Elvégeztetett!

Az emberi testben földreszállt Istenfia utolsó szava volt ez és azután az evangéliumok így írják le a történteket:

?Ezek után pedig kéri Pilátust arimatheai József (aki Jézus tanítványa volt, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt), hogy levehesse Jézusnak testét. ” (Jn 19:38)

?? pedig gyolcsot vásárolván és levevén ?t, begöngyölé a gyolcsba és elhelyezé egy sírboltba, mely k?sziklából volt kifaragva és követ hengerített a sírbolt szájára.” (Mk 15: 46)

Ennyi az egész, amit megtudunk Jézus temetésér?l és mindezt az eddig ismeretlen ?arimatheai” József végzi és a legszentebb Édesanyának az említését gondosan elkerülik az evangélisták.

Elképzelhet?-e az, hogy a szintén isteni küldetés? édesanya, Mária, akinek végig kellett néznie Szent Fia szenvedését, keresztre feszítését, a sírbatételnél ne legyen jelen?

E sorok írója ezt az ?evangéliumi hiányt” Mária isteni kiválasztottsága elhallgatásának véli, vagy itt is a másításokra kell gondolnunk? – Talán végezzünk egy felderítést ebben az ügyben is.

Induljunk ki abból, hogy a ?szentírás” arimatheai Józsefet teszi a történések f?alakjának. Keressük meg a térképen, hogy hol van ?Arimathea”.

Felkutattam az összes bibliai térképet, de sehol sem leltem meg ezt a helyet. Végre az legmodernebb bibliai szótárból a következ? vonatkozást böngésztem ki:

?Arimathea egy város, de nem tudjuk hol van. – Nem szabad összetéveszteni a Jeruzsálemt?l 6 mérföldnyire lév? Ramleh-hel. De talán azonos lehet a Joppától keletre lév? Ramathian-Zaphimmal, ahol Sámuel próféta lakott (1Sám 1.), de ez a hely Szamaria-ban van.’

Így tudjuk meg, hogy ez az arimatheai József a gentiles (gojim) földr?l való, tehát nem zsidó. (Helyesbíteni kell Nikodémus Evangéliuma szerinti megállapítást.) Ez a ?József” tehát nagyon jól ismerte Jézus Urunk Édesanyját és valószín?leg ?nem vásárolt” gyolcsot, hanem a Szkítopoliszban készített és ?készenlétben” tartott ?királyi szövés? lepelbe” fektették az Úr drága testét, az Édesanyjának intézkedése szerint, és az ? segítségével. – Hiszen – mint már ismertettem – a Turini Lepel anyaga azonos a pártus uralkodók részére készített különleges anyaggal, mely közönséges halandó részére nem volt beszerezhet?.

Így a halotti lepel is bizonyítja Jézus királyi származását, de higgyük el és tanítsuk azt, hogy Jézust az édesanyja takarta be a lepelbe és biztosan ? volt az utolsó, aki kijött a sírból, miel?tt ez az ?arimatheai” József ráhengerítette a követ arra.

De talán nem is szamáriai, hanem pártus származású volt arimatheai József?…. Ugyanis ARI-MA-Tl-A = a Pártus Birodalom szent neve, a hiedelem szótára szerint. Jelentése: ?az örök élet népének országa.”

Hát ezért volt ez a pártus József a Betlehemi Herceg tanítványa, követ?je és sírbatev?je. Jézus Édesanyjával – Máriával – mint ?földiek”, együtt temették el ?Adiabani” (Adiabene) pártus hercegn? Szent Fiát.

E sorok írója úgy véli, hogy a Turini Lepel történetén is változtatni kell valamit. Ugyanis az Edessaba való kerülése el?tt biztosan Jézus Édesanyjánál lehetett. Mert helyezzük vissza magunkat az akkori valós helyzetbe. Jézust Édesanyja takarja a lepelbe és ott van, amikor a sírt lezárják a k?vel és Jézus feltámad. A sir üres. Csak a lepel maradt ott, amin az Édesanya és Mária­Magdala felfedezik Jézus testének és arcának képét! van-e olyan édesanya, aki fiának ily hagyatékát kezéb?l kiadja?…. Mit tesz Mária? – A szívéhez szorítja és viszi magával…. de hova?

Az evangéliumi írások nem beszélnek arról, hogy mi lett Jézus Urunk Édesanyjával és Mária-Magdalával a feltámadás után.

De ?Elvégeztetett!” – A zsidók gy?lölete most a tet?fokon van. Azokat is üldözik, akik Jézus feltámadásáról beszélni mernek. A tanítványokat is halálra keresik. Minden valószín?ség szerint a tanítványok Máriát és Mária-Magdalát a szkítopoliszi egyházi központba viszik, ahol Mária nevelkedett. Ugyanis Szkítopolisz nem tartozott Júdea területéhez, hanem a római fennhatóság alatti Decapolis-hoz. Ide zsidókat nem engedtek be.

És Mária viszi magával fiának halotti leplét is. Valószín?leg innen is tovább mennek, a Pártus Birodalomba, ahol teljes biztonságban élhetnek, és nem kell félniük a zsidó bosszútól többé. Valószín?leg az egyik pártus f?város, Hatra volt végleges letelepedési helyük.

Ugyanis itt volt a legnagyobb egyháza és leghatalmasabb templomai a pártiai ?kereszténységnek”, melynek tanítása és szertartása azonos volt azzal az egyházzal, amit a jó Péter apostol Antiochiában alapított meg és ez a szertartásában nem ?áldoz “, hanem az ?utolsó vacsora” emlékében a hív?k, akiknek ?megújulásra” van szükségük, a kenyér és a bor vételével, Jézus Urunk Igéjével és az ? kegyelméb?l megújulnak és er?t kapnak hibáik leküzdésére vagy jóvátételére, de nem ?b?nbocsánatára”. Mert a ?b?n” sohasem kaphat bocsánatot. A rosszat, amit elkövettünk, azt nekünk kell ?jóvá” tenni és amit nem tettünk, vagy már nem tehetünk ?jóvá”, azért majd megkapjuk a ?vezeklés” ítéletét….tanítja a ?péteri egyház”.

“Feloldozást” ember nem adhat másik embernek. Hiába visel fényes, papi ruhát és ?lelkipásztorként” vezet arra, hogy ?áldozd fel” Jézus Urunkat a ?b?neid bocsánatára. ”

Ez nem Isten kedvére való.

Tanuljunk a minden zsidó hagyományt hitéb?l kizáró ?péteri és a pártus”  kereszténységt?l, hiszen ezeket nevezték legel?ször a rómaiak ?christianos”­nak.

?k így tanították: ?Szeresd Jézus Urunkat – a Betlehemi Herceget – a megfeszítettet, a feltámadottat és ne áldozd fel megint, mint a zsidó Sauliak, hiszen  így üzen neked:

?Ha valamit kértek az én nevemben. én megcselekszem azt.” (Jn. 14:l4)

Kérd az ? segedelmét és biztosan megkapod általa Urunk Istenünknek a  kegyelmét! – Ismernünk kell a ?péteri kereszténység” tanítását, mert ennek, a  Saul-páll ideológiával való szembenállását nagy óvatossággal, az evangéliumi  írások is említik és ezekb?l tudjuk meg, hogy:

A szíriai Antiochiában volt Péter apostol székhelye. (Antiochia Kr. e. 64.  év óta Róma által elfoglalt terület f?városa és itt volt a római f?parancsnokság  székhelye. Lakói nem-zsidók és a Melkizedek vallás követ?i voltak.) Jézus  Urunk tanait tehát igen nagy örömmel fogadták és itt nagy megértésre talált a  jézusi Igazság a görögül beszél? nem-zsidók között és nagy örömmel fogadták  Jézus követeként Péter apostolt. Mint mondám, ezeket nevezték legel?ször  ?christianos”-nak. (Ap.Csel 11:26).

Saul-Pál itt is téríteni akart, de ezek a nem-zsidó Christianos  (keresztények) nem fogadták el az ? zsidó-gyöker? beszédét, hanem el?zték.  (ApCsel 14.). Iszonyú nagy vita is keletkezett Péter és Saul-Pál között (Gal  2:11-13).

Ennek következménye volt Saul el?zése és az antiochiai, zsidó­gyökért?l mentes, péteri keresztény  egyház meger?södése, melynek els?  püspöke Péter volt. Az ?úrvacsora”  szertartásos vételét igazolja az ún.  ?antiochiai kehely”. Képét itt bemutatom. 1910-ben találták meg  Antiochiában. – Ezüstb?l készült, két  részb?l – bels?b?l és küls?b?l – tev?dik össze. A szakvélemény megállapítása szerint a bels? kehely az,  amit Jézus Urunk használt az ?utolsó  vacsorán” – és ez be van helyezve egy küls? borítót képez? ezüst kehelybe, mely az els? évszázad második felében készült.

Jézus van rajta ábrázolva és tizenegy apostola – és közöttük többször látható a szent sólyom. (G.A. Eisen: ?The Great Chalice of Antioch, 1923.) A képet  átvettem a Bibliai szótár ?A 142.” oldaláról, ahol úgy min?sítik, hogy: ?A kehely  értékes darabja a közel-keleti keresztény m?vészetnek.” (Nem nevezi ?jew­christian” alkotásnak.) – A kelyhet valamelyik kolostorban ?rzik New York  államban.

Az eddig elmondottak kiértékeléséb?l megtudjuk azt, hogy Jézus feltámadása után azonnal két helyen alakult ki a minden zsidó vonatkozás nélküli  kereszténység:

l.) Antiochiában – Péter apostol irányítása és törhetetlen Jézus-hite által,  aki nyíltan szakít a Saul-Pál féle zsidó gyöker? ideológiákkal és ?el?zi” Sault  – és

2.) A Pártus Birodalomban, Ari-Ma-Ti-A földjén, ahol az ?si mágus vallás  sokezer éves próféciái teljesedtek be Jézusban és Édesanyjában, Máriában.  Miután pedig Mária az ?Adiabani” (Adiabene) pártus királyi-hercegi családból származik, Jézust a pártusok saját vérükb?l emberré lett Isten-Fiának  tartották, akiben valójában a ?Világ Világossága”, az ?si hit ?En-Lil”-je szállt  le a Földre.

Keressük tehát e két helyen a jézusi hagyományt és annak emlékeit, szimbólumait. Azt a keveset, amit még meg lehet találni a csaknem kétezer éves zsidó­kereszténység ?’eretnek” üldözése után.

Antiochiában van eltemetve Péler apostol. A mai ?keleti kereszténység”  nagyon jól tudja ezt, de a Vatikán mindenképpen Rómában szerette volna Péter  csontjait megtalálni. Nem sikerült, de a Szent Péter Dómban ott találjuk Szent  Péter szobrát. Mikor 50 évvel ezel?tt, még a jó Deimel jezsuita páter életében,  el?ször Rómában jártam, csodálkozva kérdeztem egy ?bennfentes” egyházi  kísér?mt?l és barátomtól, így: ?Miért fekete szín? ez a Szent Péter szobor?  Talán ez lenne a híres ?Fekete Péter?” – Meglepett a ?bennfentes” – tehát a  vatikáni titkokat jól ismer? és Rómában nevelkedett – kísér?m válasza, amikor  ezt felelte: ?Ez valóban az egyház ?Fekete Pétere” – ugyanis Pál apostolt jelenti titkosan, mert ugye Péter kezében van a mennyország kulcsa és Péter  utóda a mindenkori római pápa, de az egyházi filozófia Szent Páltól ered. A  Bazilika is Szent Péter nevét viseli, ebbe tehát nem lehet Pál apostol szobrát  tenni. Hát mi tudjuk, hogy a ?fekete Péter” valójában Saul-Pált, illet?leg  Szent Pált jelenti.”

De menjünk vissza Antiochiába. Péter idejében ?k ismerték Jézus halotti  leplét és valószín?leg Máriától ide, Antiochiába kerülhetett. Az ?Edessa”-ban  való elrejtést e sorok írója abba az id?be teszi, mikor a Kr. e. 3. század közepén az antiochiai, volt péteri egyházba már beszivárogtak a zsidó származású  és Saul-Pált követ? ?egyházatyák”, akik aztán ezt is átalakították a zsidó­gyöker? ortodoxiának megfelel?en. – De a Turini Lepel történetében is némi  változtatást kell végezni. Ugyanis az eddigi vélemény szerint ?a Lepel, mint  tisztátalan temetési lepel V. Abgár király idejében Edessába került, amit  Thaddeus vitt oda. ”

Ez egy hipotézis csupán az apokrif-evangéliumi írások alapján és a biblikusok között talán a legnagyobb vita tárgya volt eddig. Ugyanis a történést így  írja le az apokrif írás:

?Abgár, Edessa királya nagy beteg volt és egy levelet küldött Jézusnak,  melyben kéri, hogy jöjjön el Edessába és gyógyítsa meg ?t. ”

Írását így fejezi be:

?Hallom, hogy a zsidók ellened vannak és károdra készülnek De tudd meg, hogy az én városom, bár kicsiny, de nemes és elég kett?nknek’

Jézus írásban válaszol így:

?Ha majd ott leszek amellett. Aki engem a Földre küldött, egy tanítványomat majd elküldöm hozzád, hogy gyógyítson meg téged és a tieidet. ” (Átvettem: ?Los Evangelios Apocrifos”. Editorial Catolica, Madrid, 1975. 669. oldal.)

Érdekes itt megjegyezni azt, hogy erre a levélváltásra vonatkozó literatura hatalmas. Ugyanis a hivatkozott forrás 667. oldalán 45 könyv (író és cím) van felsorolva annak bizonyságául, hogy a biblikusok miképpen vitáznak e levelek autentikus, vagy legendaszer? voltának megállapításában, de a nagyobb részük elfogadja a levélváltás valóságát és ténynek veszik azt, hogy Taddeus valóban a Jézus által írt levelet vitte Abgárnak, Jézus jeltámadása után!

A másik rész viszont a “mandylionnak” nevezett, a rajta lév? Jézus-képet veszi Jézus válaszának és állítják, hogy Jézus nem irt levelet.

Mi elfogadjuk azt a döntést, hogy Jézus irt, úgy amint azt legjobban bizonyítja J. Nirschl, eképpen:

?A levélváltást, mely Abgár és az isteni örökkévalóság között történt, történelmi valóságnak kell elismerni, éppen úgy Taddeus apostol-tanítványnak Abgár királynál tett edessai látogatását is, és az ezzel ellenkez? állítást tarthatatlannak kell min?síteni, mert Eusebiusnak és Chorenei Mózesnek ide vonatkozó megállapításai megtájolhatatlan érték?ek. ” (J. Nirschl: ?Der Brief­wechsel des Königs Abgar von Edessa mit Jesus in Jerusalem, oder die Abgar­frage.” Mainz 1896. 336. oldal.)

Tehát nem a ?mandylion” ment Edessába, hanem Jézus írott válasza. Most már nehéz megállapítani, hogy Máriától hová került Szent Fiának halotti leple. Az is lehet, hogy a Pártus Birodalom legnagyobb templomában – Hatrában ­ volt, hiszen mind a két helyen ismerték és így nem volt szükség semmiféle emlékeztet?re, mint pl. a mai zsidó-kereszténység feszületére. Azt biztosan tudjuk, hogy a ?Világ Világosságára”, a soha ki nem alvó templomi ?szent t?z “, a soha el nem múló ?világosság” emlékeztetett, melynek ébrentartását külön papi rend végezte az antiochiai ?péteri egyházban” és a Pártus Birodalom templomaiban is.

A minden júdaiságtól mentes jézusi kereszténység történetének kutatásában már tudjuk, hogy az antiochiai egyház már hamarosan Péterék után, a lépésr?l­lépésre történ? sauli befolyás hatáskörébe kerül és átalakul. Ennek oka az volt, hogy a Péteri egyházak a hív?k hitvilágával foglalkoztak, vagyis istenes és erkölcsös életre tanították a híveiket, Jézus útmutatása szerint, ahol a hit alaptételét Jézus e szavai képezték:

?Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.” Az egyházaknak azonban semmiféle politikai köt?désük nem volt – így ?védtelenek” maradtak.