Alvásparalízis,vagy a fizikai test elhagyása?

Üdv!

Gondoltam leírok pár érdekes esetet + a saját gondolataimat ezekkel kapcsolatban. A fórumban egyszer már foglalkoztam ilyesmi témával (még más volt a felhasználóm), azonban akkor még nem ismertem az alvásparalízis jelenségét. Ami felvetődött bennem, hogy mi van, ha ez sokkal több, mint alvás és ébrenlét közötti állapot? Ugyanis 1-2 eset igencsak érdekes. Bár nem mindegyik kötődik szorosan az alvásparalízis jelenségéhez, de így összegezve őket talán egyszerűbb magyarázatot találni rá.

Amit még leszögeznék az elején (bár talán már leírtam itt egyszer), hogy nem hiszek elvakultan az ilyen paranormális dolgokban, nem képzelek be semmilyen hülyeséget, nem magyarázom bele a leghétköznapibb dologba is, hogy természetfeletti és az összes eset 100%-ban úgy történt, ahogyan leírom. Bevallom, nem értek az ilyen dolgokhoz, csak egy teljesen hétköznapi, 19 éves srác vagyok, aki próbál magyarázatot találni ezekre a dolgokra.

1. Időrendi sorrendben talán ez a legkorábbi olyan eset, aminek köze van a témához. Nem igazán volt paralízis, akkoriban még egyszer sem éltem át, de furának fura volt. Reggel 8-9 körül járhatott, feküdtem az ágyamban, és már kelni készültem, már nem voltam álmos. Egyszer csak becsuktam a szemem, és hirtelen egy tó parti stégen álltam. Úgy éreztem (nem tudom hogy fogalmazzam), hogy Balatonszemesen vagyok. Legalábbis ezt mondta egy belső hang, amit nem hallottam, csak egyszerűen éreztem. Csak álltam ott, néztem ahogy a nádat fújja a szél, majd pár másodperc múlva hatalmas nagy rázkódást éreztem (áramütésre emlékeztetett), és újra ott feküdtem az ágyban. Fáradtnak éreztem magam, és hamar vissza is aludtam.

2. Ezt egyszer már a fórumban is leírtam, az ezelőtti paralízises esetek nem voltak túl érdekesek. Egyik délután ledőltem aludni,és több fura álmom is volt, amikre így, több mint 2 évvel később már egyáltalán nem emlékszem, kivéve amiből felébredtem. Egy teremben ültem (orvosi váróra emlékeztetett) több idegen ember társaságában. Egyikük azt mondta, hogy ébredjek fel nagyon gyorsan, mert ha ebben az “álomban” maradok azt nagyon megbánom. Nem úgy mondta, mint aki meg akar óvni, hanem szabályosan fenyegetően, éreztem a hangján, hogy ő a gonosz. Természetesen annyira megijedtem, hogy fel is ébredtem egyből. Ekkor jött a paralízis, ott feküdtem az ágyamban lebénulva, és nagyon paráztam, bár hallucinációk nem voltak közben. Lehetséges, hogy a lelkem ekkor tényleg egy másik helyen járt, ahol “nem szabadott volna” neki?

3. Ez sem annyira a paralízishez köthető, de nem igazán találok rá magyarázatot. Próbáltam elaludni, így becsuktam a szemem, és elképzeltem, hogy egy barlangban csónakázok. A víznek vad sodrása volt, és több “mellékút” is leágazott. Odaképzeltem haveromat is, majd az egyik ilyen mellékágon lekanyarodtunk (gyakran képzelek el ilyen random dolgokat elalvás előtt, mert félálomban érdekes dolgok szoktak kisülni az ilyenből). Innentől azonban már nem én irányítottam a dolgot, bár többé-kevésbé végig tudatos maradtam. A saját falum fő utcájára jutottunk ki azon a mellékágon, azonban olyan volt, mintha egy másik dimenzióban lennénk. A falu kihalt volt, az idő ködös, és semmilyen mozgást nem lehetett látni. Elindultunk a kertünk felé. A kocsibehajtón határőrök álltak, de gond nélkül beengedtek minket a kertbe. Végig paráztam, és nagyon rossz érzésem volt. A kert és a ház szintén teljesen kihalt volt. A terasz szélén álltunk, mikor a semmiből előrohant egy hatalmas macska. Nagyon megijedtem tőle, pedig nem támadt ránk, csupán olyan rossz érzés fogott el, mint mindentől, ami abban a “világban” volt. Fogtunk pár szerszámot, ami kézreakadt, és agyonvertük a macskát. Ezután elindultunk kifelé a kertből, mikor a Fő utcán egy autó haladt végig. Még jobban elfogott a borzongás, mert tudtam, hogy itt nem szabadna embereknek lenni (addigra már a “határőrök” is eltűntek), így kinyitottam a szemem, és ismét az ágyamban feküdtem.

4. A legutóbbi élményem a paralízissel. Rövid jeleneteket éltem át félálomban, azonban mindig felébredtem ezekből. Az első ilyen az volt, hogy egy sorozatot néztem a tévében, ahol a főgonosz postagalambon üzengetett ellenfelének. Ezután pár percig ébren voltam, majd jött a következő jelenet. Az ágyban feküdtem, mikor megjelent ott anyám, és egy jó adag sültkrumplit szórt az ágyba, hogy egyek ha kell. Elkezdtem enni, és közben többször is elgondolkodtam, hogy ez most vajon tényleg megtörténik-e, mert egyáltalán nem életszerű, de aztán annyira valóságos volt, hogy az agyamnak sikerült átvernie. Aztán megint felébredtem. Ezután ismét visszaaludtam, és a következő ilyen kép az volt, hogy a tükör előtt állok, és mosom a fogam. Ismét elkezdtem gondolkodni, hogy vajon miért keltem fel álmomból fogat mosni, és ekkor rájöttem, hogy ez bizony nem a valóság. Ekkor elkezdtem szédülni, de még gyorsan kinéztem a fürdőajtón a folyosóra. Megtévesztően valóságos volt minden, mintha tényleg ott álltam volna. Ekkor hirtelen valaki elkezdett sikítani, én meg egyre jobban szédültem, majd elkezdtem zuhanni. A zuhanás végén ismét az ágyamban feküdtem, és nem bírtam megmozdulni, még a szemem sem tudtam kinyitni.

5. Ezt az álomnaplómból másolnám be, nincs kedvem már sokat írni 🙂 Mielőtt elaludtam volna, egy darabig figyeltem a képeket és a hangokat, amiket az agyam félálomban produkált, ami szép lassan álommá állt össze. Félig-meddig tudatában voltam annak, hogy ez csak álom, de valamiért nem próbáltam meg irányítani, csak hagytam,hogy sodorjon magával.
Az első amire emlékszem, hogy egy buszon ültem Zirc-Veszprém között. Hirtelen megszólított valaki a mögöttem lévő ülésről. Hárman ültek ott, 2 srác és 1 csaj. Kezet fogtam a srácokkal, közöltem velük,hogy “emlékszem rájuk a tegnapi koncertről”,majd elkezdtem a csajjal beszélgetni. Nagyon jól elvoltunk,láttam rajta,hogy bejövök neki,majd amikor leszálltunk a buszról,együtt indultunk el a színházkert felé. Már sötét volt, és még javában zajlott az Utcazene Fesztivál, ami azt jelentette, hogy rengeteg ember mindenfelé, zenészek itt-ott,stb. A csaj menet közben már fogdosott is, és a sulimról kérdezgetett. Ezután találkozott egy sráccal, akinek valami koncertről meg pogóról magyarázott. Hirtelen elkezdett egyre nagyobb lenni a hangzavar, és szép fokozatosan a kép is eltűnt, és csak a hangok szóltak a fejemben. Olyan volt,mintha több száz ember egyszerre beszélne,de mindegyik mást. Mire megszűnt a zaj, és visszajött a kép, épp egy lépcsőn rohantam lefelé, ami a színházkertből vezetett a föld alá, közben azt hallottam fentről, hogy a csaj akivel voltam eszméletlen módon sikítozik, de kb. úgy,mint akit épp a létező legbrutálisabb módon gyilkolnak, szörnyű volt hallgatni. Dilemmáztam rajta, hogy visszamenjek-e megnézni, de nem mertem, inkább felkeltettem magam.

A kérdésem az lenne, hogy ilyenkor lehetséges, hogy a lelkem valahol máshol jár, amíg a testem alszik? Főleg hogy a paralíziseim is 1-2 kivételtől eltekintve mindig úgy szoktak lejátszódni, hogy pár álomkép után, felkelek az ágyból, elindulok az ajtó felé, de a szoba felénél összeesek, elkezdek zuhanni, és hirtelen ott fekszem az ágyban, mereven. Érdekes dolgok ezek… 🙂