A valóság sokkal nagyobb mint gondolnánk. Egy gondolat sem vész el, hiszen mindegyiknek megvan a saját valósága, amely arra törekszik, hogy kifejezze önmagát. Azonban minden egyes gondolatunkkal nem csak új valóságokat teremtünk, hanem más éneket is. Ezek az ének a lehetséges valóságok végtelen rendszerében élnek, párhuzamosan futva a mi világunk mellett. Egy részüket mi magunk hoztuk létre, más részüket a Belső Énünk. Ugyanakkor ezek a lehetséges ének is létrehozhatnak más lehetséges éneket is. Lehet, hogy magunk is egy ilyen lehetséges én megvalósult személyisége vagyunk.
Ezek az ének ugyanúgy élnek mint mi, ugyanúgy fejlesztik képességeiket mint mi. Sokra hasonlítunk, sokra nem. Sokaknak merítünk a tehetségéből, miközben ők is ugyanúgy felhasználják a mi tehetségünket. Ha ebben a valóságban például hivatalos írók vagyunk, akkor egy másik lehetséges énünk lehet, hogy hobbiból ír. Ha világhírű énekesek vagyunk, lehet hogy egy másik lehetséges énünk szabadidejében énekel. Állandó összeköttetés van köztünk és lehetséges énjeink között, egymás tudásából meríthetünk.
Az anyagnak sokféle fokozata van egy adott térben is. Egy asztalból például sokféle asztal van a lehetségesség végtelen szintjein. Ugyanígy minden élőlényből, és minden részecskéből is sok-sok lehetségesség van, ezek száma korlátlan. Időnként ezek a személyiségjegyek összeolvadhatnak, keresztezhetik egymás útját, ezt a jelenséget kereszteződési pontnak nevezzük. Ilyenkor a két én energiája reakcióba lép, felerősítve vagy gyengítve a két személyiség egymás jegyeit.
A lehetséges ének az identitás részeit képezik. Minden én tud egy másik létezésének a lehetőségéről. Minden meg nem valósult cselekedet valójában megvalósul, nem szab határt semmi annak, hogy egy véghez nem vitt feladat be ne teljesednek a maga lehetséges valósásában. Akárhány alternatív énünk is legyen, mindegyik akkor keletkezik, amikor elképzelünk egy másik lehetséges eseményt, amit nem vittünk véghez. Ez akár jelentheti a korábbi példát is, hogy tüsszentünk, vagy nem tüsszentünk. Minden elképzelt cselekedet során a a tudat létrehozza lehetséges identitását, amely egy másik alternatív valóságban fejti ki saját világát pontosan úgy, ahogy mi is tesszük.
Nem vagyunk azonosak alternatív énjeinkkel, mégis részét képezik a teljes identitásnak. Különböző utakat járnak be a lehetséges események különböző szálain és minden szál egymás mellett, párhuzamosan halad. Előfordul, hogy bizonyos információk átjutnak hozzánk valamelyiktől, vagy éppen mi küldünk át mentális információkat tudattalanul. Az információ átvitelét sok minden okozhatja. Például egy intenzív emocionális élmény. Megérezhetjük a veszélyt, amit már átélt egyik énünk, így a veszélyérzet meg fog minket gátolni abban, hogy bizonyos cselekedeteket véghez vigyünk. Ugyanígy megérezhetjük a boldogságot, ami arra késztethet minket, hogy valamit megtegyünk. A megérzések nagy része mögött az alternatív ének üzenetei állnak. Még egyszer mondom: ezeket tudattalanul bocsátjuk ki magunkból. Ha valamelyik énünk erre fogékony, akkor észlelheti ezeket az üzeneteket és vagy elfogadja őket vagy nem.
Az alternatív valóságok és ének kapcsolata
Képzeljünk el egy A eseményt, amit véghez viszünk. Miután az esemény befejeződött, biztosan elképzeltünk egy B eseményt is, vagyis egy másik utat is, ahogy cselekedhettünk volna. Amikor ez történik, akkor az egyik énről leválik egy másik én, azaz megtöbbszöröződik és a másik én a leválási pontban folytatja a B eseményt. Ha ez az én elképzel egy C eseményt is, akkor ebből az énből képződik egy harmadik én. Így sokszorozódnak az ének és így alakul ki mindegyiknek a saját valósága.
Minden valóság tökéletesen olyan, mint az eredeti én által elképzelt világ, de ezek szabadon változhatnak a maguk megvalósulási útján a későbbiek folyamán. Az alternatív ének nem tudnak egymásról, de állandó tudattalan kommunikáció zajlik mindegyik között. A Teljes Énnek tudnia kell valamennyi lehetséges énjéről, mert mindegyik hozzá tartozik.
Joggal mondhatjuk, hogy az álmodó én közvetlenül tapasztalja meg a lehetséges eseményeket. Az álommal lehet talán a legjobban szemléltetni, milyen is egy lehetséges valóság. A tudósok olyan módosult tudatállapotnak magyarázzák az álmot, ahol a képzeleti és emlékezeti dolgok keverednek. Amit azonban látunk, azok lehetséges események egész sorai. Az ego nem fogja érzékelni ezeknek az alternatív éneknek a realitását, mint ahogy más alternatív ének sem érzékelik a mi realitásunkat.
A valóság érzékelése úgy működik számunkra, hogy sok-sok lehetséges esmény közül kiválasztunk egyet, amit megvalósítunk. Számunkra ez az esemény fogja a valóságot jelenteni, de ettől még a ki nem választott események ugyanúgy végbemennek. Láthatjuk tehát, hogy millió esemény közül tetszőlegesen választhatunk. Most, ebben a pillanatban dönthetjük el, hogy milyen valóságot választunk magunknak. Amint megtörtént a döntés, ezen eseményszálon kezdünk el haladni, de az útról való letérés még ekkor is opcionális.
Az ego abból nyeri a stabilitását, hogy folyamatosan visszatekint a múltba, avgy éppen előre néz, a jövő felé. Számára az idő viszonya tartja fenn integritását. Az ego állandóságra törekszik, lételeme az idő folytonossága és egyirányúsága. Ez a stabilitás olyan mesterséges keretrendszert jelent a számára, amely ha felbomlik, az ego is elveszti stabilitását és összeomolna. A tág jelen fogalmát nem tudja értelmezni, pedig benne létezik. Maga az ego is a jelen szerves része, az idő felosztása csupán védelmi mechanizmus szerepét tölti be. Minden alternatív én a tág jelenben létezik, melyek egyszerre járják a fejlődés útját. A tág jelen kiterjed ezekre az alternatív énekre és együtt alkotják a Teljes Ént.
Az ego nagyfokú korlátozó szerepet tölt be az identitás működésében. Mivel egyszerre csak egy alternatív eseményre tud fókuszálni, ezért egy esemény mentén tud haladni az alternatív én is. Az egonak nincsenek többdimenziós tulajdonságai, kizárólag egy eseményszálra tud fókuszálni, melyet a lineális idő szabályszerűségei szerint kezel. Nem érzékeli a valóságnak azt a nagyobb szeletét, ahol a többi alternatív én megoszlik a tág jelenben. Az ego korlátozása szűk fókuszt biztosít az éber tudat számára, így az összes lehetséges eseményszálból kizárólag egyet érzékelünk.
Minden valóságdimenzió ugyanolyan érvényes mint a többi, egyik sem lehet valóságosabb a másiknál. Ebből az következik, hogy minden alternatív én legalább akkora hatalommal bír, mint a másik. Ezek a valóságdimenziók többnyire hasonló utakat járnak be, de egyiknek sincs meghatározott szabályrendszere, ami alapján ki kell bontakoznia. Minden valóságdimenzió a maga útját járja, abból a kiindulópontból, melyet a teremtője létrehozott. Elméletileg egyetlen alternatív jelenből is kialakulhatnak teljesen más keretrendszerek, de ehhez már más valóságtartományok kereszteződésére van szükség, ahol két keretrendszer összeolvad. Egy rendszer sem zárt. A pszichológiai struktúrák között nincs határvonal, átfedve léteznek egymás mellett. A kérdés persze az, mit észlelünk ebből.
Előfordulnak olyan esetek, amikor valaki balesetet szenved és amnéziás lesz. Amikor felébred, hirtelen más nevet említ vagy más nyelven beszél, méghozzá folyékonyan. Több ilyen esetet is feljegyeztek már. Ennek az a magyarázata, hogy az illető más alternatív valóságok identitásával azonosítja magát.
Seres Gábor – paranormal.hu