Minden évben várunk valami különlegeset, próbáljuk elképzelni, hogy idén mi vár ránk, és az emberiségre. Van, aki abban reménykedik, hogy végre felveszi velünk a kapcsolatot egy földönkívüli nép, vagy kiderül, hogy léteznek a paranormális jelenségek, esetleg most tényleg vége lesz a világnak, de van olyan is, aki annyival is megelégedne, hogy él tanuló lesz, vagy munkát talál.
Ennek az évnek is megvannak a maga ezoterikus jellemzői. A viking legenda szerint február 22-én Skull, az egyik farkas, felfalja a napot. Hati, a másik farkas, a holdat fogyasztja el. A csillagok is el fognak tűnni az égről. A Föld sötétségbe borul, a vizek mérgezővé változnak, és mindenhol földregések vetnek véget a világnak. Ha ismerjük a Bibliát, akkor ez a történet nem véletlenül ismerős, hiszen párhuzamot fedezhetünk fel János Jelenések Könyvével. Ugyan a Földet nem érinti, de a Mars elég nagy bajba kerülhet, hiszen egy üstökös egyenesen a bolygó felé tart. A szakemberek szerint, ha az üstökös belecsapódik a Marsba, akkor annak akkora ereje lesz, mint amekkora elpusztította a dinoszauruszokat a Földön. z azonban kevésbé valószínű, így aszteroida nem hozható jelenleg összefüggésbe világvégével.
Mint látjuk tehát, a vikingek próbálták előrejelezni a jövőben bekövetkező eseményeket, őket is érdekelte a jövő kutatása.
A skandináv mitológia az északi germán népek, svédek, dánok, norvégok és izlandiak közös (kereszténység előtti) hitvilága. Az ősi, közös germán mitológia legjobban megőrződött változata, amelyhez kapcsolódik az angolszász mitológia. A germán mitológia gyökerei pedig a korai indoeurópai mitológiáig nyúlnak vissza. A déli germán és a skandináv mitológia közös tőről fakad, de mivel a déli germán népek aránylag hamar felvették a kereszténységet, ősi mitológiájuk nagy része hamar a feledés homályába veszett. A skandinávok ellenben sokáig megőrizték pogány hitüket és ezzel együtt mitológiájukat, amelyet a kereszténység első évszázadaiban az izlandi történetírók lejegyeztek. A legfontosabb forrás a Régi vagy Verses Edda (Edda-énekek) és a Prózai Edda, Snorri Sturluson műve.
A norvég királyok történetét elbeszélő sagájában, a Heimskringlában is sok mitológiai tárgyú utalás található. Saxo Grammaticus dán történetíró művében, a Gesta Danorumban a mitológiai történeteket keresztény környezetbe helyezte. Más íróktól is találhatunk a skandinávok mitológiájára utalásokat, leírásokat vallásgyakorlásukról, mint például Brémai Ádám művében. De forrásként szolgálnak a helynevek, amely képet ad az egyes istenek áldozati helyeiről, tiszteletük elterjedtségéről. A régészeti ásatások során sok áldozati állat teteme került elő. Találtak sziklarajzokat is, amelyek mitológiai utalásokat tartalmaznak. A rúnaköveken is találtak istenekre célzásokat, a rúnajeleknek egyébként is mágikus jellemzőket tulajdonítottak.
bien / wikipedia / paranormal