Bolygónk “szélsőséges” élőlényein keresztül is lehet következtetni az esetleges földönkívüli életformákra – hangsúlyozta Kereszturi Ákos PhD, a Collegium Budapest bolygókutatója Asztrobiológia című könyve kapcsán, amelyet a Magyar Csillagászati Egyesület jelentetett meg.
? Az elmúlt években sok olyan felfedezés született, amelyeknek köszönhetően egy kicsit közelebb kerültünk annak eldöntéséhez, hogy lehet-e élet a Földön kívül ? mondta a szerző.
A könyv végigveszi a földi élet keletkezéséhez szükséges ?lépéseket?, kezdve a periódusos rendszer elemeinek kialakulásától, majd kitér arra, hogy miként álltak össze a csillagközi térben a bonyolult szerves molekulák, s hogyan keletkeztek ezekb?l és a por- valamint gázfelh?kb?l a bolygók. A Naprendszeren kívüli planéták, az exobolygók jellemz?it is áttekinti a kiadvány, és elemzi azokat az adottságokat, körülményeket, amelyek lakhatóvá tehetnek egy égitestet a földi értelemben ? valamint bemutatja azt is, miként lehetne mindezt a távolból megfigyelni.
A kiadvány áttekinti a Földön széls?séges körülményeket kedvel?, úgynevezett extremofil életformákat, azt vizsgálva, hogy miként bírnak ki nagyon alacsony vagy magas h?mérsékletet, hogyan élnek a jégben, vagy a földfelszín alatt napfény, oxigén nélkül, majd ezekb?l a kiindulva elemzi, hogy a Naprendszer néhány érdekes égitestén, els?sorban a Marson el?fordulhat-e élet.
Külön fejezet foglalkozik azzal, miként vándorolhat az élet, vagy egy-egy él?lény a bolygók között. ?Részben kísérletekkel is sikerült igazolni, hogy az él?lények a világ?rben bizonyos ideig kibírják tetszhalott állapotban. Elméletileg amikor egy meteorit belsejében egy másik égitesten landolnak, amennyiben ott kedvez? körülmények közé kerülnek, elszaporodhatnak?. A könyv különböz? olyan modellkísérleteket is bemutat, amikor azt vizsgálták, hogy az él?lények mekkora nyomást bírnak ki, hogy viselik a gyorsulást, vagy a világ?rben hány hétig, hónapig élik túl a sugárzást.
A Marson születtek meg a földi életformák?
Kereszturi Ákos szerint leginkább a Marsról a Földre irányuló esetleges ?si életfolyam lehet érdekes. ?Amikor kialakultak, mindkét bolygón hasonlóak voltak a felszíni viszonyok. Valószín?leg nagyon sok Marsról származó k?zet landolt a Földön, ezért felmerült a lehet?ség, hogy ha ott is kialakult az élet, mivel a Mars kisebb bolygó lévén, gyorsabban leh?lt, így ott korábban lehettek rajta kedvez? viszonyok. Ezért nem lehet kizárni, hogy esetleg a Marson megszülettek és egyszer a Földre jutottak valamiféle primitív életformák? ? mutatott rá a kutató, aki a marsi sós folyások lehet?ségével is foglalkozik.
?Mára kiderült, hogyha a Marson van is folyékony víz, az feltehet?en s?r? sóoldat formájában létezhet, mintha ?fagyállót? kevertek volna bele. Azt vizsgálják, hogyha el?fordulnak ilyen folyások, megélhetnek-e bennük sókedvel? földi baktériumok? ? emelte ki Kereszturi Ákos.
Külön fejezetet szentelt a szerz? az óceánok mélyén lév? vulkánok körül kialakult sajátságos életközösségeknek, az úgynevezett fekete és fehér füstölg?knek. El?bbiekben a vulkanikus gázokat, oldatokat hasznosítják táp- és energiaforrásként, a fehér füstölg?k pedig a vulkanikus k?zetek és az óceán vizének kölcsönhatásakor felszabaduló anyagokat és meleget biztosítanak.
A könyv leírja a földi permafrosztban, azaz örökké fagyott talajban lév? életformákat, amelyeknek mínusz 20 fokig sikerül meg?rizni aktivitásukat. Ezek többsége vélhet?en nem mozog, ásványszemcséken tapadnak meg, amelyek körül áramló vékony folyékony vízréteg viszi el a baktériumok anyagcseréjének végtermékeit és szállítja a tápanyagokat.
Az esetleges marsi élet érdekes analógiái lehetnek az Andokban 4000-5000 méter magasságokban lév? tavak, amelyek él?világát az igen er?s UV-sugárzás és a nagyon nagy h?ingadozás teszi próbára. Az Atacama-sivatagban, amely a Föld egyik legszárazabb vidéke, sókristályok belsejében él? baktériumokat találtak.
?A sókristályok mindig megcsapolják a légkörben lév? vízpárát és nedves mikrokörnyezetet hoznak létre. Ilyet talán a Marson is el lehet képzelni? ? fogalmazott a szerz?, aki foglalkozik az antarktiszi jégalatti tavakkal is.
?A leghíresebb a Vosztok-tó, amely több kilométer mélyen van a jégpáncél alatt. A folyékony víztömeg, legalább egymillió éves, és elvileg lehetnek benne él?lények. A tó vizét még nem elemezték, mert nem sikerült megoldani, hogy az unikális ökorendszer beszennyez?dése nélkül jutassák le a berendezést. Száz méterre a tó felszíne fölé fúrtak le és végigvizsgálták a jeget, amelyben nagyon sok újszer? él?lényt, mikrobát találtak. Tehát nagyon jó esély van arra, hogy ebben a vízlencsében is van valamiféle élet, ennek a vizsgálata a következ? évek feladata lesz? ? összegezte Kereszturi Ákos.
MTI