Home Cikkek Az alternatív valóságok és ének kapcsolata

Az alternatív valóságok és ének kapcsolata

757
1
Megosztás

Ennek a cikknek az olvasása 5 percig tart

A valóság feltehetőleg sokkal nagyobb, mint gondolnánk. Agyunk egyetlen fizikai valóságra összpontosít, miközben idegrendszerünk képtelen arra, hogy felismerje azokat a lehetséges valóságokat is, melyek ott futnak párhuzamosan jelen valóságunkkal. Ahány lehetséges énünk van, annyiféle lehetséges valóság létezik. Minden egyes lehetséges énünk magába foglal egy másik valóságot is, amely az én céljai köré szerveződik.

Mondhatnánk azt is, hogy a lehetséges ének és a lehetséges valóságok kapcsolata korrelál egymással, miközben a származékos események láncolata újabb és újabb valóságokat alakít ki, mint a lehetséges én személyes valóságának egy nagyobb kiterjesztése.

Ezen láncolatok egyre függetlenebbek lesznek az alap éntől, de minden egyes valóságelemük és a teljes struktúra minden egyes részegysége tartalmazni fogja ennek az adott énnek a lenyomatát, akkor is, ha a kialakult eseményláncolat merőben eltérni látszik az én eredeti vágyaitól.

alternate reality doors

Képzeljünk el egy A eseményt, amit véghez viszünk. Miután az esemény befejeződött, biztosan elképzeltünk egy B eseményt is, vagyis egy másik utat is, ahogy cselekedhettünk volna. Amikor ez történik, akkor az egyik énről leválik egy másik én, azaz megtöbbszöröződik és a másik én a leválási pontban folytatja a B eseményt. Ha ez az én elképzel egy C eseményt is, akkor ebből az énből képződik egy harmadik én. Így sokszorozódnak az ének és így alakul ki mindegyiknek a saját valósága.

Minden valóság tökéletesen olyan, mint az eredeti én által elképzelt világ, de ezek szabadon változhatnak a maguk megvalósulási útján a későbbiek folyamán. Az alternatív ének nem tudnak egymásról, de állandó tudattalan kommunikáció zajlik mindegyik között. A Teljes Énnek tudnia kell valamennyi lehetséges énjéről, mert mindegyik hozzá tartozik.

Joggal mondhatjuk, hogy az álmodó én közvetlenül tapasztalja meg a lehetséges eseményeket. Az álommal lehet talán a legjobban szemléltetni, milyen is egy lehetséges valóság. A tudósok olyan módosult tudatállapotnak magyarázzák az álmot, ahol a képzeleti és emlékezeti dolgok keverednek. Amit azonban látunk, azok lehetséges események egész sorai. Az ego nem fogja érzékelni ezeknek az alternatív éneknek a realitását, mint ahogy más alternatív ének sem érzékelik a mi realitásunkat.

A valóság érzékelése úgy működik számunkra, hogy sok-sok lehetséges esmény közül kiválasztunk egyet, amit megvalósítunk. Számunkra ez az esemény fogja a valóságot jelenteni, de ettől még a ki nem választott események ugyanúgy végbemennek. Láthatjuk tehát, hogy millió esemény közül tetszőlegesen választhatunk. Most, ebben a pillanatban dönthetjük el, hogy milyen valóságot választunk magunknak. Amint megtörtént a döntés, ezen eseményszálon kezdünk el haladni, de az útról való letérés még ekkor is opcionális.

Az ego abból nyeri a stabilitását, hogy folyamatosan visszatekint a múltba, avgy éppen előre néz, a jövő felé. Számára az idő viszonya tartja fenn integritását. Az ego állandóságra törekszik, lételeme az idő folytonossága és egyirányúsága. Ez a stabilitás olyan mesterséges keretrendszert jelent a számára, amely ha felbomlik, az ego is elveszti stabilitását és összeomolna. A tág jelen fogalmát nem tudja értelmezni, pedig benne létezik. Maga az ego is a jelen szerves része, az idő felosztása csupán védelmi mechanizmus szerepét tölti be. Minden alternatív én a tág jelenben létezik, melyek egyszerre járják a fejlődés útját. A tág jelen kiterjed ezekre az alternatív énekre és együtt alkotják a Teljes Ént.

Az ego nagyfokú korlátozó szerepet tölt be az identitás működésében. Mivel egyszerre csak egy alternatív eseményre tud fókuszálni, ezért egy esemény mentén tud haladni az alternatív én is. Az egonak nincsenek többdimenziós tulajdonságai, kizárólag egy eseményszálra tud fókuszálni, melyet a lineális idő szabályszerűségei szerint kezel. Nem érzékeli a valóságnak azt a nagyobb szeletét, ahol a többi alternatív én megoszlik a tág jelenben. Az ego korlátozása szűk fókuszt biztosít az éber tudat számára, így az összes lehetséges eseményszálból kizárólag egyet érzékelünk.

Minden valóságdimenzió ugyanolyan érvényes mint a többi, egyik sem lehet valóságosabb a másiknál. Ebből az következik, hogy minden alternatív én legalább akkora hatalommal bír, mint a másik. Ezek a valóságdimenziók többnyire hasonló utakat járnak be, de egyiknek sincs meghatározott szabályrendszere, ami alapján ki kell bontakoznia. Minden valóságdimenzió a maga útját járja, abból a kiindulópontból, melyet a teremtője létrehozott. Elméletileg egyetlen alternatív jelenből is kialakulhatnak teljesen más keretrendszerek, de ehhez már más valóságtartományok kereszteződésére van szükség, ahol két keretrendszer összeolvad. Egy rendszer sem zárt. A pszichológiai struktúrák között nincs határvonal, átfedve léteznek egymás mellett. A kérdés persze az, mit észlelünk ebből.

Előfordulnak olyan esetek, amikor valaki balesetet szenved és amnéziás lesz. Amikor felébred, hirtelen más nevet említ vagy más nyelven beszél, méghozzá folyékonyan. Több ilyen esetet is feljegyeztek már. Ennek az a magyarázata, hogy az illető más alternatív valóságok identitásával azonosítja magát.

Látható tehát, hogy az információk oda-vissza csatolása nem ütközik akadályokba, mivel nem zárt rendszerekről beszélünk, hanem egymástól független, mégis pszichológiailag összekapcsolódott valóságrendszerekről.

 

Seres Gábor – paranormal.hu

1 COMMENT