Home Beszámolók Alvásparalízis,vagy a fizikai test elhagyása?

    Alvásparalízis,vagy a fizikai test elhagyása?

    1586
    5
    Megosztás

    Ennek a cikknek az olvasása 7 percig tart

    Üdv!

    Gondoltam leírok pár érdekes esetet + a saját gondolataimat ezekkel kapcsolatban. A fórumban egyszer már foglalkoztam ilyesmi témával (még más volt a felhasználóm), azonban akkor még nem ismertem az alvásparalízis jelenségét. Ami felvetődött bennem, hogy mi van, ha ez sokkal több, mint alvás és ébrenlét közötti állapot? Ugyanis 1-2 eset igencsak érdekes. Bár nem mindegyik kötődik szorosan az alvásparalízis jelenségéhez, de így összegezve őket talán egyszerűbb magyarázatot találni rá.

    Amit még leszögeznék az elején (bár talán már leírtam itt egyszer), hogy nem hiszek elvakultan az ilyen paranormális dolgokban, nem képzelek be semmilyen hülyeséget, nem magyarázom bele a leghétköznapibb dologba is, hogy természetfeletti és az összes eset 100%-ban úgy történt, ahogyan leírom. Bevallom, nem értek az ilyen dolgokhoz, csak egy teljesen hétköznapi, 19 éves srác vagyok, aki próbál magyarázatot találni ezekre a dolgokra.

    1. Időrendi sorrendben talán ez a legkorábbi olyan eset, aminek köze van a témához. Nem igazán volt paralízis, akkoriban még egyszer sem éltem át, de furának fura volt. Reggel 8-9 körül járhatott, feküdtem az ágyamban, és már kelni készültem, már nem voltam álmos. Egyszer csak becsuktam a szemem, és hirtelen egy tó parti stégen álltam. Úgy éreztem (nem tudom hogy fogalmazzam), hogy Balatonszemesen vagyok. Legalábbis ezt mondta egy belső hang, amit nem hallottam, csak egyszerűen éreztem. Csak álltam ott, néztem ahogy a nádat fújja a szél, majd pár másodperc múlva hatalmas nagy rázkódást éreztem (áramütésre emlékeztetett), és újra ott feküdtem az ágyban. Fáradtnak éreztem magam, és hamar vissza is aludtam.

    2. Ezt egyszer már a fórumban is leírtam, az ezelőtti paralízises esetek nem voltak túl érdekesek. Egyik délután ledőltem aludni,és több fura álmom is volt, amikre így, több mint 2 évvel később már egyáltalán nem emlékszem, kivéve amiből felébredtem. Egy teremben ültem (orvosi váróra emlékeztetett) több idegen ember társaságában. Egyikük azt mondta, hogy ébredjek fel nagyon gyorsan, mert ha ebben az “álomban” maradok azt nagyon megbánom. Nem úgy mondta, mint aki meg akar óvni, hanem szabályosan fenyegetően, éreztem a hangján, hogy ő a gonosz. Természetesen annyira megijedtem, hogy fel is ébredtem egyből. Ekkor jött a paralízis, ott feküdtem az ágyamban lebénulva, és nagyon paráztam, bár hallucinációk nem voltak közben. Lehetséges, hogy a lelkem ekkor tényleg egy másik helyen járt, ahol “nem szabadott volna” neki?

    3. Ez sem annyira a paralízishez köthető, de nem igazán találok rá magyarázatot. Próbáltam elaludni, így becsuktam a szemem, és elképzeltem, hogy egy barlangban csónakázok. A víznek vad sodrása volt, és több “mellékút” is leágazott. Odaképzeltem haveromat is, majd az egyik ilyen mellékágon lekanyarodtunk (gyakran képzelek el ilyen random dolgokat elalvás előtt, mert félálomban érdekes dolgok szoktak kisülni az ilyenből). Innentől azonban már nem én irányítottam a dolgot, bár többé-kevésbé végig tudatos maradtam. A saját falum fő utcájára jutottunk ki azon a mellékágon, azonban olyan volt, mintha egy másik dimenzióban lennénk. A falu kihalt volt, az idő ködös, és semmilyen mozgást nem lehetett látni. Elindultunk a kertünk felé. A kocsibehajtón határőrök álltak, de gond nélkül beengedtek minket a kertbe. Végig paráztam, és nagyon rossz érzésem volt. A kert és a ház szintén teljesen kihalt volt. A terasz szélén álltunk, mikor a semmiből előrohant egy hatalmas macska. Nagyon megijedtem tőle, pedig nem támadt ránk, csupán olyan rossz érzés fogott el, mint mindentől, ami abban a “világban” volt. Fogtunk pár szerszámot, ami kézreakadt, és agyonvertük a macskát. Ezután elindultunk kifelé a kertből, mikor a Fő utcán egy autó haladt végig. Még jobban elfogott a borzongás, mert tudtam, hogy itt nem szabadna embereknek lenni (addigra már a “határőrök” is eltűntek), így kinyitottam a szemem, és ismét az ágyamban feküdtem.

    4. A legutóbbi élményem a paralízissel. Rövid jeleneteket éltem át félálomban, azonban mindig felébredtem ezekből. Az első ilyen az volt, hogy egy sorozatot néztem a tévében, ahol a főgonosz postagalambon üzengetett ellenfelének. Ezután pár percig ébren voltam, majd jött a következő jelenet. Az ágyban feküdtem, mikor megjelent ott anyám, és egy jó adag sültkrumplit szórt az ágyba, hogy egyek ha kell. Elkezdtem enni, és közben többször is elgondolkodtam, hogy ez most vajon tényleg megtörténik-e, mert egyáltalán nem életszerű, de aztán annyira valóságos volt, hogy az agyamnak sikerült átvernie. Aztán megint felébredtem. Ezután ismét visszaaludtam, és a következő ilyen kép az volt, hogy a tükör előtt állok, és mosom a fogam. Ismét elkezdtem gondolkodni, hogy vajon miért keltem fel álmomból fogat mosni, és ekkor rájöttem, hogy ez bizony nem a valóság. Ekkor elkezdtem szédülni, de még gyorsan kinéztem a fürdőajtón a folyosóra. Megtévesztően valóságos volt minden, mintha tényleg ott álltam volna. Ekkor hirtelen valaki elkezdett sikítani, én meg egyre jobban szédültem, majd elkezdtem zuhanni. A zuhanás végén ismét az ágyamban feküdtem, és nem bírtam megmozdulni, még a szemem sem tudtam kinyitni.

    5. Ezt az álomnaplómból másolnám be, nincs kedvem már sokat írni 🙂 Mielőtt elaludtam volna, egy darabig figyeltem a képeket és a hangokat, amiket az agyam félálomban produkált, ami szép lassan álommá állt össze. Félig-meddig tudatában voltam annak, hogy ez csak álom, de valamiért nem próbáltam meg irányítani, csak hagytam,hogy sodorjon magával.
    Az első amire emlékszem, hogy egy buszon ültem Zirc-Veszprém között. Hirtelen megszólított valaki a mögöttem lévő ülésről. Hárman ültek ott, 2 srác és 1 csaj. Kezet fogtam a srácokkal, közöltem velük,hogy “emlékszem rájuk a tegnapi koncertről”,majd elkezdtem a csajjal beszélgetni. Nagyon jól elvoltunk,láttam rajta,hogy bejövök neki,majd amikor leszálltunk a buszról,együtt indultunk el a színházkert felé. Már sötét volt, és még javában zajlott az Utcazene Fesztivál, ami azt jelentette, hogy rengeteg ember mindenfelé, zenészek itt-ott,stb. A csaj menet közben már fogdosott is, és a sulimról kérdezgetett. Ezután találkozott egy sráccal, akinek valami koncertről meg pogóról magyarázott. Hirtelen elkezdett egyre nagyobb lenni a hangzavar, és szép fokozatosan a kép is eltűnt, és csak a hangok szóltak a fejemben. Olyan volt,mintha több száz ember egyszerre beszélne,de mindegyik mást. Mire megszűnt a zaj, és visszajött a kép, épp egy lépcsőn rohantam lefelé, ami a színházkertből vezetett a föld alá, közben azt hallottam fentről, hogy a csaj akivel voltam eszméletlen módon sikítozik, de kb. úgy,mint akit épp a létező legbrutálisabb módon gyilkolnak, szörnyű volt hallgatni. Dilemmáztam rajta, hogy visszamenjek-e megnézni, de nem mertem, inkább felkeltettem magam.

    A kérdésem az lenne, hogy ilyenkor lehetséges, hogy a lelkem valahol máshol jár, amíg a testem alszik? Főleg hogy a paralíziseim is 1-2 kivételtől eltekintve mindig úgy szoktak lejátszódni, hogy pár álomkép után, felkelek az ágyból, elindulok az ajtó felé, de a szoba felénél összeesek, elkezdek zuhanni, és hirtelen ott fekszem az ágyban, mereven. Érdekes dolgok ezek… 🙂

    5 COMMENTS

    1. Mert az is! 😀 🙂 Tényleg nagyon érdekes dolgok! 🙂
      Amiket át éltünk, képek, videókat néztünk, filmeket láttunk… Hallottuk a hangokat, érzed a fájdalmadat, érzéseket bocsátasz ki, érzed az illatokat…
      Mind egy képet formál össze az álmodban. 🙂

      A rémálmok úgy keletkeznek mind a “lidérc nyomással” ,de pedig csak nehezen veszed a levegőt a mellkasodban… Olyan mintha plusz súly keletkezne.

      Mondjuk az én álmom más tészta 🙂 Ott érzem amikor már fáradt vagyok pl.: futásban 🙂
      Érzem a bánatot, boldogságot ,szomorúságot… és a legjobbat ^_^
      Egy személlyel találkozni 🙂 Ami szerintem nem létezik, de az álmomban érzem a lélegzetét az ölelését és a csókját is :3 <- néha rossz is ,hogy nem kapok/érzek levegőt utána is :3 de nekem nem baj 🙂 Sokszor inkább harcolok az álmomban és a győzelmemre küzdök 🙂

      Szerintem lehet ,hogy amikor alszol a lelked más hol jár de csak kis arányban 🙂
      Az agyunk dolgozik mikor alszunk ahogy a memóriánk is 🙂

    2. Én ezt inkább hit kérdésként értelmezném. Ha hiszel a “lélekben”, akkor ez lehetséges -mármint az, hogy elhagyod a tested -, de én nem hiszek benne, szóval számomra ez egy lehetetlen hipotézis.
      Tény, hogy az álmokkal kapcsolatban sok rejtéllyel és furcsasággal találkozhatunk, de az én nézetem szerint, azért, mert ilyenkor vagyunk a legközelebbi kapcsolatban a tudattalanunkkal és a tudattalan az a része az agyunknak amiről a legkevesebbet tud a mai tudomány.

    3. Üdvözöllek!
      Köszönöm(köszönjük),hogy megosztottad ezt az információt az oldalon!

      Nos az alvás paralízis azért lett kitalálva,hogy fátyol mögé tudja rejteni a háttér hatalom a spiritualitást!

      Áll professzorokat állítanak tévé meg a sajtó elé,hogy közölje és terjessze a dezinformációkat! Természetesen az emberek agya meg be is integrálja a tudatába azt amit egy professzor mond márpedig azért mert a mi társadalmunkban az számít valakinek akinek pénze van és hatalma!
      A nép szentül elkötelezi magát egy nála magasabb iskolával rendelkező egyénnek! birka módjára követi és hallgatja. Sajnos ez a mi társadalmunk!

      Nos térjünk vissza a beszámolóra : Ahol járunk esténként azt úgy hívják,hogy asztrálsík!
      A fejlettebb egyének képesek bármikor a nap bármely szakaszában kilépni maguktól és oda utazni ahova ők szeretnének. ( Ha például a testüknek folyadékra van szüksége miközben utazik akkor az éteri test információt küld a léleknek,hogy az térjen vissza)

      Akik meg nem olyan fejlettek spirituális szinten azok csak este képesek utazni az ön akaratukon kívül!

      Mint ahogy említetted a beszámolóban,hogy amikor rájössz,hogy kint vagy az asztrál térben akkor automatikusan vissza kerülsz a testedbe ez azért van mert nem vagy gyakorlott ezen a téren és nem is hiszel az egészben mert még nem vagy annyira tudatos és a társadalom is rád ró egy pecsétet!

      A háttérhatalom vezetőinek az a dolga,hogy birka ként vezesse az embereket és az ő igényeiket a társadalom maximálisan elégítse ki!

      Nos ha egyáltalán felhozod valakinek ezt a témát hülyének betegnek fog nézni azért mert úgy lett felnevelve ahogy a háttérhatalom megkívánja azt!

      Nos remélem megválaszoltam neked a beszámolót és még + válaszokat is kaptál! 🙂

      • Abszolút egyetértek az előttem szólóval. A drakonida kultúra ezt “multiverz kilépés”-nek mondja.
        Az általunk érzékelhető anyagi világnak van egy fizikai rezgésszáma. Az asztrálsík kb mint a zenében, egy vagy két oktávval az általunk látható rezgéssík fölött van. Olyan az egész univerzum, asztrálsík-képekben elképzelve, mintha rétegekből préselték volna össze. Ezt az asztrálsík-frekvenciasík összességet hívják multiverzumnak. Pár milliárd réteg már van…. 😀 😀
        Az asztrálsíknak csak néhány 10 rétegébe láthatunk bele egész életünk folyamán. Magam több alkalommal léptem már ki. Először álomban, aztán tudatosan is. Ha valahova vissza akarsz térni, komoly tudati és érzelmi ráhangolódás kell. Első esetekben több mint fél óra, aztán ez lecsökken pár percre. Az ott történő események lelki kihatással lehetnek az itteni eseményekre, és fordítva is. Ugyanúgy tudatosan kell kezelned az ott történteket, ahogyan itt.Ne feledd, valóság komolyságával kell kezelned és értékelned az ott történteket. És tenned dolgokat. NEM véletlen hogy ott találod magad, ahol. Rád bízott feladatod van amit szükséges megtenned. Így lásd az eseményeket.
        Kash

    4. Marci(theking) attól tartok mégsem vagy annyira átlagos, ha tréning nélkül így utazol, amihez egyébként gratulálok. 🙂
      Szerintem lesznek még érdekes tapasztalásaid bőven…úgy kint mint bent fent mint lent…
      Szerintem az első két példa kilépés volt, a harmadik belső túra, a többi nagyon zavaros, vegyesvágott…de tehetséges vagy asszem.
      Nekem volt olyan, hogy elmentem táska nélkül suliba, és a tanárok ejnyebejnyéztek. Ám ha a fizikai tested, hagyod otthon, és csak asztrálisan keccselsz be, olyan igazolatlant kapsz amilyen a mesébe sincs, hacsak nem látó a tanár, szóval óvatosan… 🙂 😉