Home Cikkek Boszorkánysziget (Szeged)

Boszorkánysziget (Szeged)

653
0
Megosztás
A szegedi Boszorkánysziget valójában nem nevezhető szigetnek, inkább egy Tiszába nyúló félsziget vagy pontosabban ártéri erdő. A nevét a magyarországi boszorkányüldözések utolsó halálos ítélettel és máglyán elégetéssel végződő boszorkányperéről kapta.

A történelem furcsa fintora, hogy ez Magyarországon nemcsak az utolsó, de a legtöbb áldozattal járó boszorkányüldözése volt.
Az akkori néphit szerint a boszorkányok (akik lehettek férfiak és nők is) voltak felelősek a rossz időjárásért vagy gyér terményért. Az 1728. évet megelőző években árvíz, éhínség és aszály is sújtotta a lakosságot. A babonás emberek boszorkánytevékenységet hittek a csapások mögött, a kétségbeesést megalapozatlan vádak és feljelentések követték. Végül a szegedi Boszorkányszigeten 1728. július 23-án tizenkét embert (köztük hat férfit és hat nőt) végeztek ki: előbb vízpróbának – hogy megbizonyosodjanak arról, valóban boszorkányok – tették ki őket, majd máglyán elégették őket.
A megvádolt és kivégzett emberek között volt Szeged akkori leggazdagabb embere, Rózsa Dániel is, aki egykor a város parlamenti képviselőjeként ismertek, illetve egy városi bába, Kökényné Nagy Anna is. A megvádoltak általában boszorkánynak vallották magukat, hiszen sokszor csak a részletes beismerés és vallomás jelentette a szörnyű kínzások végét.
Mai napig különös és hátborzongató neszek töltik be éjszakánként ezt az erdős területet, amely nappal barátságos és kiváló kirándulóhely. Amint leszáll a sötét, megelevenedik az erdő: túlvilági zajok, elveszett lelkek jajveszékelése hallatszik, amint újra és újra átélik kínhalálukat.