Nagy-Britannia első női űrhajósa meg van győződve arról, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban. Sharman 1991 május 18-án látogatta meg a Mir űrállomást, ahol a belépett a Szojuz űrhajóba. Az esemény a brit Juno űrprogram keretén belül valósult meg és nagyjából 8 napot töltött az űrben.
Az űrbe való kijutásért nagy volt a harc és a 13000 jelentkező közül ő lett akit végül kiválasztottak. Állítása szerint az önmagában való hit és az akarás volt az, ami megváltoztatta az életét. A jelentkezés során mindenre nyitott volt, ami az űrbe való kijutással kapcsolatos, de természetesen azt is elfogadta volna, ha nem őt választják ki. A jelentkezést követően hazafelé tartva azzal nyugtatta magát, hogy ha nem jelentkezett volna, akkor esélye se lett volna arra, hogy egyáltalán kiválasszák.
Most, még 28 évvel később űrbéli kalandjai után is tisztán emlékszik az ott eltöltött időre. Elmondása szerint nincs szebb, mint a magasból látni a Földet. Ez egy olyan pillanat volt számára, melyet sohasem fog elfelejteni.
A földönkívüli élettel kapcsolatban pedig meghatározott véleménye van. Nincs kétsége afelől, hogy létezik az élet odafenn. Tekintettel a sok milliárd csillagra, kell hogy legyen valahol élet. Az persze nem biztos, hogy szén és nitrogén alapúak lennének, mint mi. De akár az is elképzelhető, hogy itt vannak, csak egyszerűen nem látjuk őket.
Telegraph | paranormal.hu