Home Spiritualitás Asztrálprojekció alvás során

Asztrálprojekció alvás során

0

Egyáltalán nem ritka, hogy testünkből kilépünk az alvás során. Ebben semmi rendkívüli dolog nincs. Itt nem valami rejtélyes, misztikus dologról van szó. Anyagi testünket a tudat teremti.

A fizikai valósággal a testtel érintkezünk, idegrendszerünkön keresztül észleljük az anyagi valóságot. Ha beáll a halál, akkor a tudat éterikus teste kilép a biológiai testből, hogy más tartományokba tudjon lépni. Fizikai testünk ugyanis le van korlátozva az anyagi valóság szintjére. Az étertest a tudat formája elpusztíthatatlan dolog. Ez egy korlátlan spektrumban manifesztálódó test, amely finomszerkezetű részecskékből áll. A tudat nincs belekényszerítve testünkbe, ez nem egy börtön, amiből nem lehet kiszabadulni. A tudat gyakran ki is szabadul belőle, főleg alvás során. Ilyenkor csökken az ego szerepe és már nem gyakorol akkora kontrollt identitásának megőrzésére. Amint ez megtörtént, a tudat függetlenné válik a testtől és hajlamos kilépni a fizikai valóságba. Itt természetesen nem lép reakcióba semmivel, mert nincs közvetlen hatással az anyaggal, de jóval tágabb észleléssel és képességekkel rendelkezik. Például megpillanthat a térben olyan dolgokat, melyeket szabad szemmel nem látnánk. Átmehet a falakon, repülhet. Bizonyos korlátai ettől függetlenül még vannak, hiszen az étertest még nem lesz független az anyagi testtől. Az anyagi test továbbra is élő marad, hiszen csak alszik, pszichikus és biológiai kötöttségek továbbra is fenntartják a két test közötti kapcsolatot. De a tudat megérzi a szabadságot és ezt ki is használja.

tumblr_mjvlkbDHDy1s68un8o8_1280

Az asztrálutazás másik különlegessége, hogy az asztráltest képes bármely helyen megjelenni. Egyáltalán nem túlzás, ha azt mondjuk, akár más bolygókra és galaxisokra is el tud jutni. Még egyszer mondom: a tudatnak nincsenek határai. Nincsenek határai a tudat által kivetített asztráltestnek sem, korlátlanul be tudja járni az Univerzumot. Ezt azonban csak a gyakorlott személyek végzik, hiszen van veszélye is a dolognak. Ha az asztráltest nem jut vissza a testbe, beáll a halál, de kóma minimum bekövetkezik. A testen belüli vitalitást az étertest adja, a tudat azon formája, mely az anyagi valósághoz kötött identitáson belül energizálja a testet. Ha ez megszűnik létezni ebben a dimenzióban, akkor a személy számára az itteni élet is megszűnik. Általában nem jellemző, hogy messzire mennénk asztrálutazás során, ha mégis nagy távolság jönne létre, gyengülni kezdenek az életfunkciók, ekkor az idegrendszer vészjelzést ad le és a test visszarántja az étertestet. Ez egy kicsit ?fájhat?.

A fizikai környezet és az adott dimenzió, melybe a tudat kivetülése alvás során megtörténik eltérő. Az anyagok szerkezete és a molekulák struktúrája annyira különbözik, hogy a tudatnak idő kell ahhoz, hogy alkalmazkodjon a megváltozott környezethez. Ha ez hirtelen következik be, akkor jön létre az az érzés, melyet zuhanásként élhetünk át és ez pszichikailag egyáltalán nem kellemes. Minden egyes pszichológiai struktúra között léteznek olyan átmeneti szférák, melyek lehetővé tesik a tudat számára a tökéletes alkalmazkodást a megváltozott környezethez. Ezek a szférák két különböző valóságdimenzió szövedékének az összemosódása, amely határt képez a két rendszer között.

Ez a szövedék az adott valóságdimenziók frekvenciáinak az interferenciáján alapulnak. Ez olyan köztes átmenet ez, ahol lehetőség van arra, hogy a tudat ide-oda lépkedjen a két rendszer között. Az alvás során történő asztrálprojekció is pont egy ilyen folyamat. Csakhogy a tudatot itt maga az alvás teszi képessé arra, hogy belépjen ebbe a köztes szövedékbe és alkalmazkodjon ahhoz a környezethez, melyet az átmenet során magára vesz, azaz felveszi annak rezgését. Amennyiben stabil tudatállapot jellemzi az asztrálprojekciót, a tudat pontosan tudni fogja, hogyan tegye alkalmassá magát arra, hogy felvegye az adott rendszer frekvenciáját. Az ember erre éberen nem nagyon képes, vagy csak kevés az olyan ember, aki erre képes, hiszen az ego jelentős akadályt jelent ennek végrehajtásában és eleve éberen is módosult tudatállapotba kell kerülni ahhoz, hogy ez megtörténjen.

Képzeljük el, hogy a tudat vándorol, halad a dimenziók különböző szintjein. Ilyenkor mindig képes lesz arra, hogy önmagát változtatva alkalmazkodjon egy-egy új környezethez. Alvás során egy új környezet felismerése mindig olyan ismeretek megszerzésével jár, melyek később alkalmassá teszik a tudatot arra, hogy könnyen és gyorsan alkalmazkodjon. Nem szükséges többször megismételni az átmenetet. Hiszen már az egyszeri tapasztalat is megteremti a képességet arra, hogy az új valóságba történő belépés sikeres legyen. Ez a különbség a klasszikus értelembe vett tanulás és a tudat direkt módon történő tanulása között. Míg az ismeretek elsajátítása ismétléssel történik, addig a tudat egyszeri alkalommal képes elsajátítani az új ismereteket. Ezért fordul elő, hogy akivel kilép a testéből alvás során, az kilép többször is.

A tudat szereti kipróbálni az általa elsajátított képességeket. Szeret kísérletezni, hogy ez által jobban megismerje önmagát és bővítse ismereteit. Az új ismeretek megszerzésére irányuló vágy teszi hatékonnyá a mozgást, amely a tudat hajtóereje, hogy fejlődjön és minél mélyebbre ásson a valóság és önmaga megismerésében. Nincs okunk tehát félni attól, ha éjszaka hirtelen a mennyezeten találjuk magunkat, amint saját magunkat nézzük az ágyon feküdve. Ez csupán a tudat játéka, egy olyan játék, amely nem más mint a világmindenség megismerése, hogy bölcsebbek és tapasztaltabbak legyünk.