Minden idők legnagyobb kérdése az ember számára, hogy “mi történik velünk, amikor meghalunk?” Bár sok személy, vallás és spirituális hagyomány jutott saját következtetésre az örökké tartó lélek természetéről, mégis nagy hitet igényel, hogy valaki biztos legyen a halál utáni életben. A tudományos elmének ez nem fog menni, és a kérdés számára inkább úgy hangzik, hogy “mi történik az emberi tudattal a klinikai halált követően?”
Egy kutatócsoport a Southampton Egyetemen az Egyesült Királyságban a közelmúltban végezte el az egyik legnagyobb valaha lefolytatott vizsgálatot, hogy kiderítsék, mi történik a tudattal a halál után. A következtetés az, hogy még mind nem tudjuk, hogy mi történik, de a tudat és a tudatosság úgy tűnik, hogy elidőzik valamikor a halál után, ami arra utal, hogy a tudat és a test valahogy összegabalyodott szereplők, és megfejthetők és követhetők a különálló útvonalak, amit úgy nevezünk, hogy halál.
A Southampton Egyetem tudósai négy évet töltöttek több mint 2000 ember vizsgálatával, akik szívmegállást szenvedtek el az Egyesült Királyság, az USA és Ausztria 15 kórházában.
Azt találták, hogy az emberek közel 40 százaléka, akik túlélték, valamiféle “tudatosságot” írtak le, amikor a klinikai halál állapotában voltak, mielőtt a szívük újraindult volna.
Megszoktuk, hogy a kédésre a “halálközeli élmények” szempontjából gondolunk, ami nagyon kevés tudományos vonzattal jár, mivel ezek az élmények jellegüknél fogva teljesen szubjektívek, és lehetetlen számszerűsíteni őket. Kísérletet téve egy objektívebb betekintésre, hogy mi történik lényünk elme/tudat berendezésével, a több szakterületet átfogó csapat Dr. Sam Parnia vezetésével egy kutatással kapcsolatos interjúban a következőket mondta:
“A bizonyítékok eddig azt sugallják, hogy a halál után az első néhány percben a tudat nem semmisül meg. Az, hogy később elenyészik-e, nem tudjuk, de közvetlenül a halál után a tudat nem vész el. Tudjuk, hogy az agy nem képes működni, ha a szív már megállt. De a vizsgált esetekben úgy tűnik, hogy a tudat tovább működött legfeljebb három percig, amikor a szív már nem vert, bár az agy jellemzően 20-30 másodpercen belül leáll, miután a szív is leállt. Ez igen jelentős, mivel gyakran azt feltételezzük, hogy a halállal kapcsolatos tapasztalatok valószínűleg hallucinációk vagy illúziók, melyek a szív leállása előtt következnek be, vagy miután a szív sikeresen újraindult.
De egyik élmény sem felel meg a “valódi” eseményeknek, amikor a szív nem ver. Továbbá a vizuális tudatosság részletes visszaemlékezései ezekben az esetekben összhangban voltak az ellenőrzött eseményekkel.” A tudósok elismerik, hogy még mindig nem tudják, mi történik az emberi tudattal a halál után, de a konkrét vizsgálatok bizonyítékot nyújtanak arra, hogy tudatunk bizonyos részei képesek túlélni a testi halált követő első néhány percet, és azt követően elegendő tudatossággal bír, hogy valahogy megfigyelje a klinikailag halott testet és környezetét, miközben az újraélesztésre vár.
A kutatás egy tudományos nyom, hogy a tudat képes túlélni a klinikai halált, és bár az eredmény nem perdöntő, a tanulmány minden bizonnyal megnyitja az utat a test és a lélek közötti kapcsolat bővülő megértése számára. A tudomány és a lélek közötti szingularitási pont gyorsabban közeledik, mint valaha.