Az utolsó ?rsikló indult útjára

Magyar idő szerint péntek délután 17 óra 29 perckor a floridai Kennedy Űrközpontból útnak indult az Atlantis űrrepülőgép a Nemzetközi Űrállomásra, kezdetét vette az STS-135 kódjelű küldetés. A következő napokban a helyszínről követjük a misszió fejleményeit, egyelőre maga a start a legnagyobb újság. Az STS-135 ugyanis a legeslegutolsó űrsiklóküldetés, több ilyen nem lesz, az űrrepülőgép-flotta harminc év után nyugdíjba vonul. A NASA büszkén tekint vissza az elmúlt három évtizedre, pedig kétségtelen, hogy az űrsiklóprogramnak voltak sötét napjai és be nem váltott ígéretei.

Eufórikus örömmel fogadták a helyszínen, hogy sikeresen felbocsátották utolsó útjára az Atlantist a floridai Kennedy Űrközpontból – jelentették tudósítóink. A felhős, szeles időjárás miatt az utolsó pillanatig kétséges volt az indulás, a visszaszámlálást meg is szakították 31 másodperccel a start előtt, de nem a külső körülmények miatt. Egy kar nem húzódott vissza rendesen a kilövőálláson, de megoldották a problémát, és három perccel a tervezett időpont után elstartolt az űrsikló.

Tudósítóink szerint olyan éles, bántó fénnyel indult az Atlantis, mintha az ember közelr?l belebámulna egy hegeszt?pisztoly által húzott ívbe. A hang csak a start után röviddel er?södött dübörg? zajjá, majd az Atlantis elt?nt a felh?k között, vastag füstfelh?t húzva maga után. Az utolsó ?rsiklót felbocsátó floridai ?rközpont Kennedy nevét viseli, a NASA így tisztelgett a Hold-programot ? a hidegháborús nyomás miatt is ? támogató egykori elnök el?tt. Ha a hivatal valaha az ?rsiklóprogramért is ki akarja fejezni háláját, Nixonról kell majd elneveznie egy ?rközpontot, ugyanis a Watergate-ügybe belebukott elnök indította útjára a programot.

Persze, mint minden ?rhajózás-történeti sztorit, az ?rrepül?gépét is el lehet kezdeni a náci Németországban, Peenemündében összerakott V-2-es rakétától, amit a második világháborúban sikeresen bevetettek, és ami kés?bb mind az amerikai, mind a szovjet rakétafejlesztések alapja volt. A V-2-n dolgozó peenemündei mérnökök nagy része Amerikába került, és egyikük, Walter Dornberger javasolta olyan kísérleti járm? megalkotását, ami az ?rb?l visszatérve nem ejt?erny?vel ereszkedik le, hanem horizontálisan landol, mint egy repül?gép.Ez 1954-ben történt, amikor még nem létezett NASA.

Az ?rhivatal egyik el?dszervezete, a NACA próbálkozott ilyen járm? megalkotásával az X-15 program keretében (érdekesség, hogy az X-15 pilótája Neil Armstrong volt). A kés?bbi kísérletek összekapcsolódtak azzal a törekvéssel, amely újra felhasználható rakéták fejlesztését célozta meg. A NASA 1968-ban egyszerre dolgozott egy ?rb?l visszatér? járm? koncepcióján, illetve kutatta, hogy milyen hajtóm?vel lehetne útnak indítani egy ?rsiklót. A kutatások egyik eredménye a Mercury visszatér? modulját is tervez? mérnök, Maxime Faget terve volt, a DC-3. A nagy hordozórakétából és kis visszatér? egységb?l álló terv kés?bb az ?rsikló alapjául szolgált. A NASA els?sorban az ?rverseny egy új frontján, az ?rállomás-építésben akarta használni az ?rsiklót, de a légier?t is érdekelte a projekt, partnerként részt vett a fejlesztésekben.

1969-ben az érintettek a Nemzeti Aeronautikai és Asztronautikai Tanácskozáson vitatták meg, hogy az Apollo-program után milyen irányba folytatódjanak az emberes ?rrepülések. Szóba került a Mars-utazás, további Holdra szállások és az emberes ?rrepülések teljes leállítása, de a tanács végül a föld körül kering?, legénységgel ellátott ?robjektumok mellett döntött. Nixon elnök még ebben az évben a döntés mellé állt, biztosítva a fejlesztéshez szükséges kezdeti anyagi támogatást, 1972-ben pedig a nyilvánosság el?tt is elindította a programot.Az ?rsiklót az els? tervek két, ember irányította, szárnnyal ellátott és minden alkatrészében újra bevethet? járm?nek képzelték. A nagyobb járm? szállította volna a kisebbet, megadva neki a kezd?sebességet, kell? magasságban pedig a kisebb visszatér? egység levált volna a nagyobbról, és öner?b?l folytatta volna az emelkedést egészen a Föld körüli pályáig. Eleinte azt gondolták a mérnökök, hogy ez a koncepció teljes újrahasználhatósága miatt olcsó lesz, de a további tanulmányok megmutatták, hogy a nagyobb visszatér? egység tömegének mozgatása rengeteg üzemanyag-felhasználással, és így igen nagy költséggel járna.

Amikor ez kiderült, az Apollo-programban rendszeresített, nem visszatér? Saturn V rakéták körül is gyülekezni kezdett egy lobbi. Azzal érveltek, hogy a rakéták egyszerre nagyobb rakományt is fel tudnának küldeni az ?rbe, ezért kevesebb küldetéssel össze lehetne állítani az ?rállomást, mintha a kisebb rakter? ?rsiklóval hordanák össze. (Mivel az els? amerikai ?rállomás, a Skylab tervezése és megvalósítása egyszer?bb volt, jóval hamarabb elkészült, mint az ?rsikló ? így a Saturn V jó szolgálatot tett a Skylab-programban). Az ?rsikló pártolói ugyanakkor úgy vélték, kell?en magas küldetésszámmal (évente akár két tucattal) gazdaságos lehet a járm?. A hetvenes években véglegessé vált az ?rsikló terve. Eredetileg a visszatér? egység (orbiter) szállította volna a fellövéskor használt saját üzemanyagát, de ez túlságosan sok helyet foglalt volna a raktérb?l, ezért megtervezték a küls? üzemanyagtartályt ? ez az egység a misszió során megsemmisült.

Az indítást két, szilárd üzemanyaggal m?köd?, részben újrahasznosítható gyorsítórakéta is segítette. A NASA mérnökei úgy képzelték, hogy az orbiter üzemanyag nélkül, vitorlázva tér vissza az ?rb?l ? hogy ez lehetséges, azt már 1973-ban bebizonyította az X-24B kísérleti repül?gép. A NASA f? partnere az ?rsiklóprogramban a Boeing (illetve annak el?dje, a Rockwell) volt, a küls? tankot nagyrészt a Lockheed Martin mérnökei készítették, az ?rsikló hajtóm?veit pedig a Rocketdyne.

Az els? ?rsikló, az Enterprise 1977-ra készült el, de ez még csak tesztgép volt, nem volt alkalmas Föld körüli missziókra. Az els? teljes érték? ?rsikló, a Columbia 1981. április 12-én (Gagarin történelmi ?rrepülésének 20. évfordulján) tudta megtenni sz?zrepülését két ?rhajóssal, John Younggal és Robert Crippennel a fedélzetén. Ez volt az els? olyan emberes ?rrepülés, amely el?tt nem próbálták ki legénység nélkül a járm?vet. 1992-ig négy további ?rsikló készült el: az eredetileg szintén tesztcélokra szánt Challenger, a Discovery, az Atlantis, végül az Endeavour. Az elmúlt harminc évben az ?rsikló részt vett több m?hold ? többek között a Hubble ?rteleszkóp ? pályára állításában és két ?rállomás, a Mir és az ISS b?vítésében. 135 missziójából kett? bizonyult végzetesnek: a Challenger 1986 februárjában indításkor, a Columbia 2003 februárjában visszatéréskor semmisült meg ? mindkét tragédia hét-hét ember életét követelte. Az ?rsiklóprogramot több kritika érte, a Columbia tragédiája után például felmerült, hogy a járm? nem biztonságos ? a NASA ekkor két és fél évig elemezte a balesetet és fejlesztette az ?rsikló h?véd? pajzsát és biztonsági rendszerét.

A programot végigkísér? leggyakoribb támadások viszont a gazdaságosságát ér? kritikák voltak. Már az ?rsikló kifejlesztésénél megszaladt a ceruza: 5,15 milliárd dollár helyett 6,744 milliárd dollárba került a program e kezdeti szakasza. Az igazi horror viszont ezután következett, lassacskán kiderült, hogy az ?rsikló egyáltalán nem költséghatékony, s?t üzemeltetése drágább, mint az egyszer használatos rakétáké. A teljes ?rsiklóprogram a becslések szerint 174 milliárd dollárt emésztett fel, a NASA 2005-ben például akkori éves költségvetése 30 százalékát, ötmilliárd dollárt áldozott a programra. Az ekkortájt megjelent hivatalos adatok szerint egyetlen küldetés költsége 5-700 millió, nem hivatalos becslések szerint akár egymilliárd dollár is lehetett. Ez természetesen az elnököknek sem tetszett: Bush, majd Obama is s?r?n nyirbálta a NASA büdzséjét. Az Atlantis utolsó útjával, az STS-135 küldetéssel nemcsak az ?rsiklóprogram ér véget, hanem egyesek szerint a NASA pénzszóró évtizedei is. Mások úgy vélik, a nagyra tör? álmok korszaka alkonyul be ? az Economist címlapján egyenesen így fogalmazott: ?Az ?rkorszak vége.? Az bizonyos, hogy a következ? években az ?rsiklóhoz hasonlóan grandiózus mutatványra nem számíthatunk a NASA-tól. Az ?rhivatal bérelt orosz Szojuz és Progressz ?rhajókkal oldja majd meg a teherszállítást, illetve ez utóbbiba néhány éven belül a SpaceX ?rhajózásai magánvállalat Dragonja is besegíthet. A sz?k esztend?k után viszont megint eljöhet a nagy vállalkozások id?szaka ? mint az Obamának is felt?nt, a Marson még mindig nem járt ember.

Stöckert Gábor
Index