Home Cikkek Az Irán elleni összeesküvés összefüggései

Az Irán elleni összeesküvés összefüggései

1

Azonban a hadviselés formái az utóbbi évtizedekben lényegesen megváltoztak. Ismétlem: Amerika ?katonai téren? gy?zött Afganisztánban, Irakban (s?t korábban Vietnamban is), a diadal gyümölcseit azonban az USA és szövetségesei legfeljebb részben vagy egyáltalán nem voltak képesek learatni.

Miként korábban Vietnamban, úgy a világhódítók Afganisztánban, de jelent?s részben Irakban sem tudtak a kibontakozó fegyveres ellenállással eredményesen megküzdeni az óriási terület? államokban. Régebben a megnyert háborúkat egy olyan békeszerz?déssel fejezték be, amely biztosította azoknak a céloknak a megvalósulását, amelyekért a gy?ztesek harcba indultak.

Az USA és szövetségesei ? óriási haditechnikai fölényük ellenére – még azt sem tudták elérni, hogy a ?megnyert? háborút egyáltalán befejezzék, mivel a ?megvert? ellenség nem volt hajlandó letenni a fegyvert. Hiába ültettek bábkormányokat a megszállt országok nyakára, azok sem tudták letörni a fegyveres ellenállást, melyet Vietnamban a nacionalizmus és a kommunizmus eszméje f?tött, a Közel-Keleten pedig az iszlám vallás táplál. (Egyáltalán nem véletlen tehát az iszlám elleni összehangolt cionista lejárató kampány.)
Még csak azt sem lehet mondani, hogy a nyugati hódítók megnyerik a háborúikat, de elveszítik a békét. Helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy megnyerik ugyan a háborúik legfontosabb ütközeteit, de magát a háborút már nem képesek megnyerni. Márpedig a túler?vel szemben hazáját véd? fegyveres ellenállók ismerik a nagy titkot: amennyiben a partizán nem veszít, és a vesztes csaták ellenére talpon marad, akkor valójában már nyert.
Túl azon, hogy a hatalmas terület? perzsa államot teljesen lehetetlen megszállni, Irán sokkal inkább képes lenne a nem szorosan vett katonai területen ?válaszcsapást? mérni az agresszorokra, mint a tálib mozgalom vagy éppen az iraki ellenállás. Önmagában a Hormuzi-szorosnak a lezárása ? vagy a harcok következtében járhatatlanná válása ? a jelenleginél is sokkal mélyebb gazdasági válságba taszítaná az egész nyugati világot.

Ezen kívül háború esetén Irán mozgósítaná szövetségeseit – a libanoni Hezbollahot és a Hamászt ? Izrael ellenében, és a Közel-Kelet síita lakossága révén pedig súlyos felfordulást okozhatna Szaúd-Arábiában, néhány Öböl-menti államban, de legf?képpen Irakban, ahol is minden odaveszne, amiért az amerikaiak oly hosszú id?n keresztül küzdöttek. Hasonlóképpen az Irán elleni katonai csapás nyomán tovább er?södne az afganisztáni tálib felszabadító mozgalom, amely pedig már így is az ország hatalmas területeit birtokolja. És hiába óvja Izrael területét, valamint a térségben állomásozó amerikai katonai támaszpontokat a legmodernebb védelmi rendszer, egészen bizonyos, hogy az iráni (és részben a Hezbollah) rakétáinak egy kisebbik része célt érne, és nem csekély pusztítást okozna ? és nem csupán az agresszorok katonasága, hanem Izrael civil lakosságának körében is. Valószín?nek t?nik az is, hogy az agresszió nyomán Irán népének a fennálló rendszerrel nem rokonszenvez? része is szívvel-lélekkel a rezsim mellé állna, továbbá a katonai agresszió a kinyilvánított céljának pontosan az ellenkez?jét érné el: az iráni vezetés utasítására titkos helyszíneken valóban megkezd?dne a nukleáris fegyver el?állítása. És hiába dübörögne teljes fordulatszámon az izraeli propaganda, a támadás szörny? következményeit látva világszerte még többen ismernék fel a cionizmus valódi természetét, és mindenütt tovább növekedne az ?antiszemitizmus?.

De ami a leginkább érthetetlen, az a következ?: hogyan lehetséges, hogy Izrael nem számol a lebombázott nukleáris reaktorokból kiáramló gyilkos sugárzás veszélyeivel? A légkörbe jutott veszedelmes anyagok ugyanis a Közel-Kelet összes lakója számára súlyos veszélyt jelentenének, beleértve természetesen Izrael polgárait, valamint a térségben állomásozó amerikai katonák tízezreit is. Mi védené meg a zsidó államot a lebombázott reaktorokból el?tör? sugárzástól? Valószín?nek t?nik az is, hogy az iráni válaszcsapás egyik legf?bb célpontja az izraeli Dimonában található szupertitkos, nukleáris fegyvereket is el?állító üzem lenne. A zsidó államot védelmez? rakétapajzs persze hatékonynak t?nik, de mint tudjuk, száz százalékos védelem nem létezik. Ha csak néhány iráni rakéta becsapódik Dimonában, hány tíz- vagy százezer izraeli fog meghalni a kiszabaduló nukleáris sugárzás következtében? És hány millióan fognak elmenekülni az élhetetlenné váló Izraelb?l és a Közel-Kelet más államaiból?

És ezen a ponton jutunk el a kulcskérdéshez: ennyi nyilvánvaló veszedelemmel szembesülve és az Amerikából, s?t még a cionista zsidóság vezet? köreib?l is érkez? figyelmeztetések ellenére mégis miért akarja olyan hihetetlen elszántsággal a Benjamin Netanjahu vezette izraeli kormány Irán megtámadását? Nos, a kínálkozó válasz az, hogy az iszlám köztársaság az utolsó bábu a sakktáblán, amelyet a nagyszabású cionista stratégia el?írásainak megfelel?en le kell ütni. A 2001. szeptember 11-i merényletek nyomán megváltozott nemzetközi er?térben kezd?dött meg az izraeli-amerikai terjeszkedéssel szemben fellép? államok elleni katonai akciók sorozata, melyeknek keretében sikerült megdönteni a tálibok, Szaddam Huszein, Moamer Kadhafi uralmát, és folyamatban van a szíriai rezsim elleni hadjárat. Az utolsó és persze a legkeményebbnek ígérkez? ellenfél Irán, amelynek meggyengítése els?sorban azért kulcsfontosságú, mert Teherán támogatást nyújt az izraeli agresszióval szembeszálló libanoni és palesztin ellenállási mozgalmaknak. Kérdés azonban, nem lenne-e célravezet?bb a cionisták szempontjából folytatni az Irán elszigetelésére irányuló politikát: a szunnita-síita ellentétek további élezésével, Szaúd-Arábia és az Öböl-menti monarchiák jó ideje zajló felfegyverzésének fokozásával Perzsia befolyása tovább lenne korlátozható. Ezen kívül pedig, ha Izrael ismételten katonai csapást mérne a Hezbollahra és a Hamászra, Irán egészen biztosan nem kockáztatná meg, hogy szövetségeseit a legmodernebb amerikai fegyverekkel állig felszerelkezett Izrael elleni támadás útján védje meg.

A cionisták tehát megkísérelhetik a libanoni és a palesztin ellenállás felszámolását anélkül is, hogy tartaniuk kellene a katonai csapástól a perzsa állam részér?l. (F?leg azután, hogy Szírián keresztül, az ottani polgárháború miatt már nem olyan egyszer? az irániaknak segélyeket és fegyvereket juttatni a Hezbollah és a Hamász részére.) Magyarán: Irán a cionista hegemónia kiterjesztésének útjában áll ugyan, és komoly kellemetlenségeket okozhat az izraeli-amerikai világhódítók számára, azonban valójában egyáltalán nem fenyegeti létében Izraelt. (Amerikáról nem is beszélve.) S?t, akkor sem fenyegetné, ha Teherán atomfegyverhez jutna. Miért kockáztatná saját teljes megsemmisülését Perzsia egy Izrael elleni nukleáris agresszióval? (A cionista propagandának azt a mérhetetlenül ostoba állítását, mely szerint az iráni vezet?k ?fanatikus ?rültek?, szóra sem méltatom. A Nyugat hosszú ideje mindenkit ?rültnek nyilvánít, aki ellenáll a terjeszked?, gyarmatosító világuralmi törekvéseinek.) Ha azonban így van, miért vállalja a várható csekély el?nyökhöz képest hihetetlenül magas kockázatokat az izraeli kormányf?? (Aki egyébként, ha már itt tartunk, fanatizmusban messze túltesz a perzsa állam vezet?in.)

A kérdés számos valóban független politikai elemz?t foglalkoztat már jó ideje. Egyikük, az arab és iszlám kérdések elismert szakért?jének számító Dr. Kevin Barrett, egy meglep? lehet?séget villantott fel az iráni Press tv honlapján a napokban megjelent írásában. Barrett nem kevesebbet állít, mint hogy Benjamin Netanjahu és sz?kebb környezete azért igyekszik az USA-t rábeszélni Irán megtámadására, és azért gerjeszti a muszlimellenes érzelmek tüzét a világban, mert csakis a Nyugat és az iszlám világ között kitör? háború mentheti meg Izraelt a teljes leleplez?dést?l, vagyis attól, hogy kiderüljön: a 2001. szeptember 11-i merényleteket a Moszad szervezte meg. Barrett idézi az amerikai hadsereg keretei között m?köd? Stratégiai Tanulmányok Intézete korábbi igazgatójának, Alan Sabroskynak a szavait: ?Az utóbbi két hétben hosszadalmas megbeszéléseket folytattam a katonai akadémia és a tengerészgyalogság bizonyos vezet?ivel, és száz százalékos bizonyossággal kijelenthetem, hogy 2001. szeptember 11. a Moszad akciója volt. Ha az amerikaiak valaha is megtudják, hogy a terrortámadásokért Izrael a felel?s, akkor az izraeliek el lesznek takarítva a Föld színér?l.? (Sabrosky mindezt a Press tv-nek adott egyik nyilatkozatában jelentette ki.) De még ha Izrael ?eltakarítása? annyit jelentene, hogy egy államban élnének tovább az izraeliek és a palesztinok mint egyenrangú állampolgárok, maga Netanjahu az Amerika elleni terrortámadások megszervezésében és végrehajtásában játszott szerepe miatt alighanem akkor is a lámpavason végezné ? teszi hozzá cikkében Dr. Kevin Barrett. Aki a továbbiakban arra is felhívja a figyelmet, hogy az utóbbi id?ben egyre több, korábban az amerikai vezetés legfels?bb köreiben tevékenyked? személy fedett fel bizonyos, a cionizmus és Benjamin Netanjahu számára roppant kínos részleteket a szeptember 11-i merényletek hátterér?l.

Legutóbb egy Susan Lindauer nev? egykori CIA-ügynök beszélt arról, hogy az amerikai titkosszolgálatnak tudomása volt a 2001. szeptember 11-én bekövetkezett terrortámadásról, valamint az ?átkozott izraelieknek? (ezek a saját szavai) az ikertornyok felrobbantásában játszott szerepér?l. Hasonlóképpen bukott ki az igazság a Nemzetbiztonsági Tanács korábbi munkatársából, Gwenthy Todd-ból, aki szerint akkori f?nöke, Richard Clarke, az izraeliek ügynökeként kulcsszerepet játszott a szeptember 11-i események megszervezésében ? hangoztatja cikkében Dr. Kevin Barrett.

Mi több, a szerz? cikkében azt is megemlíti, hogy egyes korábbi magas rangú tisztségvisel?kt?l származó információk szerint Barack Obama amerikai elnök újraválasztása esetén napvilágra kerül majd a teljes igazság Izraelnek a szeptember 11-i merényletekben játszott szerepére vonatkozóan. Ami annyit jelent, hogy a cionizmusnak és vele a zsidó államnak végképp befellegzett. Barrett feltételezése szerint Netanjahunak tehát alapos oka van arra, hogy egy nagy háborúba rángassa bele Amerikát. Ugyanis ha a harcok megkezd?dnek, akkor mindenki árulónak fogja tekinteni azokat, akik a szeptember 11-i terrortámadás valódi elkövet?i után kutakodva a ?muzulmán terroristákat mentegetik?. Ezen kívül pedig háború esetén fenntarthatók, s?t tovább szigoríthatók azok a szükségintézkedések (pl. a véleményszabadság korlátozása révén), melyek megakadályozhatják, hogy kiderüljön: George Bush, Dick Cheney, Donald Rumsfeld, Rychard Myers és más amerikai ?árulók? nyújtottak segédkezet az izraelieknek ahhoz, hogy támadást intézzenek a Világkereskedelmi Központ ikertornyai és a Pentagon ellen, megölve közel háromezer amerikait ? véli Dr. Kevin Barrett Közel-kelet szakért?.

Perge Ottó

1 KOMMENT

  1. Kerion:
    “Természetesen lehet többek között állandóan perzsa-zsidó háborút vizionálni, chem-trailezni, haarppal, fluoritos-káliumos stb. dolgokkal riogatni. Meg is lehet a hatása ennek arra – aki az álcázott rettegés apokalipszisát önmagában már megteremtette. Megidézte, falra festette, ebben hisz – hát ha tényleg lesz valami – akkor számára biztosan. Könnyen lehet hogy rosszkor lesz rossz helyen, míg mások meg – akik semmilyen félelmet generáló negatív dologgal nem tör?dnek – jókor lesznek jó helyen. A TEREMTÉS már csak ilyen – önmagunk számára is beteljesülhetnek az általunk “teremtett” dolgok – a jók is meg a rosszak is…” -link-