak a családra épülő társadalmi szerkezet megváltoztatását tekinti, mondván, ha ezt sikerül megrendíteni, akkor felszámolhatók lesznek a tradicionális vallási felfogások is. „A nyugati társadalom alapjai lényegükben a zsidó-keresztény örökségből eredeztethetőek. Pontosan ebből az örökségből jött létre a család, minden létező társadalmi szerkezet csomópontja és szegletköve.”

A család megváltoztatását már a 19. század végi és 20. század eleji „forradalmi” írók elkezdték, majd a „nonkonformista filozófusok” folytatták azzal a céllal, hogy az egyén érdekeit és fontosságát előtérbe helyezzék a család felett. A változásokat mint progresszív, a modernitás és a demokrácia kiszélesedését szolgáló folyamatokként igyekeznek beállítani.

Az individuális jogok abszolutizálásával eredményesen alá lehet ásni a nemzeti, etnikai, vallási közösség érdekeit: „Többé nem a társadalom (a többség joga) az, amit kötelező érvénnyel kell védeni az egyénekkel szemben, akik fenyegetést jelenthetnek erre, hanem fordítva: az egyén joga az, ami védelemre szorul a többség potenciális fenyegetésétől.”

Ennek az alapvetésnek a megvalósítását szolgálja a hagyományostól eltérő szexuális viselkedésformák – mint egyéni alapjogok – törvényi védelme, valamint olyan gyermekvédelmi jogszabályok és intézmények felállítása, amelyek az állam számára lehetőséget adnak arra, hogy a gyerekek feletti felügyeletet könnyedén ki tudják vonni a családi keretek közül, ha ezt indokoltnak látják.

„Azáltal, hogy a »szülői szerepet« átruházzuk az államra, sokkal könnyebb lesz ezt követően egyesével kisajátítani minden olyan jogkört, amelyek korábban a szülők kizárólagos hatáskörébe tartoztak. Így elérjük, hogy a zsidó-keresztény gyökerekkel rendelkező hagyományos, vallásos oktatást a gyermekek elleni visszaélésként kezeljék.”

Tévedés azt gondolni, hogy csak a kommunista vagy náci állam akarta kisajátítani a gyermekek nevelését. A progresszív társadalmakban is cél az, hogy a gyermek egyéni jogaira – például a nemi identitásának szabad eldöntésére – való hivatkozással korlátozzák a szülők jogait a nevelés során. Ha ezt sikerül általános, globális „gyermekvédelmi alapokmányban” rögzíteni, akkor nemcsak az óvodákban lehet majd megtiltani a gyerekek nemek szerinti megkülönböztetését – amint arra már ma is több példa van skandináv országokban –, hanem ezt a követelményt ki lehet terjeszteni a családokra is. Ha pedig a szülők ragaszkodnak ahhoz, hogy újszülött koruktól kezdve a biológiai nemüknek megfelelően neveljék, öltöztessék és szólítsák gyermeküket, akkor a „gyermekvédelmi hivatalok” közbeavatkozhatnak, és kiemelhetik a „veszélyeztetett” gyerekeket a családból, ahogyan azt ma a bántalmazott vagy ellátás nélkül hagyott gyerekekkel teszik.

A dokumentum kitér arra is, hogy milyen munkatársakra van szükség ennek végrehajtásához: „Egy ilyen terv garantált sikere érdekében létfontosságú, hogy az ezekben a hivatalokban állami szolgálatban álló közalkalmazottak fiatalok és tapasztalatlanok legyenek, olyan személyek, akiknek nincs semmi tapasztalatuk az általunk üresnek és hiábavalónak gondolt eszmékkel kapcsolatban, missziós lelkesedéssel hisznek viszont abban, hogy ők a veszélyben lévő gyermekek nagy védelmezői. E hivatalnokoknak minden szülőt potenciális bűnözőnek kell tekinteniük, akik veszélyt jelenthetnek a gyermek jólétére”.

Szabadságot ígérnek

Ha sikerül a gyerekeket már kiskorukban függetleníteni a családtól, lehetővé válik, hogy az oktatási rendszeren keresztül olyan „arrogáns, lenéző, másokat megalázó fiatalságot” neveljenek ki, amelynek fő jelszavai az „önmegvalósítás” és a „szabadság” lesznek.

„A család és az oktatási rendszer, azaz általánosságban a társadalom lerombolásának teljessé tételéhez létfontosságú a szexuális forradalomra való buzdítás a nyugati társadalom minden szintjén. Szükséges, hogy a rendelkezésre álló valamennyi eszközzel az egyéneket, következésképp a belőlük álló tömegeket lealacsonyítsuk arra a szintre, hogy szenvedélyesen csak elemi ösztöneik kielégítésével legyenek elfoglalva” – írja az 1967-ből keltezett dokumentumrész, amely utal arra, hogy a szexuális forradalmat nemcsak a kultúra és a zene, hanem a gyógyszeripar fejlődése is ösztönzi.

A korszerű fogamzásgátló eszközök kifejlesztése – írják a jegyzőkönyvek szerzői – „forradalmasítja a nyugati társadalmakat, és örökre feledésbe taszítja az erkölcsi alapelveket és a vallásos zsidó-keresztényeket. Ez a folyamat egy tabletta formájában szélesre nyitja az utat a következmények nélküli »szexuális szabadsághoz«, és ráveszi a világ női társadalmát, hogy kitörjenek mindabból, amit akkor már csak a múlt igájának fognak tartani (a férfiaknak alárendelt nők rabszolgaságát és a hagyományos zsidó-keresztény családot). Korábban a nőt a »családi egység központjának és fő támaszának« tartották, a modern nő azonban független egyéniségként szakítani akar hagyományos szerepeivel, el akar szakadni a családtól, és a saját személyes törekvései alapján akarja vezetni az életét.”

Ezt a folyamatot a „progresszív feminista tiltakozó mozgalmakkal” is ösztönzik, hogy az egyre radikálisabb követelésekkel a lehető legtávolabbra tolják a határokat, mindaddig, míg be nem következik „a tradicionális család és a zsidó-keresztény társadalom egyértelmű összeomlása”. Mint írják, „ez a »szexuális felszabadítás« lesz a végső eszköz, amellyel lehetségessé válik az, hogy a társadalmi tudatból eltűnjön a Jó és Rossz fogalmának minden formája. A vallási és morális határok összeomlása lehetővé teszi, hogy teljessé váljon az »ember felszabadítása a múlt alól«”.

„Ez a nyitott ajtó a szexuális szabadság támogatásától a váláson át az abortuszig, egészen a különböző homoszexuális viselkedési formák törvény általi elismeréséig segít nekünk abban, hogy radikálisan megváltoztassuk a társadalmak jogrendszerének történelmi alapjait. (…) Minden egyént az erkölcsi alapelvek általános fellazulása irányába terelünk, és megosztjuk az egyéneket azáltal, hogy egymáshoz hasonlítgatjuk őket, ösztöneiknek és érdeklődésüknek megfelelően, valamint leromboljuk a fiatalság jövőjét azáltal, hogy a korai szexuális élet káros hatású tapasztalatszerzése és az abortuszok felé tereljük őket. Morális szinten megtörjük az elkövetkezendő generációkat azáltal, hogy az alkoholizmusba, különböző kábítószerektől való függőségekbe taszítjuk őket” – írják a dokumentum szerzői.

Hálózatba szervezve

A jegyzőkönyvek 1985-ös kiegészítése gyakorlati programot is ad a fiatalság átneveléséhez. Ebben kulcsszerepet szánnak az akkor még kísérleti stádiumban lévő technológiáknak. „Mára lehetségessé vált egyfajta »nemzetközi autósztráda« megtervezése, amelyen minden készülék összeköttetésben áll egymással. Elektronikus számítógépek használata nélkül – melyek egy óriási globális hálózatban összekötik őket egymással – teljes mértékben lehetetlen lenne az egyénekből álló közösségek közvetlen irányítása a Földön. Ezen készülékek további előnye, hogy emberek millióit tudják helyettesíteni. Ráadásul ezeknek a gépeknek nincs öntudatuk, sem moráljuk, így nélkülözhetetlenek az olyan projektekhez, mint amilyen a miénk. Mindezeken túl, ezek a gépek kérdés nélkül megteszik mindazt, amit diktálnak nekik. Tökéletes rabszolgák, amelyekről elődeink csak álmodtak, bár soha nem kételkedtek abban, hogy egy nap lehetséges lesz létrehozni egy ilyen csodát. Ezek a gépek ország nélkül, bőrszín nélkül, vallás nélkül, politikai elköteleződés nélkül léteznek, így az elképzelhető legnagyszerűbb eszközeink és az Új Világrend szolgái. Ezek a »Szegletkövek«! Ezeket a gépeket egy óriási világhálózatban kötjük össze, amelynek a legfelsőbb szintjeit mi ellenőrizzük. (…) Új Világrendünk alapvető struktúrája lényegében különféle hálózatok sokaságából áll, amelyek lefedik az emberi tevékenység minden egyes elemét az egész bolygón. Mindmáig ezeket a hálózatokat közös ideológiai alap mentén kötöttük össze: eszerint az Ember az Univerzum központja és végső beteljesítője” – áll a jegyzőkönyvekben, ami még akkor is figyelemre méltó előrelátás, ha a fentieket Monast írta volna 1995-ben. (A legnagyobb közösségi hálózat, a Facebook csak 2004-ben indult, és 2010-re vált globális platformmá, amikor a felhasználók száma átlépte az egymilliárd főt.)

A globális társadalom sikeréhez a tervezők fontosnak látják, hogy az emberek – a korábbi, autokratikus berendezkedésektől eltérően – ne kényszerből, hanem lelkesen vegyenek ebben részt, mert ezáltal megszűnik bennük az idegenkedés a privát szférájuk totális kontrolljával szemben. „Arra bátorítjuk az embereket, hogy Testtel és Lélekkel vegyenek részt ebben a globális elektronikus hálózatban (…) a félrevezetett embert leköti a vak lelkesedés, hogy ennek az új Világközösségnek a része legyen, azáltal, hogy csatlakozik a hatalmas számítógéphálózathoz, miközben gondoskodunk arról, hogy a számára láthatatlan felsőbb szintekről adatokat gyűjtsünk és rögzítsünk róla, amelyeket gazdagon kihasználhatunk saját céljainkra. Ebben az Új Globális Társadalomban senki nem tud elfutni előlünk. Az elektronikus technológia folyamatos bővítése lehetővé teszi számunkra azt, hogy a nyugati lakosság minden egyes tagját minden eszközzel listázzuk, azonosítsuk és kontrolláljuk” – áll a dokumentumban.

A technológia iránti lelkesedést az oktatási rendszer is ösztönzi – amely a tananyagokban előnyben részesíti a műszaki ismereteket a humán műveltséggel szemben –, csakúgy, mint a transzhumanista szemléletet tükröző kultúra.

02 Masonic emblem

Leminõsített nemzetek

Ha sikerül így technológiai és érzéki függőségbe állítani a fiatalságot, akkor lehetővé válik a nemzetek relativizálása, majd felbomlasztása. „Ha a nemzetek megfosztatnak attól, hogy erős fiatalságra támaszkodhassanak, és attól, hogy a társadalomban az egyének egy közös ideál köré csoportosulhassanak, amelyet lerombolhatatlan morális támasztékok és a történelmi támogatás erősítenek, akkor kénytelenek lesznek a mi globális akaratunknak alávetni magukat” – írja a jegyzőkönyv, amely részletezi a nemzetállamok ellehetetlenítésének gazdasági, pénzügyi programját, amely a multinacionális cégeken keresztül először átalakítja, majd a megfelelő pillanatban tőkekivonás révén megroppantja a nemzeti gazdaságokat.

„Globális gazdaságot állítunk fel világméretekben, ami teljesen kívül esik majd a nemzetállamok hatáskörén. Ez az új gazdaság mindenek felett áll majd, sem a politikának, sem a szakszervezeteknek nem lesz hatalma felette. Saját globális politikát fog diktálni, és kikényszeríti a politikai újraszerveződést, természetesen a mi egész világra kiterjedő szempontjaink szerint” – írja a dokumentum, amely azt javasolja, hogy a nemzetek kiszolgáltatottságát mesterséges pénzügy-politikai eszközökkel – például hitelcsapdákkal – is növeljék.

„A nemzetállamok kormányait és lakosságát manipuláljuk annak érdekében, hogy ürügyet adjanak nekünk arra, hogy az IMF-et felhasználva felszólítsuk a nyugati államokat, hogy úgynevezett megszorító költségvetéseket fogadjanak el az államadósság képzeletbeli csökkentése érdekében, valamint azért, hogy fenn tudják tartani nemzetközi hitelminősítésüket (ami egy teljesen elméleti és lényegtelen szempont), valamint meg tudják őrizni a társadalmi békességet – ami amúgy szintén lehetetlen feladat a számukra.” Az államadósság, nemzetközi hitelfüggőség, és a nemzetek hitelminősítése – nos, ezek a fogalmak az elmúlt években szinte naponta szerepeltek a hírekben.

Menekültek áradata

Ha pedig a nemzetállamok mozgásterét a nemzetközi gazdaság, a globális kereskedelem, valamint a különböző válsággócok kezelésére indított költséges ENSZ-programokkal sikerült a minimálisra korlátozni, akkor a Terv készítői szerint szabadon lehet alakítani az emberek gondolkodását is: „Ez a független gazdaság kizárólag a mi törvényeink alapján fog működni, és ezáltal globális tömegkultúrát hozunk létre. Az általunk irányított nemzetközi média segítségével új kultúrát hozunk létre, ami azonban egységes lesz mindenki számára, és ezzel kizárjuk annak lehetőségét, hogy a jövőben bárki is újat alkosson. A jövő művészei olyanok lesznek, amilyeneket mi szeretnénk, különben nem lesznek művészek. Nem kell tehát többé attól tartanunk, hogy olyan független alkotások jönnek létre, amelyek a múltban oly gyakran veszélyeztettek minket globális törekvéseink megvalósításában.”

A legalább húsz éve készült dokumentum ma talán legelgondolkodtatóbb bekezdése a menekültválságok felhasználásáról szól a globális tervek megvalósítása érdekében: „E vállalkozás feltétlen sikere érdekében garantálnunk kell, hogy ügynökeink ott legyenek a nemzetállamok kormányközi ügyekkel és a bevándorlással foglalkozó minisztériumaiban, és ezáltal mélyreható törvénymódosításokat hajtassanak végre. E módosítások alapvető céja, hogy megnyissák a nyugati országok kapuit az egyre növekvő bevándorlás előtt, egy olyan bevándorlás előtt, amit mi provokálunk ki, új helyi konfliktusok kirobbantásával. A célba vett nemzetállamok közvéleményét jól szervezett sajtókampányokkal arra kényszerítjük, hogy megnyissák határaikat jelentős létszámú bevándorló előtt, amellyel destabilizálhatjuk ezen országok gazdaságát, és faji feszültségeket gerjeszthetünk határaikon belül. Gondoskodunk arról, hogy a bevándorlók között külföldi szélsőségesek is jelen legyenek, ami biztosítja a szükséges destabilizálást” – írja a Torontói jegyzőkönyv 1985-ben (vagy legkésőbb 1995-ben).

A Torontó Jegyzőkönyvek

„Hírszerzési beszámoló” az International Free Press Agency (Nemzetközi Szabad Sajtó Ügynökség) munkatársától, Serge Monast-tól. (1995)

1967 június vége: Montreálban a 67-es Expó; Ottawában a „Konföderáció Centenáriumával” kapcsolatos végső előkészületek zajlanak; az Egyesült Államok a vietnámi háború kihívásával néz szembe; és országszerte jelen van a „Flower Power” (Virág erő) hippi mozgalom. Közel állunk az 1968-as májusi franciaországi eseményekhez, a québeci nacionalista robbanáshoz, és az amerikai Woodstock fesztiválhoz… Ugyanakkor, 1967 június vége a „Nemzetek bukására” irányuló Terv fejlesztésére szolgáló végső előkészületeket is jelenti, amelynek kivitelezői az angolszász szabadkőművesek legfelsőbb szintjének képviselői voltak a kanadai Torontóban.

A „szigorúan bizalmas” titkos találkozót a magát „6.6.6.”-nak nevező csoport szervezte, akik kezükben tartják a világ 6 legbefolyásosabb bankját, a 6 legjelentősebb energia konzorciumot (beleértve az kőolajipart is) továbbá a 6 legnagyobb mezőgazdasági-élelmiszeripari konzorciumot (beleértve a Világ Élelmiszer Útvonalai fölötti kontrollt is).

A 6.6.6-ok közé a legtapasztaltabb nemzetközi pénzemberek tartoznak, ezért üléseiken meghatározták a „világkereskedelem” fölötti teljes kontrollra, az energiafegyver (amely a 21. század felé nyíló átjáró) birtoklására és az élelmiszeripar (amely magába foglalja a gyógyszergyárakat, és „vitaminok” valamint „vakcinák” globális piacát) ellenőrzésének a „közös stratégiáját”.

„Tervük” három fő irányvonalra bontható le: a gazdasági, a politikai és a társadalmi irányvonalakra, a ’70-es és ’80-as évekre vonatkozóan. Ha törekvéseiket siker koronázza, szükségszerűen a kezükbe kerül a „globális hatalom” ugyanannak az „új világrendnek” a megvalósítása révén, melyet később, a korai 90-es években George Bush is népszerűsített.

A 6.6.6. által kiadott dokumentum a „PANEM et Circenses” címet viseli, ami a „Kenyeret és Cirkuszt!” kifejezésből ered. (A kifejezés római eredetű, melyet arra használtak, hogy leírják hogyan szórakoztatták és etették a császárok a népet annak érdekében, hogy a politikai szerepvállalásról eltereljék a figyelmüket).

A Globalista projekt célja: az „Elkerülhetetlen népirtás a titkos profit érdekében” A projekt finanszírozásához – többek között- a humanitárius segélyeket és a nemzetközi élelmiszersegélyeket is felhasználják a 6.6.6 „multinacionalistáinak” támogatására.

A ’Kenyeret és cirkuszt’ dokumentum 1967

Minden olyan történelmi periódust, amely a civilizációk hanyatlásához vezetett, kivétel nélkül „a vándorló népek szelleme” határozza meg. Ma ezt a szellemet kell átfogóan „a kényelem világméretű társadalmává” átformálni. Ennek a kényelemnek tartalmaznia kell a [Szexet], a [Drogokat], a [Sportot], az [Utazást/Egzotikus úticélokat], és általánosságban a [Kikapcsolódáshoz kapcsolódó tevékenységeket], a társadalom valamennyi rétege számára hozzáférhető módon. Az Embert úgy kell irányítani, hogy azt higgye, ez a modern, a modernitása pedig a teljesítményét tükrözi, a képességet, hogy minél többet, és lényegében mindent élvezhessen, ami körülveszi.

Ahhoz, hogy ezt a célt elérjük, alapvető feltétel, hogy be tudjunk épülni a Médiába (rádió, televízió, újságok), átformáljuk a Divatot és a Kultúrát (a New Music – Új Zene által érintett kultúrába), hogy biztos befolyást szerzünk a nyugati társadalom minden rétegében. Így ha ellenőrzés alá tudjuk vonni a fiatalok (a jövő felnőttjeink) érzékeit, nyitott út vezet majd számunkra a politika, a jogrendszer, az oktatás területeire történő zavartalan a beszivárgáshoz, ezen területek mélyreható alakíthatásához. Ezáltal a Tervünk radikálisan megváltoztatja az érintett társadalmak fejlődését, és jövőbeli irányát.

Mint tudjuk, a társadalmak nem rendelkeznek történelmi emlékezettel. Fáradhatatlanul ismétlik a múlt hibáit, anélkül, hogy felismernék, miként hajtották elődeiket e hibák ugyanolyan veszteségekbe, és emiatt a legrosszabbat élik majd át, még a század vége előtt. Nézzük csak meg, hogy elődeink fáradhatalan munkájának köszönhetően a század elején élő nagyszüleik mit tapasztaltak meg.

Miután megismerték a korlátok nélküli erkölcstelenséget, az erkölcsiség alól való felszabadulást (más szavakkal, a szellem szabad vándorlását), melynek következtében részük lehetett a Háborúban illetve a Gazdasági válságban. Ma az unokáik és a gyerekeik célegyenest futnak egy hasonló, csak még rosszabb végkimenetel felé, mert ezúttal elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy végül megalapítsuk az „Új világrendet”, de közülük senki nem lesz képes ezt felismerni, mert túlságosan belefeledkeznek abba, hogy minél teljesebb mértékben kielégíthessék elsődleges, érzéki szükségeiket.

Mindannyian ismerjük azt az alapelvet, mely szerint a kivétel erősíti a szabályt, ami ezzel ellentétes. Azonban a mi szótárunkban, a Kivételt kell a többségre rákényszeríteni. Biztosítanunk kell azt, hogy a társadalom minden rétegében legyenek ilyen „Kivételek”, aki magukat új „Szabálynak” tudják feltüntetni, amit minden körülmény között alkalmazni lehet. Ez lesz a jövőben a Nemzetek ifjúsága által szervezett társadalmi tüntetések elsődleges célja.

A Kivétel lesz tehát az a kanóc, mely miatt az egész történelemi, hagyományos társadalom szempillantás alatt és példátlan zűrzavar közepette összeomlik majd. A nyugati társadalom alapjai lényegükben a Zsidó-keresztény örökségből eredeztethetőek. Pontosan ebből az örökségből jött létre a Család, minden létező társadalmi szerkezet Csomópontja és Szegletköve. Elődeink, akik a 19. század végi és 20. század eleji forradalmi írókat is finanszírozták, megértették azt, milyen fontos Oroszországban megosztani, majd pedig szétzúzni ezt a létfontosságú Magot, annak érdekében, hogy sikeresen felépíthessék az akkor újnak számító Kommunista rendszert. Pontosan ugyanezt tették aprólékos munkával nonkonformista filozófusok és írók segítségével: megfogalmazták a „Kiáltványt az Állam-isten dicsőségére”, amelynek abszolút elsősége lett az egyén és a család felett.

Annak érdekében, hogy biztosan kiépüljön egy olyan Világkormány (Új Közösségi Világrend), amelyben minden egyén – kivétel nélkül – az “Új Világrend” “Világállamának” lesz alárendelve, elsőként a “Család” lényegét kell megrendíteni (ami egyúttal az ősi, vallási tanítások eltűnését is fogja eredményezni). Másodszor pedig, ki kell egyenlíteni az egyének közötti különbséget a “Társadalmi osztályok”, legfőképpen a “Középosztály” eltörlésével. Mindazonáltal, ezt úgy kell véghezvinni, hogy mindezen változás a “Demokrácia” látszatát keltse, azaz népakaratból fakadónak tűnjön.

Elszigetelt esetek felhasználásával, amelyeket szélsőgesen felnagyítunk az általunk befolyásolt diáktüntetések, az ügyünk képviselete iránt lojális újságírók és megvásárolt politikusok segítségével, létre tudunk majd hozni olyan szervezeteket, melyek rendelkezni fognak a „Modernitás” minden látszatával. A „Gyermekvédelmi Hivatal” működéséhez például az „Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről” szóló alaptörvény nyújtaná az alapot.

A Világterv (más néven Vörös Terv) sikerének érdekében, ilyen „Gyermekvédelmi Hivatalokat” kell létrehozni a hetvenes években az összes nyugati társadalmomban. Ezekben a hivatalokban a tisztviselők (akik lehetőleg frissen diplomázott, tapasztalattal nem rendelkező, fiatal entellektüelek legyenek, olyanok, akik egyetemi tanulmányaik során intenzíven megismerkedtek internacionalista elveinkkel) megfelelő mérlegelés nélkül, szó szerint fogják alkalmazni a Gyermekjogi Alaptörvényt. Ugyan ki merné ellenezni ezt, anélkül, hogy a középkori barbárokkal azonosítanák?

Ezt az Alaptörvényt a Páholyainkban dolgozták ki aprólékos munkával, és ennek eredményeként végül eltörlünk a családban minden szülői tekintélyt, azáltal, hogy az embereket saját személyes érdekeik védelmében éles ellentétbe sodorjuk egymással. A gyerekekre ez ösztönzően hat majd, hogy szüleiket túlságosan tekintélyelvűnek bélyegezzék, mondván, azok túl hagyományosak, túl vallásosak. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a szülők „Kollektív félelmi pszichózis” alá kerülnek, ami elkerülhetetlenül a szülői tekintély fellazítását okozza majd a társadalomban. Elsősorban így sikerül majd észrevétlenül egy ötvenes évekbeli orosz társadalomhoz hasonló társadalmat létre hoznunk nyugaton is, ahol a gyerekek feljelentik szüleiket az államnál.

Azáltal, hogy a „Szülői szerepet” átruházzuk az államra, sokkal könnyebb lesz ezt követően egyesével kisajátítani minden olyan jogkört, amelyek korábban a szülők kizárólagos hatáskörébe tartoztak. Így elérjük, hogy a zsidó-keresztény gyökerekkel rendelkező, hagyományos, vallásos oktatást a gyermekek elleni visszaélésként kezeljék.

Ezzel egyidőben, ugyanakkor egy másik szinten, a legfelsőbb szintű „Nemzetek Törvényében” rögzítjük azt, hogy minden Vallást, Imádatot és bármely vallásos gyakorlatot; beleértve a „Boszorkányságot és Mágiát”, ugyanolyan mértékű tiszteletben kell tartani. Későbbiekben ennek segítségével a gyermekekkel kapcsolatos állami feladatkört könnyedén át lehet majd ruházni a legfelsőbb nemzetközi szervezetekre, mint az ENSZ-re.

Jól értsük ezt meg: „Célunk nem az, hogy megvédjük a gyermekeket vagy barkit is a másiktól. Hanem az, hogy előidézzük a Nemzetek összeomlását és ezt követően pedig a bukásukat, mert az Új Világrend bevezetésének egyik fő akadályát maguk a Nemzetek képezik”. Ezért kell, hogy a „Gyermekvédelmi Hivatal” megkérdőjelezhetetlen jogi felhatalmazással rendelkezzen. Jogukban áll majd, hogy belátásuk szerint, de mindig a gyermek védelmének jogcímén szabadon kiemelhessék a gyermeket eredeti, otthoni környezetükből olyan, családi alapon működő vagy idegen kormányzati központba, amelyek a mi internacionalista elveinken és vallásunkon állnak. Mindez a „Nyugati Családi Alapegység” végső felbomlását fogja beteljesíteni. Az ily módon eredeti szüleik védelme és ellenőrzése nélkül felnőtt gyermekek pszichés és erkölcsi fejlődésükben tartós sérüléseket szenvednek. Következtetésképpen természetes zsákmányt jelentenek számunkra, és könnyen alkalmazkodnak majd globális törekvéseinkhez.

Egy ilyen terv garantált sikere érdekében létfontosságú, hogy ezekben a „Hivatalokban” állami szolgálatban álló közalkalmazottak fiatalok és tapasztalatlanok legyenek, olyan személyek, akiknek nincs semmi tapasztalatuk az általunk üresnek és hiábavalónak gondolt eszmékkel kapcsolatban, missziós lelkesedéssel hisznek viszont abban, hogy ők a veszélyben lévő gyermekek nagy védelmezői. E hivatalnokoknak minden szülőt potenciális bűnözőnek kell tekinteniük, akik veszélyt jelenthetnek a Gyermek jólétére, akit ebben az értelemben úgy tekintünk, mint „Isten”.

Egy „Gyermekvédelmi Hivatalnak” és a „Gyermek jogairól szóló alaptörvénynek” nincs sok értelme, ha nincsenek veszélyeztetett gyermekek. A bevezetésük indokaként hivatkozott kivételek és történelmi példák idővel elkopnak, ha nincsenek folyamatosan olyan új esetek, amelyek indokolják érvényben tartsukat. Ilyen értelemben, be kell szivárognunk a nemzetek „Oktatási Rendszerébe”, hogy a hangzatos „Korszerűség” és „Fejlődés” címkék alatt, eltűnjön a Vallás, Történelem és Jó Erkölcs tanítása. Közben az oktatási szférát új kísérletek sorozatával árasztjuk el; amelyekkel felhigítjuk azt.

Azáltal, hogy minden morális alap és erkölcsi kötelék alól feloldjuk a fiatalabb generációkat, és kitöröljük belőlük a múltról való ismereteket (ezáltal bármiféle nemzeti büszkeséget is), valamint a mások iránti tiszteletet és a tudomány nyelvének ismeretét és erejét (vagyis a realitásérzéket), olyan fiatalságot nevelhetünk fel, amely kiszolgáltatott lesz a bűncselekmények minden formájának. Ebben az új univerzumban, amelyet szétzilál a szülők félelme és az, hogy a szülők elhagyják a gyermekeik feletti felelősségválallást, tiszta ösvény nyílik számunkra, hogy saját elképzeléseinknek megfelelően és elsődleges céljainkat szem előtt tartva alakítsunk ki egy arrogáns, lenéző, másokat megalázó fiatalságot, akik között mindezek a viselkedési formák az „Önmegvalósítás” és „Szabadság” fogalmának új alapját fogják képezni.

De a múlt tapasztalataiból tudjuk, hogy az ilyen fiatalság már eredendően önmegsemmisítésre van ítélve, mert alapvetően individualista, definíció szerint pedig Anarchista. Ebben az értelemben, egy ilyen fiatalság képtelen szilárd alapja lenni bármiféle társadalom fenntartásának és még kevésbé annak, hogy gondoskodjanak a társadalom idősebb tagjairól.

Ugyanebben a szellemben ezért szükségszerű, hogy létrehozzunk az „Emberi jogok és Egyéni szabadság Alaptörvényét” és egy „Polgárvédelmi Hivatal”-t, amelyeket úgy adunk be a tömegeknek, mint a huszadik századi „Modernitás” és Új Társadalom” innovációit.

Ugyanígy s ugyanebben az időben, de masik szinten, újabb törvényjavaslatokat kell elfogadtatni a „Tisztelet és Egyéni Szabadság” témájában. Ezek a törvények, ahogy a Család esetében is, de ezúttal a Társadalom szintjén, konfliktusba kerülnek a Közösség jogaival, ezáltal egyenesen az önmegsemmisítéshez vezetik az érintett társadalmakat. Mert itt válik teljessé az inverzió: „Többé nem a társadalom (a többség joga) az, amit kötelező érvénnyel kell védeni az egyénekkel szemben, akik fenyegetést jelenthetnek erre, hanem fordítva: az Egyén Joga az, ami védelemre szorul a többség potenciális fenyegetésétől”. Ezt a célt tűztük ki magunk elé.

A család és az oktatási rendszer, azaz általánosságban a társadalom lerombolásának teljessé tételéhez létfontosságú a Szexuális Forradalomra való buzdítás a nyugati társadalom minden szintjén. Szükséges, hogy a rendelkezésre álló valamennyi eszközzel az egyéneket, következésképp a belőlük álló tömegeket lealacsonyítsuk arra a szintre, hogy szenvedélyesen csak elemi ösztöneik kielégítésével legyenek elfoglalva. Tudjuk, hogy ez a lépés mindannak betetőzését jelenti, amely folyamatok révén bármely társadalom végül összeomlik. Nem ez történt a Római Birodalom fénykorában és nem hasonló folyamatok történtek minden más civilizációval a történelemben?

A páholyaink által pénzelt tudósok és laboratóriumok révén sikerült kifejlesztenünk egy kémiai eljárást, ami forradalmasítja a nyugati társadalmakat, és örökre a feledésbe taszítja az erkölcsi alapelveket és a vallásos zsidó-keresztényeket. Ez a folyamat, egy tabletta formájában, szélesre nyitja az utat a következmények nélküli „szexuális szabadsághoz”, és ráveszi a világ női társadalmát, hogy kitörjenek mindabból, amit akkor már csak a múlt igájának fognak tartani (a férfiaknak alárendelt nők rabszolgaságát és a hagyományos zsidó-keresztény családot.)

Korábban a nőt a „családi egység központjának és fő támaszának” tartották, a modern nő azonban független egyéniségként szakítani akar hagyományos szerepeivel, el akar szakadni a családtól és a saját személyes törekvései alapján akarja vezetni az életét. Természetesen a „feminista tiltakozó mozgalmakba” is határozottan beavatkozunk, hogy ezek a mozgalmak a lehető legszélsőségesebb határig követeljék jogaikat, és ezeket a határokat a tradicionális család és a zsidó-keresztény társadalom egyértelmű összeomlása jelöli ki.

Ez a „Szexuális felszabadítás” lesz a végső eszköz, amellyel lehetségessé válik számunkra az, hogy a társadalmi tudatból kitöröljünk a „Jó és Rossz” fogalmának minden formáját. A vallási és morális határok összeomlása lehetővé teszi számunkra azt, hogy befejezzük az „ember felszabadítását a múlt alól”, ami valójában éppen a rabszolgaság egy új formája lesz, ami pontosan megfelel a „globalista terveinknek”.

Ez a nyitott ajtó a szexuális szabadság támogatásától a váláson át az abortuszig, egészen a különböző homoszexuális viselkedési formák törvény általi elismeréséig, segít nekünk abban, hogy radikálisan megváltoztassuk a társadalmak jogrendszerének történelmi alapjait. Rendkívül hasznos lesz az, hogy minden egyént az erkölcsi alapelvek általános fellazulása irányába terelünk, és megosztjuk az egyéneket azáltal, hogy egymáshoz hasonlítgatjuk őket, ösztöneiknek és érdeklődésüknek megfelelően, valamint leromboljuk a fiatalság jövőjét azáltal, hogy a korai szexuális élet káros hatású tapasztalatszerzése és az abortuszok felé tereljük őket. Morális szinten megtörjük az elkövetkezendő generációkat azáltal, hogy az alkoholizmusba, különböző kábítószerektől való függőségekbe (amelyeket a mi Vezető Nemzetközi Páholytisztviselőink fognak irányítás alatt tartani, globális szinten), és öngyilkosságba taszítsuk őket (amelyet a kiábrándult és önmaguktól elhagyatott fiatalok pátosszal teli lovagias végzetnek tekintenek).

Csaljuk meg a nemzetek fiait azáltal, hogy a szüleik előtt felelőtlennek, ateistának és erkölcstelennek mutatjuk őket; akik csak kedvteléseiket, menekülést és ösztöneik vad kielégülését keresik, képmutatók és árulók. Tegyük a válást és az abortuszt mindenki által elfogadott új társadalmi szokássá. Bátorítsuk őket a bűnözésre, mely által különböző csoportokban találnak menedéket, a családi környezet hatókörén kívül, amelyre így szükségszerűen a saját túlélésükre való fenyegetésként tekintenek majd. A társadalmi közeg ezáltal olyan végletesen feszültté válik, hogy attól kezdve lehetségessé válik számunkra, hogy világpolitikai és világgazdasági téren is fellépjünk, és alávessük őket úgy, hogy közben megköszönik ezt nekünk és elfogadják az erőnket és a terveinket az Új Világrenddel kapcsolatban.

illuminati

Ha a Nemzetek megfosztatnak attól, hogy erős fiatalságra támaszkodhassanak, és attól, hogy a társadalomban az egyének egy közös ideál köré csoportosulhassanak, amelyet lerombolhatatlan morális támasztékok és történelmi támogatás erősítenek, akkor kénytelenek lesznek a mi globális akaratunknak alávetni magukat.

Így bevezethetjük azt, amit oly hangosan hirdettek a múltban általunk kreált erők: „A Kommunista rendszer, amely olyan világforradalomról prófétált, amit a föld elnyomottjai indítanak el”, és „a Nácizmus mely egy 1000 évre szóló Új Világrendet jelentett be.”

Ez a végső célunk; az a munka, amelynek beteljesüléséért évszázadokon át oly sok bátor ember áldozta életét. Mondjuk ki hangosan és tisztán: „Minden elhunyt páholytestvérünk, kik névtelenül haltak meg, annak az ideálnak a megvalósításáért áldozták életüket, amelyet mi most az ujjainkkal érinthetünk.”

Közismert, hogy az ember hajlamosabb megfeledkezni az éberségről, ha biztosítottnak látja az alapszükségletei (étel, ruházat és menedék) ellátását. Hagyjuk, hogy megnyugodjon a lelkiismerete, miközben gondolkodását céljaink felé fordítjuk és kedvező gazdasági környezetet biztosítunk a számára. Ennek megfelelően a jelenlegi 70 éves időszak alatt az ügynökeink a társadalom valamennyi szintjére beszivárognak, hogy elfogadtassák új alapelveinket az oktatás, a polgári jog, a társadalompolitika területén, cserébe az emberek számára kiszámítható gazdasági környezetet biztosítunk.

Munkát mindenkinek, hitelt mindenkinek, szabadidőt mindenkinek: ezek lesznek a sarokpontjai annak, hogy egy illuzórikus új társadalmi osztályt hozzunk létre: a Középosztályt. Ha egyszer elérjük a céljainkat, ezt a középső osztályt, amely a világi szegények és köztünk, a gazdagok között jött létre, egyértelműen eltöröljük azáltal, hogy a létfenntartás minden eszközétől elvágjuk őket.

Ilyen módon, átmenetileg nemzetállamokat kellett létrehoznunk, az egyének új „szüleit”. Ebben a megbízható környezetben, ahol „nemzetközi ügynökeink” minden szükségest megtettek annak érdekében, hogy a világháború árnyát félre tudjuk tolni, miközben elősegítjük és bátorítjuk a rendkívüli mértékű állami centralizációt. Az egyének így azt érezhetik, hogy teljesen szabadon kibontakozhatnak, miközben személyes kötelezettségeik terhe az államra száll.

Ennek következtében meredeken növelhetjük az állam terheit azáltal, hogy korlátlanul bővítjük az értelmiségi közalkalmazottak számát. Évekre előre garantáljuk az anyagi biztonságot a számukra, így tökéletesen végrehajtói lehetnek a „kormányzati tekintélynek”, más szóval a mi hatalmunknak.

Ez a hatékony hivatalnoki testületet önmagában (mint kormány a kormányon belül) olyan erőt képvisel majd, ami független lesz az éppen hatalmon levő politikai párttól. Ez a névtelen gépezet egy nap majd, a megfelelő időben kezünkbe adja azokat az eszközöket, hogy felgyorsítsuk a nemzetállamok gazdasági összeomlását. Az államok nyilvánvalóan képtelenek lesznek vállalni a hatalmas bértömeg kifizetését számukra anélkül, hogy olyan szintű adósságba kerüljenek, amelyre nem is gondoltak volna korábban.

Másrészt ez a gépezet egy hideg és érzéketlen kormányzati apparátus képét mutatja majd, és így pajzsként és védelemként fog szolgálni számunkra a lakossággal szemben, mert bámennyire haszontalan ez a komplex gépezet, ugyan ki merne vállalkozni arra, hogy egy ilyen labirintus útvesztőibe belerohanjon, azért, hogy kiálljon személyes érdekei védelmében?

Miközben ez az átfogó mérgezés időszaka zajlik, ki kell használnunk a lehetőséget arra is, hogy az adott pillanat szükségleteinek megfelelően megvegyük vagy eltávolítsunk minden vállalati igazgatót, a főbb állami szervek döntési pozícióiban levő embereket, illetve a tudományos központok kutatóit, akiknek a munkásságuk és hatékonyságuk túlságosan nagy kockázatot jelentene. Az államnak nem szabad teljes mértékben független erővé válnia önmagában, nehogy elszabaduljon tőlünk és veszélyeztesse ősi Terveinket.

Ugyanakkor arra is figyelnünk kell, hogy abszolút ellenőrzést birtokoljunk az összes nemzetek fölötti szervezetben. Ezeknek a nemzetközi szerveknek mind a mi teljes irányításunk alatt kell állniuk.

Annak érdekében, hogy garantálhassuk az emberek közötti befolyásunk eredményességét, ellenőrzést kell gyakorolnunk az egész média fölött. Bankjaink csak a számunkra kedvező médiumokat fogják finanszírozni, ugyanakkor törekedni fognak az ellenállóbb médiumok ellehetlenítésére. Ennek szinte észrevétlenül kell zajlania a lakosság előtt, akiket közben leköt az, hogy több pénzt keressenek és szórakoztassák magukat.

Gondot kell fordítanunk arra is, hogy mielőbb teljessé tegyük a vidéki régiók önállósodásának megszüntetését, amely folyamatot az 1929-es gazdasági válsággal kezdtünk meg. A városok túlterhelése az általunk kezdeményezett kisérője volt az ipari forradalomnak. A vidéki tulajdonosok gazdasági függetlenségükkel, és azzal a képességükkel, hogy ők termelik meg az állam alapvető élelmiszer-szükségeit, fenyegetést jelentenek a számunkra, és jövőbeli terveinkre. Ha az emberek összezsúfolódnak a városokban, fennmaradásuk biztosítása érdekében sokkal jobban függenek majd az általunk felügyelt iparágaktól.

Nem engedhetjük meg magunknak olyan csoportok létezését, amelyek függetlenek a mi Erőnktől. Ezért meg kell szüntetnünk minden önálló földtulajdont azáltal, hogy a földtulajdonosokat iparunk engedelmes rabszolgáivá tesszük. A többieknek pedig megengedjük, hogy mezőgazdasági társulásokba tömörüljenek, amelyekbe ügynökeink beszivárognak, hogy a jövőbeli céljainknak megfelelően irányíthassák őket.

Az államon keresztül arra kell törekednünk, hogy hangsúlyozzuk a kötelező tisztelet minden kultúra, minden nép, minden vallás és etnikai csoport felé, és ezáltal a „személyes szabadságot” elébe helyezzük a „nemzeti egységnek”; ez pedig lehetővé teszi a számunkra, hogy hatékonyabban osszuk meg a nemzetállamok népességét, és a nemzetek hatalmát és mozgásterét is csökkentsük. Ezáltal egy nemzetközi terv keretein belül a partvonalra szorítjuk a nemzeteket, miközben a különböző nemzetek etnikai csoportjait arra ösztönözzük, hogy akár közösségként, akár egyénileg, de megköveteljék azt, hogy részt vehessenek az ország kormányzásában. E folyamat beteljesíti a nemzetek összeomlását, és véget nem érő háborúkba taszítja őket.

Amikor a nemzeteket az állandó belharcok kellőképen meggyengítik, és törvénybe iktatják a kisebbségek függetlenséghez való jogát, a nacionalistákat pedig sikerül különféle kulturális és vallási csoporérdekek mentén felszabdalni, és így céltalanul, vakon belháborúkba merülnek, a az ifjúság pedig teljes mértékben elveszíti kapcsolatát a gyökereivel; ekkor jön el az idő arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét felhasználva bevezessük az Új Világrendünket.

Ekorra már a belső megosztottságok nyomása alatt a nemzetállamok humanitárius, társadalmi és történelmi ideáljai rég szétporlandnak.

A 6.6.6. dokumentum vége, dátum: 1967. június végén.

+++

Tizennyolc évvel (6 + 6 + 6 év) később újabb csúcstalálkozót tartottak Kanadában. A 6.6.6. Csoport ismét Torontoban találkozott, 1985 június végén, de ezúttal azért, hogy véglegesítsék az utolsó lépéseket, mellyel a nemzetállamok összeomlását és az Egyesült Nemzetek révén a nemzetközi erő hatalomátvételét biztosítják.

Dokumentum: „Vörös hajnal” 1985

A globalisták célkitűzése: AZ OKKULT VILÁG LÉTREHOZÁSA gazdasági értelemben: az IMF, a GATT, a brüsszeli Tanács, a NATO, az ENSZ és más nemzetközi szervezek feletti ellenőrzés biztosítása.

„Az utóbbi tizennyolc év nagyon eredményes és jövedelmező volt globális projektünk előmenetele szempontjából. Azt mondhatom nektek, Testvéreim, hogy szinte már most elértük a célunkat. A nemzetállamok összeomlása már csak idő kérdése, relatíve rövid időé, ezt biztosan tudom állítani.”

Hála beszivárgó ügynökeinknek és kimeríthetetlen pénzügyi forrásainknak, példátlan fejlődést értünk el a tudomány és technológia minden területén, amely szektorokban a világ legnagyobb vállalatait pénzügyi ellenőrzés alatt tartjuk. Az M. de Rotschilddal való titkos találkozók óta eltelt 56 évben, tevékenységünk arra irányult, hogy kifejlesszük és bevezessük a globális számítógéphálózatot. Mára lehetségessé vált egyfajta „nemzetközi autósztráda” megtervezése, amelyen minden készülék összeköttetésben áll egymással. Önök mindannyian jól tudják, hogy elektronikus számítógépek használata nélkül – melyek egy óriási globális hálózatban összekötik őket egymással – teljes mértékben lehetetlen lenne az egyénekből álló közösségek közvetlen irányítása a Földön. Ezen készülékek további előnye, hogy emberek millióit tudják helyettesíteni. Ráadásul ezeknek a gépeknek nincs öntudatuk, sem moráljuk, így nélkülözhetetlenek az olyan projektekhez, mint amilyen a miénk. Mindezeken túl, ezek a gépek kérdés nélkül megteszik mindazt, amit diktálnak nekik. Tökéletes rabszolgák, amelyekről elődeink csak álmodtak, bár soha nem kételkedtek abban, hogy egy nap lehetséges lesz létrehozni egy ilyen csodát. Ezek a gépek ország nélkül, bőrszín nélkül, vallás nélkül, politikai elköteleződés nélkül léteznek, így az elképzelhető legnagyszerűbb eszközeink és az Új Világrend szolgái. Ezek a „Szegletkövek”!

Ezeket a gépeket egy óriási világhálózatban kötjük össze, amelynek a legfelsőbb szintjeit mi ellenőrizzük. Ez a szervezet kiszolgál bennünket abban, hogy megbénítsuk a társadalmakat. Hogyan?

Mint tudják, Új Világrendünk alapvető struktúrája lényegében különféle hálózatok sokaságából áll, amelyek lefedik az emberi tevékenység minden egyes elemét az egész bolygón. Mindmáig ezeket a hálózatokat közös ideológiai alap mentén kötöttük össze: eszerint az Ember az Univerzum központja és végső beteljesítője.

Tehát, ezen hálózatoknak köszönhetően, amelyeket az „Ember az Emberért Új Vallása” köt össze, a nyugati országokban könnyedén be tudtunk szivárogni a társadalom minden ágazatába, és meg tudtuk változtatni a zsidó-keresztény alapokat. Ennek eredménye lett mára az, hogy legutóbbi, 1967 júniusi végi találkozónk óta ez az Ember, politikai, gazdasági, társadalmi, oktatási, tudományos és vallási értelemben feladta a múlt örökségét, és a mi ideális Világvallásunkkal helyettesítette azt, amelynek egyedül az Ember az alapja. Történelmi gyökereitől elvágva, ez a Ember nem tétovázik, hogy nekilásson elterjeszteni az új ideológiát. Jól értjük: ez az ideológia a miénk, ez a Globális Falu Közössége, ami a Központ lesz.

És pontosan ez az, amit nyújtani fogunk, arra bátorítva az embert, hogy „Testtel és Lélekkel” vegyen részt ebben a „Globális Elektronikus Hálózatban”, amelyben a nemzetállamok határai örökre megszűnnek, miután gyökerestűl kiirtottuk őket.

Miközben a félrevezetett embert leköti a vak lelkesedés, hogy ennek az új „Világközösségnek” a része legyen, azáltal, hogy csatlakozik a hatalmas „Számítógéphálózathoz”, gondoskodunk arról, hogy a számára láthatatlan felsőbb szintekről adatokat gyűjtsünk és rögzítsünk róla, amelyeket gazdagon kishasználhatunk saját céljainkra.

Ebben az „Új Globális Társadalomban” senki nem tud elfutni előlünk, akit hasznosnak tartunk. Az „Elektronikus Technológia” folyamatos bővítése lehetővé teszi számunkra azt, hogy a nyugati lakosság minden egyes tagját minden eszközzel listázzuk, azonosítsuk és kontrolláljuk. Azokat a személyeket pedig, akik nem jelentenek számunkra potenciális hasznot, hagyjuk, hogy megsemmisüljenek az általunk a megfelelő helyeken kirobbantott polgárháborúk során: ezt a szolgálatunkban állók munkája; a nemzetállamok „Gazdasági Összeomlása”; valamint ezen államokban működő különböző csoportok „Ellenszegülése és Követelései” biztosítják.

Itt van a részletes terv, melyet 1998-ig sikerre fogunk vinni, hogy kikövezzük az utat „Világkormányunk” megszületése számára.

1 – Tízszeresére kell növelnünk a „Szabadidős tevékenységek Társadalmát”, ami már eddig is nagyon jövedelmező volt. A „Videó” feltalálása, és az ehhez kapcsolódó játékok, nagyon hasznosak abban, hogy végül lezüllessék a fiatalság erkölcsét. Ajánljuk fel nekik minden ösztönük kielégítését. Egy olyan lény, akit az érzékei vezetnek, és aki ezeknek a rabszolgája, nem rendelkezik sem eszmei, sem belső erővel arra, hogy bármi mellett kiálljon. Az ilyen ember természetétől fogva individualista, és így tökéletes jelölt, akit könnyedén tudunk formálni saját kívánságunk és prioritásunk szerint. Ne feledjétek továbbá, hogy elődeink milyen könnyen tudták irányítani a német fiatalokat a század elején a kiábrándításuk segítségével!

2 – Kezdeményezzünk projekteket mindenféle ügyben, mely az „Ökológiához” kapcsolódik. A környezet kötelezően előírt védelme nagy előnyt jelent majd a számunkra, amikor a nemzetállamokat arra ösztönözzük, hogy államadósságukat váltsák ki területeik 33%-ával, amelyet természetvédelmi célokra adunk át.

3 – A fiatalság belső ürességét töltsük ki azzal, hogy nagyon fiatal kortól bevezetjük őket a számítógépek univerzumába. Ezt az oktatási rendszerben is hasznosítanánk, így a fiatalok egy olyan eszköz szolgálatába állnak, amit szintén mi kontrollálunk.

4 – Egy másik terv arra vonatkozik, hogy bevezetjük a „Nemzetközi Szabadkereskedelmet”, és ezt helyezzük előtérbe a nemzetállamok gazdasági fennmaradásával szemben. Ez az új gazdasági eszme segít felgyorsítani a „Nacionalisták” visszaszorulását minden nemzetben: először külön elszigetelt frakciókba szorítjuk őket, majd a megfelelő pillanatban mások ellen uszítjuk őket, olyan polgárháborúba taszítva a nemzeteket, amelyek beteljesítik a tönkretételüket.

5 – E vállalkozás feltétlen sikere érdekében garantálnunk kell, hogy Ügynökeink ott legyenek a nemzetállamok kormányközi ügyekkel és a bevándorlással foglalkozó minisztériumaiban, és ezáltal mélyreható törvénymódosításokat hajthassanak végre. E módosítások alapvető céja, hogy megnyissák a nyugati országok kapuit az egyre növekvő bevándorlás előtt, egy olyan bevándorlás előtt, amit mi provokálunk ki, új helyi konfliktusok kirobbantásával. A célbavett nemzetállamok közvéleményét jól szervezett sajtókampányokkal arra kényszerítjük, ahogy megnyissák határaikat jelentős létszámú bevándorló előtt, amellyel destabilizálhatjuk ezen országok gazdaságát, és faji feszültségeket gerjesztünk a határaikon belül. Gondoskodunk arról, hogy a bevándorlók között külföldi szélsőségesek is jelen legyenek, ami biztosítja a szükséges destabilizálást.

6 – Ez a “szabad piac”, ami valójában nem is az, hiszen már eleve mi irányítjuk azt a gazdasági hierarchia csúcsán álló Trilaterális Bizottság (a trielaterális alatt értsd: Ázsia, Amerika, és Európa) révén. A növekedő munkanélküliség olyan viszályt szít a nemzetállamokban, ami elősegíti multinacionalista elképzeléseinket.

7- A multinacionális cégeink lassan, de biztosan elfogadtatták a piacgazdaság ideáját a kelet-európai országokban, valamint Oroszországban és Kínában. Jelenleg nem foglalkozunk különösebben azzal, hogy ezen országok lakossága mekkora mértékben növeli a fogyasztók számát. Az érdekel bennünket, hogy a Harmadik Világban hozzá tudunk férni az olcsó és szakszervezet mentes rabszolga-munkaerőhöz. Ráadásul, vajon nem mi jelöltük ki ezen országok kormányait? Nem azokra a kölcsönökre támaszkodnak, amelyket az általunk irányított IMF és Világbank nyújt? Az ilyen hitelek több előnyt is jelentenek számunkra. Hozzájárulnak ahhoz, hogy fenntartsuk ezekben az országokban a gazdasági felszabadítás és a politikai szabadság illúzióját, miközben valójában mi uraljuk őket azzal, hogy felkeltjük bennük a jövedelem iránti vágyat és olyan adósságba taszítjuk őket, amit soha nem lesznek képesek kifizetni. Ami a nyugati társadalmat illeti, nekik meghagyjuk a gazdasági jólét álmát, mert ezen országokból importált termékek árai nem fognak emelkedni. Ezzel szemben, először észrevétlenül, egyre több iparág lesz kénytelen lehúzni a rolót, amiatt, hogy a termelést a nyugati országokon kivülre helyezzük. A gyárbezárások növelik a munkanélküliséget és jelentős hiányt eredményeznek a nemzetállamok állami bevételeiben.

8 – Tehát globális gazdaságot állítunk fel világméretekben, ami teljesen kívül esik majd a nemzetállamok hatáskörén. Ez az új gazdaság mindenek felett áll majd, sem a politikának, sem a szakszervezeteknek nem lesz hatalma felette. Saját globális politikát fog diktálni, és kikényszeríti a politikai újraszerveződést, természetesen a mi egész világra kiterjedő szempontjaink szerint.

9 – Ez a független gazdaság kizárólag a mi törvényeink alapján fog működni, és ezáltal globális tömegkultúrát hozunk létre. Az általunk irányított nemzetközi média segítségével új kultúrát hozunk létre, ami azonban egységes lesz mindenki számára, és ezzel kizárjuk annak lehetőségét, hogy a jövőben bárki is újat alkosson. A jövő művészei olyanok lesznek, amilyeneket mi szeretnénk, különben nem lesznek művészek. Nem kell tehát többé attól tartanunk, hogy olyan független alkototások jönnek létre, amelyek a múltban oly gyakran veszélyeztettek minket globális törekvéseink megvalósításában.

10 – Lehetővé tesszük a magunk számára, hogy egyes nemzetek katonai erejét – pédául az Egyesült Államokét – felhasználjuk humanitárius célokra. Valójában ezeket a haderőket arra használjuk majd, hogy az ellenszegülő országokat irányításunk alá vonjunk. Így a harmadik világbeli és más országok nem tudnak ellenállni annak, hogy lakosaikat kedvünk szerint használjuk fel rabszolga munkára.

11 – Ahhoz, hogy a világpiacot irányítani tudjuk, visszájára kell fordítanunk a termelékenység elsőszámú célját (nevezetesen az ember felszabadítását a kemény munka alól). A gazdasági rendszerünkben egyetlen választási lehetőséget hagyunk majd az emberek számára: vagy a mi rabszolgánkká válnak vagy bűnözők lesznek.

12 – Multinacionalizmusunk külföldi terjesztése, és a világgazdaság újrarendezése többek között azt a célt szolgálja, hogy növekedjen a munkanélküliség a nyugati országokban. Először kedvezményekkel támogatjuk az alapvető termékek tömeges importját a nemzetállamokba, s ezzel egy időben olyan mértékben megdrágítjuk a munkavállalást ezekben az országokban, amit már képtelenek lesznek kifizetni. Ezek a szélsőséges körülmények megsokszorozzák azok számát, akik különféle segélyekre szorulnak, valamint az analfabétákét és a hajléktalanokét.

13 – A gazdaság alapvető szektorai több millió munkahelyet veszítenek a nemzetállamokból titokban kiáramló külföldi tőke miatt, így lehetővé fog válni számunkra, hogy halálos veszedelembe sodorjuk a társadalmi harmóniát a polgárháború fenyegetése által.

14 – A nemzetállamok kormányait és lakosságát manipuláljuk annak érdekében, hogy ürügyet adjanak nekünk arra, hogy az IMF-et felhasználva felszólítsuk a nyugati államokat, hogy úgynevezett megszorító költségvetéseket fogadjanak el, az államadósság képzeletbeli csökkentése érdekében, valamint azért, hogy fenn tudják tartani nemzetközi hitelminősítésüket (ami egy teljesen elméleti és lényegtelen szempont), valamint meg tudják őrizni a társadalmi békességet – ami amúgy szintén lehetetlen feladat a számukra.

15 – Az ilyen „rendkívüli költségvetési intézkedések” által ellehetetlenítjük a nemzetállamok saját „mega-projektjeinek” finanszírozását, amelyek közvetlen veszélyt jelentenének arra, hogy a világgazdaságot irányítani tudjuk.

Index