Dél-Amerika felett van egy űrbéli Bermuda-háromszög

urszondaDél-Amerika és az Atlanti-óceán déli része felett, úgy 200 kilométeres magasságban van egy zóna, ahol áthaladva a műholdak és a Hubble űrtávcső kikapcsolják a műszereiket, a nemzetközi űrállomáson tartózkodó asztronauták pedig fura élményekről számolnak be. A zóna neve Dél-Atlanti Anomália, és a mérések szerint itt a leggyengébb a Föld mágneses mezeje. Korábban több műhold pusztult már el itt a kirívóan erős sugárzás miatt.

A rejtélyes űrbéli Bermuda-háromszög azonban több alapvető dologban különbözik a tengeri rokonától: például abban, hogy nem háromszög alakú, és korrekt tudományos magyarázat van rá.

A Föld körül, mintha egy hatalmas masni két füle lenne, húzódik az úgynevezett Van Allen-öv. Ezt a bolygónk mágneses tere hozza létre azáltal, hogy befogja a napszéllel felénk érkező, nagy energiájú részecskéket. Az öv a két sarkvidék felett nyitott, ott komolyabb napviharoknál bejuthatnak a töltött részecskék a földi atmoszférába, így jön létre az északi fény jelensége.

urszonda

Igen ám, de a Föld mágneses mezeje nem követi pontosan a bolygó gömb (geoid, de ez most mindegy) alakját. Egyrészt az északi és déli mágneses pólus nem esik egybe a földrajzi Északi- és Déli-sarkkal, másrészt a mágneses tér közepe sem a Föld geometriai középpontjában van, hanem egy kicsit kifelé onnan, nagyjából Szingapúr irányában. Ebből adódik, hogy Malajzia környékén a legerősebb a földfelszínen a mágneses tér, és vele éppen szemben, Dél-Amerikában a leggyengébb (azon belül is az Andok egyik perui csúcsa a rekorder).

del-atlanti-anomalia

A gyengébb mágnesességből adódik, hogy a Van Allen-öv Dél-Amerika felett ér a legközelebb a Földhöz, és itt a legerősebb. Olyan közel van, hogy már bőven benne vannak a műholdak keringési pályái. Az öv pedig, mint láttuk, nagy energiájú részecskékből áll, amelyek spirális alakban száguldoznak a Föld körül a masni füleiben. A Dél-Atlanti Anomália valójában ezeknek a részecskéknek a hatása. Mire erre rájöttek a tudósok, pár műhold odalett; azóta az arra járó műholdak inkább kikapcsolják az érzékenyebb műszereiket, a Hubble is becsukja a szemét, és az ISS-t is extra pajzsokkal látták el védekezésül. Ennek ellenére az űrhajósok fura vizuális élményekről számolnak be, ha éppen nagyobb napviharok után halad át az űrállomás a zónán.

rejtelyekszigete.com

Share on Google+Email this to someoneShare on LinkedInShare on TumblrTweet about this on TwitterShare on FacebookShare on Reddit

Vélemény, hozzászólás?