Angyalokról és démonokról mindenki hallott már. De vajon azt tudjuk-e, honnan származnak?
Henok könyvét hagyományosan 5 részre tagolja a tudomány, melyek keletkezése az i. e. 3. század és az i. sz. 1. század közötti periódusra tehető. Bár Henok alakja eredeztethető akár Babilonból is, a szövegek kialakulásának legvalószínűbb helye Palesztina térsége. Több változatban is ránk maradt, ezek közül a legfontosabb a qumráni közösség könyvtárában talált 11 töredékes kézirat. Ezek mai tudásunk szerint a legrégebbi ismert iratok, melyek arámi nyelven íródtak. Abból, hogy 11 példányban maradtak itt fenn, következtethetünk jelentőségére. Ezek jelenthették az esszénus irodalmi és szemléleti hagyomány egyik alapkövét.
Qumránban a műnek csak az első könyvét találták meg, a töredékek a teljes szövegkorpusz körülbelül 20%-át teszik ki. Talán ez az arámi nyelvű szöveg állhatott legközelebb az archetípushoz, bár a kutatások szerint már ez is változtatásokat mutat. Azonban létezhetett még ennél is korábbi, héber nyelvű szövegvariáns is. Maga a hagyomány valószínűleg a fogság koráig nyúlik vissza. Henok könyve nem része a héber kánonnak, éppen ezért több variációja is létezhetett. Ezek az adott közösségtől függően átértelmezésnek és továbbírásnak voltak kitéve.
Fontos még a szöveg görög nyelvű fordítása, mely az i. sz. 1. századra datálható. Ezeket ismerjük újszövetségi idézetekből és egyes egyházatyák hivatkozásaiból is. Mivel Qumránban a korpusz 2-5 könyve nem található meg, ezért feltételezhető, hogy ezek későbbi, keresztény eredetű betoldások.
A szöveg egyetlen teljes variánsa az etióp fordítás, mely a sémi Ge’ez nyelven íródott. Ez volt az első etióp irodalmi nyelv, mely mára a latinhoz hasonló szerepet tölt be. A fordítás mind a 108 fejezetet tartalmazza, és valószínűleg az i. sz. 4-7. században keletkezhetett. Érdekes azonban, hogy a legkorábbról ismert kézirata a 15. századból való. Az etióp egyházban mind a mai napig kanonikusnak számít és igen nagy népszerűségnek örved.
Mint már említettem, a korpusz első könyve az i. e. 3. század közepén vagy végén keletkezhetett, de a benne foglalt hagyomány sokkal távolabbra nyúlik vissza a történelemben. Ez tartalmazza az egész történet tulajdonképpeni magját, és a fogság koráig tekinthet vissza.
Ez a rész meséli el nekünk az égi lények lázadását és fejti ki a bűn eredetét, annak megjelenését a földön. Itt Henok, mint az ítéletet meghirdető próféta jelenik meg. Ehhez kapcsolódnak Henok égi és földi utazásai. Alakja körül aztán vissza-visszatérő hagyomány keletkezik, melynek hatása egészen a középkorig érezhető.
Az első könyvben két igen fontos motívum jelenik meg. Egyrészt a már említett égi lények, a Virrasztók története, másrészt az égi utazás első megjelenése. Henokot isteni lények kalauzolják a felső szférákban, és több kinyilatkoztatást is kap tőlük. Ezen kinyilatkoztatások átvevőjének és továbbadójának szerepe ruházódik Henokra. A példázat, melyet megfogalmaz egy csoportnak szól, a kiválasztott igazaknak, akiket szembe helyez a bűnösökkel.
Az elbeszélés funkciójának megértéséhez hadd idézzem Dr. Dobos Károly Dániel szavait: “A történelem viharainak kiszolgáltatott kortársai számára kíván reményt és vigasztalást nyújtani.” Az égi lények áldozataivá váló, de Isten által megmentett emberiség története ez. A Virrasztókat szembe állítja a teremtés tökéletességével, Isten hibátlan munkájával.
Több elmélet is létezik arra, hogyan lehet értelmezni Henok elbeszélését a Virrasztók lázadásáról. G. W. E. Nickelsburg szerint Semihaza története a Nagy Sándor halála utáni diadokhosz- háborúra és az ezzel járó erőszakos hellenizáció okozta sokkhatásra reagál. D. W. Suter szerint ez egy polémia a jeruzsálemi papság vegyes házasságai ellen. S. Bhayro véleménye, hogy ez egy vádbeszéd a babiloni fogság alatt megismert jóslás és ómenfejtő eljárások ellen. J. J. Cellius szerint viszont egyetlen konkrét történeti periódussal sem lehet igazán azonosítani. Számos krízishelyzet leírásaként és megoldásaként interpretálható.
Érdekes még, hogy a Virrasztók történetét a későbbi hagyomány újra feldolgozza. Az úgynevezett állatszimbólum apokalipszis alapja tulajdonképpen az első könyv története. Itt az állatoké a főszerep, melyeknek szembe kell nézniük ellenségeikkel, a vadállatokkal. Egészen korán, Ádámnál és Évánál kezdődik a történet ? a bűnbeesésről itt sincs szó ? és egészen a Makkabeus felkelésig tart.
Szómagyarázat:
Archetípus: Valaminek (esetünkben szövegnek) az első, ősi, eredeti alakja.
Fogság: A zsidók babiloni fogsága. Hagyományosan az első Templom lerombolásától (i. e. 587) i. e. 538-ig tartott, amikor II. Nagy Kürosz elfoglalta Babilon városát és hazaengedte a zsidókat.
Qumrán: Egy, a holt tenger közelében lévő terület neve. Innen származnak az ún. Holt tengeri tekercsek. A tudomány ezeket ma már qumráni közösség könyvtáraként tartja számon.
Esszénus: Zsidó vallási közösség. Egy részük (csak férfiak) Qumránban éltek, és az itt talált könyvanyagot másolták, valamint dolgoztak. Másik részük valószínűleg városokban élt. Ők gondoskodtak a közösség ellátásáról és az utánpótlásról. Az esszénusok a vallási tisztaságban hittek, ezért költöztek Qumránba, a tisztátalan városok és papság elől menekülve.
Diadokhosz: Nagy Sándor hadvezérei, akik halála után egyes területeken magukhoz ragadták a hatalmat és királyként uralkodtak. Ilyen volt Egyiptomban Ptolemaiosz.
Makkabeus felkelés: Zsidó szabadságharc a görög uralom ellen i. e. 167 és i. e. 135 között. Matityahu pap robbantotta ki, majd fia, Juda Makkabi folytatta. Tőlük ered a Hasmoneus dinasztia, első uralkodója Simon Makkabi volt. A makkabeus egy ragadványnév, valószínűleg a kalapács szóval hozható összefüggésbe. Több magyarázat is lehetséges: kalapácsfejű; lesújt, mint a kalapács, stb.
Horváth Dániel