Home Cikkek Bizonyítékok, hogy átírták a Bibliát

Bizonyítékok, hogy átírták a Bibliát

290
0
Megosztás

Bár a tevék már Ábrahám, József és Jákob történeteiben is felbukkannak, régészek arra figyelmeztetnek, hogy az állatokat az i.e. 9. századig biztosan nem domesztikálták, így erősen megkérdőjelezhető a Szentírás vonatkozó részeinek hitelessége.

“Azután kiválasztott a szolga tíz tevét urának a tevéi közül, hogy elmenjen, és vitt magával urától mindenféle értékes dolgot. Elindult, és elment Aram-Naharaimba, Náhór városába. A városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál, estefelé, amikor az asszonyok vizet meríteni jártak” (1Móz 24, 10-11). ” Ezután leültek enni. Föltekintve, látták, hogy éppen egy izmaeli karaván közeledik Gileád felől. Tevéik gyógyfűvel, balzsammal és mirhával voltak megrakva, amit Egyiptomba szállítottak” (1Móz 37,25).

bible1

Ahogy azt a Genezis első könyvében olvasható két történet is mutatja, a domesztikált tevék már a Szentírásban is megjelennek, így például Ábrahám, József vagy éppen Jákob történeteiben.

A Tel-avivi Egyetem két archeológusa azonban a legújabb vizsgálatok nyomán azt állítja, hogy a háziasított párosujjú patások csak jóval később, az időszámításunk előtti 9. században jelentek meg a térségben, így nemcsak megkérdőjelezik a bibliai történetek leírásának hitelességét, de meggyőző bizonyítékuk van arra nézve, hogy a szövegeket jóval a leírt események után állították össze – írják a Tel Aviv című tudományos lapban.

Korábban úgy tartották, hogy a tevét valamikor az időszámításunk előtti második évezred elején háziasították az Arab-félszigeten, s igahordó állatként hasznosították.

A levantei térség déli részén – ahol a mai Izrael is található – a legkorábbi domesztikált tevecsontot az Arava-völgyben találták meg; a völgy az ókori réztermelés központja volt, amely a Holt-tengertől délre indul, végighalad az ország keleti határán, és egészen az Eilát-öbölig nyúlik.

Hogy megállapítsák, mikor jelentek meg az első háziasított tevék a térségben, a Tel-avivi Egyetem régészei, Erez Ben-Joszef és Lidar Szapir-Hen többek között radiokarbonos vizsgálatokat végeztek a leleteken és más, a völgyben talált régészeti emlékeken.

Mint kiderült, a feltárt tevecsontok mindegyike olyan régészeti rétegekben került elő, amelyek az i.e. 10. század utolsó harmadára vagy későbbre, azaz évszázadokkal Ábrahám, Izsák és Jákob, azaz a pátriárkák kora (i.e. 2000-1500) utáni időkre datálható.

Noha a tevéket az Arab-félszigeten már i.e. 2000 körül elkezdték teherhordásra használni, Izrael vidékére csak jóval később, valószínűleg egyiptomi közvetítéssel jutottak el. Erre utal az is, hogy az egyiptomaiak éppen abban az időben foglalták el ezt a területet, amikor a tevék a régészek szerint megjelentek.

A háziasított tevék megjelenésével párhuzamosan drámai változások történtek a helyi rézbányászban: sok bányát bezártak, s ami maradt, ott központosították a munkafolyamatot és új technológia gyökeresedett meg.

A tevék mélyreható társadalmi és gazdasági változásokat idéztek elő, új lendületet adtak a kereskedelemnek, mivel új, addig elérhetetlennek tűnő területek is elérhető közelségbe kerültek, az Egyiptomot, Indiát és Arábiát átszelő nagyobb útvonalak pedig, mint amilyen a Tömjénút, bekapcsolták a mai Izraelt a kereskedelem vérkeringésébe.