Home Cikkek Dávid Fia

Dávid Fia

409
0

A mai keresztény egyházak úgy tanítják, hogy Jézus Dávid Fia volt annak ellenére, hogy ez a zsidók véleményével ellenkezik. Ugyanis a zsidók nem ismerik el Jézust zsidónak, hanem galileai idegennek (gojimnak) tanítják a saját ?hittanukban?, aki – miként a Talmud mondja: ?Jézus varázslást ûzött, tévútra vezette Izraelt és bûnre csábította.? (Sanhedrin 107.b. lap és Nazir 40.b. lap utolsó mondata.)

Nem egyszerûen ?faji hovatartozásról? van itt szó, hanem az ember Isten felé való fordulásának, az Istenrõl alkotott fogalmának és a szereteten alapuló emberi élet törvényeinek meghatározása és gyakorlatba vitele a jézusi tanítás tartalma.

Ezzel szemben áll a zsidóság önös és minden más népet Isten kegyelmébõl kirekesztõ, és a saját faji kiválasztottságában hívõ ideológiája, melynek külön Istene van, aki kegyetlen és bosszúálló (Jahwe, Jehova, Jahu).

Jézus viszont a szeretõ Mennyei Atyáról beszél, aki az Élõ Isten, és mindenkit egyformán szeret.

Úgy is mondhatjuk: a bosszú és az önzésen alapuló erkölcstelenség dicsérete áll szemben a Szeretet testvériségével. – Ezt a változhatatlan és egymással össze nem férõ szembenállást legjobban mutatja a ?Dávid Fia? kérdés, mely e jóságos Jézust, az Élõ Isten Fiát, egy erkölcstelen és minden emberi jó tulajdonságot nélkülözõ, egyszerû és mûveletlen bûnözõtõl származtatja. Ugyanis Dávid ilyen volt.

Dr. Vágó Pál: A vérszerzõdés ereje címû könyvébõl idézet:

?Egyenesen kegyeletsértésnek érzem, ha valaki ortodox elõítéletbõl Jézust. a tiszta erkölcs isteni jelenségét – mindenáron egy Dávidtól akarja leszármaztatni, akinek gonosztevõ jelleme fémjelzi az ószövetség zsidó szellemét. A bibliaimádók csak Dávid és a filiszteus Góliát közötti párbajt állítják az utókor bámulatának reflektorfényébe. Szeretik ezzel szemben elhallgatni a nagy hõsiességet kegyetlenül cáfoló tényt, hogy Absolon fiának lázadásakor sírva menekül és házának õrzését 10 ágyasára bízza (2Sám. 15:15-16). A csatában közvetlenül nem vesz részt. Ezt a veszedelmes mesterséget zsoldosaira bízza.

Amikor azonban Rabbah városának elestérõl értesül, szabályszerû ávos hõsként ott terem és a város lakosait, mint az írása mondja: ?kihozatá és némelyeket fûrész alá, némelyiket vasborona, némelyikét fejsze alá téteté. Némelyiket mészkemencén vitt által és így cselekedék az Ammon fiainak minden városával.? (2Sám. 12:31) – (Megjegyzés: az elfogott ellenség ?elgázosítása? tehát zsidó találmány volt.)

De ezzel Dávid jellemrajza még nem merült ki: legvitézebb hadnagyát, a hettita Úriást (azaz Óriást) fondorlatosan agyonvereti, mert a Dávid által megvesztegetett katonái magára hagyják õt az ütközetben. Tette pedig ezt azért, mert idõközben Óriás szép feleségét, a fürdõ Betsabét, a háza tetejétõl megleste és elcsábította (2Sám. 11) – Zsoldosaival kiraboltatja saját alattvalóit (1Sám. 27:10) – Nabal hirtelen meghal, amikor ennek feleségére, Abigailra szemet vet (1Sám. 25:38-39) – Izbozethet, Izrael törvényes örökösét bérgyilkosokkal öleti meg, és hogy a gaztett ki ne tudódjon, ezeket is kivégezteti. Az ekként elorzott teljhatalom birtokában Saul egész rokonságát felkötteti.

Páratlan az a goj együgyûség, megy 2000 év alatt sem vette észre, hogy szellemi leigáztatása azzal kezdõdött, hogy a saját erkölcsi felfogásának megfelelõ Jézus-ideál helyett, fejet hajt egy prepotens zsidó-Isten elõtt, aki mindjárt az elsõ parancsában így rivall rá: ?Én az Úr vagyok, a Te Istened, ne legyenek idegen isteneid én elõttem!?

Akik e ?Tíz parancsolatra? hivatkoznak, rendszerint elmellõzik e parancs teljes szövegét, mely így szól: ?Én az Úr vagyok, a Te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjérõl, a szolgálat házából.?

Ne nevezzük hát Jézust sohasem ?Dávid Fiának?. Ne hozzuk kapcsolatba õt az emberi gonoszsággal még hivatkozásainkban sem, hiszen a földre szállt ?Isten Fia? volt – és marad Õ az Élõ Istent imádóknak.?

Magunknak kell számot adni tetteinkrõl és nem vallhatjuk azt a kimondottan zsidó felfogást, hogy az ?áldozati bárány elveszi a mi bûneinket?. Még akkor sem, ha Jézust Isten bárányának nevezzük, hiszen Õ maga mondta: ?Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.? (Mt. 9:13)

Jézus Ununk nem áldozta fel magát a mi bûneinkért, hanem az Õt – mind a mai napig – körülvevõ bûnös világnak megmutatta isteni lényét, Istenfiúságát azzal, hogy legyõzte a halált.

De iszonyúan logikátlan állítás Jézusnak Dávidtól való származtatása, mert Máriának kellene Dávid ivadékának lennie ebben az esetben, hisz az Egyház ?szeplõtelen fogantatást? ismer el és tanít. Viszont Máté, József geneológiájával kezdi evangéliumát, Józsefet származtatva Dávidtól, s ezt megerõsíti Lukács is (2:1-5). Józsefnek viszont biológiailag semmi köze Jézushoz, Máriát pedig a legfanatikusabb ortodoxia sem tudta Dávid családjába helyezni.

Viszont arra  a feltételezésre, hogy Mária szkíta-pártus származású lenne, igen sok adatot szolgáltat a történelem, és így Szent Fiának – Jézusnak – emberi alakja is indokolja a zsidó vallással teljesen ellenkezõ Istenhitét és valláserkölcsi tanításait. Igen érdekessé válik felderítésünk, ha megismerünk néhány adatot erre vonatkozólag:

1. Pilátus Aktáiban (IX.3.) olvashatjuk, hogy a zsidók – nagyon jól tudva azt, hogy Rómának a Pártos Birodalom a legnagyobb ellensége – azzal vádolták Jézust Pilátus elõtt, hogy: ?A mágusok Keletrõl jöttek köszönteni a saját királyukat.?

2. Werner Keller csaknem minden nyelven kiadott könyvében erre vonatkozólag közli, hogy ?A Jézushoz zarándokló és Keletrõl érkezõ mágusok a Mezopotámiai Sippár városában lévõ Asztrológiai Iskolából jöttek és ebben a régi sumér városban talált ékiratok egyikérõl olvasott le a német Schnabel professzor Jézus születésével kapcsolatba hozható adatokat.? (..Y la Biblia tiene razón. Edicion Omega, Barcelona 1957. 348-349.oldal).

A Pártos Birodalom fénykorát éli Jézus születésének idejében és Róma legnagyobb ellensége. Háromszor verték tönkre a pártos királyok a római légiókat. Ez a hatalmas birodalom az Eufrátesztõl az Indus folyóig terjedt, és 500 éven át biztosította a békét és az emberi jólétet ezen a területen. Jézus születése elõtti évtizedektõl kezdve Galilea és Szamaria (Szarmatia) is a Pártos Birodalom fennhatósága alatt volt, Adiabene pártos herceg kormányzósága alatt. Az is közismert, hogy a pártos királyok felépítették a lerombolt sumér városokat és ápolták a régi sumér hagyományokat.

Ennek következtében biztosan állíthatjuk, hogy Jézus idejében még nem voltak a homok alá rejtve a sumér ékiratok, és léteztek a sumér tudomány fellegvárai (Nippur, Úr, Uruk, Kis, Mari, stb.), amelyeknek egyike volt a Sippár-i csillagvizsgáló intézet, ahonnét – állítólag – a mágusok Jézushoz zarándokoltak.

3. A görög Parthenos szó, melyet a görög szövegekben Mária neve mellett találunk mindig. Sok szakember ezt a szót angolul ?parthean?, azaz ?pártus? értelemmel fordította, pedig a görög szó jelentése (a biblikusok szerint) ?szûz?. Talán úgy értelmezhetõ e görög szó: ?a pártus szûz?.

A biblikus és Jézusra vonatkozó evangéliumi szövegeket igen nagy fenntartással kell kiértékelnünk, mert minden igyekezettel a Jézus elõtti zsidó történelem és hagyomány-tanhoz akarják a jézusi létezést visszavezetni. Így sok utalást találunk az ószövetségi evangéliumokban is. Csak egyetlen példát ragadok ki. Máté evangéliuma 27:9 így mondja: ?Ekkor teljesedék be Jeremiás próféta mondása, aki így szólott, és vevék a harminc ezüstpénzt, a megbecsültnek árát, akit Izrael fiai részérõl megbecsültek.? (jer. 32:6-9)

Ha most felütjük a Jeremiás könyvében jelzett hivatkozást, ott egészen másról van szó, és nincsen ?harminc ezüstpénz? és ?Izrael fiai által megbecsült? sem található. E ?hivatkozásnak? alapja Jézusnak az a mondása, ami János evangéiumában van (Jn. 5:39) így: ?Tudakozzátok a régi írásokat, melyek bizonyságot tesznek rólam.?

Milyen régi írásokra gondolt itt Jézus? ?Milyen nyelven szólanak ezek az írások? …Ugyanis a hivatalos ortodox teológia fel sem veti azt a kérdést, hogy: ?Milyen nyelven beszéltek a zsidók Júdeában? ?Milyen nyelven vádolták Jézust Pilátusnál? ?és azt sem, hogy Jézus milyen nyelven beszélt Pilátussal? Ugyanis Heródes nem volt zsidó és 40 évig volt a ?zsidók királya? a rómaiak jóvoltából. A rómaiak pedig éppen úgy beszéltek, mint Heródes – görögül. Ez volt Júdea hivatalos nyelve. Héberül a nép nem tudott! A galileaiak pedig arámi nyelven beszéltek és ezért is volt érezhetõ görög beszédüknél az idegenség. Az evangéliumok is mind görögül vannak írva, éppen úgy, mint az összes apokrif írások. Egyedüliek a Nag-Hammadi kéziratok ?kopt? nyelvû tudósításaikkal. Igen sok biblia-kutató megállapította már ugyanezt és minden kertelés nélkül így írnak:

?A héber egy holt nyelv volt Jézus idejében és már meg van állapítva, hogy az ótestamentumot is görögre fordították azért, hogy a zsidók megérthessék.? (J.E. Conner PhD.: ?Christ was not a Jew.? The Christian Book Club, Hawthrone, Ca., 1972. 28. oldal).

A júdeai zsidók így ?elgörögösödtek? és 50 évvel Jézus után a szintén elgörögösödött zsidó – Josephus Flavius – lesz Galilea kormányzója és a zsidók történetét szintén görögül írja meg. Jézus tehát semmiképpen sem gondolt ?héber? írásokra, amikor a ?róla beszélõ régi szövegekre? hivatkozott. Az egyedüli ?régi írások? melyek szóba kerülhettek, tehát az ?arámi hagyományok szövegei? lehetnek. Ezek pedig azok az ékiratok, melyek nyelvét ma ?sumérnek? hívjuk. De ezek közé a ?régi írások? közé sorolhatjuk az itt talált ?rovásírásos? nyelvemlékeket is, hiszen a szkíták által épített Szkítopolisz is itt van, Názárettõl 35 kilométernyire és Jézus idejében is így nevezték. Beth-Shean nevet csak késõbben kapta. A szakirodalom szereti ezeket a rovásírásos nyelvemlékeket ?föníciainak? felismerni, vagy a merészebbek ?ó-hébernek?. Pedig itt héberek csak átmenetileg laktak néha, hiszen az ótestamentum éppen eleget emlegeti ?Góg és Magóg? népét, akik bizony messzire zavarták innen a hébereket. Minden bizonyítékunk megvan tehát arra, hogy Galilea népét ?szkíta utódoknak? is nevezzük. Így joggal állíthatjuk azt is, hogy megtartották és vallásos kegyelettel õrizték  a szkíta hagyományaikat. E hagyományok legszentebbje a galileusok vallása. Az, amit a héberek minden nyelven kicsúfolnak és a galileai szkítáknak a ?magaslatokon épített templomait? a korrupció helyének nevezik azért, mert itt nem a zsidóknak Jahwe nevû istenét tisztelték, hanem a Napisten (Bál) és a Szûzanya (Astarte, Istár, Innana) felé fordult a nép könyörgése. A ?világosság? és az ?élet? tisztelete volt lelkük tartalma és nem a sötétség és a bosszúállás pusztító rombolása.

Josephus írja: ?A zsidók mindig utálták a galileaiakat?. Hiszen talán éppen az állandó utálat, üldözés és lekicsinylés, mely a galileaiakat az ?uralkodó néptõl? és a zsidó államvallás és politikai rendszer részérõl érte, volt a galileaiak összetartó ereje és szent hagyományaik megtartója. Annál is inkább, mert szkíta részrõl éppen úgy, mint a ?sumérnek? nevezett örökségbõl a Szeretet törvényének betartása és annak gyakorlata volt a vallási hiedelem tartalma.