Home A múlt rejtélyei ATLANTISZ RÉVÉSZE

ATLANTISZ RÉVÉSZE

424
0
Megosztás

Ennek a cikknek az olvasása 5 percig tart

Az okkult tanok szerint a mágikus tudomány Atlantiszról származik, s a legendás birodalom elsüllyedése után ez a tudás évezredeken át titkos könyvtárak porlepte fóliánsaiban aludta álmát. Kevesen olvasták a grimoire-nek nevezett varázskönyveket, s még kevesebben értették az azokban leírtakat. A tudás befogadásához ugyan is olyan genetikailag örökölt tehetségre volt szükség, amely lehetővé tette, hogy történelmi korokon átívelő kapcsolatot teremthessen valaki a letűnt világ szellemiségével. Ilyen kivételes örökséggel rendelkezett a magyar W. Charon is, aki egész életében arra törekedett, hogy napjainkra is átmentse ezt a tudást?

AZ UTOLSÓ MAGYAR MÁGUS
Az 1907-ben született Scherbák Viktor a görög mitológiából kölcsönözte művésznevén:Kharon volt az a révész, aki az arra érdemes holtak lelkeit átszállította csónakján a túlvilágra. Ez a révész egyfajta összekötő kapocsként működött a valóság és ama másik hely között, ahogyan Wictor Charon is azt vállalta magára, hogy hidat ver a mágikus kor és a 20. század közé. Atlantiszi mágia című könyvében egyébként le is írta, hogy az atlanti jóga használatával, mély meditációban ő maga is járt abban a másik világban, egy fenék nélküli csónakban utazva ragyogó mezőkre ért, ahol szépséges lények fogadták. Scherbák művész családba született, szülei színészek voltak. Egy évvel fiatalabb húga, a 2007-ben elhunyt Szepes Mária, pedig máig meghatározó alakja a magyar ezoterikus irodalomnak. Apjuk halála után édesanyjuk 1915-ben újra férjhez ment, méghozzá ahhoz a Balogh Béla filmrendezőhöz, aki később többek közt a hazai filmművészet egyik legnagyobb klasszikusának, a Valahol Európában című filmnek a forgatókönyvét írta. Viktor a zeneakadémián végzett (miközben megtanulta pl. a szanszkrit nyelvet is), és tehetségét bizonyítja, hogy a családi filmvállalat számos alkotásának ő szerezte a kísérőzenéjét

A titkos tudományok doktora

1

Charon soha nem vált gyakorló okkultistává, nem nyitott jósdát és nem vállalt nyilvános szerepléseket. Filozófusként, felesége társaságában visszahúzódó remeteként írta tanulmányait. Több mint 50 ezoterikus művet alkotott, ám életében ezek közül egy sem jelent meg. Ennek ellenére jelentős szellemi hatást gyakorolt a meglehetősen kicsiny hazai okkult szellemi közösségre. Ő fogalmazta meg például, hogy a mágia jelenségei öt nagy csoportba oszthatók, bár mindegyik csoport ugyanabból a forrásból ered.

Ceremoniális mágia ? a művészetek, főként az irodalom és a zene erején keresztül hat.

Démonmágia ? a láthatatlan világ (túlvilág) erőit fogja munkára.

Akarat mágia ? az indulatok és a vágyak erejét használja.
Atlanti mágia ? a makrokozmosz, a világegyetem erőforrásaira támaszkodik.
Elvileg az ember valamennyi mágikus irányzat elsajátítására képes lehet, amennyiben megfelelően trenírozza az agyát. A mai szakemberek tulajdonképpen ezt hívják agykontrolnak, míg W. Charon így ír erről ? ?A mágia az ősi hagyományok szerinti erőt jelenti. A képzelet önmagát megvalósító varázserejét. S, hogy ez mennyire reális, ma is bizonyítják korunk orvostudományának legkiválóbb kutatói és gyakorlói, akik felismerték, hogy az ember romboló képzeletével beteggé teheti, vagy bizakodó akaratával, hitével meggyógyíthatja önmagát.?

Könyveiben nyíltan beszél a megidézhető szellemekről, a tudatátvitelről, és figyelmeztet a mágia veszélyeire is. Nem kellő koncentrálás esetén a kozmikus energiák pusztítóbban hatnak az agyra ahelyett, hogy kiteljesítenék szellemi energiánkat. Leírja ugyan azokat a gyakorlatokat az imanigáció (képzeleti erő, amely másokat befolyásol) eléréséhez, mint amire José Silva agykontrolja tanít, azzal a különbséggel, hogy alfa-állapot helyett extázisról beszél, amit Silva magasabb intelligenciának vagy tanácsadónak nevez, azt W. Charon Így magyarázza: ?Az asztrál fény az a közeg, amely a beavatott gondolatait, parancsait a távolba közvetíti. Ez képezi az alapját azoknak az asztrálformáknak, melyek a művész szolgálatára sietnek a láthatatlan, démoni világ küszöbén.? Ez a magyarázat pedig a látszat ellenére nem kevésbé tudományos, de hisszük, hogy sokkal hatásosabb?

 

A Nagy Mágia dogmája
Nemzetközi téren W. Charonhoz talán az 1810-ben született Alphonse Luis Constant-t hasonlíthatnánk, aki Eliphast Lévi állnéven írt összefoglaló műveket a mágiáról. Lévi a katolikus egyház felszentelt papja volt, amíg botrányos viselkedése és nézetei miatt ki nem közösítették. Újságíróként folytatta karrierjét, ám szókimondó stílusa miatt háromszor is börtönbe került. Ezután vette fel írói állnevét, majd korábbi teológiai ismereteit felhasználva az okkultizmus tárgykörében kezdett tanítani. A mágikus szertartások azonban annyira megviselték a szervezetét, hogy inkább visszavonult az elméleti kutatásokhoz. 1986-ban publikálta legfontosabb könyvét a Magas mágia dogmája és rituáléja címmel. Ezt követték a Mágia történet a Transzcendentális mágia a Nagy misztériumok kulcsa és más okkult könyvek. Ezekben többek közt kifejtette a teóriáit az asztrálfényről, ami szerinte maga az élő energia és ez tölt be minden űrt és élőlényt.

Látogatók