Az UFO?kutatók körében már régóta aratja magát a nézet, hogy a földönkívüliek figyelemmel kísérik a földi életet, és időnként kiválasztottak segítségével terelik megfelelő mederbe az emberiség fejlődését. Míg napjainkban a kis szürkék, vagy magas szőkék külsejében jelennek meg köztünk, úgy évszázadokkal ezelőtt, vagy épp a bibliai időkben angyalok képében jöttek el. Csak a biblia több mint 300 helyen említi őket.
Szinte minden kornak megvannak a maga ?kiválasztottjai? Művészek, tudósok, vagy csak egyszerű emberek. Ők azok akik találkoztak a földönkívüli angyalokkal, beszélgettek velük, tanultak tőlük, majd az így kapott ismereteket átadták környezetüknek, embertársaiknak, vagy akár az egész emberiségnek.
Egy tudós és repülő szerkezete
kép tartalmaEgy 18. századi zseniális tudós és feltaláló, Emanuel Swedenborg (1688-1772) vélhetően szintén e kiválasztottak közé tartozhatott, hiszen nem kevesebbet állított magáról, minthogy kapcsolatba belépett az angyalokkal, akik megmutatták neki, a ?másik világot? a szellemekét. A Stockholmban született Swedenborg jeles természettudós, filozófus, író és kutató volt, aki élete utolsó 25 évét Londonban töltötte. Diák évei alatt az Uppsala Egyetemen matematikát és csillagászatot tanult, majd mérnök lett. A fémkohászat és bányászat királyi szakértőjeként eljutott Franciaországban, Hollandiában, Németországban és Angliában, de őt jobban érdekelték a tudományok. Felvette a kapcsolatot a kor olyan neves tudósaival, mint John Flamsteed, vagy épp Edmund Halley és nem mellékesen megalapította az első Svéd Tudományos Társaságot, illetve annak folyóiratát, a Daedulus Hyperboreus-t.
Munkássága azonban nem merült ki ezzel. Tervezett tenger alatt járót, és rendkívüli módon érdekelte a repülés. Már 1714-ben megtervezte Hybrod Ornitopterét, amelyet Daedulus hyperboreus negyedik számában, 1716-ban mutatott be a nyilvánosságnak. E szerint az ovális, leginkább repülő csészealjra emlékeztető szerkezet fából és vászonból készült volna, pontosan úgy, mint 150-200 évvel később létrehozott repülőgépek.
A szerkezet haladásához szükséges emelő erőt és a manőverezést a törzs közepébe épített csapkodó szárnyakkal oldotta volna meg. A bordákkal megerősített ovális szárnyaival Swedwnborg repülőgépe lényegében az első ovális repülőgép volt, amit ember tervezett. (Leonardo csupaszárny repülőgépe nem ovális alakú volt) Senki nem tudja, hogy valaha is megépült volna a szerkezet, de jelen írásunk szempontjából sokkal inkább az ötlet forrása a fontos.
Swedenborg ugyan is ? miként azt már említettem ? nem kevesebbet állított, minthogy állandó és rendszeres kapcsolatban állt szellemi lényekkel, az úgy nevezett angyalokkal, akik azonban furamód más bolygókról származnak.
Számos ? ma már magyarul is elérhető ? könyvében ismerteti kapcsolatát ezekkel a lényekkel, akikről így ír a világegyetem földjei című művében: ?megadatott nékem, hogy beszéljek szellemekkel és az angyalokkal, és nem csupán azokkal, akik a mi földünk közeléből valók, hanem azokkal is, akik más földek közelében vannak, mert meg akartam tudni, hogy vannak-e más földek, és milyen azok természete, és mifélék azok lakói, így hát megadatott nékem az Úrtól, hogy beszéljek és társalogjak a szellemekkel és az angyalokkal, akik más földről valók?.
Mennyei titkok
Swedenborg azonban nem csak megírta, hanem sikeresen demonstrálta is a kapcsolatát a földönkívüli angyalokkal, akik rendszeresen elvitték őt egy másik világba.
Magunk az angyalok Swedenborg beszámolóiban lényegében olyan lelkek, akik maguk választották a mennyországot. Telepatikusan kommunikálnak, és elég, ha egy angyal csak rágondol valamelyik társára, az nyomban ott terem előtte. Ha napjaink tudományos szemléletével közelítenénk meg ezt a beszámolót, azt is vélhetnénk, hogy mind ezt azokban a Földtől távoli világokban egyfajta 3 dimenziós holografikus telefon teszi lehetővé.
A lények ? vagy inkább nevezzük őket továbbra is angyaloknak ? olyanok, mint egy tökéletes ember. Ruhájuk okosságuk mértéke szerint ragyog. Viszont fura mód az angyalok között is megtalálható az osztálykülönbség. A mennyben a gazdagok továbbra is gazdagabbak, mint a szegények, hiszen már hozzászoktak a gazdagsághoz. A lelki szegények viszont nem részesedhetnek a paradicsomi örömökben, mert úgysem érnék fel ésszel ennek jelentőségét. Mind ez messze ellent mond az egyház tanainak, amely szerint Isten előtt mindenki egyenlő, és nem a vagyon határozza meg, hogy a mennyben vagy a pokolba kerül e valaki, hanem a cselekedetei. Az egyébként rendkívül vallásos svéd tudóstól épp ezért meglehetősen furcsán hangzik a társadalmi megkülönböztetés, így továbbra is azt kell feltételeznünk, hogy egy olyan világban csöppent, amelynek színes ruhás lakói között épp úgy vannak szegényebbek és gazdagabbak, mint nálunk a Földön.
A mennyben ? és ez alatt ő valóban a holtak lakta mennyországot értette ? valóságosabbak és bonyolultak a tárgyak, a bútorok, a városok, ami egyébként egy nem földi világ esetében természetes. Értelem szerűen egy másféle közegben, egy másik bolygón, ahol más a légkör összetétele, más a központi napként szolgáló csillag fénye a színek is változatosabbak és élénkebbek lehetnek, ahogy azt Swedenborg is állítja a Mennyei titkok, vagy épp A világegyetem földjei című műveiben.
Ugyan akkor azt is írja, hogy abban a távoli világban nem létezik az idő, de a dolgok külseje időnként változik. Műveinek olvasása közben ezért néha olyan benyomásunk támad, mind ha a svéd kutató egyfajta téridő-torzulásról, vagy idő utazásról beszélne, és cselekedetei, amelyekkel kortársait is nem egyszer ámulatba ejtette, is ezt tükrözik.
Másvilági látomások
1759-ben például egy fogadás vendégserege előtt váratlanul izgatottá vált, és közölte, hogy az onnan úgy 500 kilométerre lévő fővárosban, Stockholmban hatalmas tűzvész tombol, amely elpusztította a város nagy részét. Izgatottsága oka az volt, hogy a pusztulás saját házát is fenyegette, de végül az nem lett a tűz martalékává. Az összegyűltek el sem tudták képzelni, miként állíthatta a férfi ilyesmit ekkora távolságból, de Swedenborgot ez nem tántorította el attól, hogy másnap a helyi szerveket is értesítse a stocholmi tűzvészről, amelynek híve ? tekintve, hogy akkoriban a lovas futárokon kívül más ?gyorsposta? nem igazán létezett ? csak napokkal később jutott el a városba.
Manapság előszeretettel tekintenénk ezt a látomást az ESP (Érzéken Túli Érzékelés) egy kiváló példájának, de ha Swedenborg valóban képes volt kapcsolatba lépni a földön kívüli angyalokkal és a segítségükkel valóban végrehajtott téridő-ugrásokat, akkor a magyarázat kézenfekvő. A svéd tudós talán a fogadás miatt egy kis földönkívüli segítséggel ?hazaugrott? valamiért, amikor kitört a tűzvész. Pár perccel vagy akár órával később pedig már megint ott állt a parti kellős közepén, és mindenkinek beszámolhatott a szerencsétlenségről.
Természetesen elképzelhető az is, hogy előre látta a világ történéseit. Ezt látszik alátámasztani egy másik vele kapcsolatos esemény. 1762 július 01-én Amszterdamban egy baráti társaságban arra kérte ismerőseit, hogy mindannyian vegyenek elő papírt, tintát tollat, és jegyezzék fel, mind azt amit mondani kíván, mert hamarosan megerősítik majd ezt azok a hírek, amiket kapni fognak. Ezt követően Swedenborg részletesen feltárta nekik, miként fogja pár nap múlva megölni merénylője III. Péter orosz cárt, akit július 06-án valóban meg gyilkoltak, de hivatalos bejelentés szerint aranyér görcsben halt meg. Swedenborg azt állította, hogy látomásában ?víziószerűen látta? az eseményeket, amelyek Amsterdamtól több ezer kilométerre, a cár ropsai birtokán következtek be.
Swedenborg szerint mindenkinek köze van a ?holtak világához?, vagyis ahhoz a másik oldalhoz, amit nevezhetünk másvilágnak, túlvilágnak is. Egyre gyakrabban támadtak látomásai, találkozott rég elhunyt személyekkel, sőt állítólag még magával Jézus Krisztussal is. Hamarosan úgy érezte, mindent tud már a holtak világáról, amelyről rendszeresen beszámolt írásaiban, kiváltva ezzel az olyan elismert művészek, írók, és költők ámulatát, mint amilyen például az angol misztikus festő William Blake (1757-1827), akiknek szintén voltak angyalikkal kapcsolatos látomásai.
Gyermekként London egyik utcáján egy angyalokkal teli fát látott ?ragyogó szárnyaik csillagként ékítették a lombokat?. Elődeihez hasonlóan Blake is magától értetődőnek tekintette az angyalok létezését és velük való találkozást. Ők ihlették próféciáit, képeit és költeményeit. Gábriel Ark angyal egyik jelenéséről a következőket írta: ?ahogy nézem, az alak egy “megnyúlt” kezével integetett, a dolgozószobám teteje felnyílott, és ő felszállt a mennyekbe. A Napban állt, intett nekem, hogy megmozdította az Univerzumot?, de közismert a mormon vallás alapítójának, Joseph Smithnek (1805-1844) a története is, aki egy Moroni nevű angyallal találkozott több alkalommal. Élményei sokban hasonlítottak a Bibliában leírt jelenésekhez.
Smith így emlékezett az angyalra: ?A nevemen szólított, majd azt mondta, ő Isten küldötte aki azzal az üzenettel érkezett, hogy isten feladatot szán nekem?.
Teológuskén, mélyen vallásos érzelmű tudósként Emanuel Swedenborg meg volt győződve arról, hogy akikkel ő kapcsolatban áll, azok valóban a rég elhunytak szellemei és azok az angyalok, akik az isteni gondviselésnek köszönhetően vigyáznak ránk. Műveiben állandóan visszaköszön a vallás, az úr szerepe, a megvilágosodás gondolata, de foglalkozott a csodákkal, amikre szintén az isteni gondviselés megnyilvánulásaként tekintett. Érdekelték a mennyei titkok és kivált kép a bibliai Armageddon, a világ vége eljövetele. Swedenborg sok mindenről tudott és rendkívül tájékozott, nyitott gondolkodású tudós volt, aki saját bevallása szerint azonban azoktól az angyaloktól kapta ismereteit, ?akik más földekről valók?.