Az álom az ember legszokatlanabb élményei közé tartozik. Olyan világba juthatunk általa, mely az ébrenlét során elérhetetlen számunkra. Az álmok olyan élményekkel szolgálnak, amelynek értelmét olykor hiába keressük. A sokáig földöntúlinak vélt álmokat az ó-kortól napjainkig használták gyógyításra is. Az álom ilyen szempontból háromféleképp lehet hasznos. Diagnosztikus eszközként (a gyógyító értelmezi az álmokat, és ez alapján találja meg a gyógymódot), gyógyhatású folyamként (ennek során gyógyhatású erővel kerülünk kapcsolatba) és a gyógyítás közegeként (ez hipnotikus álom előidézése).
Hellászban a I.e. 5-6. században mindhárom módszert alkalmazták. Erre utalnak többek között Hippokratész vagy Artemodórosz Daldianosz e témában írt munkái, valamint a gyógyult betegek által hátrahagyott, kőbevésett hálás feliratok. Az álomterápia a következőképp zajlott. A beteg (többnyire rokonaival együtt) elutazott a kiválasztott templomba, majd a szentélyben a szükséges tisztító-szertartás után nyugovóra tért. Az istenek ekkor álmot bocsátottak reá, amely vagy már magában gyógyhatású volt, vagy az orvos-pap ez alapján tudta megmondani, milyen gyógymód kell. A legenda szerint a gyógyítás istene, Apollón is szívesen alkalmazott álomterápiát.
Az egyik ismert hálaadó felirat szerint egy Arata nevű férfi anyja elment Apollón szentélyébe álmodni, hogy az unokája életét megmentse, a kislány vízkóros volt. A szentélyben alva a nő azt álmodta, hogy az isten megjelenik előtte, lefejezi egy karddal az unokáját, akinek a nyakából ekkor víz tört elő. Felriadt, ám érezte, hogy a lány meggyógyult. Mikor hazaért látta, hogy így is van?
Pic.: Dream 1.A történetíró Aelius Arisztidész arról számolt be, hogy az álomterápia olyannyira népszerűvé vált az ókorban, hogy valóságos ?álom turizmus? alakult ki, és a szentélyeket tömegek keresték fel. Az álomfejtő papok érdekes módon ingyen dolgoztak, a betegeknek csak az istenségek előtt kellett áldozatot bemutatnia cserébe.
Az álomterápia hagyománya a középkorban és az újkorban is fennmaradt, ekkor azonban már a keresztény szentek sírhelyeihez kellett elzarándokolni e célból. Szent Antal padovai templomában még az 1800-as években is rendszeresen megjelentek az álomkúrára vágyók. Az iszlám országokban szent dervisek és sejkek sírjához járt el a nép a gyógyulás reményében.
Az álom kúrák folyamán mindig is szigorú szabályok szerint kellett eljárni. Kötelező volt a kúraelőtti megtisztulás, és nem volt mindegy, hogy milyen testhelyzetben aludt el az illető. Az arab álomelmélet szerint melegben az angyalok, hidegben viszont a démonok uralkodnak az álmaink felett, ezért kizárólag nyáron érdemes álomterápiába fogni.
Az álmokkal való gyógyítás aranykora egyértelműen a 19. századelején érkezett el. A csalónak titulált Mesmer és követőinek hipnózisos technikája idővel az orvoslás szerves részévévált. A hipnózis során az orvos a beteget transzállapotba juttatja, és a megfelelő irányba tereli gondolatait. A hipnózis segítségével nem csupán idegbetegségek hanem a pszichoszomatikus panaszok is kezelhetők, sőt akár még műtéteket is végezhettek közben az alanyon!
A hipnózis kutatása a 20. században folytatódott. Freud elméletében központi szerepet játszanak az álmok. Szerinte az álom afféle jelbeszéd, amivel a tudattalan közli velünk vágyait és problémáit. Ha e jelbeszédet meg tudjuk fejteni, felismerhetjük a baj okát, ami Freud szerint egyenlő a gyógyulással.
Az alternatív gyógyászatban a mai napig használják az álmokat gyógyításra. Az úgynebezett irányított képzeletterápia gyakorlói hipnózissal olyan álmokat képesek előidézni betegeikben, amelyek megszabadítják őket a szorongásaiktól. Mindezek ellenére még ma sem ismerjük igazán az álmok mechanizmusát és valódi céljait, azok biológiai szerepét. Egyes kutatók úgy vélik, hogy az álmok az emlékezet rendszerező és osztályozó munkájának ?meléktermékei?. Mások szerint az álmok során olyan kapcsolat teremtődik az emlékeink és információink között, amely éber állapotban sosem jöhetne létre.