A paranormális nyomozók évszázadok óta kutatják az ismeretlent. A kutatáshoz számos történet párosult az évek során. Számtalan kísértetjárta helyről hallottunk már, ezek neve hallatán van, hogy azonnal szellemekre gondolunk.
Vannak azonban olyanok, akik szerint a kísértetek egy része nem tőlünk független dolgok, hanem saját elménk termékei. Hogyan lehetséges ez? A feltételezés szerint, vannak ugyebár helyek, melyekről elterjed valami. Az erről szóló történetekről egyre többen hallanak, így maga a helyre való gondolás és az ehhez fűzött érzelmek energiát adhatnak a gondolatoknak, melyek aztán materializálódhatnak. Ha pedig elmegy arra a helyre egy paranormális kutatócsapat, akkor a már kialakult pszichés elvárás létrehozhat egy jelenséget.
Vagyis ez esetben nem kísértetet járják az adott helyet, hanem az emberből származó gondolatok. Vegyünk példának kísértetjárta kastélyokat, háborús csata színhelyeit vagy elhagyatott kórházatat. Ezekről a helyekről sokan évtizedek óta beszélnek mint kísértetek tanyája. Az ezekhez a helyekhez fűzött gondolatok és érzések nem hagyják nyugodni az ott lévő energiákat. Így lehet, hogy ami ott jelen van, az elménkből származhat.
Gondolatformák régen és most
Napjainkban egyre inkább terjed az az elgondolás, miszerint gondolatainkat lehetséges materializálni. A közösségi oldalakon egyesek különféle meditációkat mutatnak be ennek a műveletnek a gyakorlására. Paranormális nyomozók ugyan nem folytatnak ilyen jellegű gyakorlatokat, de azt figyelembe kell venni hogy mielőtt ellátogatnak egy helyre, izgalmukban felállítják magukban, mivel szeretnének találkozni, így ennek energiája valahol már létezik.
Ez a jelenség egyébkén egyáltalán nem újkeletű. Tibetben úgy ismerik ezt mint tulpák. A tulpa olyan gondolatformát jelent, melyet nagy koncentrálással magunk teremtünk meg. Kigondoljuk, mit szeretnénk manifesztálni és bizonyos gyakorlatokkal elménk termékei megjelenhetnek a valóságunkban. Ez azonban tudatos teremtés. Azok a jelenségek, melyeket kísértetvadászok kutatnak, véletlenül jöhettek létre, anélkül, hogy az emberek tudták volna, hogy maguk teremtették azokat.
Így lehet, hogy bizonyos kísértetek valójában nem kísértetek, hanem az elménk kísértetei. Az eredeti lélek viszont már évekkel korábban etávozott.
A Philip kísérlet
A Philips kísérlet a kanadai Toronto városában történt 1972-ben. A kísérlet célja az volt, hogy megállapítsák, vajon az emberi akarat képes-e létrehozni kitalált lényeket. A kutatást Dr. George Owen természettudós, valamint Dr. Joel Whitton pszichológus vezette és összesen nyolvan vettek részt benne, akiknek egy kitalált szellemet kellett létrehoznia.
De ki volt ez a kitalált személy?
A csoport tagjai először egy Philip Aylesford névvel álltak elő, majd korban is elhelyezték: a férfi az 1600-as években élt, Oliver Cromwell idején. Felesége Dorothea, egy rideg asszony volt. Egy nap Philip egy romák által lakott területre téved, ahol beleszeret egy lányba akit Margonak hívnak. Margo-t elhozza és titokban beköltözteti birtokának egyik házába, ahol sokáig viszonyt folytatnak. Dorothea azonban rájön a viszonyra és boszorkánysággal vádolja meg a nőt. Mivel Philip nem akarta elveszíteni sem a birtokát, sem a pénzét, semmit nem tesz. Margo-t halálra ítélik és máglyán elégetik. Philipet sújtja a bűntudat és a megbánás és harminc évesen úgy dönt, véget vet az életének.
A csoport 1972 szeptemberében összeült és rendszeresen találkoztak. Közösen meditáltak, Philipről beszélgettek. Egy éven keresztül semmi nem történt, viszont egyes résztvevők érzkelték valaminek a jelenlétét a szobában. Semmi jele nem volt azonban annak, hogy Philip lett volna.
Ezt követően úgy döntöttak, hogy változtatnak a módszereken: mivel a szoba meg volt világítva, ezúttal sötétben folytatták a kísérletet és különböző korabeli környezetet ábrázoló díszleteket hoztak a szobába. Énekeltek Philipről és vizuálisan is megpróbálták őt elképzelni. Úgy tűnt, hogy a módszer működik: a jelenség párszor válaszolt kérdésekre igennel vagy nemmel, képes volt befolyásolni a világítást és a levegőt hideggé tudta tenni. Láthatóvá azonban nem sikerült tenni őt.
A kísérlet annyira izgalomba hozta a csoportot, hogy később létrehoztak egy francia kémnőt, akit Lilithnek neveztek el. Lilith öt héten át kommunikált a csoporttal. Ezt követően egy Axel nevű időutazót, majd egy alkímiával foglalkozó férfit hoztak létre, akinek a Sebastian nevet adták és a középkorban élt.
A gondolatokból teremtett jelenségek létrehozásával Ausztráliában is foglalkoztak. Itt hat jelenlévő hozta létre egy 14 éves gyerek szellemét, akit Skippy Carmichaelnek neveztek el. A szellem különböző hangokat hozott létre.
Mint látható tehát, nem lehetünk biztosak abban, hogy mivel kommunikálunk egy kísértetjárta helyen. Ugyanis találkozhatunk valódi szellemekkel is, de úgy tűnik, hogy olyan teremtményekkel is, akik saját elméinkből jönnek.
Enrique Meseguer képe a Pixabay -en.