Home Cikkek Eltérítések: Autók és utasaik

Eltérítések: Autók és utasaik

391
0
Megosztás

Ennek a cikknek az olvasása 12 percig tart

1971 egy júniusi estéjén, Aube megyében egy kereskedelmi ügynök felesége hiába várta férje visszatérését. Az asszony végül is értesítette a csendőrséget. Mivel a csendőrök valami szerelmi kiruccanásra gyanakodtak, másnapra, a hajnali órákra ígérték a felkutatás megkezdését.

Minthogy a férj hajnalra még mindig nem tért haza, nekiálltak a keresésnek, de eredmény nélkül. Az ügynök szokása szerint a 77. számú országút szélétől kiinduló mellékútvonalat használta, amely egy fenyőerdőn vágott át (Troyes-tól Chalons-sur-Marne-ig megy a 77-es országút), és a csendőrök is ezt az utat vették igénybe. Az ügynök kocsija, egy valaha acélkék színű Simca-1000-es valóban ott volt, de milyen állapotban! Elolvadt?

A kocsi váza körül, mintegy 15 méteres átmérőjű területen a föld véges-végig elszenesedett. A kocsiban megtalálták a negyvenéves Léon Eveidé holttestét. Az áldozat ?keresztbe tett karokkal, kinyújtózva feküdt az ülésen, biztonsági övével oda kötözve?? Valami ismeretlen jelenség, négyezer Celsius-fokot kétségtelenül meghaladó hőben teljesen elolvasztotta az ablaküvegeket… Tanúk jelentették be ezután, hogy előző este, körülbelül ugyanezen a helyen egy szerkezetfélét figyeltek meg, amely a földet súrolta. Ez az esemény, amely az értelmet meghaladó anyagi pusztítással is járt, ezúttal egy autóssal történt, és nincs összefüggés nélkül az ugyancsak autóúton levő Vidal házaspár rendkívüli kalandjával.

Kocsijuk a Buenos Aires tartományban levő, Chacomust Matfuval összekötő országúton gördült. Mintegy húsz kilométerre lehettek az argentin fővárostól, amidőn sűrű felhőrétegfélébe kerültek. Azon nyomban elveszítették eszméletüket. Mindez 1968. május 3-án történt? Amikor Vidal úr magához tért, nappal volt, és mivel nem ismert rá a vidékre, megszólított egy parasztot, és megkérdezte tőle, hogy melyik út vezet Buenos Aires felé. A parasztember nyilván azt hihette, hogy valami megháborodottal áll szemben, mert csendesen felvetette: talán Mexico Citybe akar jutni?? Vidal úr hamarosan rájött a valóságra: Mexikóban vannak, mégpedig negyvennyolc órával ájulásba esésük után! Vagyis, gyorsan kiszámította, körülbelül 7500 kilométer távolságra attól a helytől, ahol kocsijuk abba az átkozott felhőrétegbe került; ez volt az utolsó dolog, amire emlékezett. Miféle esztelen históriába keveredhettek? Egyszerűen képtelenség, lássuk csak! Ekkor közelebbről kezdte megvizsgálni 403-asát: mintha hegesztőpisztollyal szedték volna le karosszériájáról a fekete festéket. Nagyon magas hő hatásának vethették alá. Cseppfolyósított kocsik??

Vidalné valamicskével később nyerte vissza eszméletét, de olyan állapotban volt, hogy kis híján idegrohamot kapott: ?De hát akkor mit művelhettek velünk két teljes napon át? Miféle teremtések kezei közé kerültünk!?? ? üvöltötte. Miután a házaspár visszaérkezett Argentínába, barátaik megkönnyebbülten felsóhajtottak, mert szerencsétlenségre gyanakodtak. De amidőn a Vidal házaspár elmesélte, hogy milyen kalandot éltek át, hallgatóiknak égnek meredt a haja? Fizikailag teljességgel képtelenség, hogy Vidalék negyvennyolc óra alatt megtehették volna a Buenos Aires és Mexikó közötti utat: az egész Dél-Amerikán, valamint Közép-Amerikán át kellett volna vágniuk autón, kezdetleges és elhanyagolt országutakon, utakon és csapásokon, ráadásul óránként százhatvan kilométeres átlagsebességgel. Lehetséges tehát, hogy Vidal urat és Vidalné asszonyt autóstul valamilyen ismeretlen szerkezet kapta fel, és két nap múlva hétezer-ötszáz kilométerrel távolabb rakta le?!?

Olyan nyilvánvalósággal állunk szemben, amely kizár minden más feltételezést. De ami a legriasztóbb, az, hogy teljesen hasonló kaland történt 1961. szeptember 19-ének éjszakáján Hill úrral és Hillné asszonnyal. Barney és Betty Hill rövid kanadai tartózkodásról érkezett. A White Mountainsen (Fehér-hegységen) át a New Hampshire-ben levő Portsmouth felé haladtak, és Lancaster elé érkeztek. Hillné asszony egyszer csak egy fényes égitestet pillantott meg nagyon magasan az égen, amint feléjük tartva ereszkedett lefelé. Az égitest hamarosan annak látszott, ami valójában volt: hatalmas, ismeretlen űrhajónak. Miután Hillék a Cannon-hegyeken áthaladtak, autójuk Indián Headben megállásra kényszerült, és látták, amint a szerkezet tőlük mintegy hatvanméternyire földet ért. Mintha mágnes vonzotta volna Hilléket a szerkezet felé? Majd emlékezetükben jókora rés támadt.

Egyszer csak ismét az úton találták magukat, látszólag minden átmenet nélkül, csendesen gördültek tovább, kábultan, mint az alvajárók. És ekkor egy jelzőtáblát pillantottak meg, ezzel a felírással: ?Concord 17 mérföld.? Tehát ötven kilométert robogtak teljesen öntudatlan állapotban! Hamar észrevették, hogy karórájuk megállt, mégpedig véglegesen. Hillék hajnalban értek haza otthonukba. Itt ingaórájukról megállapították, hogy két órát veszítettek, ez a két óra teljesen kiesett? Ezenkívül mindkettőjüknek kellemetlen volt a közérzete, furcsán ?nyúlósan? érezték magukat? Később kocsijukon néhány olyan foltot észleltek, amelyek erős mágnesezéstől származtak. Ezután az események teljesen véletlen tornyosulásából kiderült, valójában mi történt ?az alatt a két óra alatt, ami emlékezetükből kiesett?? Barney Hill gyomorfekélyben szenvedett, és magas volt a vérnyomása, ezért a bostoni Benjámin Simon doktorral kezeltette magát, akit világszerte ismertek hipnotikus és pszichoterápiás gyógymódjáról és e tárgykörrel foglalkozó tudományos munkáiról. Barney Hill esetében is ehhez a kezeléshez folyamodott. Hipnotikus állapotban kérdezte ki mind Barney, mind Betty Hillt, és ők elmesélték mindazt, ami öntudatlanságuk ellenére a tudatuk alatt beléjük vésődött: egy Földön kívülről érkezett űrhajó belsejében teljes orvosi vizsgálaton estek át, amelynek célja annak megállapítása volt, hogy: ,,a fizikai fejlődés mely fokáig jutottak el a földlakók, több mint ezer évvel az őket ért természeti kataklizma után?!

Egyszer sem keveredtek ellentmondásba, és az elképzelhető legegyszerűbben számoltak be a tényekről, anélkül, hogy valami részletet kihagytak volna. Még ?elrablóik? arcképét is megadták: nagyon apró termet, rendellenesen nagy méretű koponya, lefelé hegyesedő fej, tágra nyílt és oldalt elhelyezkedő, ferde vágású szemek, vonalnyira keskenyedett száj, alig észrevehető orr.

A józan emberi ész megint csak zavarba jön, különösen akkor, ha megtudjuk, hogy 1957. október 15-én Brazília egy eldugott zugában, a paraguayi határ közelében, ezerötszáz kilométerre a szárazföld belsejében egy olyan személy esett emberrablás áldozatául, akinek emlékezetében a legapróbb részlet is megmaradt. Egy brazil kutató, Olavo Fontes doktor volt az egyetlen, aki feljegyezte kijelentéseit, de nem hozta rögtön nyilvánosságra. Előfordultak néha különös események, amelyeknek körülményeiről az újságok a legnagyobb körültekintéssel és cseppnyi iróniával számoltak be: az ilyenfajta hozzáállás egyszerű oka az, hogy az emberi tanúskodás nemegyszer hitetlenkedés vagy elvakultság célpontjául szolgál. De akkor, amikor egy esetleges áldozatot hipnotikus állapotban hallgatnak ki, az általa elmondott tények félre nem érthetőekké válnak. Mindemellett az a hihetetlen történet, amelyről Antonio Villás Boas a feldúltságtól még remegve beszámolt a hatóságoknak, túlságosan is hasonlít ?ama bizonyos elemzések elvégzése céljából történt elrablásokhoz?, hogy el ne időzzünk mellette? Ez a Minas Gerais brazíliai szövetségi államban lakó tisztességes és nyíltszívű parasztember 1957. október tizenötödikéről tizenhatodikára virradó éjjel éppen kis földdarabkáján szántott, amikor az égbolton hirtelen egy ismeretlen űrhajó jelent meg, és közvetlen közelében szállt le. Traktora azonnal megállt, és lámpái is azon nyomban elsötétedtek. Vajon őt is elrabolják? Nem. Búvárszerű ruhába öltözött apró lények, szám szerint négyen, léptek ki az űrhajóból, és Antonio Villás Boas megfigyelte, hogy sisakjuk nyitott. Valamilyen folyadékkal spriccelték be, majd a szerkezethez terelték, s itt a mi földművesünk egy meglehetősen szokatlan lénnyel került szembe?

Ez a teremtmény körülbelül kilencven centiméter magas lehetett. Csillogó, fehér, hosszú és selymes hajával nőies benyomást keltett. Nagy kék szemei inkább hosszúkásra nyúltak, mint kerekek voltak, és a halántékok felé irányultak. Azt is megfigyelte, hogy keskeny orra nem volt sem hegyes, sem széles. Antoniót azonban leginkább a lény arcformája döbbentette meg, mert hozzá hasonlót még sohasem látott: ?Nagyon erősen kiálló pofacsontjai miatt arca nagyon szélesnek hatott ? jelentette ki. ? Lefelé azonban egyre keskenyedtek, s az ábrázatot háromszög alakúvá tették. Ajka nagyon vékony és kicsiny volt, éppen hogy látható. Fülei is aprók voltak, de nem sokkal kisebbek, mint némelyik asszonyé, akit ismerek. A két nagyon erősen kiálló arccsont olyan benyomást keltett, mintha alattuk is csont volna, de érintésre rájött az ember, hogy nincs ott semmi?? Antonio nem hárította el a furcsa teremtmény közeledését, és a nemi közösülés megtörténte után a lény elengedte, majd űrhajóstul eltűnt az égen. Antonio történetét később töviről hegyire alaposan megvizsgálták, és nem indítottak ellene eljárást hatóság félrevezetése címén, mert képtelennek tartották rá, hogy önmagától agyaljon ki ilyen hihetetlennek tűnő históriát.

Íme ez tehát röviden összefoglalva az az ügy, amelyet Olavo Fontes doktor a legnagyobb körültekintéssel tanulmányozott. Hitelt adni olyan eseményeknek, amelyek azt a benyomást keltik, hogy inkább a Science fiction, mint a valóság birodalmához tartoznak, meglehetősen merész dolog volna. És mégis? egész sereg tény bizonyítja ezek hitelességét.

Az effajta tények egyébként akkor nyerik el igazi értelmüket, ha tudjuk például, hogy Addlestone közelében, Angliában, 1971. szeptember 6-án egy zöldes színű jégtömb esett le, és esés közben magával rántott egy faágat. A város egyik laboratóriumában végzett analízis alapján megállapították, hogy megfagyott vizeletről van szó? A neves meteorológus, MacDonald cáfolta azt a feltevést, miszerint az ilyen jellegű jégeső repülőgépről származhat. Ez a lehulló folyadék eléggé különös módon hasonlít bizonyos, a múlt század folyamán lehullott folyadékokhoz, mint amilyen az 1800-ban Calabriában észlelt friss véreső, valamint az 1887-ben Kokinkínában lehullott alvadt véreső volt?

A Hill és a Vidal házaspárok kalandjától egészen eltérően végződött annak a marokkói | munkásnak és négy honfitársának esete, akik 1966 nyarán autón indultak el Liége-ből (Belgium) Franciaországba. Minden nyomozás eredménytelen maradt utánuk, mind Franciaországban, mind Belgiumban, sőt még Észak-Afrikában is. Soha többé nem akadtak rájuk. Ugyanígy sohasem találtak meg egy 1961 végén nyomtalanul eltűnt liége-i üzletembert sem. A liége-i üzleti életben tisztes hírnévnek örvendő férfiú, miután elhagyta a boulevard de la Sauveniere-en levő irodahelyiségét, beült kocsijába, egy vadonatúj Impalába, amelyet tehát igazán könnyen fel lehetett ismerni, és úgy elpárolgott, mintha sohasem létezett volna. De ha léteznek Földön kívüli űrhajók, hogyan ?rabolhatnak? így el utasostól automobilokat?

Egy vöröskeresztes automobil, amely önkéntes véradóktól különböző városokban vért gyűjtött, 1967. márciusban az Egyesült Államok N2-es országútján, az Ohio folyó mellett robogott el. Hirtelen valami égitestféle ? olyanszerű, mint egy űrhajó ? ereszkedett le, és pontosan a jármű fölött helyezkedett el. ?A kocsi mindkét oldala felé kinyújtotta kar alakú tapogatócsápjait, jóllehet a gépkocsivezető közben teljes sebességre kapcsolt.? Mintha a ?karok? magukhoz akarták volna ragadni az autót. Szerencsére az ellenkező irányból gépkocsik jöttek, és kétségtelenül ez késztethette az űrjárművet arra, hogy ?karjait visszahúzza?, és bámulatos sebességgel eltűnjék az égben? Nem mindenki képes az annak rendje és módja szerint bizonyított tények ily halmazát ? a vizsgálat lefolytatóiban megbízhatunk ? teljesen úgy felfogni, ahogyan az ilyen való tényeket természetszerűleg fogadni kellene; márpedig el kell fogadnunk ezeket, még ha fennakadunk is rajtuk.

De mégis, ezek a látszatra józan és értelmes egyének vajon nem álmodtak-e rosszat, nem folytatódott-e álmukban egy olyan film előadása, amelyben egy másik bolygóról érkezett szörnyek özönlik el a Földet?

Akkor hogyan lehet egy egyszerű hallucinációnak hőfejlesztő hatása, méghozzá olyan mértékben, hogy egy autót is megolvaszt?