Home Spiritualitás Dávid Fia

Dávid Fia

0

A mai keresztény egyházak úgy tanítják, hogy Jézus Dávid Fia volt annak ellenére, hogy ez a zsidók véleményével ellenkezik. Ugyanis a zsidók nem ismerik el Jézust zsidónak, hanem galileai idegennek (gojimnak) tanítják a saját ?hittanukban?, aki – miként a Talmud mondja: ?Jézus varázslást ?zött, tévútra vezette Izraelt és b?nre csábította.? (Sanhedrin 107.b. lap és Nazir 40.b. lap utolsó mondata.)

Nem egyszer?en ?faji hovatartozásról? van itt szó, hanem az ember Isten felé való fordulásának, az Istenr?l alkotott fogalmának és a szereteten alapuló emberi élet törvényeinek meghatározása és gyakorlatba vitele a jézusi tanítás tartalma.

Ezzel szemben áll a zsidóság önös és minden más népet Isten kegyelméb?l kirekeszt?, és a saját faji kiválasztottságában hív? ideológiája, melynek külön Istene van, aki kegyetlen és bosszúálló (Jahwe, Jehova, Jahu).

Jézus viszont a szeret? Mennyei Atyáról beszél, aki az Él? Isten, és mindenkit egyformán szeret.

Úgy is mondhatjuk: a bosszú és az önzésen alapuló erkölcstelenség dicsérete áll szemben a Szeretet testvériségével. – Ezt a változhatatlan és egymással össze nem fér? szembenállást legjobban mutatja a ?Dávid Fia? kérdés, mely e jóságos Jézust, az Él? Isten Fiát, egy erkölcstelen és minden emberi jó tulajdonságot nélkülöz?, egyszer? és m?veletlen b?nöz?t?l származtatja. Ugyanis Dávid ilyen volt.

Dr. Vágó Pál: A vérszerz?dés ereje cím? könyvéb?l idézet:

?Egyenesen kegyeletsértésnek érzem, ha valaki ortodox el?ítéletb?l Jézust. a tiszta erkölcs isteni jelenségét – mindenáron egy Dávidtól akarja leszármaztatni, akinek gonosztev? jelleme fémjelzi az ószövetség zsidó szellemét. A bibliaimádók csak Dávid és a filiszteus Góliát közötti párbajt állítják az utókor bámulatának reflektorfényébe. Szeretik ezzel szemben elhallgatni a nagy h?siességet kegyetlenül cáfoló tényt, hogy Absolon fiának lázadásakor sírva menekül és házának ?rzését 10 ágyasára bízza (2Sám. 15:15-16). A csatában közvetlenül nem vesz részt. Ezt a veszedelmes mesterséget zsoldosaira bízza.

Amikor azonban Rabbah városának elestér?l értesül, szabályszer? ávos h?sként ott terem és a város lakosait, mint az írása mondja: ?kihozatá és némelyeket f?rész alá, némelyiket vasborona, némelyikét fejsze alá téteté. Némelyiket mészkemencén vitt által és így cselekedék az Ammon fiainak minden városával.? (2Sám. 12:31) – (Megjegyzés: az elfogott ellenség ?elgázosítása? tehát zsidó találmány volt.)

De ezzel Dávid jellemrajza még nem merült ki: legvitézebb hadnagyát, a hettita Úriást (azaz Óriást) fondorlatosan agyonvereti, mert a Dávid által megvesztegetett katonái magára hagyják ?t az ütközetben. Tette pedig ezt azért, mert id?közben Óriás szép feleségét, a fürd? Betsabét, a háza tetejét?l megleste és elcsábította (2Sám. 11) – Zsoldosaival kiraboltatja saját alattvalóit (1Sám. 27:10) – Nabal hirtelen meghal, amikor ennek feleségére, Abigailra szemet vet (1Sám. 25:38-39) – Izbozethet, Izrael törvényes örökösét bérgyilkosokkal öleti meg, és hogy a gaztett ki ne tudódjon, ezeket is kivégezteti. Az ekként elorzott teljhatalom birtokában Saul egész rokonságát felkötteti.

Páratlan az a goj együgy?ség, megy 2000 év alatt sem vette észre, hogy szellemi leigáztatása azzal kezd?dött, hogy a saját erkölcsi felfogásának megfelel? Jézus-ideál helyett, fejet hajt egy prepotens zsidó-Isten el?tt, aki mindjárt az els? parancsában így rivall rá: ?Én az Úr vagyok, a Te Istened, ne legyenek idegen isteneid én el?ttem!?

Akik e ?Tíz parancsolatra? hivatkoznak, rendszerint elmell?zik e parancs teljes szövegét, mely így szól: ?Én az Úr vagyok, a Te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjér?l, a szolgálat házából.?

Ne nevezzük hát Jézust sohasem ?Dávid Fiának?. Ne hozzuk kapcsolatba ?t az emberi gonoszsággal még hivatkozásainkban sem, hiszen a földre szállt ?Isten Fia? volt – és marad ? az Él? Istent imádóknak.?

Magunknak kell számot adni tetteinkr?l és nem vallhatjuk azt a kimondottan zsidó felfogást, hogy az ?áldozati bárány elveszi a mi b?neinket?. Még akkor sem, ha Jézust Isten bárányának nevezzük, hiszen ? maga mondta: ?Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.? (Mt. 9:13)

Jézus Ununk nem áldozta fel magát a mi b?neinkért, hanem az ?t – mind a mai napig – körülvev? b?nös világnak megmutatta isteni lényét, Istenfiúságát azzal, hogy legy?zte a halált.

De iszonyúan logikátlan állítás Jézusnak Dávidtól való származtatása, mert Máriának kellene Dávid ivadékának lennie ebben az esetben, hisz az Egyház ?szepl?telen fogantatást? ismer el és tanít. Viszont Máté, József geneológiájával kezdi evangéliumát, Józsefet származtatva Dávidtól, s ezt meger?síti Lukács is (2:1-5). Józsefnek viszont biológiailag semmi köze Jézushoz, Máriát pedig a legfanatikusabb ortodoxia sem tudta Dávid családjába helyezni.

Viszont arra  a feltételezésre, hogy Mária szkíta-pártus származású lenne, igen sok adatot szolgáltat a történelem, és így Szent Fiának – Jézusnak – emberi alakja is indokolja a zsidó vallással teljesen ellenkez? Istenhitét és valláserkölcsi tanításait. Igen érdekessé válik felderítésünk, ha megismerünk néhány adatot erre vonatkozólag:

1. Pilátus Aktáiban (IX.3.) olvashatjuk, hogy a zsidók – nagyon jól tudva azt, hogy Rómának a Pártos Birodalom a legnagyobb ellensége – azzal vádolták Jézust Pilátus el?tt, hogy: ?A mágusok Keletr?l jöttek köszönteni a saját királyukat.?

2. Werner Keller csaknem minden nyelven kiadott könyvében erre vonatkozólag közli, hogy ?A Jézushoz zarándokló és Keletr?l érkez? mágusok a Mezopotámiai Sippár városában lév? Asztrológiai Iskolából jöttek és ebben a régi sumér városban talált ékiratok egyikér?l olvasott le a német Schnabel professzor Jézus születésével kapcsolatba hozható adatokat.? (..Y la Biblia tiene razón. Edicion Omega, Barcelona 1957. 348-349.oldal).

A Pártos Birodalom fénykorát éli Jézus születésének idejében és Róma legnagyobb ellensége. Háromszor verték tönkre a pártos királyok a római légiókat. Ez a hatalmas birodalom az Eufráteszt?l az Indus folyóig terjedt, és 500 éven át biztosította a békét és az emberi jólétet ezen a területen. Jézus születése el?tti évtizedekt?l kezdve Galilea és Szamaria (Szarmatia) is a Pártos Birodalom fennhatósága alatt volt, Adiabene pártos herceg kormányzósága alatt. Az is közismert, hogy a pártos királyok felépítették a lerombolt sumér városokat és ápolták a régi sumér hagyományokat.

Ennek következtében biztosan állíthatjuk, hogy Jézus idejében még nem voltak a homok alá rejtve a sumér ékiratok, és léteztek a sumér tudomány fellegvárai (Nippur, Úr, Uruk, Kis, Mari, stb.), amelyeknek egyike volt a Sippár-i csillagvizsgáló intézet, ahonnét – állítólag – a mágusok Jézushoz zarándokoltak.

3. A görög Parthenos szó, melyet a görög szövegekben Mária neve mellett találunk mindig. Sok szakember ezt a szót angolul ?parthean?, azaz ?pártus? értelemmel fordította, pedig a görög szó jelentése (a biblikusok szerint) ?sz?z?. Talán úgy értelmezhet? e görög szó: ?a pártus sz?z?.

A biblikus és Jézusra vonatkozó evangéliumi szövegeket igen nagy fenntartással kell kiértékelnünk, mert minden igyekezettel a Jézus el?tti zsidó történelem és hagyomány-tanhoz akarják a jézusi létezést visszavezetni. Így sok utalást találunk az ószövetségi evangéliumokban is. Csak egyetlen példát ragadok ki. Máté evangéliuma 27:9 így mondja: ?Ekkor teljesedék be Jeremiás próféta mondása, aki így szólott, és vevék a harminc ezüstpénzt, a megbecsültnek árát, akit Izrael fiai részér?l megbecsültek.? (jer. 32:6-9)

Ha most felütjük a Jeremiás könyvében jelzett hivatkozást, ott egészen másról van szó, és nincsen ?harminc ezüstpénz? és ?Izrael fiai által megbecsült? sem található. E ?hivatkozásnak? alapja Jézusnak az a mondása, ami János evangéiumában van (Jn. 5:39) így: ?Tudakozzátok a régi írásokat, melyek bizonyságot tesznek rólam.?

Milyen régi írásokra gondolt itt Jézus? ?Milyen nyelven szólanak ezek az írások? …Ugyanis a hivatalos ortodox teológia fel sem veti azt a kérdést, hogy: ?Milyen nyelven beszéltek a zsidók Júdeában? ?Milyen nyelven vádolták Jézust Pilátusnál? ?és azt sem, hogy Jézus milyen nyelven beszélt Pilátussal? Ugyanis Heródes nem volt zsidó és 40 évig volt a ?zsidók királya? a rómaiak jóvoltából. A rómaiak pedig éppen úgy beszéltek, mint Heródes – görögül. Ez volt Júdea hivatalos nyelve. Héberül a nép nem tudott! A galileaiak pedig arámi nyelven beszéltek és ezért is volt érezhet? görög beszédüknél az idegenség. Az evangéliumok is mind görögül vannak írva, éppen úgy, mint az összes apokrif írások. Egyedüliek a Nag-Hammadi kéziratok ?kopt? nyelv? tudósításaikkal. Igen sok biblia-kutató megállapította már ugyanezt és minden kertelés nélkül így írnak:

?A héber egy holt nyelv volt Jézus idejében és már meg van állapítva, hogy az ótestamentumot is görögre fordították azért, hogy a zsidók megérthessék.? (J.E. Conner PhD.: ?Christ was not a Jew.? The Christian Book Club, Hawthrone, Ca., 1972. 28. oldal).

A júdeai zsidók így ?elgörögösödtek? és 50 évvel Jézus után a szintén elgörögösödött zsidó – Josephus Flavius – lesz Galilea kormányzója és a zsidók történetét szintén görögül írja meg. Jézus tehát semmiképpen sem gondolt ?héber? írásokra, amikor a ?róla beszél? régi szövegekre? hivatkozott. Az egyedüli ?régi írások? melyek szóba kerülhettek, tehát az ?arámi hagyományok szövegei? lehetnek. Ezek pedig azok az ékiratok, melyek nyelvét ma ?sumérnek? hívjuk. De ezek közé a ?régi írások? közé sorolhatjuk az itt talált ?rovásírásos? nyelvemlékeket is, hiszen a szkíták által épített Szkítopolisz is itt van, Názárett?l 35 kilométernyire és Jézus idejében is így nevezték. Beth-Shean nevet csak kés?bben kapta. A szakirodalom szereti ezeket a rovásírásos nyelvemlékeket ?föníciainak? felismerni, vagy a merészebbek ?ó-hébernek?. Pedig itt héberek csak átmenetileg laktak néha, hiszen az ótestamentum éppen eleget emlegeti ?Góg és Magóg? népét, akik bizony messzire zavarták innen a hébereket. Minden bizonyítékunk megvan tehát arra, hogy Galilea népét ?szkíta utódoknak? is nevezzük. Így joggal állíthatjuk azt is, hogy megtartották és vallásos kegyelettel ?rizték  a szkíta hagyományaikat. E hagyományok legszentebbje a galileusok vallása. Az, amit a héberek minden nyelven kicsúfolnak és a galileai szkítáknak a ?magaslatokon épített templomait? a korrupció helyének nevezik azért, mert itt nem a zsidóknak Jahwe nev? istenét tisztelték, hanem a Napisten (Bál) és a Sz?zanya (Astarte, Istár, Innana) felé fordult a nép könyörgése. A ?világosság? és az ?élet? tisztelete volt lelkük tartalma és nem a sötétség és a bosszúállás pusztító rombolása.

Josephus írja: ?A zsidók mindig utálták a galileaiakat?. Hiszen talán éppen az állandó utálat, üldözés és lekicsinylés, mely a galileaiakat az ?uralkodó népt?l? és a zsidó államvallás és politikai rendszer részér?l érte, volt a galileaiak összetartó ereje és szent hagyományaik megtartója. Annál is inkább, mert szkíta részr?l éppen úgy, mint a ?sumérnek? nevezett örökségb?l a Szeretet törvényének betartása és annak gyakorlata volt a vallási hiedelem tartalma.