Fényutazás? Egy apa a két fiával hazafelé autózott Észak-Croydonban 1996. október 8.-án éjjel. Teljesen tiszta volt az ég, nem voltak felhők, s a szél sem fújt. Tizenegy óra körül két hatalmas rendkívül éles fényre lettek figyelmesek tőlük jobbra, keleti irányban. Mintha egy óriási autó fényszórói lennének. Az objektum meglehetősen alacsonyan repült, valamivel a szomszédos hegy felett, és a szemtanúk felé tartott, igen lassan.
Amint a család haza ért, azonnal keresni kezdték a fényképezőgépet és a távcsövet, de egyiket sem találták. Gyorsan kimentek a házuk elé, s akkor körülbelül 80 méterre volt tőlük a tárgy ami 40-50 méterre a föld felett lebegett. Nem adott ki hangot. A hatalmas ellipszis alakú tárgy mindkét végén rendkívül nagy fényforrás látszódott, köztük pedig négy-öt kisebb fénypont égett folyamatosan. A nagy fények mögött, kicsi, piros és kék fények villogtak, melyek mintha ablakokból szűrődtek volna ki.
Nagyjából kilenc perc elteltével a tárgy megfordult és észak irányba indult el. Ekkor olyan hangot adott ki, mint a sugárhajtású repülő gép motorja. Majd a szemtanúk hamarosan szem elől tévesztették az idegen repülőgépet.
Időközben a feleség megtalálta a távcsöveket, s a család gyorsan autóba ült, hogy kövessék a légi járművet. A Wonga parknál a tárgy irányt változtatott, s nyugatra repült tovább. Ekkor a távcsövön keresztül látták, hogy az objektum alján öt-hat kisebb zöld fény alkot egy sort. Néhány másodperc múlva a szerkezet eltűnt a horizonton.
Egy házaspár harmadik emeleti lakásuk teraszán tartózkodott Sidney északi részén 2001. március 23-án este, amikor három halvány fénysugarat vettek észre egy hatalmas fa felett nem messze az erkélyüktől. Amikor jobban szemügyre vették a környéket, nem találták a fényforrást. Ehelyett egy óriási, cilinder alakú objektumot láttak a szemközti ház felett lebegni. Hirtelen furcsa, nyomasztó, baljóslatú érzés lett úrrá rajtuk.
Az ötperces észlelés alatt távcsővel is jól megnézték az ufót, melynek matt, fémes színe volt. A tárgy két vége derékszögű volt, amelyeken nyolc piros fény égett, párhuzamosan négy-négy egy sorba.
Öt perc elteltével a szemtanúk úgy érezték, hogy fel kell hívniuk a barátaikat, de mire letették a telefont, az ufó dél-felé repült.
1998. március 04-én este tíz és féltizenegy között. Donna kint a verandájukra Southagate-ben. Északnyugaton egy nagy egy nagyon vakító, fehér fény tünt fel a horizonton, nagyjából két kilométerre tőlük. Azonnal hívta a férjét, Ricket és a 12 éves lányukat. Több mint egy órán át nézték együtt, ahogy a fény különböző, szokatlan manővereket hajt végre, ráadásul néhány megmagyarázatlan dolog is történt akkor.
A fény a föld felett 5-50 méterre manőverezett, miközben a földön kialudtak a lámpák és leálltak az autók motorjai. Annyira erősen világított, hogy nem csak a verandát, hanem a közeli fákat és az egy kilométerre lévő kisebb hegyet is beborította. Egy ék alakú fénysugár érkezett a feltételezett objektumból, ami horizontálisan ?suhant? északra és délre, fel és le, miközben hol felgyorsult, hol lelassult.
Három motoros haladt az úton a szemtanúktól fél kilométerre, akiket az objektum is észrevett. Az ék alakú fénysugár követni kezdete a motorosokat, mintha megfigyelné őket. Eközben folyamatosan változtatta a fényerősséget és mozgásának irányát.
Donna és Rick lakókörnyezete kifejezetten csendes hely, azonban ezen az éjszakán nem volt az. A közeli farmok tehenei megállás nélkül bőgtek, néhányszor pedig olyan hangot adtak ki, mintha sokk érte volna őket. A motorzúgások leálltak, az autók képtelenek voltak tovább menni. De a legmegdöbbentőbb az a zaj volt ami időről időre az objektum felől érkezett. A szemtanúk mechanikus zajhoz hasonlították, amit például egy betakarító gép ad ki. Ezt a zajt 15 másodpercig lehetett hallani, majd húsz másodpercre elnémult, és ez így ismétlődött hosszú időn keresztül. A furcsa az volt, hogy a házaspár kutyája csendben volt, nem ugatott, nem nyüszített, látszott a szemén, és viselkedésén, hogy fél valamitől.
Hamarosan mint egy ötven kisebb objektum vette körbe a nagy szerkezetet, melyek halványabban világítottak, és mintha a ?nagyhajó konténerei? lettek volna. A kisebb tárgyak fényei hol egyesültek a nagy fénysugárral, hol külön váltak, hol pedig egymásba fonódtak. Végül kialudtak a fények és az objektumok eltűntek.
Roland Rosario, Whittlesea önkormányzatának egyik munkatársa ? közlekedési mérnök lévén ? napi rutin feladatát végezte 2004 január 15-én délután két órakor, s a felvételeket készített digitális kamerával a Beveridge-nél található vasúti kereszteződésnél. Melbourne északi részén. Később, amikor feltöltötte a képeket a számítógépére, igen csak meglepődött, hiszen egy objektum látszódott a háttérben.
A fotók felső jobb oldalán egy kisebb, kerek alakú objektum látható. Mint Rosairo elmondta, a helyszínen semmi olyat nem észlelt a kollégáival ami ?nem odavaló?. A férfi megmutatta a képeket a kollégáinak és az önkormányzat munkatársainak is, de mindenki csak csóválta a fejét. Többen hangoztatták, hogy biztosan nem madár, rovar vagy repülőgép.
Jim Linton, a whittlesea-i önkormányzat kommunikációs vezetője elmondta, hogy nem találtak magyarázatot a rejtélyes repülő tárgyra ezért eljuttatták a fotókat a tudósoknak, a Védelmi Tudományos és Technológiai Szervezetnek, valamint a polgári repülési Hatóságnak, továbbá kapcsolatba léptek a NASA-val és más hivatalos szervekkel.
Peter Blake, a Meteorológiai szolgálatvezető munkatársa is megvizsgálta a képeket, de nem találtak időjárással összefüggő magyarázatot. ? ?Ez valószínűleg egy ritka repülőgép, biztosan nem meteorológiai ballon? ? A hivatalos szervek elemzései sem mutattak rendellenességet, illetve ők sem tudtak magyarázattal szolgálni a rejtőzködő csészealjra.
2005. április 27-én hajnal fél hatkor a szemtanú munkába tartott ? nővérként dolgozik egy kórházban Hobart-ban ? amikor az egyik sarkon befordulva egy kék fényt vett észre a Bowen híd közelében, az Otagó-öbölben. Először rendőrautóra gondolt, de az észlelés helyszínén nem volt út, ráadásul a fénypont rendkívül lassan mozgott. A fény minden harmadik-negyedik másodpercben villant fel, s továbbra is lassan haladt az út jobb oldalán.
Ahogy a hölgy közelebb ért, egy objektumot pillantott meg körülbelül egy méterre az egyik ház felett, amelynek jobb alsó részén folyamatosan villódzott a kék fény. Ezüstszürke, fémből készült gömb volt, amelyen szegecsszerű tárgyak látszódtak. Utóbbiak jelek vagy szimbólumok lehettek, mellettük volt két fekete rész, amelyek valószínűleg ablakok voltak. A szerkezet mérte valamivel nagyobb volt mint egy átlagos autóé.
A szemtanú félelmet és idegességet érzett egyszerre, majd gyorsított és átkelt a hídon. Aznap délután visszament a férjével az észlelés helyszínére, de akkor már semmi különöset nem tapasztaltak, s magyarázatot sem tudtak adni a látottakra.