Kevés tényre támaszkodhatunk Atlantisz szigetének létezésér?l. Azonban elgondolkodtató, hogy kb. 1400 olyan népcsoportról tudunk, amelynek tagjai mind megemlítenek egy hozzávet?leg 12 ezer évvel ezel?tti kataklizmát. Most az emlékezés univerzális hagyományából csemegézünk.
A sumerok, sok más néphez hasonlóan azt jegyezték le, hogy ?valahonnan (szerintük az égb?l) ?istenek?, vagyis nagy tudású lények érkeztek, és ?k alkották az els? embereket. Ha behelyettesítjük az ?istenek? helyére az atlantisziakat a dolog mindjárt érthet?bbé válik. A sumerok leírása repül? szerkezeteken közleked? embereket örökített meg, vagyis az ókor hajnalán él?k óriási különbséget tapasztaltak saját szintjükhöz képest, ezért ?isteni? eredet?nek hitték ?ket.
Az egyiptomi mítoszokban olvasható, hogy a folyam deltájában már ?istenek? uralkodtak, miel?tt a vándorló törzsek letelepedtek. A turini papirusz tanúsága szerint a kezdet kezdetén, pontosabban a Vízözönt követ?en Egyiptomot hét isteni és két félisteni dinasztia uralta, ?ket követték az emberek, akiket lassanként istenkét kezdtek imádni. A tudósoknak a mai napig nem sikerült kronológiát felállítani Egyiptom ?störténetét illet?en.
A kínai és mongol uralkodók egészen a modern korig – a fáraókhoz hasonlóan – az égb?l eredeztették magukat, ahogy az indiai mitológiában, az eszkimóktól kezdve a világ túlsó fertályán él? polinézek ?störténetében is megtaláljuk az égb?l jöttek nyomait. Ezek a nagy tudású idegenek megtanították az embereket arra, hogyan kell szervezett társadalomban élni, törvényeket alkotni, elfogadni és betartani ezeket a szabályokat. Az észak-amerikai indiánok legendái szerint jóságos tanítók érkeztek, akik ha rákényszerültek, félelmetes fegyvereket alkalmaztak, akár az engedetlen emberek ellen is. Az Amazonas-környéki erd?ben él? kajapo-indiánok évszázadok óta ?rhajósnak öltöznek, sisakot tesznek a fejükre, így emlékeznek azokra az istenekre, akik valaha ellátogattak hozzájuk.
A berlini Pergamon Múzeumban látható egy sumér hengerpecsét, egyike a megtalált sok ezer darabnak. Csakhogy ezen a tenyérnyi darabon az egész Naprendszert lerajzolták a tíz bolygójával. A fejlettnek tartott modern emberiség 1930-ban fedezte fel a kilencedik kis bolygót, a Plútót, a tizediket pedig komoly tudóscsoportok lázasan keresik. Tehát a pecsét bizonyítéka egy magasan fejlett technikai és tudományos szintnek, amikor a régészeti leletek szerint ?seink még egy-két ezer évvel korábban k?baltával rohangáltak és legnagyobb gondjuk a mamutok elejtése volt.
Az állatból emberré fejl?dés útján el?deink az akadémikus álláspont szerint lassan leváltak a majmok ágáról és hosszú évezredek alatt a fáról lej?ve, áttértek a gy?jtöget? életmódra, majd az eszközhasználattal az agy fejl?désnek indult. Kezdetleges beszéd, kezdetleges hitvilág jellemezte a neandervölgyiként emlegetett ember?st. A tudomány állítása szerint az utolsó tíz ezer év fejl?déstörténete teljesen világos. Az kinek jutott eszébe, hogyha 40 ezer éve már a maihoz hasonló felépítés? és agyi kapacitású ember élhetett, akkor miért csak 5-8 ezer éves civilizációnk? A közben eltelt közel 30ezer éves id?szakban, miért nem fejl?dtünk kell?képpen? A jégkorszakkal magyarázkodni nem elégséges.
Azt állítani, hogy egy másik faj is létezett a Földön, és Atlantiszról indulva tudását megosztotta az ott él? népekkel, bizonyosan felháborítja a tudomány felkent papjait. Az biztos, hogy túl rövid id?t jelölnek meg a hordában vadászó ?sember és a városállamokat épít?, csillagászathoz és matematikához ért?, fejlett társadalomban él? ember között. Mi a magyarázata, hogy a világ sok táján intenzív fejl?dés vette kezdetét, míg máshol megmaradtak a primitív törzsi körülmények? Abban megegyezhetünk talán minden szkeptikussal is, hogy a túl korai tudásban van valami gyanús. Azonban semmit sem tudhatunk pontosan. Az elmúlt korok emlékeinek, papirusztekercsekre, könyvekbe rögzített tudásának nagy része elt?nt, az Alexandriai könyvtár pusztulásával a lángok martaléka lett. A fennmaradt darabkákból azért összeilleszthet?k a valaha tevékenykedett ?istenekr?l? alkotott elképzelések.
Kezdjük az ókori mitológiák isteneivel, akik nagyon hasonlítottak az emberekre. Indiától Babilonig, Athéntól Rómáig és szerte a bolygón minden dolognak és cselekedetnek megvolt a maga istene és ugye emlékeztek rá az iskolai tankönyvekb?l, hogy például a görög istenek mennyi pajkosságot követtek el emberi alakban. Nos talán ennek a szemléletnek kell legyen valamilyen valóságalapja. Esetleg efféle viselkedés jellemezte az atlantisziakat, amikor meglátogatták a többi embert? Bratyiztak, haverkodtak, emellett a férfiistenek elcsábítottak néhány vonzó lánykát, az istenn?k pedig egy-egy halandóval csintalankodtak férjeik szeme el?tt. Haragos, féltékeny, hiú, bosszúálló, büntet? és jutalmazó istenek valóságos halmaza élhetett régebben, akik között el?fordult, hogy érdekei érvényesítéséért saját barátaik, szövetségeseik ellen ádázul harcoltak.
Lehettek szeszélyesek, hiszen tudásuk révén egymással rivalizáltak, természetes ellenségei nem lehetettek a k?baltás emberhordák. Az indiai Mahabharatában és több védikus szövegben az istenek teljesen olyanok voltak, mint az emberek. A ruhájuk olyan anyagból készült, amely sokkal er?sebb volt a korabeli szövetnél és a leírások szerint ápoltak, vonzó külsej?ek voltak. Képesek voltak úgy helyet változtatni, hogy lábuk nem érte a talajt. Gépeiket az eposzokban vimanának nevezték, ezekb?l az írásokban majd tucatnyit lehet elkülöníteni. Létezik olyan leírás, ahol 230 soron keresztül taglalják, hogy kell vimanát építeni, mivel m?ködik, hányféle célra lehet felhasználni. Biztosan állítható, hogy az atlantisziak indiai városok között repül?járatokat üzemeltettek, amelyeknek menetrendje is fennmaradt.
Egyes kutatók az indiai iratokból tudni vélik, hogy az atlantisziak egy égb?l jött ellenséggel háborúztak is, kb.9 ezer évvel ezel?tt. Rendelkezésre áll az atomfegyverekhez hasonló eszközök leírása az Udyogaparvan c. könyvben. Feltehetjük azt a kérdést, mire volt jó az atlantisziaknak, hogy értékes technikai és tudományos vívmányaikat megosszák a náluk sokkal primitívebb tömegekkel? A valószín? válasz, hogy tudtak a készül? kataklizmáról és tudták, hogy elkerülhetetlen. Igyekeztek menteni, ami menthet?. Az ókori költ?k által is megénekelt ?aranykor? minden bizonnyal a Földet letaroló ismeretlen katasztrófa el?tti id?ket jelentette. Mostani tudásunkkal szinte biztosan állíthatjuk, hogy egy kisebb bolygó becsapódása okozta az özönvizet, amely elpusztította Atlantiszt.