Home Cikkek Egy megdöbbentő katonai dokumentumfilm egy lezuhant UFO roncsairól

Egy megdöbbentő katonai dokumentumfilm egy lezuhant UFO roncsairól

1044
0
Megosztás

Ennek a cikknek az olvasása 23 percig tart

Létezik egy szigorúan titkos filma, amely a KGB archívumából került nyilvánosságra, és amelyen a Szverdlovszk-Midget fedőnevü orosz hadművelet egyes részletei láthatók. Ez a hadművelet az oroszországi Szverdlovszk (Jekatyerinburg) közelében 1968 tavaszán szerencsétlenül járt UFO (értsd: földönkívüli űrhajó) roncsainak begyűjtését és vizsgálatát foglalta magában.

Két évvel ezelőtt a TNT producere az archív filmtekercseket az orosz feketepiacról 10 000 dollárért szerezte be és minden jel szerint azok valóban a KGB archívumából származinak, hiszen a filmszalagon és a filmek dobozán is láthatók a KGB által használt azonosítási jelek.

Akkortájt Jurij Andropov volt a KGB főnöke (1967-1982) és ma már tudjuk, hogy ez a szervezet felügyelte a hadsereg összes haderőnemét, az oktatást, a kultúrát, de még a médiákat is.

A filmanyag megtekintése után nyilvánvaló, hogy a film eredetileg jóval hosszabb – esetleg több órás – lehetett és nem csak egy helyszínen készült. Ráadásul minden másodpercét legalább négy filmfelvevővel rögzítették egyazon időben. A négy kameramann jól behatárolható, és látjuk őket egymás felvételein, amint éppen rögzítenek egy-egy eseményt, és természetesen magát az eseménysorozatot is láthatjuk a négy kamera nézőpontjából.

Ugyanakkor a film rendkívül foghíjas. Nem minden jelenet ismétlődik négyszer és hosszú percek is hiányoznak a felvételekből. Akad olyan rész, amelyiken láthatjuk az egyik operatőrt amint a lezuhant UFO takarásában levő területet filmezi, majd a roncs előtt áthaladva az egyik KGB-s tiszt kíséretében újra az UFO mögé megy, hogy a roncs mögötti részről, egy másik szemszögből is felvételeket készítsen. Mi viszont hiába keressük ezeket a képkockákat, nem fogjuk megtalálni a filmen.

Persze mindenki kíváncsiságát izgatja, hogy mi is látható tehát ezeken az archív felvételeken.

Nos összeállításunkban ennek ismertetésére szeretnénk a fő hangsúlyt helyezni:

Először egy nyírfákból álló erdőszéli részletet láthatunk. Az aljnövényzet gyér és a talaj hóval fedett, de erősen és alacsonyan tűz a nap. A helyszín, a szibériai alföld éghajlatát ismerve máris rájöhetünk, hogy egy késő tavaszi nap délelőttjén járunk és egy kettétört diszkoszra hasonlító szerkezet magasodik a fák között. A feltehetően eredetileg korong vagy diszkosz alakú szerkezet a becsapódáskor merőleges tengelye mentén kettétört, mintha ollóval nyírták volna ketté. A jármű feltehetően 30-40 fokos szögben csapódott a szántásba, ahol a korong első fele felrobbant, míg a hátulsó, kisebbik része viszonylag egyben maradt és a földön kettőt-hármat pattogva, bukdácsolva csapódott az erdő fái közé, ahol letarolt pár fát, majd egy erősebb nyírfa törzsén akadt fenn. A filmen tehát egy kb. 5 méter átmérőjű repülő szerkezet hátsó részének alsó felét láthatjuk. A törzs többi része és egyéb roncsdarabok feltehet?en a becsapódás helyszínén, az erdő szélétől keleti irányban úgy 150-200 méterre lehettek. Ezt a helyszínt nem láthatjuk a felvételen.

A filmen a szerkezet a törés mentén felfeküdve egy fának támaszkodik, amelyet derékban kettétört a becsapódás ereje. Épp egy magas rangú tiszt és kísérőjének érkezését láthatjuk. A helyszínen már ott tartózkodik egy orosz katonai egyenruhát viselő, napszemüveges tiszt és két idősebb, civil ruhás alak, valószínűsíthetően KGB ügynökök. Egyikük hosszú, barna, míg a másik hosszú fekete kabátot visel. Valamennyien télies öltözetben vannak, fejükön kalap, míg a tiszteken katonai kucsma. A barnakabátos kezében egy barna táskát szorongat. A feketekabátos zsebre dugott kézzel látható. Az éppen megérkező tiszt kísérője megkéri a civileket, hogy mutassanak meg valamit főnökének, és az öt fős csoport odalép a roncshoz. A feltehetően már régóta a helyszínen tartózkodók szemmel láthatóan elmagyarázzák a roncsot ért sérülések jellegét vagy valami érdekességet a frissen érkezőknek. A képsorokon eleinte két-három sorkatonát látunk, amit céltalanul őgyelegnek a roncs körül. De a következő képeken már egyértelm?vé válik, hogy valamit keresnek. Egy távolabbi kameraállásból kiderül, hogy a roncs körül egy kordont vontak a katonák. Egy katona kifelé, míg egy katona befelé néz. Kezükben fegyvert szorongatnak, valamennyien katonai terpeszállásban, ujjukat állandóan a fegyver ravaszára szorítják. Egymástól három-négy méteres távolságban lehetnek, de van olyan része a kordonnak, ahol szinte váll-váll mellett áll az őrség. Az UFO roncsától 5-15 méteres távolságban lehetnek és a képsorok láttán biztosra vehető, hogy ide illetéktelen élve nem jutna be. Néha egy-egy pillanatra látjuk, amint az UFO mögött az erdőben is feltűnik egy-egy járőröző katona. Tehát a terep hermetikusan körbe van zárva.

Itt hadd szakítsam meg egy percre az ismertetést, mert a képek rendkívüli módon emlékeztetnek egy olyan szintén éles, szintén titkosított és szintén KGB-s felügyelettel zajlott orosz katonai incidensre, amelynek katonaként, igaz, csak nagy távolságból, távcsövön keresztül, de jó néhány percig szemtanúja lehettem. Itt nem az akkori incidensen van a hangsúly, hiszen arra egyértelmű utasítást kaptunk, hogy felejtsük el. Hanem azon, ahogyan akkor (1986 telén) az orosz katonák lezártak egy területet. Az incidenst követően kordont kellett vonniuk egy erdőszéli, kb. 20-30 méter átmérőjű terület körül. Egy szállítóhelikopteren majd később teherautókon a katonák, valamint UAZ dzsipeken a tisztek érkeztek a helyszínre. Másodpercek alatt elhagyták a szállítójárműveket és a következő pillanatban már kordont is alkottak a terület körül. Egy katona befelé, egy kifelé fordult, fegyverüket maguk előtt tartva, ujjaik a fegyver ravaszán. A kör alakú kordonon belül egy kisebb csoport ténykedett, míg a kordonon kívül, a lezárt területtől jó 150 méterre kettes, hármas csoportokban járőröztek. Akkor szintén tél volt és az orosz katonák hosszú kabátjukban, órákon át mozdulatlanul álltak helyükön a hóban. Ezen a KGB filmen megörökített eseménysorozat kísértetiesen hasonlít az általam is látottakhoz. Ráadásul mivel többször is volt már szerencsém orosz katonai laktanyában, sőt orosz tisztek között is tartózkodni – persze mindig szigorú kísérettel – nyugodtan állíthatom, hogy a filmen mind a katonák, mind a tisztek ruházata és viselkedése is teljesen valósághű annak ellenére, hogy a felvétel nem napjainkban történt. Persze az orosz hadseregben rendszeresített ruházatban nem sok változás történt 1968 és 1986 között. 1984-ben több olyan bizalmas besorolású orosz katonai filmet megtekinthettem, amelyek a KGB filmhez hasonló körülmények között készültek és akkor is nem egy esetben több kamerával dolgozó operatőröket és civil ruhás felügyelőket láthattam a filmeken. Ráadásul azok a filmek is hang nélküliek voltak és csak egy orosz narrátor kommentálta az eseményeket.

Tehát ott tartottunk, hogy a KGB-s civilek és az egyik tiszt megmutatta a jármű bizonyos részeit az újonnan érkezett tiszteknek. Ez után a fekete ballonkabátos civil magához rendelt egy operatőrt, aki talán a most érkezett tiszt kíséretébe tartozott, de az is lehet, hogy ugyan az aki a korábbi közeli képeket készítette a tiszt érkezéséről. Ám a következő felvételek bizonyítják, hogy ez az operatőr egy harmadik filmes, aki rögzíti az eseményeket. Újból látjuk ugyanis a KGB ügynökök és a tisztek csoportját a közeli kamera képén. A csoport tagjai, mintha valami felszólítást kaptak volna, hírtelen megfordulnak, szinte beleesnek a kamerába. Igen. Jól felismerhető arcokat látunk. Az egyik tiszt és a napszemüveges, meg a fekete kabátos KGB-s kecske szakállt és bajuszt visel, 50-60 év körüli. A híres és hírhedt Cambridge-i KGB-s kémre, Kim Philby öregkori képére emlékeztet. Mintha Philbyre bajuszt és szakállt ragasztottak volna… Persze nem Kim Philbyt látjuk, csak rá hasonlít az illető.

Zsebre dugott kézzel elsétál a kamera előtt, miközben kiderül, hogy körülöttük legalább 15-20 katona áll szorosan egymás mellett parancsra várva. A katonák pontos száma nem állapítható meg, mert a kamera épp a nap felé fordul, és a kép kifehéredik. Sajnos ez az effektus többször is megjelenik a film során, és mivel pontosan a nap irányában történt a feltételezett becsapódás erről a helyszínről nem láthatók a feltehetően ott zajló leletmentési munkálatok. Bár akad egy képkocka, amin, mintha egy emelkedő helikopter árnyékát látnánk…

Ezeken a képsorokon tizenkét katona biztosan megszámolható, de az arcuk az ellenfény miatt nem felismerhető.

Aztán kiderül, hogy egy katonai teherautó közeledik…

Itt hiányzik egy-két perc, de feltehető, hogy a felsorakozott katonákat átirányították a másik helyszínre, vagy az UFO roncs mögötti erdőbe, mert a későbbi képsorokról eltűnnek.

A következő felvételt a közeledő teherautó platóján álló operatőr készítette. Feltűnik az erdőszéli táj és ezúttal már képet alkothatunk arról hol, milyen terepen történt az eset. Egy sík terület, egy hóval borított szántás és a távolban kisebb facsoportok láthatók. A kamera előterében a nyitott platón ülő fegyelmezett kiskatonák 20-25 évesnél nem idősebbek. Öt katonát látunk valamennyien jól felismerhetők. Balról a harmadik ázsiai vonásokat hordoz, ami koránt sem ritka az orosz hadseregben. A teherautó rázkódik és látjuk a nyomát a hóban. Első pillanatban már tovább is mennénk, de itt valami gyanús dologba ütközik a kritikus szemlélő. Igen. Tél és hideg van. De akkor miért nincs ponyva a teherautón? Azért, hogy az operatőr meggyőző képeket készítsen, vagy egyszerűen azért, mert tudták, hogy valamit el kell szállítani a helyszínről és ponyvás teherautóra nem tudták volna azt felrakni. Persze mindez nem változtat a képsorok hitelességén.

Az operatőr ugyanis elfordul a platón ülő katonák felől és a menetirány felé irányítja az optikát. Feltűnik az erdő széle. Két katonai dzsip, később kiderül ZIS-15 típusú dzsipek állnak az erdő szélén. Mögöttük a fák között ott tornyosodik az UFO roncsa. Jól láthatók a megdőlt és kettétört fák valamint a dzsipek és más járművek hóban hagyott nyoma. Csak egy-egy nyomsáv. Ide csak egyszer állt be dzsip és ezt nem lehet újra meg újra felvenni, vagy megrendezni. Ahol a dzsipek megálltak onnan vezetnek lábnyomok az erdőbe és a szántásra. Ha valaki egy hamisítás kedvéért helyezte az erdőbe a roncsot, akkor azt bizony nem erről a látszólag egyetlen megközelítési útról vitte oda. Annak nyoma lenne a hóban, hacsak nem még a hóesés előtt történt az előkészület. Aztán megvárni a hóesést, kiásni a hó alól a roncsot és úgy felvenni a jelenetet… No nem ennek így nem sok értelme lenne.

Az erdőből egy katonatiszt siet a teherautón érkező katonák elé. Ezt egy másik kamera állásból is láthatjuk, amelyből jól beazonosítható a teherautó platóján álló operatőr is. A teherautóról leszáll a tíz katona és parancsnokuk, majd a teherautó platójáról látjuk amint kettes oszlopban, katonásan a tiszt elé sietnek. Mindannyiuk hátán fegyver.(!) A tiszt elé lépve jobbra át. A parancsnok jelentést tesz, majd balra át és már indulnak is a 20-30 lépésnyire lévő roncshoz. A közeli kamera előtt vonulnak el. Magatartásuk katonás. Parancsra cselekednek. Mindezt láthatjuk egy az erdőtől távolabb lévő operatőr szemszögéből is. Mint kiderül ők a fegyveres őrség váltása. Gyors parancsok és megtörténik az őrségváltást.

Ezt követően hosszú percek hiányoznak, mígnem egy újabb csoport érkezését láthatjuk. Nincs fegyverük (!) és csak ebből tudjuk, hogy egy újabb csoportról van szó. Ők is tizen vannak plusz a parancsnok. Kettes oszlopban felsorakoznak az UFO roncsától alig pár méterre. Újra a közeli kamera képét látjuk, amint a fekete kabátos KGB ügynök kiadja az utasítást. A korong alakú roncs előtti területre mutogat, ahol kisebb nagyobb roncsdarabok, fémlemezek, fémgerendák hevernek szerte széjjel. A katonák hallgatják a civilt miközben a kameramann áthalad előttük lefilmezve a roncsokat és szemből a felsorakozott rajt. Szintén vakít a nap ellenfénye, így az operatőr visszafordul a nagy objektum felé, amelynek peremét a barna kabátos civil vizsgálja. Táskájából már iratokat vett elő, amelyeket a táska oldalához szorít. Izgatottan magyaráz valamit, miközben az arca is jól felismerhető. Nem sokkal fiatalabb, mint a fekete kabátos de szemüveget visel. Int a katonáknak, hogy végrehajthatják a feladatot. Újból a távoli kamera képét láthatjuk, amint a katonáknak oszoljt vezényelnek. Az előtérben, háttal az UFO-nak, fegyvereiket szorongatva, rendületlenül állnak az új őrök. Egyikük a bal válla fölött hátrapillant miközben társai megragadják a földön heverő roncsdarabokat. Időközben a teherautó platójáról is levezényelték az operatőrt, aki mielőbb képben akar lenni. Bekapcsolt kamerájával gyors léptekkel igyekszik a roncsok eltávolítását megörökíteni. Hol az égbolt, hol a fák láthatók, amint levágja az erdőszélét és az UFO felé fordult őrök egy csoportja mögött szeméhez emeli a kamerát. A háttal álló őrök katonásan felnyírt tarkója visszaveri az erős napfényt. Ez a tipikus katonásan felnyírt, rövid hajviselet is arra utal, hogy nem statisztákkal van dolgunk, hanem valódi orosz katonákat látunk a felvételeken.

Odébb lépnek, hogy az egyik társuk, talán a roncsok eltávolításának érdekében eldönthessen egy karvastagságú fát. A fa lecsapódik a két őr közé és a két őr a következő pillanatban már ösztönösen és határozott katonás lépéssel visszaáll a helyére. Ezt a mozdulatot nem lehet statisztákkal begyakoroltatni. Ilyen lépést csak a kemény katonai kiképzés alatt álló kiskatona tesz. A katona gyors és határozott mozdulata, sokat elárul. Közben a háttérben több katona roncsokat távolít el a földről. Ezeket az eseményeket több kameraállásból láthatjuk. Két katona kell egy kb. 30x50x10 cm-es fehér színű, leginkább sótömbre emlékeztető hasáb felemeléséhez. Egy másik katona ugyanilyen tárgyat visz egyedül, de az kisebb. Aztán egy hosszú, legalább 2 méteres 20 cm széles és 10 cm vastag hasonló anyagú gerendát visz el három katona. Az egész képsorozat rendkívül mozgalmas. Az operatőrök ott állnak az események központjában, néha a katonák útjában és időnként bevillan a kettétört UFO roncsának közelképe is. A tisztek és a KGB-sek csoportja félreállva beszélget. A fekete kabátos még mindig zsebre dugott kézzel áll. A barna kabátos a táskáján jegyzetel, és lázas igyekezettel utasítja a katonákat, egy-egy kisebb roncsdarab külön szortírozására. Ezeket az UFO széléhez teteti egy kupacba.

Itt egy újabb szünet tapasztalható a filmben de azután újra a barna kabátos látható amint a tisztekkel együtt felemeli ezeket a kisebb roncsokat és megvizsgálják azokat. A fekete kabátos közben újra az egyik operatőrt utasítja mit és hol, hogyan rögzítsen. A roncskupac, majd a jármű mögötti terület. Aztán átsétálnak a jármű előtt és eltűnnek mögötte, feltehetően azért, hogy a roncsot hátulról is lefilmezzék. Közben a tisztek tovább vizsgálódnak. Úgy tűnik találtak valami érdekeset. A teherautóról leszállt operatőr, még mindig az őrök mögül filmez szemben a járművel. Ráközelít arra amit olyan nagyon vizsgálnak a tisztek. Valami kengyel alakú roncs darab, de akár egy eldeformálódott, kisméretű ülés is lehet, és mintha egy széttört panel körvonalai is felfedezhetők lennének. Olyan ez a roncshalom, mintha egy színesfémkupacot látnánk egy MÉH telepen. Bármik lehetnek ezek a darabok. Számunkra nem sokat jelentenek, hiszen nem ismerjük a funkciójukat, de a KGB ügynök és a katonatisztek nyílván tudták mit találtak. Nem ok nélkül tetették félre ezeket a kisebb roncsdarabokat. Valami azonban hiányozhat belőle, mert miközben a katonák visszatérnek az apróbb lemezekért, és gerendákért a fegyveres őrök is bekapcsolódnak a kutatásba. Valamit keresnek. Az operatőr mintegy 250 fokban végigpásztázza a becsapódás környezetét. Legnagyobb megdöbbenésünkre 24 személy jelenlétét tisztán be lehet azonosítani és a fák mögött a távolban, a szántás felől mintha újabb csoport tűnne fel az ellenfényben és mintha egy helikopter körvonalait látnánk, de lehet csak a fák árnyéka játszik a szemünkkel. A hiányzó valami még nem került elő. A tisztek és a KGB ügynökök is körbe néznek, de semmi érdemleges. A sorkatonák közben kissé odébb egy kupacban letették a földre az eddig összegyűjtött nagyobb anyagdarabokat. Látható amint várnak az újabb parancsra. Ketten-hárman még visszatérnek kisebb-nagyobb roncsokért, de a többiek már az új utasításra várnak, vagy valami mást figyelnek. A fekete kabátos és az operatőr visszatérnek a roncs mögül, és szemből kezdik lefilmezni az UFO-t.

Ekkor egy újabb szünet van a filmben és így soha sem tudjuk meg, megtalálták-e a keresett dolgot.

Az utolsó képsorok láthatók: A katonák a korábban egy kupacba rakott roncs darabokat az egyik dzsip platójára helyezik. A hosszú, kétméteres gerendát ezúttal is hárman cipelik, de mozdulataik továbbra is nehézkesnek tűnnek. Úgy tűnik azok a sótömbre hasonlító hasábok meglehetősen nehezek lehetnek. Viszont ezt már nem tudjuk meg, mert a kép elsötétül megjelenik egy KGB embléma és egy orosznyelvű felirat amely tudatja velünk, hogy a film titkos és a KGB archívumából származik. Ezzel vége a filmnek.

Nos, vajon mit írhatnék ezek után. A film oly annyira hitelesnek tűnik, hogy az már gyanús is lehetne, ha nem ismernénk a körülményeket.

Mindjárt az első Szverdlovszk rendkívül kiemelt orosz katonai körzet az Ural lábánál hadiüzemekkel, katonai repülőterekkel, katonai kísérleti térségekkel, rakétás légvédelemmel és még kitudja mivel felszerelkezve. Alig nyolc évvel korábban, 1960 május 1-én, pontosan e fölött a terület fölött lőtték le a CIA 30 éves pilótája, Francis Gary Powers által vezetett jelzés nélküli fekete kémrepülőgépet, az U2-t, amelynek célja a Szverdlovszk környéki katonai létesítmények fényképezése volt. Az amerikaiak legnagyobb megdöbbenésére az oroszok nem csak a pilótát fogták el élve, hanem szinte összerakták a 20 kilométer magasságban szétlőtt repülőgép törzsét, megtalálták a nagymagasságú kém fényképezőgépét, de még azt a ciánnal mérgezett tűt is, aminek a segítségével a pilótának önkezével kellett volna véget vetnie az életének.

Nos, ha akkor az oroszok képesek voltak egy 20 kilométer magasságban szétesett gép, feltehet?en több négyzetkilométeres területen szétszóródott roncsdarabjait összeszedni, akkor egy ilyen feladat, mint amilyen a KGB-filmen látható már meg sem kottyan számukra. A filmnek minden mozzanata gyors, határozott és katonás. A fegyelmezettség és a parancsok makulátlan végrehajtása mind arra utal, hogy ezen a filmen nem statiszták, hanem igazi tisztek és katonák láthatók. A fegyverek, a dzsipek, a teherautó, a kamerák, az öltözetek, de még a fekete kabátos KGB ügynök órája is a 60-as évek végét idézi. Semmi sem utal hamisításra. Ráadásul egy ilyen filmet elkészíteni 30-40 statisztával, öltözettel, katonai járművekkel és az akkortájt ritka fegyverekkel, nem épp olcsó mulatság lett volna. Arról már nem is beszélve, hogy valamennyi szereplőnek pontosan meg kellett volna határozni a teend?jét, nehogy hibát kövessen el. Ez nem kis rendezői feladat és azt hiszem a hollywoodi producerek számára sem kis kihívást jelentett volna.

A négy korabeli filmfelvevőt jól kezelő szakképzett operatőr és az 1967 júniusi AN2-es KGB által használt filmszalag beszerzéséről már nem is szólva. Ilyen nyersanyagot nem lehet csak úgy a sarki Fotexben beszerezni.

Persze vannak azért aggályok is.

Nem derül ki egyértelműen mi zuhant le. A roncs akár egy orosz katonai kísérleti jármű is lehetett. Tudjuk, hogy az oroszok is foglalkoztak korong alakú repülőgépek kifejlesztésével. Mi van ha csak egy ilyen zuhant le? Ráadásul semmi olyan biztonsági óvintézkedést nem látunk, mint mondjuk a sugárzásmérés. A film persze nem zárja ki, hogy volt ilyen, hiszen amint jeleztük valószínűsíthető, hogy már volt egy előzetes vizsgálat és ez a filmanyag csupán a roncseltakarítást örökítette meg.

A filmről nem derül ki egyértelműen, hogy mikor forgatták. A TNT dokumentum filmje szerint 1968 áprilisában zajlott a Szverdlovszk Midget hadművelet és ezt KGB dokumentumokkal is hitelesítették. Így hát ezt a dátumot kell elfogadnunk, de hangsúlyozom a filmből nem derül ki csak az, hogy tavasszal, hóban, napsütésben a hatvanas évek vége vagy a hetvenes évek eleje felé készült.

Az viszont meglepő, hogy legalább 10-15 személy nagyon pontosan beazonosítható a filmen és ha egyszer őket sikerülne megtalálni bebizonyosodna végre, ki, mikor és milyen célból készítette ezt a filmet.

Aki jártas a filmezésben nagyon jól tudja, mivel járt volna egy ilyen film elkészítése. Ha nem baráti alapon, társadalmi munkában készül úgy az érte kapott 10 000 dollár igen csak szűkös költségvetése lenne a filmnek. Ráadásul itt mindent csak egyszer játszottak el. Ismétlésre nem volt mód.

Ha viszont elfogadjuk, hogy az eseményeket a KGB saját archívumába szánta, úgy semmi okunk kételkedni abban, hogy ezúttal egy valódi UFO-katasztrófa eseményeinek egy része került a nyilvánosság elé. Ha viszont így van, akkor ez a film sokkal jelent?sebb és bizonyítóbb erejű, mint bármilyen más eddig nyilvánosságra került filmanyag beleértve ebbe a Ray Santilli-féle Az idegen azonosítása cím? filmet is.

Természetesen az írásunkban említett mindkét filmet egy szakmai vetítéssel egybekötött fórum keretein belül idén szeptemberben megtekinthetik majd az UFOCON’2000 vendégei és résztvevői is.

Kriston Endre