Mindannyian naponta több száz döntést hozunk, de vajon mennyire befolyásolják ezeket a tudattalan tényezők?
Magda Osman – a londoni Queen Mary University of London kísérleti pszichológia előadója – azt vizsgálta, hogy a tudattalan erők hogyan alakítják a mindennapi döntéshozatali folyamatainkat.
Miért vette meg az autóját? Miért szeretett bele a partnerébe? Amikor elkezdjük megvizsgálni életünk döntéseinek alapjait, legyenek azok fontosak vagy meglehetősen egyszerűek, rájöhetünk, hogy nem igazán tudjuk megmagyarázni. Sőt, talán még azon is elgondolkodunk, hogy vajon ismerjük-e egyáltalán a saját elménket, és hogy mi zajlik benne a tudatosságunkon kívül.
Szerencsére a pszichológia fontos és talán meglepő felismerésekkel szolgál számunkra. Az egyik legfontosabb megállapítás Benjamin Libet pszichológustól származik az 1980-as évekből. Ő egy olyan kísérletet dolgozott ki, amely megtévesztően egyszerű volt, de azóta is hatalmas vitákat váltott ki.
Az embereket arra kérte, hogy nyugodtan, ellazulva üljenek egy átalakított óra előtt. Az óra számlapján egy kis fény mozgott. Az embereknek csak annyit kellett tenniük, hogy amikor késztetést éreztek, meg kellett hajlítaniuk az ujjukat, és emlékezniük kellett a fény helyzetére az óra számlapján, amikor a kezdeti késztetést érezték. Mindezzel egyidejűleg az emberek agyi aktivitását elektroenkefalogram (EEG) segítségével rögzítették, amely az agy elektromos aktivitásának szintjét érzékeli.
Libet azt mutatta ki, hogy az időzítés egyértelműen szerepet játszik, és hogy a tudattalan jelentős szerepet játszik abban, amit teszünk. Kimutatta, hogy az elektromos aktivitás az agyban sokkal hamarabb kialakult, mint ahogy az emberek tudatosan szándékoznak meghajlítani az ujjukat, és aztán meg is teszik.
Más szóval, a tudattalan mechanizmusok az idegi aktivitás előkészítésén keresztül felkészítenek bennünket bármilyen cselekvésre, amit elhatározunk. De mindez még azelőtt történik, hogy tudatosan megtapasztalnánk, hogy szándékunkban áll megtenni valamit. Úgy tűnik, hogy a tudatalattink irányít minden cselekedetet.
De a tudomány előrehaladtával azonban ma már tudjuk, hogy a kísérlettel számos alapvető probléma van. Például, ha korrigáljuk a tudatos szándék szubjektív becslésének torzításait, a tudatos szándék és az agyi aktivitás közötti különbség csökken. Az eredeti kísérlet eredményeit azonban még sokan így is meggyőzőnek tekintik.
Tudattalan manipuláció
Egy másik módja annak, hogy megállapítsuk, hogy a tudattalanunk irányít-e minket, az, hogy megvizsgáljuk az úgynevezett tudattalan manipulációt.
A leggyakoribb példa erre a marketing és a reklám. Ez treklámok olyan fogyasztói döntések meghozatalára ösztönöznek bennünket, amelyek felett tudatosan nincs kontrollunk.
James Vicary, aki az 1950-es években marketingszakember és pszichológus volt, több utatást is végzett e térenn. Meggyőzött egy mozitulajdonost, hogy filmvetítés közben üzeneteket villogtasson. Az olyan üzenetek, mint például “Igyál coca-colát”, a másodperc 3000-ad részéig villantak fel. Állítátása szerint a film befejezése után az ital eladásai megugrottak. A megállapítás etikussága körüli jelentős felháborodást követően azonban Vicary tisztázta magát, és elismerte, hogy az egész egy átverés volt – ő találta ki az adatokat.
Az általa felvázolt szituációt mindenesetre laboratóriumi kísérletekben nehéz kimutatni: nem egyértelmű, hogy a tudatos ingerküszöb alatti szavak villogása valóban képes-e befolyásolni minket.
A kérdés érdekesebb aspektusa inkább az, hogy az emberek még mindig azt hiszik – amint azt a közelmúltban végzett tanulmányok is kimutatták -, hogy használnak tudatalatti reklámokat holott valójában jogszabályok védenek minket ezektől.
Tudattalan döntéshozatal?
De vajon tudatosan gondolkodás nélkül hozunk-e döntéseket? Hogy ezt kiderítsék, a kutatók három területet vizsgáltak: milyen mértékben döntünk tudattalanul, ezek a tudattalan folyamatok elfogultak-e (például szexista vagy rasszista), és mit tehetünk, ha tehetünk-e egyáltalán valamit, hogy javítsuk elfogult, tudattalan döntéseinket.
Az első pontra vonatkozóan egy kulcsfontosságú tanulmány azt vizsgálta, hogy a fogyasztói környezetben hozott legjobb döntések aktív gondolkodáson alapulnak-e vagy sem. A megdöbbentő eredmények szerint az emberek jobb döntéseket hoztak, amikor egyáltalán nem gondolkodtak, különösen fogyasztói környezetben.
A kutatók szerint ennek az az oka, hogy a tudattalan folyamataink kevésbé korlátozottak, mint a tudatos folyamatok, amelyek hatalmas követelményeket támasztanak kognitív rendszerünkkel szemben. A tudattalan folyamatok, mint például az intuíció, úgy működnek, hogy automatikusan és gyorsan szintetizálnak egy sor összetett információt, és ez előnyt jelent a tudatos gondolkodással szemben.
A Libet-tanulmányhoz hasonlóan ez a kutatás is élénk érdeklődést váltott ki. Sajnos azonban az ilyen eredmények megismétlésére tett erőfeszítések rendkívül nehezek volt, nemcsak valós fogyasztói kontextusban, hanem azon túl olyan területeken is, ahol a tudattalan folyamatok feltételezhetően elterjedtek, mint például a tudattalan hazugságfelismerés, az orvosi döntéshozatal és az érzelmi alapú kockázatos döntéshozatal).
Mindezek mellett természetesen vannak olyan dolgok, amelyek befolyásolhatják döntéseinket és irányíthatják gondolkodásunkat, amelyekre nem mindig fordítunk nagy figyelmet, mint például az érzelmek, a hangulat, a fáradtság, az éhség, a stressz és az előítéletek. De ez nem jelenti azt, hogy a tudattalanunk irányít bennünket – lehetséges, hogy tudatában legyünk ezeknek a tényezőknek. Néha még ellensúlyozni is tudjuk őket a megfelelő rendszerek felállításával, vagy elfogadhatjuk, hogy mások hozzájárulnak a viselkedésünkhöz.
Tudattalan előítéletek
De mi a helyzet az elfogultsággal a döntéshozatalban? Egy rendkívül tanulságos tanulmány kimutatta, hogy egy ma már széles körben elfogadott technika, az “implicit asszociációs teszt (IAT)” segítségével az emberek tudattalanul is elfogult attitűdöket táplálnak más emberekkel szemben (például faji vagy nemi megkülönböztetés). A vizsgálat arra is rámutatott, hogy ezek az attitűdök valóban motiválhatják az elfogult döntéseket a foglalkoztatási gyakorlatban, valamint a jogi, orvosi és egyéb fontos döntésekben, amelyek hatással vannak az érintettek életére.
Az eredmények azonban árnyalja, ha közelebbről megvizsgáljuk a témával kapcsolatos kutatásokat, mivel az IAT két kritikus problémára mutat rá. Először is, ha megnézzük egy személy IAT tesztpontszámait egy alkalommal, és rávesszük, hogy ismételje meg, a kettő nem egyezik meg következetesen; ez az úgynevezett korlátozott teszt-reteszt megbízhatóság. Továbbá kimutatták, hogy az IAT eredményei rosszul jelzik előre a tényleges döntéshozatali viselkedést, ami azt jelenti, hogy a teszt érvényessége alacsony.
Nudge technikák
Törekvések történtek arra is, hogy megpróbálják javítani a mindennapi életünkben hozott döntéseinket (például egészséges táplálkozás, nyugdíjcélú megtakarítások), ahol a tudattalanul elfogult folyamatok korlátozhatják a képességünket. Itt a Nobel-díjas Richard Thaler és Cass Sunstein munkája forradalmi jelentőségű. Munkájuk alapgondolata Daniel Kahneman pszichológustól, egy másik Nobel-díjas kutatótól származik, aki azt állította, hogy az emberek elsősorban tudattalanul motivált, meggondolatlan döntéseket hoznak.
Thaler és Sunstein azt állítja, hogy a döntéshozatalunk javításához a tudattalanul elfogult folyamatokat a jobb döntés irányába kell terelni. Ezt úgy érhetjük el, ha finoman rávezetjük az embereket arra, hogy automatikusan felismerjék, melyik a jobb választás. Például az édességeket nehezebben hozzáférhetővé tehetnénk egy szupermarketben, mint a gyümölcsöket. Ezt a kutatást világszerte minden nagyobb köz- és magánintézményben elfogadták.
A legújabb kutatások azt mutatják, hogy az úgynevezett nudge technikák gyakran drámai kudarcot vallanak. Visszafelé is elsülhetnek, és rosszabb eredményekhez vezetnek, mintha egyáltalán nem alkalmaznák őket. Ennek számos oka van, például a nem megfelelő motiváció beteljesülése vagy a kontextus félreértése. Úgy tűnik, hogy a viselkedés megváltoztatásához többre van szükség, mint a nudging.
Mindezek ellenére a nudgerek elhitetik velünk, hogy könnyebben befolyásolhatóak vagyunk, mint gondolnánk, és mint amilyenek vagyunk. Pszichológiai tapasztalataink egyik alapvető aspektusa az a meggyőződés, hogy mi vagyunk a változás ágensei, legyen szó akár személyes körülményekről (például a családalapításról), akár külső körülményekről (például az antropogén klímaváltozásról).
Összességében inkább elfogadnánk, hogy mindenféle összefüggésben szabad választásunk van, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy ez veszélyben van a minket öntudatlanul manipuláló mechanizmusok miatt. Stratégiailag azonban még mindig úgy gondoljuk, hogy bizonyos területeken – annak alapján, hogy azok mennyire következetesek – kevésbé rendelkezünk cselekvőképességgel, kontrollal és felelősséggel. Például azt valljuk, hogy tudatosabb a politikai szavazás, mint az, hogy milyen reggeli gabonapelyhet vásárolunk. Így azt állíthatjuk, hogy a rossz reggeli ételválasztásunk a tudatalatti reklámnak köszönhető. Kevésbé vagyunk azonban hajlamosak elfogadni, hogy a közösségi média erői bizony rávesznek minket arra, hogy egy bizonyos módon szavazzunk.
A pszichológia címlapokra kerülő tudományos eredményei gyakran nem segítenek, mert megerősítik azokat a szélsőséges intuíciókat, amelyek szerint alapvetően a tudatalattink irányít bennünket. A szilárdabb tudományos bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy inkább a tudatos gondolkodás irányít bennünket, mint a tudattalan. Az az érzésünk támadhat, hogy nem mindig vagyunk teljesen tudatában annak, hogy miért tesszük, amit teszünk. Ez azért lehet, mert nem mindig figyelünk belső gondolatainkra és motivációinkra. Ez azonban nem egyenlő azzal, hogy a tudatalattink irányítaná minden döntésünket.
Bár én ezt nem hiszem, de tegyük fel, hogy valóban a tudatalatti irányít minket. Ebben az esetben van előnye annak a meggyőződésnek, hogy inkább tudatosan irányítunk, mint nem. Azokban az esetekben, amikor a dolgok rosszul mennek, a meggyőződés, hogy tanulhatunk és jobbá tehetjük a dolgokat attól függ, hogy elfogadjuk-e az irányítás és a felelősség egy bizonyos szintjét.
Azokban az esetekben, amikor a dolgok jól mennek, a meggyőződés, hogy meg tudjuk ismételni, vagy tovább tudjuk javítani a sikereinket, attól függ, hogy elfogadjuk, hogy szerepünk volt benne. Az alternatíva az, ha beletörődünk abba, hogy vagy a véletlen, vagy a tudattalan erők diktálnak mindent, amit teszünk, és ez hosszú távon pusztító lehet lelkileg.
Miért szerettél bele a partneredbe? Talán erősnek vagy biztonságban érezted magad, kihívást jelentett számodra valamilyen módon, vagy jó illatú volt. Mint minden más fontos kérdés, ez is sokrétű, és nincs egyetlen válasz. Amit én állítok, az az, hogy valószínűtlen, hogy a tudatos énednek egyáltalán semmi köze nem volt hozzá.
A cikk teljes fordítása a Creative Commons licensze keretén belül történt.