A XIX. század óta szilárdan tartják magukat azok a tudományos elméletek, amelyek szerint Atlantisz elsüllyedése előtt egy Lemuria nevű kontinens is létezett.
A kontinens elnevezését Philip L. Scaler zoológus használta els?ként az Afrikától az Indiai félszigeten át a Maláj-félszigetig terjedő kontinens elnevezésére. Maga a név a lemur szóból származik, és egy jelenleg csupán Madagaszkáron fellelhető, valaha azonban az Indiai-óceán egész térségében élt makifajtára utal. A tudosókat elgondolkoztatta, hogyan kerülhettek ezek a félmajmok sok más növény- és állatfajjal együtt az Indiai-óceánon át Madagaszkár szigetére, a rejtélyt egy hatalmas őskontinens létezésével magyarázták.
Noha kézzel fogható bizonyítékok nem állnak rendelkezésre, William Elliot-Scott angol tudós egy régi, sérült okmány és egy terrakotta makett alapján pontos térképet készített a szerinte kb. 280-180 millió évvel ezel?tt létezett Lemuriáról, amelyet cca. 130-60 millió évvel ezelőtt a természeti katasztrófák széttördeltek, végül elsüllyedt a tengerben. Sok tudós tényként kezeli Lemuriát, sőt a német Ernst Haeckel az emberiség bölcsőjét látta benne, az orosz Helena Blavatsky pedig egy állítólagos ősi tibeti könyv alapján kifejtette, hogy a lemuriak az emberré válás harmadik törzsfaját alkották. Szerinte az elpusztult Lemuria helyébe lépett Atlantisz. A mai tudományos felfogás szerint, ha létezett is ez a két földrész, mindkettő évmilliókkal azelőtt elsüllyedt, hogy az emberré válás folyamatának korai képviselői megjelentek volna a Földön.