Mit is mond a Biblia? “És Isten így folytatta: ‘Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, és neki legyenek alárendelve a tenger halai, az egek repdes? teremtményei, a háziállatok, az egész Föld és minden mozgó állat, amely a Földön mozog!’ – és Isten hozzáfogott, hogy megteremtse az embert a saját képére, Isten képére teremtette ?t; férfivá és n?vé teremtette ?ket.” (1Mózes 1:26,27)
Miel?tt az ember származására vonatkozó tudományos álláspontok egy részét ismertetném, szeretném felhívni a figyelmet egy “apróságra”, minden kommentár nélkül: “…Isten képére teremtette ?t, férfivá és n?vé teremtette ?ket.”
Most nézzük a neves szaklapok és -tudósok állásfoglalását! A The Bulletin of the Atomic Scientists így ír: “Közelebbr?l szemügyre véve az emberi fejl?dés korábbi elméleteit, azok nagyon szokatlannak t?nnek. David Pilbeam a korábbi elméleteket ‘kövületmenteseknek’ nevezte. Ezek – az emberi fejl?dés-re vonatkozó – elméletek azt a látszatot keltik, mintha bizonyos kövületek alapján állították volna fel ?ket, a valóságban azonban egyáltalán nem voltak kövületi maradványok, vagy oly szegényesek voltak, hogy az elméletekre nem gyakoroltak lényeges hatást. Tehát, az ember feltételezett legközelebbi rokonát és a korai ember-maradványokat csak a 19. század kutatóinak képzelete kötötte össze.” Hogy miért is? A tudományos folyóirat így folytatja: “Hinni akartak az evolúcióban, az ember evolúciójában, és ez befolyásolta a munkájuk eredményét.”
Az “evolúció” itt természetesen az ember bármiféle földi fajból való kialakulását jelenti.
New Scientist, 1981.06: ” A fennálló bizonyítékok alapján ítélve az emberi fosszíliák tanulmányozása csak mellékága a paleontológiának vagy az antropológiának. …a gy?jtemény kínosan hiányos, és nem rendelkezik meggy?z? er?vel.”
Az idézeteket hosszan lehetne sorolni, de a lényeg a következ?, a “The Universe Within” cím? könyv által felvetett kérdésen van: “Mi okozta azt, hogy az evolúció szinte az egyik napról a másikra létrehozta a különlegesen fejlett agyvel?vel rendelkez? mai embertípust?”
Az evolúció nem képes erre. Úgy legalábbis nem, ahogy ezt az immár többszörösen megismételt, s rendkívül szerteágazó kísérletek igazolják, hogy tudniillik, az egész ma él? emberiség egyetlen n?t?l származik, s maximum három férfit?l, ez a kicsiny csapat pedig Afrikában élt, úgy 140-200 ezer éve.
Ez az eredmény a 80-as évek közepén született, s természetesen hatalmas vihart kavart. Fehérjebiológusok adták közre kutatásaik eredményét, s ez a körülmény felettébb felbosszantotta a régészeket. Igyekeztek is azonnal megcáfolni a dolgot, ám a cáfolat fordítva sült el: az eredeti állítás kapott még hangsúlyosabb alátámasztást. A kísérleteket 94-ben újra megismételték, ezúttal a Harvard Egyetem is bekapcsolódott, a végkövetkeztetés azonban nem változott. De nézzük is magát az elméletet!
Az “Éva-hipotézis” három kutató nevéhez f?z?dik. Mindhármuk mögött több évtizedes, igen eredményes munka áll a fehérjék molekuláris szerkezetének feltárása terén. A jelenleg a Hawaii Egyetemen dolgozó Rebecca Cann korábban, még amikor a Berkeley Egyetem munkatársa volt, járt az ötlet nyomába akkori kollégáival, Allan Wilsonnal és Mark Stonekinggel. Wilson – az emberi vérfehérjék szerkezetének tanulmányozása kapcsán végzett munkájáról a legismertebb közöttük. Az ? kutatása alapján dolgozta ki Vincent Sarich a “molekuláris órát” amely segítségével a f?eml?sök evolúciós menetére lehet következtetni. De miért is kapta ez az elmélet az Éva-hipotézis nevet?
Cann ötletének újdonsága abban rejlett, hogy a sejtek egyik szervecskéjében, a mitokondriumban, lév? DNS-t vizsgálta. A sejteket méhlepényekb?l vette, s ezekb?l vonta ki a DNS-molekulákat. Ez a mozzanat azért lényeges, mert a kutatók egészen a közelmúltig úgy gondolták, hogy DNS molekulák kizárólag csak a sejtmagokban fordulnak el?. 1960-ban fedezték fel, hogy ezen molekulák a mitokondriumokban is megtalálhatók. Persze az emberi DNS-nél sokkal rövidebbek, de éppen ezért, könnyebben is vizsgálhatók. Ráadásul még egy rendkívül fontos tulajdonságuk van: csak anyai ágon adódnak át! A hímivar-sejtekben nincs mitokondrium, a mitokondriumok DNS-ében tehát nem keveredhetnek az apai és az anyai gének, és csak a mutációk okozhatnak bennük változásokat. A mutációk okozta változások egymásra rakódva adódnak tovább, s olyan egyedi mintázatot adnak a DNS-szálnak, amely úgy jellemzi a gazdájukat, mint az ujjlenyomat.
Kis kitér? a mitokondriumokkal kapcsolatban. Igen nagy rokonságot mutatnak a növényi zöld színtestekkel. A sejtek energia-háztartásáért felel?sek, s mint ilyenek, számottev?en befolyásolja m?ködésük az öregedést. Valószín?leg eredetileg baktériumok voltak, hasonlóan a növényekben található “kollégáikhoz”, s valahogy belekerültek az emberi szervezetbe. Bár a mitokondriális DNS szintézisének egy részét a sejtmag vezérli, a mitokondriumok önállóan is képesek szaporodni.
Cann a vizsgált méhlepényeket különböz? rasszokhoz tartozó n?kt?l szerezte be. A szülészetekr?l összegy?jtött méhlepényeket fagyasztott állapotban küldték Wilson laboratóriumába. Volt közöttük európai, néger, ázsiai eredet? amerikai, de új-guineai és ausztráliai bennszülött?l származó minta is. A mutációk tanulmányozása céljából kinyerték a méhlepénysejtekb?l a DNS-t, majd a szálakat különleges enzimek segítségével részekre szabdalták. A különböz? rasszoktól származó minták ilyen részegységeit hasonlították végül össze egymással. A különböz? eredet? DNS-ek között csekély különbséget találtak, csupán két f? csoportot tudtak elkülöníteni. Az egyikbe csak a négerek DNS-e került, míg a másikba az összes többi, közte néhány afrikai származású népcsoporté is. A negridek DNS-ében több változás nyomát fedezték fel mint másokéban, tehát az ? örökletes állományukat több mutáció érte. Ez arra utal, hogy az emberi fejl?désnek ez az ága régebben hajtott ki, vagyis hosszabb az evolúciós története, mint a többié.
Éva valódi korára úgy tettek becslést, hogy kiválasztották azt a DNS-szálat amely leginkább eltért a többit?l, tehát a legtöbb mutációt viselte magán. Az alapfeltevés az volt – persze a nagy számok törvénye alapján – hogy a mutációk szabályos id?-közönként lépnek fel. Ismerve egyéb kísérletek eredményét, arra a következtetésre jutottak, hogy mintegy 140-200 ezer évvel ezel?tt élhetett az egész emberiség ?sanyja. Egyéb, más módszerekkel végzett kutatások azzal egészítik ki ezt a megdöbbent? felismerést, hogy maximum három férfinak lehetett még köze a dologhoz. Nem kell túl nagy fantázia azt felvetni, hogy esetleg egy idegen civilizáció hajótörést szenvedett legénységér?l lehet szó, s ez az ?rhajó valahonnan a Szíriusz csillag környezetéb?l érkezhetett.
1990-ben zárult le az eddigi vizsgálatok közül a legnagyszabásúbb az elmélet igazolására vagy cáfolatára. A fényes igazolás sok borsot tört a régészek orra alá, miszerint a biológusok oldják meg az ember származásának kérdését és nem ?k! Teljes energiával támadásba is lendültek. Különböz? leleteket raktak sorba a molekuláris óra pontatlanságának igazolására. Ellenben, nem vetettek számot a darwini-elmélettel közel egyid?s katasztrófa-elmélettel, mely viszont manapság kezd végre ismét teret hódítani. Ezen elmélet annyit állít, hogy az evolúció csak helyi szinten érvényes, az egész Föld fajainak összességét a meg-megújuló katasztrófák következtében kipusztult fajok élettereinek betöltésére indult megmaradt fajok képezik, és nem az évmilliárdokon át1vel? folyamatos és megszakítatlan fejl?dés eredménye. A legismertebb ilyen katasztrófa a dinoszauruszoké volt, szintén kisbolygóbecsapódás vetett véget elterjedésüknek, s a felszabadult élettérbe betörtek az eml?sök, s ?k fejl?dtek tovább. De ugyanez játszódott le 13500 évvel ezel?tt az Atlantiszt megsemmisít? kisbolygó becsapódásának kapcsán is, legfeljebb a fajok átalakulása nem volt ennyire látványos. Vagy csak azt hisszük.
A katasztrófa következtében – most maradjunk a legutóbbinál -, a légkör helyi megsemmisülésének következtében a szabadon záporozó gyilkos energiájú részecskesugarak rengeteg mutációt váltottak ki, s ez a további fejl?désre is nyilvánvalóan hatással volt. Találtak genetikailag sérült emberleleteket a földközi-tengeri szigetek barlangjaiban. A biológiai óra tehát valóban lehet pontatlan, siethet, ám ez csak annyiban változtat a helyzeten, hogy Éva nem annyira régen élt, legfeljebb csak százezer éve. ? volt az els? homo sapiens sapiens – s még néhány társa. Ahogy leszármazottjaik elterjedtek a Földön, úgy lépett be a helyi evolúció. Ahány kontinens, nagyjából annyi fajta ember, s ez a változás igen gyors lehetett, hiszen a 15 ezer éves, Kelet-Ázsiában feltárt emberleletek még egyáltalán nem mutatják az ismert mongoloid formát. A mongoloid rassz képvisel?i ezid?tájt még valahol Lemurián, az Indiai-óceánban elterült – Atlantisszal közel azonos id?ben megsemmisült – jókora száraz-földön éltek.
Vannak még további problémák is amik miatt a régészek nem kedvelik a fehérjebiológusokat. Ez pedig a vércsoportok kérdése. A f?eml?sök közül csak az emberben van meg mind a négy, az A, a B, az AB és a 0-ás vércsoport. Az emberszabású majmoknál – valamelyik a négy közül – egy mindig hiányzik, de akár több is. Ha közös ?st tételezünk fel, ennek nem lett volna szabad így alakulnia. (Itt jegyzem meg, hogy az emberszabású majmokra nézve sincsenek olyan leletek, melyek evolúciójukról tanúskodnának.) A vércsoport leszármazási vonallal éppen ellentétes az, hogy az összes emberszabásúnak 48, míg az embernek csupán 46 kromoszómája van, vagyis történt egy kromoszóma-párkiesés, ami meglehet?sen szokatlan dolog. Ennek ellenére, az emberi faj és az emberszabásúak között létrejöhetnek utódok minden nehézség nélkül. Ezt a kísérletet kémcs?ben már többször elvégezték, s az így létrejött “terhességeket” etikai okokra hivatkozva – állítólag – megszakították. Egyszóval, kölcsönvéve a híres könyv címét, az ember sokkal inkább “csupasz majom”, mint önálló faj. Ez mit sem csökkenti érdemeinket, legfeljebb néhány társunk számára zavaró lehet. (Ennek a gondolat-menetnek persze csak akkor van értelme, ha félretesszük a szíriuszi eredetet.)
Feltétlen meg kell még említeni a nyelvészek legújabb kutatási eredményeit, miszerint valóban volt egy közös nyelv – de legyen ez csak adalék. Ha nem is a “bábeli z?rzavar” kavarta össze a beszédeket, hanem a vízözönként ismert kisbolygóbecsapódás, mely e túlél?ket hosszú id?re elszakította egymástól – ez csak részletkérdés. A szálak egyetlen, közös eredethez vezetnek vissza, s a lényeg mindenképpen ezen van.
Az ember hirtelen jelenik meg az élet színpadán. Már ami a homo sapiens sapienst illeti. A Földön élt többi emberfajhoz – fejl?déstanilag – nincs semmi közünk! Az az ember, aki 1.8 millió évvel ezel?tt tüzet gyújtott, s az a másik, aki eltemette szeretteit mintegy 800 ezer évvel ezel?tt, nem ?sünk. Egyikük sem tudott beszélni, valamint képileg elvonatkoztatni – vagyis rajzolni. Természetesen, ett?l függetlenül, még telepatikus úton kommunikálhattak volna, de ezt nem túl el?remutató dolog feltételezni, még akkor sem, ha az állatvilágban számos ilyen példával találkozhatunk. A beszéld képességével – nagy valószín?séggel – még a neander-völgyi ?sember sem rendelkezett (a nemrégiben talált egyetlen apró csontocska nem cáfolja meg ezt az állítást), legfeljebb néhány magánhangzó kiejtésére volt képes. Habár agytérfogatának ?rtartalma jóval nagyobb volt, mint a ma él? emberéé, mégsem volt értelmesebb. Ezzel nyilvánvalóan megd?l az agytérfogat-testtömeg arányra vonatkozó elmélet. A beszéd és a rajzolás képessége csak a cro-magnoni ember megjelenésével bukkan fel, s ez az emberfaj már a homo sapiens sapiens. A leg?sibb maradványai ennek az emberfajtának sz?ken százezer évesek, hirtelen jelennek meg (fejl?déstani el?zmény nélkül!), s mindazokkal a tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyekkel mi most.
Ez az egyetlen faj maradt fenn, habár jó néhány másik el?-fordult akkoriban, s korábban is, a Földön. Bár a neandervölgyiek teng?dhetnek manapság is a magasabb hegyekben yetikként, számottev? kultúrát nem tudtak létrehozni, az egyetlen valamirevaló civilizáció jelenleg a homo sapiens sapiensé. A változás, mely során megszületett – kromoszómapárkiesés, a beszéd megjelenése, a mitokondrium beépülése, mely maga is akkora csoda, mintha most valamelyikünkbe egy zöld szintestet plántálnának, s 100 ezer év múlva csak annak az egyetlen embernek az utódai élnének – olyan jelent?ség? és átfogó volt, hogy mindez így egyszerre, egyszer?en nem mehetett végbe magától! – legalábbis ezt állítják sokan. Emberré válásunk szándékos beavatkozás is lehetett, persze talán beavatkozás nélkül is megszülethetett volna egy értelmes emberi faj. Egyszer… valamikor… A homo sapiens sapiens hirtelen felbukkanására lehetetlen evolúciós vonalat keresni, egyszer?en azért, mert ilyen vonal – legalábbis a Földön – nem létezik.
A Biblia szavai szerint “saját képére” teremtette az Isten az embert. Legalább f? vonalaiban. Ezen nincs is semmi csodálkoznivaló. A Világegyetem szükségszer?en az intelligencia megteremtésének irányába fejl?dött, s fejl?dik ma is. A matematikusok és a számítógépprogramozók nagyon jól tudják: egy feladatra csak egy optimális megoldás létezik. Csak egy egyenlet írja le abszolút pontosan azt a bizonyos tételt, s csak egy igazán jó algoritmus létezik egy számítógépes feladat megoldására. A természetben is csak egy igazán jó megoldás lehet az intelligencia hordozására, s egyáltalán, egy intelligens lény felépítésére. A szén-alapú éltnek nem lehet vetélytársa a kozmoszban, mint ahogy a DNS-en alapuló örökl?désnek sem. Persze más életformák is léteznek, de sohasem rendelkezhetnek olyan ígéretes jöv?vel, mint mi.
A Biblia fordításánál is adódnak gondok a szöveg pontos értelmezése terén. Az eredeti szövegben ugyanis az “Istenek” szó szerepel, csakhogy ezt kés?bb, révén a zsidó nép egyistenhív?, ennek megfelel?en “ferdítették”. A görög fordításban a “kreátor” szó szerepel, ami sokkal inkább “alkotót” jelent, mint “teremt?t”.
Sajnos a különböz? egyházak maguk is gondoskodtak arról, hogy az általuk dogmatikusnak min?sített írásokon kívül fellelhet?ket egyszer?en háttérbe szorítsák, másrészt figyelmen kívül hagyják. Minden ilyen írással hasonlóan cselekedtek, amennyiben az nem illett az általuk kialakított és megkérd?jelezhetetlen Istenképbe.
Mivel Éva és Ádám – s most nem feltétlen az udvariasság kedvéért – voltak az els? emberek, nem kell túl nagy gondolati merészség annak felvetéséhez, hogy az els? ufót is ?k láthatták. A megfigyelést a mai jegyz?könyvírási technika nem feltétlenül fogadná el, de kettejük közül Éva, mégis valamit látott. Idézzük az “Ádám és Éva élete” cím? apokrif, vagyis a dogmatikus irodalomba be nem vett szöveget: “És akkor Éva felpillantott az égre, és látta hogy fényl? kocsi j?, négy ragyogó sas húzta, oly nagyszer?ek, hogy nem képes leírni aki anyaméhb?l született.” – Éva ráadásul egyedülálló látvány szemtanúja is volt. – “…És lám az Úr, az er?s, beszállt a kocsiba, négy szél húzta, a szeleket a kerubok vezérelték, és az ég angyalai el?ttük szálltak…” – Valószín?leg hasonló fogalmakkal írnák le a pigmeusok is egy korszer?, négymotoros légcsavaros repül?gép érkezését, s néhány egyenruhás személy beszállását. Vajon kit láthatott Éva? Helyesebben kiket? (Azt már meg sem merem kérdezni, hogy minek az Úrnak repül?gép?)
A Földön – több másikon kívül – Hosszabb távon három olyan faj él, melyek már a köztudatba is bevonultak. Egyikük az Atlantisziak leszármazottjai, az óriások. ?k nehezen tudnának közöttünk elrejt?zni, átlagos, két és fél méteres magasságuk meglehet?sen felt?n?. Legfeljebb az ? népükben a törpéknek számítók, akik ezt természetesen meg is teszik. Mivel ?k a mi testvéreink, így nem jöhetnek szóba mint ?si, teremt? istenek. A visszamaradó két csapat – a szíriusziak és a Dzéta Reticuli népe – kapcsán más a helyzet.
A szíriusziakat szinte semmi sem különbözteti meg t?lünk, legfeljebb az, hogy igazán szép és boldoságot sugárzó emberek. Ha az ? hajótörésük nyomán jelent meg a Földön a homo Sapiens Sapiens faj, akkor Mózes els? könyvének valójában semmi köze Mózeshez, legfeljebb másolta valahonnan az egyiptomi udvarban, ahogy azt a számítógépes szövegelemzések is sejteni engedik – bár kétségek is vannak ez ügyben – de arra sincs garancia, hogy a többi mózesi könyv szerz?je maga Mózes. Ha volt is szíriuszi hajótörés, véleményem szerint nem ez származásunk egyetlen forrása. A szíriusziak talán inkább az “istenek fiaiként” azonosíthatók, akiknek megtetszettek az “emberek lányai”. Maradnak tehát a kistermet?, zöldes-szürkés b?r?, feketeszem? lények, a Dzéta Reticuli népe (vagy valaki más a fel nem soroltak közül).
Nehéz volna indítékaikat jelen tudásunk szintjén értelmezni. A Földön amúgy is kialakult volna egy vagy több értelmes emberi faj. Vajon miért siettették ezt? Nem tartom valószín?nek, hogy a motiváció majdani genetikai felfrissítés lett volna. Már a mi tudósaink, a technika jelenlegi szintjén, képesek atomokat tetsz?legesen irányítani. Egy fejlettebb faj erre százszor inkább képes! Szinte tökéletesen fel tudjuk térképezni az él? szervezet bens?jét computer-tomográffal. Mi szüksége volna egy földönkívülinek arra, hogy drasztikus módszerekkel vizsgáljanak embereket? Mért kellene nekik személyesen idejönni és talajmintát venni, amikor a mi robotjaink erre több milliárd kilométer távolságból is képesek? És hol vagyunk mi még hozzájuk képest? Nagyon is emberi szempontok szerint kérdezünk, s akik választ adnak, úgyszintén emberi szempontok szerint próbálnak megfelelni, netán jó üzleti fogás reményében. Ez sem ritka.
Akkor hát mi lehet az igazság?
A Dzéta Retuculi népe már réges-rég meghódította saját csillagrendszere környékét és a Földön is szép számmal élnek. Hasonlóan az atlantisziakhoz, a szíriusziakhoz és a többiekhez. Ez a Föld nem csak a mienk, soha nem is volt kizárólagos jogunk rá! Az emberiség felé az az elvárás, hogy ennek meg tudjon felelni. Ha nem – elvesztünk. Mint dics? el?deink. Illúzió, hogy magunk felelünk saját sorsunkért! (emberiség méretekben) Már a legels? pillanatban sem volt így. Az “Isten” fenntartotta és fenntartja magának a jogot, hogy ha az emberiség “rendetlenkedik”, könyörtelenül elpusztítsa. Legyen az Vízözön, vagy más.
A földönkívüliek – és most az atlantisziakat is ide sorolom – a politikai és katonai válságok idején többszörösére emelik a létszámukat szül?bolygónkon, készen a bármikori direkt beavatkozásra. Aktivitásuk az Öböl-válság idején soha nem ismert határokat ért el. Ez legyen int? jel is számunkra! Bár értünk is itt vannak, ám ha ?rültségünk nem ismerne határt, akkor már ?k is tehetetlenek…
Itt már sokkal többr?l van szó, mint pusztán saját csodálatos világunk veszélyeztetésér?l. Ezt illene tudnia mindazoknak a hatalmaknak akiknél – állítólag – földönkívüliek megfordultak. Még nem igazán látszik rajtuk, hogy ez az információ megfelelne a valóságnak.
Ha az emberiség most nem puskázza el az immár sokadik lehet?ségét, talán egyszer mi is “teremt? istenekké” válhatunk, s a Világegyetem távoli részeire is elvihetjük azt a fantasztikusan nagy küzdeniakarást és -tudásvágyat, mely azért jó néhány embertársunkra – szerencsére – jellemz?. És akkor majd rólunk írnak egykoron ilyen eszmefuttatásokat, s mi pedig a tudás birtokában csendesen megmosolyogjuk, de egyben tiszteljük is az alkotót.