Az Oumuamua egy rejtélyes, csillagközi objektum, melynek eredetét és egyáltalán azt hogy micsoda, nem sikerült egyértelműen bebizonyítani.
2017 október 17-én fedezte fel Robert Weryk egy Hawaii-on lévő obszervatóriumban. Amikor először figyelték meg, 33 millió km-re volt a Földtől, távolodva a Naptól. Egy hosszú, sziklás objektumról van szó, melynek hossza 100 és 1000 méter közötti, vastagsága 35 és 167 méter közötti lehet. Sötétpiros színe van, akárcsak a legtöbb Naprendszeren kívüli objektumnak. Annak ellenére, hogy közel járt a Naphoz, nem mutatta a jelét annak, hogy csóvával rendelkezne. A csóva akkor keletkezik, amikor a Nap felmelegíti az űrbéli objektum felszínét és az párologni kezd arról, ahogy száguld a térben, de gyorsulást mutat. Forgása is van, amely szintén hasonló a Naprendszerben aszteroidáihoz, bár egyes megfigyelések szerint ez a forgás szabálytalan.
Mitől gyorsul?
2018 júniusában csillagászok megállapították, hogy az objektum gyorsulása nem gravitációs eredetü. A röppályájána az alakja a Nap sugárzásának nyomására utal. A kezdeti elméletek szerint a gyorsulást a felszínéről távozó gázok okozzák, a Nap melegítő hatására. Ugyanakkor nem figyeltek meg távozó gázokat az objektum felszínén – egyes csillagászok mégis úgy vélték, valamennyi gáznak lennie kell, hogy gyorsulást okozzanak. Az elmélet végül megdőlt, mert gáz által okozott gyorsulás esetén igen gyors forgásban kellene lennie az objektumnak főleg úgy, hogy hosszúkás alakú, melynek során darabokra törne.
Honnan származik?
Azt kizárták, hogy a Naprendszer határán lévő Oort felhőből származna. Idővel a Naprendszert el fogja hagyni és ismét visszatér a csillagközi térbe. Nem tudni milyen bolygórendszerből származik és azt sem, mennyi idős. 2019 júliusában csillagászok kijelentették, hogy az objektum természetes eredetü – amit nem lehetett megerősíteni.
Durva becslések alapján az mondható el, hogy a Vega irányából jön, amely a Lant csillagképben található. Nem tudni azt sem, milyen régóta utazik a csillagközi térben. 2020 áprilisában csillagászok felállítottak egy újabb elméletet, miszerint az objektum egy darabokra tört bolygó törmeléke, de ez nem bizonyított.
Elméletek
De akkor mi az objektum? A válasszal kapcsolatban több elmélet is született.
Hidrogénjég elmélet
2020 májusában kijelentették, hogy az objektum egy jeges test lehet, amely megmagyarázná az alakját és a gyorsulását. Eszerint a egy csillagközi molekulafelhőből kellett megszületnie, ahol a feltételek jelen lehetnek. A Nap hőhatása párologtatja a hidrogént, amely meghajtja a tárgyat. A csóvát pedig azért nem észlelik, mert a Föld atmoszférája miatt nem látható ennek hullámhossza. A jég gyors párolgása megmagyarázná a test gyorsulását is, tovább az alakját. Ahogy távozik róla a jég, úgy alakítja ki folamatosan a hengeralakot. Az ellenvetés szerint azonban jeges testek csóváját általában látni és a jég nem képes túlélni a csillagközi utazást.
Idegen űrhajó elmélet
2018 októberében Abraham Loeb és kollégája, Shmuel Bialy tanulmányt írt, amely annak lehetőségét vizsgálta hogy a tárgy egy feltételezett mesterséges test, amely kihasználva a csillagok sugárzását, vitorlázva halad az űrben. Más tudósok szerint azonban erre nincs elegendő bizonyíték és ilyen módon való haladás nem okozna gyorsulást. Válaszként, Abraham Loeb összegyűjtött hat, az objektumra jellemző anomáliát, amely teljesen eltérővé teszi a közönséges üstökösöktől és aszteroidáktól.
Ezek az anomáliák a következők:
- Milliárd égitest közül miért vettük észre ezt az egyet?
- A testnek nagyon furcsa mozgástartománya van
- Mint sok más testnek, ennek is szét kellett volna törnie a csillagának sugárzása által
- Az alakja rendkívül szokatlan
- Az Oumuamua nem mutat hősugárzást, annak ellenére, hogy igen sok fényt visszaver
- Pályája nem esik egybe a Nap által okozott gravitációval.
A Spitzer Teleszkóp nem igazán talált arra utaló jeleket, hogy ez egy üstökös lenne. Nem észlelt távozó gázokat és molekulákat, tovább a fényessége nagyobb mint az üstökösöké.
Indult már olyan projekt is, amely egy lehetséges küldetést vizsgál az Oumuamuára. A projektben egy űrszonda szerepel, amely megközelítené a tárgyat és elemezné azt. De az is felmerült már, hogy alkotnának egy lézervezérlésű és lézeres meghajtású űrszondát. A probléma viszont az idővel van: a nagy távolság miatt a tárgy megközelítése rendkívül sok időt venne igénybe. Aztán ott van még a megfelelő manőverezés problémája, nem mindegy ugyanis, hogyan közelíti meg a szonda a testet. Leszállás esetén a túl lassú vagy túl gyors sebesség baj lehet.
Mindenesetre az objektum adott egy újabb kihívást az emberiségnek, hogy tovább kutassa az ismeretlent. És ki tudja mit fogunk ott találni.