?Einbeck város templomtornyában felbukkan néha egy szürke emberke. A torony?r jobban jár, ha úgy tesz, mintha észre sem venné, mert akkor az emberke nem bántja, hanem segíti és oltalmazza ?t. Egy régebbi ?r gúnyolódott a szürke b?r? torz idegenen, másnap holtan találtak rá a torony alatt. Alighanem a kobold dobta le.
Az einbecki újvárosi templomban egyszer éppen a vasárnapi mise alkalmával jelent meg. Felt?nését követ?en rövidesen nagy t?zvész ütött ki. A kobold ezután a veszedelem után sem távozott a városból. Egyik éjjel beosont egy házba, ahol éppen egy n? feküdt az ágyában, aki hirtelen azt vette észre, hogy nyílik az ajtó.
Felugrott fekv?helyér?l, és gyertyát gyújtott. Látja ám, hogy a kopasz fej? kobold a kezében tartja az ? gyermekét. A bölcs?ben a babája helyén pedig egy csúf, ráncos, apró, szürke b?r? teremtmény feküdt. Az asszony óriási sikoltozást csapott, dulakodni kezdett a kobolddal, és sikerült kiragadnia gyermekét a kezéb?l. A ribillióra felébredt a ház többi tagja. Erre az éjszakai látogató olyan hihetetlen gyorsasággal t?nt el, mint aki láthatatlanná képes válni. A különös kis szürke lényt viszont ott felejtette a bölcs?ben. Miután az asszony megnyugodott, szemügyre vette ?t. Teljesen úgy nézett ki, mint egy normális csecsem?, de nagyon vézna volt, ráncos és szürke b?r?. Bár nagy, kifejez? szemei voltak, az asszony különösnek találta, hogy az idegen gyermek bár szemmel láthatóan élt, sohasem sírt, és a kezével, lábával sem kalimpált úgy, mint a többi kisbaba.
Az asszonyban szánalom ébredt a védtelen apróság iránt, és mivel b?ven volt teje, elhatározta, hogy szoptatni fogja. Férje ugyan el akarta pusztítani a különös külsej? gyermeket, de irgalmas szív? felesége ezt nem engedte, megvédte a kicsit.
A törpe csecsem? mégis meghalt nemsokára, mert sehogy sem akart anyatejet szopni.?
Ne feledjék Kedves Olvasóim, hogy amit fentebb olvastak, az nem egy modern beszámoló, hanem a középkor végén lejátszódott valós esemény.
A tudósítás cáfolja azokat a nézeteket is, amelyek a ?kis szürkék? abszolút érzelemmentességér?l szólnak. Bosszúvágyat mindesetre éreznek a koboldok, ahogy a középkori krónikás nevezi ?ket.
Igazolja ezt a torony?r halála, aki gúnyolódott a torz törpén. S?t, ha a krónikásnak igaza van, és a városi t?zvész tényleg kapcsolatba hozható a földönkívülivel, (esetleg ez is bosszú volt?) akkor még inkább cáfolható az, hogy a ?szürkéknek? nincsenek érzelmeik. Az ?r halála és a város égése azonban csak egy kis intermezzo volt, mert az ufonauta konkrét feladattal érkezett Einbeckbe. Egyáltalán nem volt véletlen a felbukkanása az újvárosi templomban. Ugyanis keresett valakit. Ha elolvassuk a fenti krónikarészletet, könnyen rájöhetünk, hogy kicsodát. Olyan n?t, aki képes szoptatni egy félig földönkívüli, félig emberi csecsem?t. Amikor beosont az asszony házába, hogy a bölcs?be csempéssze a kis hibridet (A hibrideket nevezték a középkorban boszorkányfattyúknak), a n? felébredt, és azt látta, hogy egy ?kobold? éppen a kezében tartja a gyermekét, a bölcs?ben pedig egy ismeretlen szürke törpe fekszik. Amikor a háziak felébredtek, és az ufonauta látta, hogy lebukott, villámgyorsan láthatatlanná vált. (Ezek szerint a ?kis szürkék? képesek a teleportációra.) A földönkívüli pedig nem véletlenül felejtette a bölcs?ben kis védencét, hanem tudatosan hagyta ott. Felmerülhet Önökben a kérdés, hogy én mib?l gondolom azt, hogy a kis kobold egy hibrid volt? Nos abból, hogy szürke, ráncos b?rét?l eltekintve nem különbözött egy emberi csecsem?t?l.
Ugyanakkor alátámasztja ezt az a tény is, hogy soha sem sírt, és egy földi kisbabához képest inaktív volt. Mindez meglep?en harmonizál a hibrid csecsem?kr?l szóló modern leírásokkal.
Elgondolkodtató az is, hogy a kis Idegent miért nem az édesanyja táplálta?
Nos alighanem azért, mert elapadt a teje. Ezért keresni kellett egy szoptatós dajkát. Az ufonauta azért bukkant fel az újvárosi templomban, hogy találjon egy alkalmas jelöltet. Az már más kérdés, hogy a kis védenc végül sajnos meghalt, mert valami miatt nem akart szopni.
Egy másik német monda viszont már valódi gyermekrablást rögzít, amely Moringen városában esett meg.
?Egy házaspár kiment a földjére dolgozni. Ötéves gyermeküket otthon hagyták, aki, amikor szülei elmentek, még az ajtó el?tt játszott. Amikor a szül?k hazatértek a munkából, gyermeküket sehol sem találták. Az ajtójuk el?tt egy szürke kobold ült. ?t azonban hiába faggatták arról, hogy hová t?nt a gyermekük, a törpe néma maradt. Egy id? után feladták a reménytelen küzdelmet, és az asszony sírva kiment a konyhába, hogy sört f?zzön. Az férfi elmagyarázta jelekkel a törpének, hogy menjen ki a konyhába, és hozzon tüzet a pipájába. A kobold ki is ment, és meglátta az asszonyt, amint éppen öntötte ki a friss sört egy tojásos tálba.
Erre váratlanul megszólalt a törpe: ?Olyan öreg vagyok, mint a türingiai erd?, de még soha nem láttam asszonyt tojásos tálban sört f?zni?.
A kobold nem mondott többet, hiába kérdezgették. Pedig a férfi gyakran meg is verte a törpét, hogy szóra bírja. Ám a kobold némán t?rte az ütéseket, és soha többé nem szólalt meg. Végül kitették az ajtó elé. Egy nap aztán elt?nt a kobold, és a boldog szül?k ott találták gyermeküket a házuk el?tt.
Azonban hiába kérdezgették fiukat, nem emlékezett arra, hogy hol volt.
Csak annyi derengett neki, hogy a koboldok egy sötét helyen tartották ?t, és gyakran megverték. Kiderült, hogy mindig akkor bántalmazták, amikor az ember is ütötte a törpét.?
Ebben a történetben több a homályos pont, mint az el?z?ekben ismertetett einbecki krónikában. Nemcsak arra nem kapunk választ, hogy az ufonauták miért rabolták el a gyereket, de arra sem, hogy miért maradt egyik társuk a helyszínen?
A fenti történet és annak variánsai annyira közismertek az egész német nyelvterületen, hogy az ottani ufológusok külön kategóriába, az úgynevezett ?tojásos tál? legendakörbe sorolják azokat.
Természetesen kíváncsi voltam arra is, hogy Magyarországon vannak-e példák a régi krónikákban földönkívüliek által végrehajtott csecsem?rablásokra.
Bár részletes tudósítást erre vonatkozólag nem találtam, néphagyományunkban vannak erre utaló jelek.
Ami meglepett, az az volt, hogy hozzánk nem annyira a ?kis szürkék? jártak csecsem?ket rabolni, hanem a földönkívüliek egy másik csoportja, az úgynevezett ?magas sz?kék?. A leírások szerint majdnem teljesen úgy néznek ki, mint az emberek, de jóval magasabbak, szinte áttetsz?en fehér a b?rük, és aranysz?ke a hajuk. Népünk emlékezete szerint szinte mindig n?nem? lények jöttek csecsem?ket rabolni, ?ket nevezték Szépasszonyoknak. (szigorúan egybeírva!) A néphit szerint köpködésük okozza a náthát, szellentésük a gutaütést. Leggonoszabb cselekedetük azonban az, hogy egészséges újszülötteket rabolnak, és a bölcs?ben egy torz, vézna és beteges hibridet hagynak. ?t nevezte a népnyelv ?váltott gyereknek.?
A ?magas sz?kék? kedvelt ?vadászterülete? lehetett Egerben a Szépasszony-völgy, amely talán az ufonauták egykori itteni tevékenységére utal.
A gyereklopások ellen a magyarok is ugyanazt javallották, mint az európaiak: Aludjon az anya világosban, a gyermeket pedig legkés?bb három nappal a születése után kereszteljék meg.