Ha szétnézünk a környezetünkben, tárgyakat látunk. Valójában nem tárgyakról van szó, hanem gondolatokból megtestesült formákról. Olyan formákról, melyek mind-mind valamilyen érzelemhez kapcsolódnak: a tárgyak megszilárdult érzelmek. Most ez egy kicsit furcsán hangzik, de valójában arról van szó, hogy minden egyes tárgy, annak minden egyes eleme érzelmi állapotokhoz köthető. Ahhoz, hogy ezt jobban átlássuk, tekintsünk végig egy adott tárgy gyártási folyamatán.
Példaként legyen szó egy asztalról. Ha valaki megkérdezi, miből készül az asztal, mondhatjuk, hogy fából, fémből vagy akár műanyagból. Csakhogy nem ez az elsődleges eleme az asztalnak. Minden, ami olyanná tette az asztalt, mint amilyen lett, a gondolat volt. A tervező gondolata. Kezdjük az elején. A tervező ül a dolgozóasztala fölött, mert utasítást kapott arra, hogy másnapra azonnal készítsen el egy antik stílusú asztal-tervrajzot. A tervező ül, gondolkodik, majd ami a fejében megszületik, azt lerajzolja és másnap továbbítja felettesének. A felettes megbeszéli a testülettel a terveket, amit aztán el is fogadnak. Megintul a gyártás és a forma megtervezése: megszületik az asztal. A tervező gondolatából.
Tekintsünk most el az asztaltól. Nem csak a bútorok és a székek, hanem minden más ami körülvesz minket (házak, épületek, autók, de még a hegyek és a fák is) mind-mind gondolatok eredménye. Ezek a formák először mentális szinten képződnek, amely fizikai úton elindul a megvalósulás felé, így teljesedik ki és így hajtja végre saját valóságának kiteljesedését. Mert egyetlen gondolat sem semmisül meg, mindegyik épp olyan érvényes, mint amelyik megvalósult. A minket körülvevő környezetet tehát gondolatainkból alakítjuk ki. Környezetünk tökéletesen tükrözi hangulati és elmebeli állapotunkat, a környezetünk tehát egyfajta tükör.
Az afrikai, ázsiai, európai népek kultúráját, azaz emocionális beállítottságát tökéletesen tükrözi a környezete. A környezet a gondolat visszatükröződése.
A tárgyak azonban nem csak tárgyak. Egy tökéletesen élő környezet vesz körbe minket. Jogosan kérdezhetnénk, hogy már hogy lenne élő egy asztal vagy egy szék? Mi élő lenne egy autóban? Hiszen csak tárgyakról van szó, élettelen dolgokról. Ez azonban nem ilyen egyszerű. Maga egy asztal is legalább annyira élő mint a kedves olvasó. Az asztal végtelen számú örökké mozgó, eleven részecskére bontható, melyek folyamatosan ott rezegnek az asztal illetve az azt felépítő fa vagy műanyagban. Természetesen minden egyes részecskének megvan a maga sajátos, elektromágneses rezgése. Ez a rezgés nem más, mint az adott valóságszint frekvenciájával megegyező frekvencia. A részecskék nem rendelkeznének tudattal, mozgásuk és szerveződésük olyannyira kaotikussá válnak, hogy a valóságnak
Többféle, mondhatni végtelen számú valóságrendszer van, így mindegyiknek végtelen számú rezgési tartománya. A részecskék pontosan olyan módon rezegnek, amilyen az adott tartomány frekvenciája.
Tudni kell azonban valamit. Az önálló tudat, mint például a részecskék tudata szerveződhet. Ha több ilyen részecsketudat egyesül, akkor csoportos tudatról beszélünk. Ilyen csoportos tudat lehet például egy sejt. Minél magasabb a csoportos tudat szintje, annál nagyobb a megvalósulási lehetőségek száma. Ez a folyamat így megy egészen a végtelenségig. Az anyag összetételének bonyolultsága egyenesen arányos a megvalósulási lehetőségekkel. Ne gondoljuk azonban azt, hogy egyetlen atomnak le lenne korlátozva szabadsága. Végtelen irányba mozoghat, tetszés szerint, minden egyes mozgással új valóságdimenziókat létrehozva az adott tartományban, sőt, azon túl is. Csupán arról van szó, hogy összetettebb anyagok esetén több a kapcsolódási pont más anyagokkal, más a megvalósulási irány. Láthatjuk tehát, miért olyan fontos, mennyire bonyolult egy anyag.
De nézzük példával. Atom, sejt, szerv, test. Az atom adott irányokba tud mozdulni, mondhatni végtelen irányba, végtelen számú eseményt kialakítva. A sejt közvetlenebbül hat az eseményekre, mert nem csupán atomokkal, hanem más sejtekkel is kommunikál vagy kölcsönhatásba lép. A cselekvés tartománya itt kiterjedtebb. Egy szerv esetén még nagyobb a cselekvési hatáskör. Egy szerv hibás működése esetén már az egész testre kihatással van, végtelen számú belső folyamatot elindítva a testen belül és azon kívül is. Végül a test birtokolja a legnagyobb hatásmechanizmust a környezetére: a szintén végtelen számú cselekedettel végtelen számú eseményeket hozhat létre.
Láthatjuk tehát, miként szerveződik az anyagtudat. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy akármennyire is legyen bonyolult egy anyag, az azt alkotó tudatok összessége örökre egyéni marad, tehát egyetlen atom, egyetlen részecske sem fogja elveszteni a tudatát, bármilyen összetett anyagot is alkosson. Minden egyes tárgy legkisebb részecskéje is pontosan tudatában van saját mibenlétének. Ugyanakkor a részecsketudatok által alkotott tárgyaknak is meg van a saját maga tudata, önálló lesz, tudni fogja, hogy végtelen számú részecskéből áll. Tehát egy tárgyat alkotó tudatok összessége alkothat egy csoportos tudatot, amely tudatában lesz annak, hogy végtelen számú tudat alkotja. A csoportos tudat ettől függetlenül ugyanúgy önálló lesz, mint az azt alkotó végtelen számú részecsketudatok. Az identitás nem vész el. Megőrzi a legapróbb tudat és a legösszetettebb tudat is. Ez bármilyen tárgyra érvényes, amely körülvesz bennünket. Nincs olyan tárgy, amely ne lenne tudatában önmagának. Nincs olyan, a környezetünkben előforduló természetes vagy mesterséges anyag, amely ne tudná pontosan, hogy miből áll, milyen részek és milyen anyagszerkezet alkotja. Az azt alkotó részecskék szintén tudatában vannak annak, hogy mit is alkotnak valójában, és milyen tudatnak a részei ők maguk is.
A minket körülvevő tárgyak másik jellegzetessége, hogy folyamatosan változnak. A környezetünkben nincs egyetlen olyan tárgy sem, amely ugyanaz volna a következő másodpercben. Bármire is tekintünk rá, amely jelenleg ott van körülöttünk, már a következő pillanatban nem ugyanaz. Ennek az az oka, hogy a tárgyakat alkotó részecskék folyamatosan változnak. Az anyag folyamatosan a teremtés, a megvalósulás, a mozgás állapotában van. Nincs olyan tárgy, amely állandó lenne, vagy ne lenne mozgásban. Folyamatosan változik minden, ami körülvesz minket. Pillanatról-pillanatra változik minden egyes tárgy állapota, a másodpercek törtrésze alatt változik minden tárgy egy következő tárggyá. Attól, hogy a tárgyakat állandónak látjuk, attól még nem állandóak. Idegrendszerünk ezt nem képes feldolgozni, de még a legkomolyabb tudományos felszerelés sem. Nem vagyunk képesek érzékelni minden atom és részecske mozgását, képtelenség lenne megállapítanunk a végtelen számú alkotóelemek örökös táncát, mely által minden egyes pillanatban megváltoznak a tárgyak körülöttünk. Ebből az következik, hogy a környezetünk is állandó változásban van. Ha tehát azt mondjuk, nem történik semmi körülöttünk, el se tudnánk képzelni, mennyi apró dolog megy végbe minden másodpercben. Az anyagi világ örökké változik és sohasem lehet folyamatos. A mozgás adja a vitalitását, amely örökké tart. Nincs tehát halott tárgy, sem halott világ. Minden élő, még az élettelennek látszó tárgyak is, melynek belsejében végtelen számú apró világ van.
Kérdezhetnénk, hogy miért van anyag? Miért létezik az anyag? Nos, az anyag, csak és kizárólag a mi, három dimenziós realitásunkban létezik. Sehol máshol nincs jelen, csakis nálunk! Olyan mint durva anyag, inkább változatokban van jelen a dimenziókban. Ezek a formák teljesen más szerkezetűek és értelmezhetetlenek a mi felfogásunkkal. Tehát visszatérve az eredeti kérdésre: miért létezik az anyag? Az anyag nem más, mint a tudat egyik kifejezőeszköze. A tudat által generált forma az anyag. Az anyag teszi hatékonnyá a tudatot. A környezetünk mint korábban említettem pontosan azt mutatja, milyen minőségű tudatállapot hozta létre. A kettő között mint láthatjuk, szoros összefüggés van: környezet ? tudat. Mind a kettő folyamatos kölcsönhatásban van egymással. Állandó kommunikáció zajlik a környezet és a tudat között, mindkettő reagál még a legkisebb atomi rezgésre is. Ha tehát körbenézünk a környezetünkben láthatjuk, miféle tudat hozta létre azt. Az anyag a tudat eredménye, de az eredményből következtethetünk arra, hogy a tudat milyen szinttel rendelkezik. Bármilyen anyag tehát, mint például az atom, a tudat egyik megnyilvánulási formája. De ugyanez érvényes az emberre, állatra egyaránt. Mindannyian megnyilvánulási formák vagyunk, a tudat egyik kifejeződései. Mivel végtelen számú kifejeződés létezik, az anyagi világ csupán egyike a végtelen számú valóságnak, ahol legalább akkora hatékonysággal fejezi ki a tudat önmagát mint ebben a háromdimenziós realitásban.
A tudatnak valamilyen módon ki kell fejeznie önmagát. Akkor is eredményt ér el, ha éppen nem csinál semmit: maga a semmi is hatással van a környezetre, a semmittevés is egy állapot. A kifejeződésnek azonban számtalan variációja lehet, az anyag csupán egy fajtája a végtelen számú eredménynek, mely a tudat működésének köszönhető. Az anyag jellegzetességei tehát mind- mind a tudathoz vezethető vissza. Magával az anyaggal egyébként nincs semmi baj. Nagyon jól megmutatja, nagyon jól kielemezhető vele az azt létrehozó tudat. Amikor körülnézünk környezetünkben, eredményeket látunk, a tudat eredményeit, egy kis elemzéssel pedig következtethetünk arra, miféle tudat hozta azt létre.
Nagyon kevés az idő arra, hogy egy anyagot megvizsgáljunk vagy megfigyeljünk. Ugyanazt a tárgyat, ugyanazt az anyagot már soha többé nem fogjuk látni. Ez vonatkozik az atomokra és a részecskékre is. Nem létezik olyan atom vagy részecske amely megőrizné ugyanazt az állapotát. Mi is állandóan a változás és a mozgás állapotában vagyunk, csakúgy mint a tárgyak. Ha tükörbe nézünk, 1 másodperccel később már nem mi fogunk visszaekinteni onna, mind anyagi, mint tudati szinten egyaránt. Maga az entitásunk is folyamatosan a változás állapotában van, és ez érvényes az egész világmindenségre, még Istenre is. Semmiből sincs ugyanolyan, semmi sem marad állandó. Még a mozgás sem állandó, mert folyamatosan változik.
A helyzet azonban még ennél is bonyolultabb. Semmi sem változik ugyanúgy. Mivel végtelen számú entitás létezik végtelen számú valóságtartományban, ezért logikus, hogy végtelen számú nézőpontból történnek ezek a változások. Tehát végtelen számú változások történnek az egész univerzumban, ha végtelen számú nézőpontból nézzük. Egy adott tárgyat ugyanis mindenki más-más módon lát. Különfélének látunk mindent, semmi sem ugyanolyan, mert a megfigyelő szerint minden relatív. Az Univerzumban nincs fix, standard nézőpont, amely alapján a mozgást rá lehetne erőltetni a mindenségre. Végtelen számú nézőpont van, melyek végtelen számú mozgást látnak.
Beszéljünk még a gondolatokról, hiszen ezek alkotják a világmindenséget. Minden egyes gondolat azonnal létezni kezd és sohasem semmisül meg. Minden egyes gondolat azonnal elkezdi a megvalósulás útját, önállóan, vagy kölcsönhatásba lépve más gondolatokkal. Az elektromágneses vonzás azonnal működésbe lép, minden gondolat önálló valóságot hoz létre, a valóságokon belül pedig végtelen számú esemény keletkezik. Minden egyes végtelen számú esemény további új világokat generál, azokon belül újabb, végtelen számú eseményekkel. Felfoghatatlan, ugye? Bármire is gondolunk, a gondolat legapróbb szikrája máris működésbe lép, elkezdi a megvalósulás útját járni, hogy a lehető legjobb hatékonysággal fejezze ki önmagát. A gondolat tehát energia. Energia, emyl szüntelenül manifesztálódik a valóság különböző szintjein újabb és újabb valóságokat létrehozva. Ezek a valóságok aztán más valóságokhoz kapcsolódnak, megalkotva egy újabb végtelen számú megvalósulási lehetőséget.
Az Univerzumban ha nincs semmi, akkor is van valami. A semmi is meg akarja tapasztalni önmagát, maga a semmi is egy állapot. Ez a motiváció energiát generál, amely létrehozza a megismerés vágyának a gondolatát. Ekkor valamilyen irányba el kell indulnia a gondolatnak, amely előtt végtelen számú út van. Az egyik úton mindenképp el kell indulnia a megvalósulás vágyának energiája által, különben a semmi se létezhetne, ha ne ismerné önmagát úgy mint a semmi. Az alatt se lehet egy következő semmi, mert az is lenne valami. A motivációs energia tehát, a megismerni akarás vágya gondolatot generál, amely egy a végtelen számú megismerési útnak. Ebből az egyetlen gondolatból végtelen számú megismerési lehetőség keletkezik. Mindebből azt akarom kifejezni, hogy egyetlen gondolat is képes Univerzumok végtelen számú sorozatát létrehozi. Fel tudjuk ezt fogni? Egyetlen szikrányi gondolat is elég ahhoz, hogy végtelen számú világokat hozzon létre, benne végtelen számú tudatokkal és anyagokkal. Egy gondolat tehát világokat teremthet.
A test anyagai közvetlen kapcsolatban állnak a gondolatokkal, mert elementáris kódok formájában működtetik a mentális folyamatokat. A mi valóságunkban a gondolatok úgy jönnek létre, hogy a testben lévő kémiai anyagok agytevékenységet generálnak, melynek során gondolatok jönnek létre. Nem anyagi szinten a tudat direkt módon gondolkodik, nincs anyagi közvetítő. Itt, a Földön azonban az agy, azon belül is a tobozmirigy játszik kulcsszerepet a gondolatok létrehozásában.
A tobozmirigyre külön ki kell térni. Ez egy olyan szerv az agyban, melynek pontos funkciója egyelőre vita tárgyát képezi. Egy elcsökevényesedett szervről van szó, amely az evolúció kezdetén talán aktívabb lehetett. Sokan úgy gondolják, hogy a tobozmirigy az a szervünk, melynek 100%-os működése esetén megnyílnának paranormális képességeink. Ha ez így van, akkor jogosan feltételezhetjük, hogy a tobozmirigyet szándékosan butították el, abból a célból, hogy ne legyünk túlságosan fejlettek. Akár az is elképzelhető, hogy földönkívüli beavatkozás történt. Napjainkban viszont az összeesküvés elméletek egyik témája a fluorid-összeesküvés, melynek lényege, hogy a fogkrémekbe szándékosan tesznek fluort, mégpedig abból a célból hogy az anyag gátolja a tobozmirigy működését. Hogy a fluorid milyen farmakológiával rendelkezik és milyen kémiai reakciókkal lép kölcsönhatásba a tobozmiriggyel, annak a fejtegetésébe most ne menjünk bele, de tény, hogy a tobozmirigynek nagy szerepe lehet az extraszenzoros percepciók működésében.
Az intenzitás egy nagyon fontos dolog, amit meg kell említeni, hiszen ez határozza meg a gondolat megvalósulásának esélyeit. Az intenzitás nagymértékben befolyásolja a gondolat megvalósulási útját, meghatározza milyen mértékben lesz a gondolat befolyással a környezetére. Ha az intenzitás elég erős, akkor a gondolatnak nagyobb esélye van arra, hogy a környezetére gyakorolt hatékonyságát növelje. Ha az intenzitás kisebb, akkor gyengébb hatással, de még így is hatással lesz a közegre. Az intenzitás nem más mint az érzelmekből fakadó elektromásgneses kölcsönhatás, amely azonnali gondolatokat és energizált emanációkat gerjeszt. A gondolat tehát az érzelmekből származó elektromágneses emanáció. Gondolat nem létezhet érzelmek nélkül. Ez egy olyan megállapítás, melyről eddig nem volt szó. Ahhoz ugyanis, hogy ezt megértsük, szükség volt a gondolatok mibenlétének a tisztázásához. A gondolatokat azonban tovább bontva eljutunk az érzelmek szintjéig. Az érzelmek tulajdonképpen reakaciók, apró impulzusok, melyek gondolatok millióit hozzák létre adott intenzitással.
Minden gondolat tartalmaz valamilyen mértékű érzelmi intenzitást. Gondolatok nem léteznek az érzelmek elektromágneses töltöttsége nélkül. Az érzelmek tehát mint láthatjuk szoros kapcsolatban állnak a gondolatokkal, amolyan szikrák, melyek beindítják a gondolatok képződését. Ahhoz tehát, hogy egy gondolat nagy eséllyel megvalósuljon, erős érzelmi töltöttséget kell, hogy tartalmazzon. Ha ez nincs meg, abban az esetben is aktívan részt vesz a valóság teremtésében, ám közel sem akkora hatékonysággal, mintha beleéléssel gondolnánk valamire. Gyakorlati értelemben tehát nagyon fontos, hogy odafigyeljünk, mire gondolunk erősen és mire kevésbé, mert ez fogja eldönteni, hogy mi valósul meg és mi nem. Minden azonban kitartás kérdése. A mi világunkban egy gondolat nem fog azonnal megvalósulni, mert a háromdimenziós realitásban késletetés működik. Egy-egy gondolathoz kell, hogy társuljon egy másik és egy harmadik is, hogy láncot alkotva megalakuljon az az eseményhorizont, amely megteremti az eredeti gondolat elektromágneses valóságát. Egyfajta mentális láncreakcióról van szó, amely mentén annál valószínűbb az adott esemény kialakulása, minél több gondolat párosul az eredeti gondolat által kibocsátott megvalósulási tartományhoz. Minden gondolat magában hordozza az azt kibocsátó érzelem elektromágneses intenzitását. Nincs olyan gondolat, mely ne létezne érzelmi töltöttséggel, még ha azt is gondoljuk, hogy érzelemmentesen gondolkodunk, valójában akkor is bocsátunk ki érzelmeket. A tudat nem létezik érzelem nélkül, bármilyen állapotban is van, még a semmittevés állapota is rendelkezik érzelmekkel, csupán az intenzitás határozza meg, milyen fokú az adott érzelem egysége.
Kérdezhetnénk azt, hogy ha a semmi is rendelkezik érzelmekkel, akkor létezhet-e anélkül? Ahhoz, hogy ezt megválaszoljuk, tisztáznunk kell: a semmi egy állapot. Egy tudatállapot, amely rendelkezik a semmi, a semmittevés érzetével. Az érzet viszont nem létezhet tudat nélkül. Összefoglalásképp: az érzelem és az érzés tehát egymástól teljesen elválaszthatatlan dolog, melyből energia, és gondolat keletkezik. A gondolatból pedig a valóság, annak pedig a lehetséges rendszerei születnek meg.
Mielőtt a gondolatok megvalósulnának, zárványokként léteznek, mentális magvakként, melyek csupán arra várnak, hogy energiát kapjanak és azon nyomban elindulnak megteremteni a maguk elektromágneses valóságát. Ezt a folyamatot nem lehet megállítani. Már pusztán az akadályozással is újabb és újabb események láncolata képződik, de megsemmisíteni nem lehet a gondolatokat, mert a puszta létezésükkel betörnek a valóság rendszerébe.
Most, hogy láttuk, milyen szakaszokban teremtődik a valóság, vizsgáljuk meg, hogyan lesz a gondolatból anyag. A gondolat mentális energia. Ahhoz, hogy áttörjön az anyagi világba, el kell érnie egy adott sűrűségi szintet. Ez a besűrűsödés határozza meg, hogy milyen mértékben fog materializálódni a gondolat. A gondolat amint elindul a megvalósulás felé, anyaggá kocsonyásodik és átlép az anyagi világunkba. A gondolat minden egyes mozgásával anyaggá történő alakulásának valószínűségét erősíti meg. Minden mozgás a létezés felé irányul, az anyaggá való alakulás feltétele tehát a mozgás. Amint tehát a gondolat sűrűsége eléri a mi világunk sűrűségét, áttör az anyagba és megvalósul. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy gondolunk valamire és az hipp-hopp megjelenik.
Ha például rágondolunk egy elefántra, amely a szobánk közepén van, nyilván nem fog megjelenni. Mint említettem: minden koncentráció és intenzitás függvénye. Ez nem azt jelenti, hogy erősen kell gondolnunk az elefántra, hogy jelenjen meg. Arról van szó, hogy a vágy előbb utóbb beteljesíti saját valóságát. Az elefánt megteremtése az anyagi világunkban késleltetéssel működik, mégpedig az idő miatt, aminek keretrendszerét mesterségesen ráerőltettünk a valóságunkra. De ha elég erős és tartós a vágy, akkor olyan események láncolatát teremti meg a gondolat, amely előbb-utóbb a kívánt eredményt fogja megteremteni. Ennek rendkívül bonyolult és egyedi útja van, de minden mozgás a megvalósulás útja felé hat.
Az az ember, akinek minden vágya, hogy egy elefánt a szobájában legyen, nem lehetetlen dolog, kitartással és kellő koncentrálással maga a helyzet létre fog jönni. Mihelyt ezt elhatározta, beindítja azokat a fizikai faktorokat, melyek megkezdik a megvalósulás folyamatát kezdve az engedélyek beszerzésétől a hatósági ügyek intézéséig. De az is lehet, hogy egy igen magas kenőpénz is megoldaná a dolgot. A szó legegyszerűbb értelmében: csupán akarni kell. A meg nem valósult gondolatok azonban továbbra is létezni fognak és épp olyan érvényesek maradnak mint a megvalósult gondolatok. Ezek más módon materializálják a valóságot. Gyakran előfordul, hogy társulnak más gondolatokhoz és egymással reakcióba lépve egy teljesen másfajta mintázatot alkotnak. Aztán: a gondolatok amikor egy gyengébb intenzitású gondolathoz társulnak, felerősíthetik annak valóságát mintegy katalizátorként. Ekkor összeadódnak az intenzitások és a megvalósulás esélye erősebb, stabilabb lesz.
Az anyag, a tudat és a gondolat összefüggésben áll egymással. Ezt már évezredek óta felismerte az ember, de napjainkban úgy igazán soha sem gondolkodunk el. Pedig ez mindennek az alapja. Minden minket körülvevő anyag gondolatokból keletkezett, tehát amit látunk magunk körül, az mind megszilárdult érzelem, melynek közvetítő egysége a gondolat. Így épül fel anyagi világunk, de minden más valóság is.
Jelenlegi világunk keretrendszere az anyagi valóság, amely álcázva viselkedik. Elzár minket attól a valóságtól, amely a keretrendszeren kívül van. Hogy miért rendelkezik az anyagi valóság ilyen keretrendszerrel, annak oka vitalitásában keresendő: így próbálja megvalósítani önmagát, hogy a személyiség megtapasztalja tulajdonságait. Ugyanakkor a személyiség hozzáférhet a keretrendszer tulajdonságához. A személyes tudatalatti és a személyiség tágabb környezetének információin kívól a Belső Én tartalmazza keretrendszerünk összes jellemzőit.
Seres Gábor – paranormal.hu