Azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi az anyag, már régóta foglalkoznak a fizikusok. A közelmúltban Lary M. Silverberg, az Észak Karolinai Egyetem mechanikai és aerodinamikai mérnöke vetett egy közelebbi pillantást a arra, hogy pontosan miből áll az univerzum anyaga.
Az anyag építi fel az univerzumot, de mi építi fel az anyagot? A kérdés régóta foglalkoztatja a fizikusokat és a filozófusokat. Larry M. Silverberg és egyik kollégája Jeffrey Eischen azt vetette fel, hogy az anyag nem is biztos, hogy részecskékből és hullámokból áll, hanem energiaegységekből.
Az ókori görögök az anyagra úgy tekintettek, hogy azt öt alkotóelem építi fel: föld, víz, levegő, tűz és az éter. Az éter volt az az elem, ami kitöltötte az eget és a teret, meghatározta a csillagok mozgását amit a Földről lehet megfigyelni. Ezek voltak az alapelemek, melyek közül akár egy is egy egész világot volt képes felépíteni. Ez az elmélet nem is változott számottevően 2000 év után se.
Aztán 300 év múlva jött Isaac Newton, aki kimondta, hogy az anyagot részecskék építik fel. Később pedig James C. Maxwell bevezette az elektromágneses hullámok létezését, így a tudományos köztudatba a részecskék és a hullámok lettek a két alkotóelem, amely felépíti az anyagot.
Bizonyos kísérletekben azonban a fény néha úgy viselkedik mint egy részecske, néha úgy, mint a hullám. Amikor ez kiderült, akkor az univerzum egy újabb rejtélyével szembesültek a tudósok.
Einstein nem foglalkozott ezzel a problémával. Ő ehelyett azt hangsúlyozta, hogy a tér és az idő elhajlik.
Professzor Silverberg és Eischen azt feltételezi, hogy az anyagon és az energián kívül léteznie kell egy alapvetőbb elemnek, amely összeköti őket. Amíg a részecskék egy meghatározott pontban vannak, addig az energia jelen van mindenhol, de ennek az elemnek kapcsként kell működnie.
A két kutató elméletének alapja az, hogy az energia a tér és idő minden egyes szegletén keresztül folyamatosan áramlik mindenfelé.
Ez az energia szabad és akadály nélkül eljut mindenhova. Ha képesek lennénk meghatározni egy forrását ennek az energiának, akkor több mindent meg tudnánk határozni és jövendölni az univerzummal kapcsolatban.
Ez az energia kétféle tulajdonsággal rendelkezik: egyrészt részecskékből épül fel, másrészt, kiterjed mindenhova. Az energia az azt kibocsátó pont körül a legerősebb, a ponttól távolodva viszont egyre gyengébbé válik.
A kutatók ezt jelenséget energiatöredékeknek nevezi.
Einstein az általános relativitáselméletet a Merkúr példájával bizonyította: a bolygó pályája évente enyhén eltolódik, a Nap fényét pedig kissé hajlítja. Mindez arra utal, hogy a tér és az idő elhajlik. A két kutató ehhez hasonlóan bizonyította saját elméletét: a Napot, a Merkúrt és a fotonokat energiatöredkeknek tekintették és miután kiszámolták ezeknek a röppályáját, ugyanazokat az eredményeket kapták, mintha csak az általános relativitáselméletet használták volna fel.
Ahol tehát nem lehet megmagyarázni fizikai jelenségeket sem a részecskékkel, sem a hullámokkal, ott jöhetnek képbe az energiatöredékek.
Ha az elmélet szélesebb körben is elfogadottá válik, akkor további kutatások újabb meglepetéseket adhatnak.